Szeptember 8. (vasárnap)

Mikor újra felkeltem már sütött a nap. Bár csak foltokban láttam, mert a redőny le volt húzva. Cole mögöttem szuszogott, a nyakamba bújva, a derekamat szorosan átölelve. Még az egyik lábát is átlendítette az én lábaimon ezzel teljesen magához láncolva és meggátolva a mozgásban. Nagyon óvatosan elkezdtem kimászni a karjai közül, és már úgy tűnt sikerül mikor is visszarántott. És maga alá gyűrt. 

-Cole megfojtasz! - préseltem ki magamból a szavakat. Hány kiló ez a fiú? -Cole! - csaptam rá a vállára, mire mozgolódni és morgolódni kezdett.

-Mi van? - fúrta az arcát a kulcscsontom alá picivel. (nem nem a mellembe) 

-Nehéz vagy. - simogattam meg a haját. 

-Tudod. Az izom többet nyom. - sóhajtott miközben a kezeit a derekam alatt átfonta.

-Na ez meg még kényelmetlen is. - kuncogtam halkan.

-Mennyi problémád van neked! Az eddigi barátnőimnek ez mindig bejött! - gurult le rólam nevetve és helyette engem húzott magára. 

-Csak azért mert a mellükben volt a pofikád. De sajnos engem ez nem varázsol el. - vontam meg szomorú fejjel a vállamat. 

-Hát igen. Te aztán nem az előző barátnőim vagy. - adott egy puszit a homlokomra. 

-Ezt hogy érted? - támasztottam az állam a mellkasára. 

-Úgy, hogy ők mind ugyan olyanok voltak. Nem is én érdekeltem őket igazából. Mind csak üres fejű rib... akarom mondani liba volt. - köhécselt, mire elnevettem magam.

-Akkor ezt most vegyem megtiszteltetésnek, esetleg bóknak? - vigyorogtam.

-Mindkettőnek veheted. - gondolkodott el.

-Remek. - konstatáltam sóhajtva, majd felpattantam róla. 

-Na most mi történt? - ült fel nagy nehezen.

-Semmi, csak fel akarok öltözni. - néztem rá értetlenül miközben a szekrényemhez léptem.

-Ja akkor jó. Azt hittem berágtál valamiért. Megint. - tartotta vissza a nevetését.

-Soha nem voltam rád berágva. - ráztam meg a fejem, miközben kihalásztam egy fekete Marvel-es pólót, meg egy fekete csőfarmert. Mielőtt még visszakérdezhetett volna besiettem a fürdőbe és átöltöztem. Miután betűrtem a pólót, megmostam a fogamat  és felkötöttem a hajamat, vissza mentem a szobába. Cole is felöltözött addigra. Teljesen ugyanolyan volt a szettünk, amin egy kis fáziskéséssel el is nevettük magunkat.

-Szereted a Marvel-t? - vigyorogtam fel rá.

-Aha, nagyon bírom a filmjeiket, látom te is. - karolta át a derekamat. 

-Jó szemed van. Akkor ez szerintem egyértelműen azt jelenti, hogy májusban mikor végre kijön az Avengers 4 akkor irány a mozi. - néztem rá halál komolyan. 

-Benne vagyok! - csillant fel a szeme vigyorogva.

-Még jó! Na menjünk kajálni. - fogtam meg a kezét és lefelé húztam a lépcsőn. A konyhához érve, Cole letelepedett az egyik bárszékre, én pedig gyorsan összedobtam három szeret nutellás kenyeret, azokra pedig pár szem epret. A saját tányéromra egy szeletet, Cole tányérjára pedig kettőt tettem, majd mellé huppantam, de Cole úgy gondolta, hogy ez nem helyénvaló és inkább oldalasan az ölébe ültetett.

-És mi mára a terv? - haraptam bele a reggelimbe elhelyezkedve a fiún. 

-Nappalra nem tudom, de este megint el megyünk a srácokkal valahová. De ma nem verünk be mert holnap suli. Ma csak idióták leszünk simán. - vigyorgott rám teli szájjal. 

-Tetszetős ötlet! - csillant fel a szemem.

-De addig mit csináljunk? - dőlt hátra a széken Cole.

-Hát... Mutatok például pár dolgot. Meg te is mutathatnál valamit ami alapján jobban megismerlek. Merthogy továbbra is alig ismerlek. Csak tudom, hogy bízhatok benned azok után amiket tettél értem. - nyomtam egy gyors puszit a szájára a monológom után.

-Legyen. - bólintott mosolyogva. Ráérősen megettük a kajánkat, majd elmosogattunk, végül felhúztam őt a emeletre. 

-Biztos észrevetted már a rengeteg térképet a szobámban. - forogtam körbe az említett helyiségben.

-Nehéz lett volna nem észrevenni. - ült le az ágyamra. 

-Remek. Nos ebből kikövetkeztethető, hogy imádok utazni. Ezen a térképen... - sétáltam ahhoz amelyik az asztalom fölött van és tele van gombostűvel. -...Jelölöm a helyeket ahol már voltam, ezen meg... - léptem kettőt arrébb egy másikhoz. -...Ahová el fogok jutni. Van egy csomó jegyzetfüzetem, naplóm, szuvenírem is. Gyere megmutatom. - biccentettem Cole-nak aki örömmel pattant fel az ágyamról. -Ez itt megjárta Olaszországot -emeltem egy bőrkötésű, elnyűtt naplóra. -Ez Franciaországot -tértem át egy világosabb színűre. -Az ott pedig Kanadát. - mutattam egy telematricázott kemény borítójú jegyzetfüzetre. -Ezek itt a különböző országokból bejött pénz. - emeltem fel felmatricázott befőttes üvegeket. -És a kedvencem: - húztam az utolsó falra rakott térképemhez amin össze voltak kötve a helyek és egy egy helyhez kép volt tűzve. -Ezek itt túraútvonalak. Ami világít azon voltam, ami nem azon még nem, csak fogok. 

-De egyik sem világít. - vágott közbe Cole. 

-Nem vártad meg, hogy befejezzem. - kuncogtam majd megnyomtam egy gombot a térkép sarkában és lehúztam a redőnyöket. A térképen levő útvonalak majdnem fele világított.

-Azta. - ámult Cole. -És te fotóztad a képeket? - pillantott rám.

-Csak azokat ahol már voltam. - mosolyogtam rá. 

-Elképesztő. - húzta végig az ujjait az egyik bejárt vonalon, ami Németország-Hollandia-Belgium-Franciaország volt. Ezután áttért a naplóimra és azokat kezdte olvasgatni. Vagyis inkább nézegetni, mert inkább rajzok voltak benne amikhez jegyzetek társultak. Miután végzett kikapcsoltam a világítást és felhúztam a redőnyt. -Szóval te ilyen utazó vagy. - mosolygott rám.

-Az bizony. - bólogattam büszkén. 

-Mostantól nem egyedül fogod csinálni. - húzott magához. 

-Hanem? - vontam fel a szemöldökeimet. 

-Hát velem. Talán egyszer-egyszer a srácokkal is ha szeretnéd. - nyomott puszit a homlokomra.

-Tulajdonképpen... Jól hangzik. Gondolj bele. Elmegyünk így heten mit tudom én Londonba, nappal várost nézünk, túrázunk, este pedig jól beverünk. Milyen lenne már? - nevettem el magam ahogy elképzeltem a szituációt. 

-Na majd őszi szünetben. - nevetett Cole is. -De komolyan. Esküszöm neked megszervezem. - rázta meg a fejét. 

-Tényleg? - pillantottam fel rá csillogó szemekkel. 

-Igen tényleg. - adott egy rövid csókot. Én meg vigyorogva váltam el tőle. 

-Ezen kívül csak annyi, hogy nagyon szeretem a filmeket. Te jössz. - karoltam át a nyakát. 

-Hát... Tulajdonképpen ilyen őrült szenvedélyem mint neked... - pillantott az asztalomra, meg a falamra. -...Az nincs, de a barátaimért harapok, ezt te is tudod... Meg mint rájöhettél szeretek úgymond... veszélyesen élni... -nézett rám sejtelmes mosollyal. - És én is bírom a filmeket. Meg gördeszkázni is szeretek. Ja meg nem mondtam, de tudok zongorázni. - vigyorodott el.

-Mi? Na ezt nem gondoltam volna. - néztem rá elismerően. -Tudod... Anyukám is tudott. Meg is akart tanítani és egy darabig el is jutottunk, csak... Na mindegy. A lényeg, hogy van a dolgozószobában egy zongora. Vagyis csak egy pianínó. Játszol nekem valamit? - pillantottam rá könyörgően.

-Persze. Csak mutasd meg hol van. - simított végig a hajamon én meg vigyorogva elkalauzoltam a szüleim dolgozószobájába, ahol azóta nem jártam mióta történt az eset. Már nem azért, mert olyan nagyon nehéz lett volna utána belépni ide, csak azért mégis sok emlék köt ide velük, és nem volt szükség rá, hogy ide jöjjek tehát hanyagoltam ezt a helyet. Na jó takarítani bejártam, de csak 5 perc erejéig. Leültünk a fekete pianínóhoz és figyelmesen néztem Cole kezét amik a billentyűkre siklottak. Azonnal felismertem a Coldplay-től a Yellow-ot. Nagyon megtetszett.

-Ezt egy egyszerűbb változatban megtanítod? - nevettem rá miután végzett. -Mert amúgy, egy nagyon kicsit én is tudok. - simítottam végig a zongora felületén. Cole természetesen beleegyezett, így estig azzal szórakoztunk, hogy nekem tanítson dalokat. Meg persze kajáltunk. Végül sikerült is 3 új dalt, meg kb egy negyediket is megtanulnom. Ez tök király nem? 

-Egészen ügyes vagy. Van még mit tanulnod, de megy ez neked. - bólogatott elismerően mikor már a srácokhoz készülődtünk olyan 7 óra körül.

-Köszi. Jó tanárom van. - vigyorodtam el, miközben kibontottam a hajam és kifésültem. Szemöldökömet halványan meghúztam, szempillaspirál és kész is. Az öltözékem ugyanúgy maradt mint reggel, ahogy Cole-nak is, vagyis ő még felvett egy fekete kapucnis pulcsit meg a Nike cipőjét én meg egy szintén fekete kapucnis Marvel-es pulcsit (sok marvel-es cuccom van na) meg egy fekete tornacipőt és indulhattunk is. Ezúttal összekulcsolt ujjakkal indultunk meg.

-Ezt vedd fel. - nyomott a kezembe út közben Cole egy fekete sapkát. 

-Minek? - néztem fel rá értetlenül.

-Mert tuti jól áll. Meg hát a hajad elég világos. - biccentett a fejével, én meg egy vállvonás kíséretében felkaptam magamra a sapkát. Igazgattam egy darabig végül megtaláltam a tökéletes helyzetét. 

-Na milyen? - pattantam elé, majd körbefordultam.

-Tévedtem, mégsem kéne. Ha nem veszed le itt helyben teperlek le. - mondta nyugodtan, mire felnevettem.

-Hát most már lesheted. - vonogattam ártatlan képpel a vállamat és tovább indultam. 

-Ó te lány, hogy folyton ellenszegülsz! Nem is te lennél! - sóhajtott nagyot, összekulcsolta az ujjainkat, majd követett.

-Még jó! - fordultam hátra vigyorogva, majd befordultam Noah-ék házához ahol a fiúk már kint gyülekeztek. Mindannyian feketében voltak. Noah egy fekete lengébb kabátot, fekete pólót, fekete szaggatott csőfarmert és feket Converse-t viselt, Peter fekete kapucnis pulcsit, fekete csőfarmert, fekete Nike-t, Dave fekete bőrdzsekit, fekete térdnél szaggatott csőfarmert, fekete Vans-et, Fred fekete farmerkabátot, fekete csőfarmert, Adam sima fekete pulcsit, fekete sapkát, fekete Nike-t viselt. 

-Na látom jól sikerült a tegnap este! - méregetett minket vigyorogva Dave.

-Hát, nem olyan jó sajnos az ágyban... - húzta el a száját Cole, mire kikerekedett szemekkel néztem rá, a fiúk meg próbálták visszatartani a röhögést.

-Először is! Nem feküdtünk le világos? - néztem körbe a srácokon, majd Cole-ra pillantottam keresztbe font karokkal. -Másodszor is. Biztos lehetsz benne, hogy sokkal jobban teljesítek az ágyban mint bármelyik eddigi barátnőd. - húztam fel az orrom. Na erre mindegyikükből kirobbant a nevetés én meg az égig emeltem a szemöldökeimet és csípőre tettem a kezeimet. -Most mi van? Ez az igazság! - emeltem fel a fejem dacosan.

-Jól van én hiszek neked, de ne hangoztasd, mert a végén még lenyúlnak tőlem. - csitított Cole.

-Nem, nem te most ne szólalj meg! Leszóltál anélkül, hogy még nem is tapasztaltad! - ráztam meg a fejem. 

-Semmi baj Hope, ne legyél durci. - próbálta visszatartani Noah a nevetését. 

-Nem vagyok. - fontam keresztbe a karjaimat. 

-Dehogynem, besértődtél! - jött oda hozzám kitárt karokkal Peter.

-Rátok soha. - forgattam meg mosolyogva a szemeimet és gyorsan megöleltem Peter-t.

-Khhhm! - krákogott Cole, mire Peter elpattant tőlem.

-Nem harap, csak birtoklási problémákkal küszköd. - forgattam ismét mosolyogva a szemem.

-Hé! - nézett rám durcásan Cole.

-Ezt visszakaptad tesó. - vonta meg nevetve a vállát Fred. 

-Így van. De menjünk végre, éhen halok. - fogtam meg végül barátom kezét. 

-Én benne vagyok! - jelentkezett egyből Adam. 

-Meki? - ajánlotta Noah, mire mindenki heves bólogatásba kezdtek. Megindultunk hát a legközelebbi Mc'Donalds felé ami igazából csak negyed órára volt. Addig végig hülyültünk és beszélgettünk. A kajáldában direkt a legeldugottabb zugot kerestük meg, de még így is túl hangosnak bizonyultunk így a többszöri figyelmeztetés ellenére kivágtak minket. De legalább a kajánkat vihettük. 

-Ez nem ér! Az az idióta fapofa nem volt kamasz? - háborgott Adam miközben leültünk az egyik parkban a padokra, az ennivalónkkal együtt. 

-Tudod abban az időben szerintem beszélgetni sem mertek nem hogy hangoskodni. - vontam meg a vállam miközben beleharaptam a chikenburgerembe. 

-De akkor is igazságtalanság! - tartotta magát, majd hatalmasat harapott a Big Mac-ébe. Hát igen, Adam rengeteget tud enni. 

-Na inkább gyorsan kajáljunk meg, aztán verjünk be mint a szemét! - vetette fel az ötletet Fred.

-Megbeszéltük haver, ma nincs pia, holnap suli. - rázta a fejét Cole, de én felszólaltam ellene.

-Ó ugyan már! Még nem tanítanak semmit szinte, csak a második hét. Ha egy napig csak fekszünk a suliban abba nem halunk bele. Na ne legyél ilyen, mostanában egyre kevesebb alkalmunk erre, mert készülni kell majd az érettségire. - adtam egy puszit az arcára meggyőzésképp a monológom után.

-Oké, legyen. - sóhajtott végül, mire a többiek ujjongásban törtek ki. -Kis alkesz lett belőled. - nézett rám vigyorogva Dave, mire csak mosolyogva megvontam a vállam és ártatlan arccal betoltam a maradék szendvicsemet. Hamarosan megindultunk a szokásos Tesco-hoz. 

-Ezúttal én is bemegyek. - pillantottam fel a srácokra a bolt előtt. Hát igen mindegyikük magasabb nálam. 

-Biztos? - aggodalmaskodott Cole, mire unottan pillantottam rá, amit egyből felfogott és inkább befelé vettük az irányt. Az én feladatom volt a tömény beszerzése, Fred-é a sör, Noah-é a kaja, Cole-é a bor, Peter-é a gyümölcslevek, Dave-é a röviditalok, Adam pedig őrködött és mindegyikünkre feltűnésmentesen figyelt, vigyázott. Ezúttal megúsztuk és nem vettek minket észre. Ki kéne találniuk egy jobb rendszert. Gyorsan elhoztunk egy bevásárlókocsit is (ezt szabályosan), beleszórtuk a "vásárolt" dolgokat és megindultunk a szokásos helyünkre. Vagyis nekem még nem szokásos csak majd lesz. Én ismét bepattantam a kocsiba, ezúttal az elejébe.

-Gyorsabban! - tártam szét a karjaimat miután kapcsoltunk zenét Peter JBL-én. A Jackie Chan szólt, amit egyszerűen imádok. Noah a kérésemre gyorsabban hajtott és hogy ne előzzük meg a többieket, folyamatosan köröztünk körülöttük illetve cikk-cakkban mentünk. -She said she too young don't want no man, so she gonna call her friends, now that's plan, i just ordered sushi from japan, know your bitch wanna kick it jackie chan. - üvöltöttük ketten a többiek meg csak nevettek rajtunk, videóztak vagy éppen egymással beszélgettek. Én letekertem az egyik rakétáról a kupakot és készültem lehúzni, de Noah közbe szólt.

-A-a én is kérek! - nyújtotta a kezét, én meg vigyorogva lehúztam az üveg tartalmának a felét, majd a fiúnak nyújtottam aki megitta a másik felét és gyorsan kidobta a kukába. -Erről a többieknek nem kell tudniuk. - kacsintott vigyorogva.

-Egyetértek. - nevettem majd visszafordultam előre és tovább énekeltünk. Hamarosan meg is érkeztünk én pedig kipattantam a kocsiból. 

-Mit szólnátok hozzá, ha 11-éjfél körül megindulnánk a városba? Egy kis "huligánkodás" mindenkinek kell. - vetette fel az ötletet Fred.

-Jól hangzik! - csillant fel egyből a szemem.

-Már úgyis hiányzott. - bólogatott helyeslően Cole.

-Haver több ilyen ötlet kéne, hogy eszedbe jusson. - boxolt Fred vállába finoman Noah.

-Én benne vagyok. - emelt fel egy sörös dobozt beleegyezésképp Dave.

-Ahogy én is. - koccintott Dave-vel Adam.

-Csapassuk. - bólogatott Peter miközben keverte az italokat. Ugyanolyanokat kevert mint múltkor csak most volt vodka-barack is amit én egyből ki is kaptam a kezemből.

-Te tényleg alkesz lettél. - rázta a fejét vihogva Noah aki aztán elvette tőlem a piát és jól meghúzta.

-Naaa te ne beszélj! - nevettem fel rá. Fél tizenkettőig a szokásos hülyüléssel és beszélgetéssel ütöttük el az időt valamint megittuk az italok felét, és megettük a kajánk szintén felét. Direkt hagytunk az este hátralevő részéhez. Már mindannyiunkban volt pia, Noah és Fred rendesen be is vertek, valamint én és Peter is kezdtem. Cole és Adam nem akartak annyira, mondván hogy valakiknek vigyázniuk kell ránk, meg hát képeket és videókat is gyártani kell. Dave szintén dolgozott rajta, hogy illuminált állapotba kerüljön. Ismét a bevásárlókocsiban kötöttem ki mikor megindultunk, a "vásárol" termékekkel együtt. Ezúttal is Noah tolt. Mindegyik fiúval jóban vagyok, de talán Noah-val a legjobban. Meg hát persze Cole-lal de ez természetes. 

-Akkor mehet a menet? - készült a kirobbanáshoz Noah mire én meghúztam a vadászt, és bólintottam.

-Indulááás! - emeltem a magasba a szabad kezemet és átkapcsoltam a Gucci Gang-re Lil Pump-tól amire a többiek örömujjongásba törtek ki. Noah hirtelen indult meg amitől majdnem kilöttyentettem a boroskólát, de szerencsére még elég józan voltam ahhoz hogy megtartsam. Hogy ez ne maradjon így jól meghúztam, majd még egyszer, végül rátekertem a kupakot és hátra tettem a többi innivaló közé. Én is jó kis illuminált állapotba kerültem, ahogy Peter is aki út közben meghúzott egy rakétát. Dave-nek még kellett egy pici így megitta Peter maradék rakétáját, Cole és Adam pedig továbbra is maradtak a mértékkel való ivásnál. Ők is részegek voltak, de korántsem annyira mint mi. Na jó azért annyira nagyon mi sem voltunk vészesek. Tehát nem álltunk hányás közelében. Egyszerűen csak még jobban megőröltünk mint alapból. Amíg beértünk a belvárosba feléltük a többi piát és kaját így a kocsi már nem kellett, tehát óvatosan kiszálltam belőle.

-Tudod Hope egyik lábat a másik után! - fogta a kezem Peter nevetgélve. 

-Okés! - koncentráltam, végül csak sikerült kikászálódnom a kocsiból. Mielőtt Peter elengedhetett volna felpattantam a hátára. -Gyia paci! - nyújtottam ki előre az egyik kezem, mire Peter "vágtázni" kezdett. Aztán lelassított mert rájött hogy szédül én meg kipróbáltam, hogy nem kapaszkodok belé.

-Cole nézd kéz nélkül vááááá! - fordultunk a fiúk felé, mivel elég elöl voltunk.

-Akkor én is vááá! - engedett el Peter mire nevetve felsikoltottam. Szerencsére mielőtt leestem róla, a srácok lőttek képeket. Én meg végül jól a fenekemre estem.

-Te idióta! - nevettem a földön csücsülve.

-Bocsesz! - segített fel nevetve, mire elég bugyután vigyorogva megráztam a fejem aztán megláttam egy klassz dolgot.

-Srácok. Támadt egy remek ötletem. - néztem fel csillogó szemekkel, vigyorogva a bevásárló központra ami már bezárt. Egyből megértettek.

-Nyomás! - indult meg előre Noah, mire én egyből követtem őt nevetve, feltéve a sapkámra még a csuklyámat. 

-Gyere már! - pillantottam hátra Cole-ra majd kinyújtottam felé a kezem, aki így végül belement és oda adta a kezét én meg egyből behúztam, a többiek pedig szintén követtek minket. Sikeresen bejutottunk és szerencsénkre egy árva lélek sem volt bent. Sőt még kamerák sem voltak bent értitek? Jó kis központ lehet. De most ez is megtette. Megtette? Tökéletes volt. Eléggé nagy és tágas volt, amit Noah-val jól körberohangáltunk. Dave, Peter és Fred csak idiótaságokat csináltak például a benti növényekre vizeltek. Kettő hülyeségben azonban én is benne voltam és a többiek is. Az egyik üvegajtót telerajzoltuk alkoholos filccel, a másik pedig, hogy kiterültünk az ezúttal sík és egy helyben álló mozgólépcsőn. Fejjel lefelé. Mármint a tetején terültünk el, úgy, hogy lefelé nézett e fejünk. Egymás hegyén hátán feküdtünk, Cole pedig lefotózott minket, majd selfie-zett velünk és ő is befeküdt közénk. Ebben a helyzetben beszélgettünk egy darabig, majd folytatódott az őrjöngés. Elképesztően jó volt. Rengeteg kép készült és videó is egyaránt. Egészen hajnali fél 3-ig ment az idiótaság, míg úgy nem döntöttünk, hogy azért nem kéne teljességgel hullának lennünk holnap. Jól megölelgettem a fiúkat, majd ismét szétszéledtünk mint a múltkor. Cole-lal érdekesre sikerült a hazafelé menet. Vagyis neki volt inkább érdekes. Végig nevetgéltem, össze-vissza szaladgáltam, oszlopok mögé rejtőztem majd csábos mosollyal kihajoltam, ő pedig elkapott. Meg hasonlók.

-Úgy imádlak. - nyomott egy puszit a fejem búbjára, vagyis a csuklyámra Cole. 

-Tudom. - kuncogtam majd elkezdtem egyensúlyozva menni az útpadkán. 

-Jó ötlet ez ilyen állapotban? - nézett nevetve. 

-Persze, amúgy sem lehet semmi bajom. - vontam meg a vállam mosolyogva. -Figyu. - lépdeltem végül bizonytalanul mellé. Mármint azért voltam bizonytalan mert eléggé ittas voltam. 

-Hm? - nézett le rám kérdőn, mosolyogva.

-Legközelebb neked is jól be kell rúgnod. Kötelező. - álltam szembe vele, és a mellkasát böködtem. Elég érdekesen nézhetett ki mivel közben mentünk ugyanúgy tovább. 

-Hétvégén. - bólintott mosolyogva.

-Megígéred? - vigyorogtam rá.

-Persze. Akár hiszed akár nem jó nagy alkoholista vagyok. - nevetett.

-Ugye nem rossz értelemben? Hogy agresszív leszel tőle és majd jól megversz meg megerőszakolsz? - húztam az agyát, de ő ezt elég komolyan vette.

-Soha nem bántanálak. - állított meg komoly arccal. 

-Tudom. - suttogtam mosolyogva, mire ő is megkönnyebbült és nyomott egy csókot a számra. 

-Na gyere ideje aludni. - húzott be a házba.

-Nem akarok! - nyafogtam miközben felmentünk a szobámba. -Jobb ötletem van. - haraptam be az alsó ajkam miközben lelöktem őt az ágyra, majd rámásztam és hevesen megcsókoltam. Ő a derekamba markolva visszacsókolt és fordított a helyzetünkön, azonban hamarosan leállította magát.

-Józanul nem akarnád még. - suttogta lehelve az arcomra egy puszit.

-De igen. - túrtam a hajába zihálva. 

-Higgyj nekem. Ismerlek már annyira, hogy ezt azért tudjam. - nézett mosolyogva a szemembe. 

-Csak simán nem akarsz engem. - sütöttem le a szemeimet és ejtettem magam mellé a kezeimet.

-Nem erről szó sincs. Ha ezt most józanul akarnád, már úgy ba... akarom mondani... Úgy csókolnálak, hogy olyat még nem értél. - kuncogott fel a végén amin elmosolyodtam.

-Tényleg? - néztem a szemeibe.

-Tényleg. - csókolt meg finoman. -Menj fürödj le aztán aludj. - mászott le rólam.

-De ugye velem alszol? - néztem rá boci szemekkel.

-Persze. - bólintott majd elment fürödni a lenti fürdőbe én pedig ide a sajátomba. Gyorsan végeztem, majd fogat mostam és bedőltem az ágyamba. Hamarosan Cole is megérkezett és szorosan magához húzott. -Jó éjszakát. - nyomott egy puszit a nyakamba.

-Neked is. - mosolyogtam, majd egyből el is aludtam. Életem legjobb estéje volt.

Segítek kicsit elképzelni az estét:

(Amúgy a ruhák/kinézet azok amiket én íram le)

-Szerk.

A bevásárlókocsi:

(1. kép Dave a kiborító, Noah a kiborított 2. kép Hope a kocsiban 3. kép Fred a kocsiban felette Peter)

Dave és Adam:

Cole, Dave, Fred, Noah:

A bevásárló központ felé egy játszótér is belefért még:

(Hope)

Peter:

Peter és Hope:

A gang:

Cole és Noah a szenvedő:

Noah és Hope:

Cole és Hope: