2019. szeptember 20. (péntek)

Az előző két napban Daniel nem próbálkozott, csak párszor stírölt a folyosón én meg egyszer bemutattam neki, máskor meg úgy tettem, mintha nem venném észre, Cole pedig szerdától nálam aludt, ezeken kívül minden ugyan olyan volt, mint az elmúlt napokban. Ma reggel is az ő mellkasára hajtott fejjel keltem, miközben ő átölelt. Miután alaposan végigmértem, megjegyezve minden kis részletet, keltegetni kezdtem.

-Cole! - nyújtottam el az "e" betűt halkan, közben pedig a hasát simogattam, tudtam, hogy azt imádja. -Ébresztő van baba. - kuncogtam miközben mozgolódni kezdett.

-Te vagy baba, nem én. - nyitogatta fáradtan a szemeit, én pedig miután megcsókoltam kikászálódva mellőle öltözni kezdtem. Volna, ha Cole nem jön utánam és ölel át hátulról a nyakamba bújva.

-Jó, hogy megint itt vagy. - fordultam meg a karjaiban és a mellkasába fúrtam az arcom. 

-Szerintem is. Remélem Daniel látta, a múltkor a jelenetünket. - hozta fel hirtelen a témát. Ja igen. Tegnap a folyosón amikor Daniel vészesen közeledni kezdett felém és épp nem fogtam kedves barátom kezét, Cole úgy döntött, hogy a csípőmnél fogva magához láncol és úgy rendesen, látványosan megcsókol. Olyan anyásan tudjátok. Mikor elváltunk Daniel már nem volt a folyosón, Cole pedig nagyon örült a fejének.

-Ha látta se fogja érdekelni. Amikor először találkoztunk természetesen mondtam neki, hogy van barátom, és erre ellőtte azt az idióta kapus poént. - forgattam a szemeimet.

-Akkor mégiscsak meg kell verni. Máshogy nem fogja feladni. - gondolkodott enyhén agresszív barátom amin felnevettem.

-Állj le Cole. Megoldom, majd valahogy. Eddig nem voltam elég bunkó az lehet a baj. Csak olyan normál szinten, mint anno veled. - próbáltam nyugtatni, de az utolsó mondatot lehet nem kellett volna mondanom.

-Csak nehogy az is legyen a vége mint velem. - ráncolta a homlokát.

-Ugyan. Megtanulhattad volna már, hogy én senkit sem fogok úgy szeretni mint téged. Amíg te nem szakítasz velem, addig nincs mitől félned. Főleg nem pont egy Daniel féle fiútól. - forgattam a szemeimet a végén.

-Hát pedig én nem szakítok veled, az biztos. - rázta a fejét én pedig elvigyorodtam, mint mindig.

-Helyes. - adtam egy puszit az arcára, aztán kibontakozva az öleléséből tényleg öltözni kezdtem. Mivel ahogy azt beszéltük a buli előtt már nem jövünk haza, ezért most egy pár percig gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Aztán rájöttem, hogy én szoknyában akarok menni, viszont nem akarok egész nap abban lenni, szóval azt csináltam, hogy első körben felvettem egy testhez simuló fehér, csillogós crop top-ot, fekete farmert és fekete tornacipőt, a fekete, combközépig érő harangszoknyámat meg a táskámba dugtam. A hajamat felkötöttem gyorsan, majd fogmosás után feldobtam egy kis szempillaspirált, megigazítottam a szemöldököm, csináltam egy visszafogott tust és készen is voltam. Illetve még gyorsan magamra kaptam Cole egyik pulcsiját, azt a narancssárgát, amit még régen a tengerparton rám adott ő pedig ekkor már megreggelizve várt rám lent.

-Mehetünk. - fogtam kézen, majd kivezettem a házból, aminek az ajtaját aztán bezártam. 

-Tetszik a pulcsid. - vizslatott mosolygós szemekkel.

-Rögtön gondoltam. - ráncoltam kicsit az orromat.

-Ezt ne csináld. - rázta a fejét én meg értetlenül néztem rá. -Az orroddal. Túl cuki. - mutogatott rám én meg elnevettem magam.

-Akkor te meg ne is csinálj semmit. Túl cuki. - mondtam szinte nevetve, ő pedig büszkén nézett rám.

-Ez már bók. Ez már tetszik. Ügyes. - bólogatott, majd boldogan átölelte a vállam, én pedig a derekába kapaszkodtam, a másik kezemet pedig az övébe kulcsoltam, abba amelyik a vállamnál volt. A suliba érve ezúttal semmi különös nem történt, ahogy közben sem. Noah már nagyon várta a bulit, meg úgy láttam Dave is eléggé fel van spannolva. A többiek, ahogy én is jobban élveztük volna a sima, megszokott esténket, de természetesen szívesen megyünk ingyen inni Noah házába, plusz segítünk neki hiszen mégiscsak a legjobb barátunk. Suli után aztán a terv szerint boltba indultunk, Noah pedig haza. A tesco-ban szokás szerint csentünk jó pár dolgot, és mivel egyrészt nappal volt, így még veszélyesebb, másrészt nagyon sok mindent hoztunk, ezért a kajákat és az üdítőket kifizettük. Aztán a csomagjainkkal jól megtöltöttünk egy bevásárló kocsit amivel gyorsan elpucoltunk Noah-ék felé. Odaérve, Noah bent már a zenéket próbálgatta, és jónak tűnt így jó kedvűen fogadott minket. Amíg a srácok kikészítették az innivalókat én elszaladtam Noah szobájába átöltözni és megigazítani a sminkemet, valamint kibontottam a hajam. Pont amikor elkészültem akkor lépett be Fred.

-Nahát de jól néz ki valaki. - húzogatta a szemöldökét csábosan, mire elnevettem magam.

-Azt mondod? - forogtam körbe, ő meg helyeselve bólogatott.

-Bizony, csak van itt valami. - nyúlt a fejem felé én meg türelmesen vártam, hogy megigazítson, végül csak egy kis csattanást éreztem a homlokomon. Fred vigyorogva, kissé félve hátrálni kezdtem én pedig átmentem dühös módba és kergetni kezdtem.

-Ezért meghalsz Hill! - futottam utána, a fiúk meg csak értetlenül néztek minket, majd nevetve folytatták dolgukat. Én egy darabig még kergettem Fred-et, majd a nappaliban végre utolértem és a hátára ugorva leterítettem egy kanapéra, majd összekócoltam gondosan beállított haját. -Háh! Most visszakaptad! - vigyorogtam, majd lemásztam róla.

-Neee! Most állíthatom be újra. - nyafogott, feltápászkodott ő is, majd egy békülő ölelést ajánlott fel, amibe örömmel belementem. Miután elváltunk, Cole-hoz libegtem, hogy kikérjem a véleményét az öltözékemről. Meg kíváncsi voltam, vajon harap e Fred miatt. 

-Na, milyen vagyok? - érintettem meg hátulról a vállát, mire szembefordulva alaposan végigmért, aztán csak szótlanul bólogatni kezdett.

-Őh... hát igen. - bólogatott tovább, végig a testemet bámulva.

-A szemeim itt fent vannak Cole. - emeltem feljebb nevetve a fejét, ő pedig oldalra billentett fejjel mosolygott.

-Annyira szép barátnőm van. - ölelt aztán hirtelen magához, mire még jobban nevettem.

-Kedves vagy. - pusziltam meg a nyakát, aztán elléptem tőle. -És nem is vagy mérges amiért Fred-et kergettem meg minden? - húztam össze a szemem az arcát méregetve,

-Nem. - rázta a fejét magabiztosan, mire elvigyorodtam.

-Olyan büszke vagyok rád. - ugrottam most én a nyakába nevetve, mire ő megcsókolt, aztán elengedett. Lassan érkezni kezdtek a vendégek, és be is sötétedett, szóval inni kezdtünk a srácokkal. A zene folyamatosan hangosabb lett, a tömeg egyre nagyobb, mi pedig egyre részegebbek.

-Kérsz tequilát? - kérdezte kiabálva néhány kör feles után én meg érdeklődve kaptam fel az említett italnak az üvegét és már készültem meghúzni, de Cole leállított.

-Nem, nem, nem azt nem így kell! - vette ki a kezemből mire szomorúan meredtem rá, de ő csak elkezdte kitölteni feles poharakba. Aztán sót és citromot kerített, amit nem igazán értettem. -A sót a kezedre teszed, lenyalod, megiszod a tequilát utána pedig citromot eszel. - mutogatott az összetevők között.

-Mégis minek? - értetlenkedtem, hogy ez miért jó.

-Ez olyan, mint a vodka-narancs. A tequilának ez a kevert állapota. - vonogatta a vállát. -Íratlan szabály, tudod. - magyarázott tovább, mire mosolyogva sóhajtottam egyet, közben pedig a kezemre szórtam egy kis sót. -Mehet? - kérdezte egyre csak kiabálva, mert épp egy zenének a drop-ja jött, én pedig bólintottam. Megcsináltam ahogy mondta, és nagyon bejött. Ittunk is még kettőt, aztán még egy jägert is, szóval már nem nagyon érzékeltem a teret és az időt. De Cole-t meg a srácokat még igen, akik az utolsó tequilánál becsatlakoztak, még Noah is tartott egy kis csaj szünetet értünk. Aztán megindultunk táncolni, Cole pedig végig a derekamba kapaszkodott, bár nem tudom eldönteni, hogy azért-e mert ő részeg volt, vagy azért-e mert én. Mindegy is. A táncparketten végig őrjöngtünk, aztán jött egy olyan szám ami a múltkor otthon is ment, amikor Cole-lal idiótán táncoltunk, mire csábosan rám nézett, én meg nevetve kezdtem rázni a fejem, de késő volt. Cole táncolni kezdett, a srácok egy jó röhögés után szintén idiótán kezdték rázni magukat, szóval én sem hagyhattam ki. A zenét üvöltve, hülyén mozogva, részegen táncolni a legjobb barátaiddal a legeslegjobb érzés a világon. Még egy órán át csináltuk ezt, aztán a fiúk szét széledtek és Cole-al már csak ketten táncoltunk, ezúttal úgy ahogy a rendes párok csinálják. Én a vállába kapaszkodva mozgattam a csípőmet a ritmusra, ő pedig a derekamba markolva csinálta ugyanazt. Meg hát jó párszor forrottak össze az ajkaink is, de ez gondolom nem meglepő. 

-Elmegyek még piáért, kérsz valamit? - hajolt a fülemhez egy fél óra múlva én meg vigyorogva, heves bólogatásba kezdtem.

-Lepj meg! - mondtam aztán mikor kérdezte, hogy mit, ő pedig ott hagyott csak pár percre. De azalatt a pár perc alatt kedves Daniel-ünk, aki fogalmam nincs mikor érkezett, oda táncolgatott hozzám, majd a derekamat átölelve közelebb húzott magához. Én persze egyből ellöktem őt, ezúttal nem volt nehéz mert teljesen el volt ázva. 

-Naa, Hope, ne csináld már! Csak egy jó este kell. - búgta a fülembe, mire nem bírtam tovább, az alkoholtól fűtve felpofoztam őt. -Ribanc. - olvastam le a szájáról miközben megindult felém, sokkal erőszakosabban mint alapból. Mielőtt azonban elkaphatott volna, Cole robbant közénk, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam.

-Te miért nem bírod felfogni, hogy nem kíváncsi rád? - rázta értetlenül fejét a barátom. -Menj szedj fel valami random kurvát, de a barátnőmet hagyd békén. - gesztikulált hevesen, Daniel-nek pedig szinte vérben forogtak a szemei, aztán hirtelen felnevetett, majd egy öklöst nyomott Cole arcába, aki hátratántorodott, de gyorsan visszanyerte egyensúlyát. Én meg halálra rémülten fogtam meg a karját, de kitépte azt a kezeim közül és visszaütött. Daniel egyrészt erősebbet kapott mint Cole, másrészt részegebb is volt, így ha a tömeg nem fogja fel elesik. Ekkor megjelentek a srácok is, mivel egy szép kis kör alakult ki lassan és a többiek azt kántálták, hogy "bunyóóóó". 

-Na most takarodj ki a házamból! - nézett végig rajtam, majd Cole-on, végül Daniel-en Noah és az ajtója felé mutatott. Daniel megsértődve, a sleppjével együtt elhagyta a házat, a tömeg pedig szépen vissza halkult és tovább buliztak. -Jól vagytok? - kérdezte tőlünk aztán Noah, mire én csak szó nélkül bólogattam, Cole pedig hálásan mosolyogva biccentett egyet. Végül aztán kézen ragadva kivezettem Cole-t a tömegből, fel a fürdőbe ahol becsuktam magunk után az ajtót aztán jól megölelgettem őt. Mikor elhajoltam tőle akkor láttam, hogy az arccsontjánál vérzik. 

-Ahj Cole... - ráztam meg a fejem, miközben óvatosan megérintettem a seb mellett az arcát. Fogtam gyorsan egy rongyot, bevizeztem és gondosan letörölgettem a sebét. 

-Jól vagy? - szólalt meg végre rekedtes hangon, én pedig lágyan elmosolyodtam.

-Igen. Nem történt semmi ne aggódj. - simogattam meg a karját, ő pedig csak bizonytalanul bólogatott.

-De történhetett volna, ha egy perccel később jövök. - rázta a fejét kerülve a tekintetemet. 

-Tök lényegtelen, hogy mi történhetett volna. Nem történt meg és kész. És már Daniel is felfogta, hogy kivel, kikkel áll szemben, szóval leáll. Higgy nekem. - emeltem fel a fejét finoman, hogy a szemembe nézzen. 

-Rendben... Szeretlek baba. - ölelt végül magához én pedig egy megkönnyebbült mosollyal bújtam hozzá.

-Én is téged. - mondtam, majd elhajolva tőle, lábujjhegyre álltam és finoman megcsókoltam.

-Erre innunk kéne, nem? - vigyorodott el végül, ami már sokkal jobban tetszett.

-Ez az én barátom! - nevettem fel én is, majd újult energiával húztam a konyhába és a srácokat összeszedve -kivéve Noah-t, őt hagytam nőzni- őket is odavezettem, ahol aztán ittunk együtt pár kör tequilát, jägert és hasonló rövid italokat. Aztán ismételten a "táncparkettre" vonultunk, ahol megint csak őrjöngtünk egy kicsit. Aztán már majdnem szétszéledtünk ismét, amikor is megjelent Noah mi pedig kérdő szemekkel vizslattuk őt. Aztán ő csak vigyorogva bólogatni kezdett, mi meg full hülyék módjára éljenezni kezdtünk. Cole rá is ugrott szinte, majd rázogatni kezdte, Noah meg röhögve próbálta megtartani az egyensúlyát.

-Most, hogy végeztem a dolgommal, fogjunk meg szépen pár piát és lépjünk le! - kiabálta.

-De hát te szervezted a bulit. - nézett rá értetlenül Dave.

-Kit nyom? Majd visszajövünk, ezek elvannak maguktól is. Nincs semmi amit össze tudnának törni vagy hasonlók, és már Daniel mentes is a ház. - vihogott a végén, mire mi felnevettünk, Cole meg csak finoman átkarolta a derekam és egy puszit nyomott a hajamba. 

-Akkor indulás! - indult meg Peter a konyha felé, felkaptuk a kabátjainkat, én átvettem a szoknyámat nadrágra is, majd amennyi kezünk és nagy zsebünk volt, annyi piát vittünk magunkkal. Egy közeli játszótérre telepedtünk le.

-Ah végre! Erre vártam már mióta! - dőlt hátra a füvön Noah, mivel meglepően kellemes volt az idő. -Tudjátok mit? Ti jobbak vagytok mint a csajok. - mondta Noah nem kicsit részegen.

-Awww, ki hitte volna, hogy neked vannak érzéseid? - feküdtem a hasára nevetve, ő meg csak a hátamat paskolgatta.

-Mi az, hogy eddig nem tudtad? Hát téged imádlak a legjobban! - borzolta össze a hajam, mire ismét felnevettem.

-Hé! - nyögött fel sértődötten Cole.

-Ugyan már, nem úgy értettem! - dobta meg egy kaviccsal Noah őt, mire Cole a fejét kezdte rázni.

-Nem az, hanem megsértődtem. Azt hittem engem! - háborodott fel, majd húzott egyet a Jack Daniels-ből amit csak vigyorogva figyeltem, majd mikor megtalálta a tekintetemet, kicsit megnyaltam az alsó ajkam aztán ráharaptam. Nehezen bírtam ki nevetés nélkül, de az arca miatt megérte.

-Oké igazad van. - lökött le magáról Noah, majd Cole-hoz sétált és az ölébe ülve átölelte őt, mire valamennyien majdnem megfulladtunk a nevetéstől.

-Pukkadjatok meg. - ültem fel, majd morcosan összefontam a mellkasom előtt a kezeimet.

-Tessék. - nyújtotta felém Adam a vodka-almás üveget, miközben mellém ülve vigasztalóan megpaskolta a hátam. Tudta, hogy a vodka-alma a kedvencem. Imádom. Szóval elfogadtam és inni kezdtem. -Semmi baj, engedd ki. - bólogatott továbbra is a hátamat simogatva, mire nevetni kezdtem. -Úgy, úgy, ügyes vagy. - mondogatta, végül aztán ő is elnevette magát. Még vagy 3 órán át hülyültünk, és kihasználtuk a játszótér adta lehetőségeket is, például Dave és Fred libikókáztak, de Fred annyira taccson volt, hogy lezúgott róla, utána pedig Dave is és mind a ketten a földön fetrengve nevettek a semmin, mi meg rajtuk. A legjobb estém volt már az elejétől fogva, ha Daniel-t leszámítjuk. Viszont abban is volt valami jó. Amikor például Cole megvédett, vagy ahogy a többiek is hozzánk rohantak védelmezve engem, minket. De a legjobb mégis az volt amikor együtt táncoltunk minden és senki mással nem törődtünk, meg amikor kijöttünk a játszótérre, hogy inkább egymással lehessünk. Remélem soha nem lesz vége ennek a csapatnak.