Felemeltem a fejem és megláttam hogy ők ülnek ott.a múltam felújítva. Calum kiabált utánam. És aztán bemutattam.

Haza mentem inkább. Az utóbbi két évbe megtanultam valamit. Ne keltsek figyelmet ha azt teszed amit én.

Julie otthon volt és éppen a késeket pakolta ki.

-Nem kéne már dolgozz?

-Nappal te most ezt komolyan kérdezted?-felhúzta a szemöldökét és kikerekeddet szemekkel nézett engem. Azért szeretem a őt amiért néha picit flegma.

-Ki a mai ügyfled?

-Egy férfi kért meg hogy intézem el az addoságát.

-Mehetek veled?

-Nem. Kara még trainingen vagy ha velem jösz akkor még csak aggodnóm kell többet.

-Nem vagyok már kezdő Julie 2 éve vagyok trainingen már tudom mit kell tennem.

-Úgyan olyan vagy mint az anyád.- elnevette magát majd engem otthagyott.

De én már mehetnék. Az allat a 2 év allat nagyon sokat kellet edzenem.

~~~~~~

-Kara ha akarsz ma még enni talán lődd el már azt a kibaszott pisztolyt.-David kiabált mellőle, miközben én próbáltam kitapasztalni a fegyvert.

-Bocsánat hogy nem vagyok egy sniper profi!-néztem a keresztapámra. Majd ledobtam a fegyverem és megindultak a könnyeim. Hiába érzelgős vagyok. Nem szeretem ha kiabálnak rám.

-Te még mindig nem dolgoztad fel mi? Anyád elment és erről te nem tehetsz csak arra gondolj hogy lehet egy jó helyen van. Most már nem éled a régi életed meg akarod bosszulni vagy nem?

-De megakarom de nem megy.-még mindig ott ültem összerogyva melletem a puskával

-Nincs már semmi amit én tehtnék akkor érted Kara.

2 dolgot utálok azt ha egyedül és cserbe hagynak. Feláltam felvettem a pisztolyt és a célpont közepébe löttem. Dávid mosolygott majd meg paskolta a hátam.

~~~~~~

Na tehát gyerekek bocsánat a késést nem is húzom a szót a következő rész 5 votenál.