Mikor kinyitottam a szemem, nem a saját szobámban voltam, és kellett pár másodperc mire leesett, hogy hol is vagyok valójában. A kollégiumi szobám nagyon otthonosan van berendezve. Van egy egész kényelmes ágyam, egy fehér, kétajtós szekrényem, egy barna íróasztalom, egy komódom, illetve van egy kis konyhai rész, valamint a fürdőszoba. A falak pasztell sárgák. Elhúztam a függönyöket és kitártam az ablakokat, hogy juttassak egy kis oxigént a szobába, majd a telómért nyúltam, hogy csekkoljam az időt. Ekkor tudatosult bennem, hogy már délután van, pontosan fél kettő. A bőröndömhöz léptem, és elkezdtem kipakolni a szekrénybe, majd elmentem letusolni. Egy fekete szaggatott térdű farmer és egy laza szürke póló mellett szólt a választásom. Újra kezembe vettem a telefonom és felhívtam a szüleimet, hogy minden rendben velem. Majd az anya által csomagolt éthordóhoz léptem, és betettem a mikróba azt. Mikor levettem a tetejét isteni illatok csapták meg az orrom. Grillezett csirke és párolt zöldségek. Nyami!

Leültem az asztalomhoz, hogy ott fogyasszam el az ebédem, mikor egy papírlapot vettem észre az ajtóm előtt. Odamentem és felvettem, majd kíváncsian olvastam el a tartalmát.

 Kedves Lara!

Remélem, hogy jól aludtál és kipihented magad. Ha gondolod délután szívesen bemutatlak a srácoknak, nagyon kíváncsiak rád. Ha van kedved velünk találkozni, akkor három körül gyere a szobámhoz. A 324-esben vagyok ha elfelejtetted volna esetleg a szobaszámom. Addig is üdv: Liam

A levelet olvasva izgatott lettem, ugyanis kíváncsi voltam a barátaira, valamint nagyon régen nem beszélgettem velem egykorúakkal. Remélem, hogy minden jól fog alakulni. Újra megnéztem, hogy mennyi az idő, háromnegyed hármat mutatott a kijelző. Gondoltam kicsit rendbe szedem magam, aztán elindulok át Liamhez. Visszamentem a fürdőbe arcot és fogat mosni. Felvittem egy minimál sminket és megfésülködtem. Majd meghúztam a rögzítőmön a tépőzárakat, és belebújtam egy kényelmes edzőcipőbe. Zsebre tettem a telefonom, majd fogtam a kulcsom és bezártam magam mögött a szobám ajtaját. Lassan indultam el Liam szobája felé, nem akartam megerőltetni a bokám. Mikor az ajtó elé értem kopogtam, majd nagyjából fél perc múlva fordult a kulcs a zárban, és Liam mosolygós arca fogadott.

-Szia Lara!-köszöntött majd megölelt.

-Szia Liam!-viszonoztam a gesztust.

-Gyere beljebb, a srácok már nagyon várnak.

Mikor beljebb léptem hasonló szoba fogadott mint az enyém. Liam ágyán ült egy sportos, rövid kusza hajú srác, aki a telóját nyomkodta, és érkezésemre felemelte a fejét. Illetve mellette foglalt helyet egy szöszi hajú, kisfiús pofijú srác. Liam asztalánál ült egy göndör hajú fiú, aki éppen gitározott.

-Srácok, ő itt Lara! Lara, ő itt Louis, mutatott a kusza hajúra, Niall, intett a szöszi felé, és Harry, nézett a gitározóra. 

Ekkor mindenki abbahagyta amit éppen csinált, és rám néztek.

 -Sziasztok!-köszöntem kedvesen, és intettem a kezemmel. 

-Sziaa!-köszöntek mindhárman kórusban. 

-Gyere foglalj helyet, ne terheld a lábad.-mondta Liam, és egy széket húzott az asztalhoz, ahol Harry is ült. 

-Ú, mi történt a bokáddal?-kérdezte Niall.

-Lovas balesetem volt és elszakadtak a szalagjaim.-válaszoltam.

-Milyen szakágban lovagolsz?-kérdezte Harry. Van egy olyan érzésem, hogy ő az a lovas haver, akiről Liam beszélt.

-Díjugrattam.

-Az szép sport. Mutatsz képet a lovadról?-kérdezte a göndör fiú.

Elmorzsoltam magamban egy könnycseppet, majd kerestem egy képet Minyonról. Pont elcsíptem amikor Liam megrázza a fejét, ezzel jelezve Harrynek, hogy kényes pontot érintett. Odafordítottam a képet Harry felé, aki bátorítóan rám mosolygott és megjegyezte, hogy szép ló. 

-Na és honnan érkeztél közénk?-kérdezte Louis terelve a témát.

-Atlantából.-mondtam mosolyogva. 

Még egy darabig beszélgettünk, bár még nem volt teljesen oldott a hangulat. Aztán Liamnek edzésre kellett mennie, a többiek pedig tanulni mentek, így megbeszéltük, hogy mindenki megy a dolgára, majd valamikor összefutunk még.Elköszöntünk egymástól, majd Liam becsukta mögöttünk az ajtót. Niall és Louis balra indultak el, Harry pedig velem egy irányba, tehát jobbra fordult.

-Lara, Mr. Brown, az ofőnk engem kért meg, hogy adjam oda neked az órarended és a mai anyagot. A 316-os az én szobám, ha bírja a bokád, akkor gyere át velem, és odaadom.-mondta és smaragdzöld szemével mosolygósan rám nézett. 

-Okés, köszönöm szépen!

Így hát elindultunk a szobája felé, ami egyébként egészen közel van az enyémhez. Igyekezett hozzám igazítani a lépteit, bár nehezére eshetett, hiszen igen hosszú lábai voltak. 

-És mennyi ideig lesz még az a rögzítő a lábadon?-érdeklődött.
-Még két hétig biztosan, de után is ajánlott még pár hétig hordanom.
-Gondolom nem a legkényelmesebb.-mondta enyhe sajnálattal a hangjában.

-Nem olyan vészes, inkább a fájdalom és a korlátozottság a rosszabb.

-Elhiszem.

Közben oda is értünk a szobájához.

-Illene behívnom téged, de inkább most nem tenném, mert elég nagy kupi van.-mondta a nyitott ajtón keresztül, és körbemutatott a szobám.

-Persze, semmi gond.-mondtam nevetve.

-Legközelebb bepótoljuk.-mosolygott, úgy, hogy látszódtak a gödröcskéi is. Visszakísérjelek?

-Nem muszáj, köszönöm, majdnem szomszédok vagyunk.

Igaz.-nevetett. 

Megvárta míg átérek, és az ajtóból integettünk egymásnak. Csak egy szoba van köztünk. Egymásra mosolyogtunk, majd mindketten beléptünk az ajtónkon. 

Leültem az asztalomhoz,  és áttanulmányoztam az órarendemet, amit Harrytől kaptam. Legalább egy kedves osztálytársam lesz. 

Sziasztok! Igaz megint nagyobb kihagyással, de itt is van egy új rész. Remélem, hogy tetszett nektek. A kommenteket és a vote-okat szívesen fogadom! :) Sok sikert kívánok az első rendes tanítási naphoz. Ki hányadikba megy? 

A következő részt megpróbálom hamarabb hozni. Legyetek jók! Puszi: DirectionerGirl094 <3