A reggeli híreket fülelve szürcsöltem a teámat. Őszintén szólva, csak háttérzajnak kapcsoltam be a ketyerét, hiszen nem szeretek csendben ülni. Így is eléggé egyedül vagyok...

A műsorvezetőnő megjátszott gyásszal és sajnálattal mondta be sorra az újabb, különösebbnél különösebb haláleseteket. Hiába próbálkozott, ugyanúgy kisugárzott az érzelemmentesség, a monotonitás a hangjából. Az egyik hír viszont valami más érzést keltett bennem, mint szánalom a televíziózás minősége iránt. Egyből felkaptam a fejem.

"Egy férfit találtak ma hajnalban a sínek mellett holtan heverni. A vizsgálatok alapján dulakodás nem történt, feltételezhetőleg öngyilkosságot követett el."

Torkomon akadt a forró folyadék, és eszembe jutott valami. Egy kép, rengeteg érzés, egy hang, egy mosoly és egy személy.

 Előző este egy fiatal férfi ült le mellém a vonaton, kissé zavaros mosollyal az arcán. Elkezdtünk beszélgetni, igazán kedvesnek tűnt, volt közös témánk és rettentően örültem, hogy végre valaki közvetlen velem szemben. Megállóról megállóra egyre jobban belemelegedtünk a társalgásba, megkedveltem, de magáról egy szót sem említett. A szemléleteit, az álláspontjait, a gondolkodásmódját ismertem, de a nevét, a korát, a lakóhelyét vagy bármi személyeset nem tudtam róla. Nem mintha túlzottan feldúlta volna a lelkivilágomat, hiszen most találkozunk először és utoljára, ennél fogva soha többé nem látjuk egymást. Valljuk be, azért kissé csalódott voltam. Szerettem volna megismerni és még többet beszélgetni, de lassan elértünk a végállomáshoz. Mindketten leszálltunk, de még szükségem volt valamire. Egy válaszra.

-Bocsánat, a nevedet megkérdezhetném?

-Sajnálom, de mi többet nem fogunk találkozni. Hamarosan elmegyek innen és nem érzem lényegesnek, hogy tudj rólam ilyeneket, de igazán hálás vagyok, hogy megkérdezted. Légy jó!

-Köszönök mindent! Azért... A viszont látásra!-mosolyogtam rá hálásan, mire bárgyún visszamosolygott rám. Leült a váróba, én pedig elindultam hazafelé.

Az úton gondolkodtam a férfin. A mosolyán. A titokzatossága okán. Talán csak pesszimista típus- gondoltam magamban. 

Talán tényleg pesszimista típus...