Kara szemszőge

2 éve . Pontosan 2 éve annak amit nem mondunk ki hangosan és nem is beszélünk róla. Most vissza megyek a horrorban ahova nem akartam semmi pénzért. De megkell küzdenünk a félelmeinkel bármi áron.

Az ablakon nézzek ki még csak most indultunk el azt hiszem 3 óra az út de nem számít . Remélem elalszok.

De nem tudok csak a képek jutnak eszembe a múltból. Nem túl sok de ellégg hogy kirázzon a hideg. Azt kívánom hogy bárcsak én lettem volna az a szerencsétlen ember.

A piros autóban csak én és a kereszt szüleim vagyunk. A kilátás egy győnyörű kék tóra fókuszál. Remélem két felé szakad az autó és én bele esek és megfuladók a tóba. Meg is látszik a halál akaratom a kezemen de valamiért nem merem megölni magam. Mert lehet csak probálkozok és nem lesz jó végül pedig maradhatok egész életemre nyomorék és szenvednék még. De már elegett szenvedtem.

Ahogy az az üzenet villogott a falon abba szobába és a holt test ami már 1 éve volt de még úgyan úgy fáj.