Az elmúlt pár napban Anyáék elintézték, hogy átvegyenek a Greenwoodba. Elvileg pénteken be kellene költöznöm a kollégiumba. Ma szerda van. Repülőjegyet is kellett intézni, szerencsére Apu tudott váltani egyet az utolsó pillanatban. Csütörtök éjjel indulok. Szerencsére a kollégiumi szobák bútorozottak, így csak a személyes dolgaimat kell vinnem, abba viszont nem gondoltam bele, hogy a hatalmas bőröndömben nem fogok elférni. Abba kerültek a ruháim és a nesszeszerem, illetve néhány füzet. A könyveim, tankönyveim, és egyébb dolgaim egy másik táskába kerültek bele. Ha Anya nem lenne, szerintem még most is a bőröndöm és a szekrényem közt "rohangálnék", ha tudnék ilyen bokával. A fekvőgipsztől már a kórházban megszabadultam szerencsére, négy hétig pedig egy szorítónak kell rajta lennie, de legalább óvatosan ráállhatok.
Nos a szerdám pakolással, a régi sulimból a cuccaim elvitelével, és bevásárlással telt. A lovaglás, edzések annyira elvették az időmet hogy barátaim nem is igen voltak. Remélem ez Portlandben változni fog. Minyon temetése megtörtént hét elején, és tudom ez hülyén hangozhat, hogy egy lovat eltemetni, de nekem Minyon olyan volt mint egy családtag. Jó érzés volt, hogy láthattam utoljára és elbúcsúzhattam tőle. És a gondolatától már megint megeredtek a könnyeim, mint a héten már annyiszor.
Apa bement a sulimba és elintézte a szükséges dolgokat, mi pedig Anyával elmentünk vásárolni néhány ruhát. Mivel március van,ezért inkább lazább dolgokat választottam. Már besötétedett mire hazaértünk. Otthon kipakoltunk, és hamarosan Apa is megérkezett, így nekiláttunk a vacsinak, ami pizza volt. Sokat beszélgettünk közben, számos tanáccsal láttak el a szüleim. Majd felmentem letusolni és hajatmosni. A bokám egészen megfájdult a sok sétálástól, ezért a jobb lábamra helytem a testsúlyom. Élveztem ahogy a meleg víz benedvesíti a hajam és végigfolyik a hátamon. A kedvenc, barack illatú samponommal mostam meg a hajam. Majd megszárítottam és pizsibe bújtam. Bementem a félig üres szobámba és bebújtam az ágyamba. Egy darabig még töprengtem az új suliról. Olyan jó lenne, ha végre lennének barátaim! Majd az álmok világába csöppentem.

Reggel nyolc körül ébredhettem fel. A konyha felől palacsinta illata szivárgott fel. Kipattantam az ágyamból, és követtem az illatokat. Anya és Apa is szabadságot vett ki a hétre, így egy aszralt terítő Anyu és egy újságot olvasó Apa fogadott.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is Kincsem!-köszöntek ők is.
Segítettem Anyának teríteni,majd leültünk az asztalhoz reggelizni. Én a nutellás palacsinta mellett döntöttem, és élveztem a mennyei ízeket.
Délelőtt elmentem sétálni a környéken, de nem mentem sokat, a bokám miatt. Elmentem a kedvenc parkomba, és ott leültem egy padra, elidőztem ott. Ebédre hazamentem, délután pedig leelenőriztem, hogy mindent elpakoltam-e? Beszélgettem a szüleimmel, majd elkezdtem készülődni. Letusoltam és fogat mostam, a hajam egy egyszerű kontyba fogtam. Egy fekete farmer és egy virágos pulcsi mellett döntöttem, majd vittem fel egy minimális sminket az arcomra, ami púderból, szempillaspirálból és szájfényből állt. Ránéztem az órámra, hét óra volt,a gépem pedig kilenckor indul, ezért lassan indulnunk is kellett. Apa bepakolta a bőröndömet a csomagtartóba, majd beszálltunk az autóba. Visszanéztem a házra, majd az útra koncentráltam. A reptérre érve becsekkoltam, és feladtam a bőröndöm illetve a táskám a gépre. Még volt fél óra az indulásig. Búcsúzkodni kezdtünk, majd hamarosan megnyitották a kapukat.
-Vigyázz magadra! Hívj amint leszálltál!-mondta Anya.
-Érezd jól magad, és kezdj új életet.-szólt Apa.
Megöleltünk egymást, majd fogtm a kézitáskám és elindultam.
-Köszönök mindent és szeretlek titeket!-köszöntem el tőlük. Majd eltűntem a sorban. Megkezdődött a beszállás. Nem kellett sokat várnom, mire elfoglalhattam a helyem, ami az ablak mellé szólt. A pilóta köszöntötte az utasokat, és felszálltunk. Ég veled Phoenix.
És elindultam az új életem, Portland felé.