Szeptember 12 (csütörtök)

Közeledik a bál nekem meg nincs ruhám. Mondjuk nem mintha érdekelne, hiszen Cole és a srácok úgy szeretnek ahogy vagyok, mások pedig általában nem érdekelnek, de most az egyszer igenis meg akarom mutatni nekik. Azonban mivel lány barátom nincs, Cole-t nem akarom vinni mert azt szeretném ha meglepetés lenne a ruha, a fiúk közül pedig Noah a legjobbbarátom, ezért eldöntöttem, hogy ő lesz a kiválasztott. Míg Cole-lal már a suli felé sétáltunk ezen gondolkodtam, és úgy tűnik eléggé elmélyedhettem benne mivel Cole-nak kb négyszer kellett megszólítania, hogy feleszméljek.

-Hope itt vagy? - lengette nevetve a kezét az arcom előtt Cole.

-Mi? Ja igen persze! - kapkodtam hirtelen össze-vissza a fejemet.

-Igen látom. Hol jártál? - nézett le rám nevetését visszatartva.

-Csak a holnapon gondolkodtam. Kéne egy ruha. - vontam meg a vállamat.

-Nem tudtam, hogy téged ez különösképp érdekel. - vonta fel a szemöldökét, de a mosolya továbbra sem tűnt el.

-Nem szokott, de most valahogy mégis. - vonogattam a vállamat kicsit zavartan.

-És akkor most el akarsz rángatni vásárolni? - sóhajtott fel vigyorogva.

-Nem, nem téged viszlek. - mosolyodtam el sejtelmesen.

-Hanem kit? Nincs is lány barátod. - fürkészett szemöldökráncolva.

-Noah a választottam. - húztam ki magam büszkén.

-Noah? - értetlenkedett Cole egyre jobban. -Helyettem? - rázta a fejét.

-Ja. - rendeztem le ennyivel miközben beléptünk az iskola kapuján.

-De, de én vagyok a barátod? - mutatott magára sértve.

-Tudom. - vontam vállat mosolyogva.

-Tehát engem kéne vinned. - magyarázott tovább.

-Szeretnél te velem jönni? - álltam meg és fordultam vele szembe, kérdőn nézve rá, mire ő egyből elcsendesült.

-Hát... nem. - vallotta be nagy nehezen. -De... - kezdett bele de én csak mosolyogva megforgattam a szemeimet és tovább indultam.

-Nincs de. - vigyorogtam miközben ő gyorsan utolért.

-Hogy ne lenne? - próbált vitatkozni.

-Azt akarom, hogy meglepetés legyen a ruha meg a többi ezért nem te jössz. - sóhajtottam fel végül.

-Ó. Oké. - nyugodott le végül és nagyon elkalandozhatott mert el is vigyorodott mire én csak nevetve megráztam a fejem és Noah-hoz siettem mikor beértünk a terembe.

-Noah te szeretsz engem igaz? - támadtam le egyből.

-Ez valami beugratós kérdés? - nézett először rám majd gyanakodva Cole-ra aki épp Peter-ékkel beszélgetett.

-Nem. - ráztama fejem mosolyogva.

-Akkor igen. - mosolyodott el végül miközben megölelt.

-Remek akkor el kell velem jönnöd délután vásárolni. - vigyorodtam el.

-Mivan? Nem! - kezdett el egyből ellenkezni, amire számítottam is.

-Légyszi! Nincs egy barátnőm se Cole-t meg nem vihetem! - kérleltem bociszemekkel, bárbe kell valljam nem tudom jól csináltam e hiszen  még soha nem tettem azelőtt ilyet.

-Miért ne vihetnéd Cole-t. - értetlenkedett.

-Mert ruhát veszek meg ilyesmi és nem akarom hogy lássa. Hogy meglepetés legyen. Plusz nem tesz jót egy kapcsolatnak ha folyamatosan együtt vagyunk. - vontam meg a vállam a végén.

-Istenem. - forgatta meg a szemét sóhajtva, majd folytatta. - Csak ha veszel nekem kaját. - próbált kompomisszumot kötni.

-Oké legyen. - vontam meg a vállam sóhajtva. Ennyi belefér. -De azt kapsz amit veszek neked! - figyelmeztetten mielőtt pedig bármit léphetett volna rá gyorsan eloldalaztam a helyemre.

-Na belement? - ült le mellém Cole mikor becsöngettek.

-Ráadásul meglepően könnyen. - bólogattam meglepődve nézve magam elé.

-Hogy csináltad? - kapta felém a fejét.

-Szeret, és kap tőlem kaját. - vontam meg a vállam mosolyogva.

-Mi az hogy szeret? - fürkészett összehúzott szemekkel, mire halkan felnevettem.

-Csak nem féltékeny vagy? - tartottam vissza a nevetésemet.

-Én? Ugyan mire? - tett úgy mint aki azt sem tudja miről beszélek, mire csak jelentőségteljesen, mélyen a szemeibe néztem. -Nem vagyok féltékeny a legjobb barátomra. - háborodott fel igen feltűnően.

-Cole. Nyugodj le. Noah a legjobb barátom és a srácok is. - próbáltam nyugtatni, de láttam rajta, hogy még nem elégedett. -És csak téged szeretlek. - forgattam meg a szemeimet sóhajtva, de persze végül csak elmosolyodtam, mire ő is elégedetten nézett rám.

-Na ez már sokkal jobban hangzik. - bólintott kielégült mosollyal az arcán, mire csak mosolyogva megráztam a fejem. Ezen kívül csak írtunk egy dolgozatot ami igazán remekül sikerült, de tényleg pontosan fél háromkor végeztünk is.

-Indulás! - csaptam Noah padjára jókedvűen ezzel felébresztve az édes álmaiból.

-Jól van már, nyugi! - morgott miközben magára kapta a farmerdzsekijét és kifelé indultunk.

-Este találkozunk. - kapta még el utoljára a karom Cole, magához húzott és adott egy jó hosszú csókot.

-Elég volt gerlepár, ne húzzátok az időmet! - nevetett fel Noah mire én mosolyogva elváltam Cole-tól, majd megindultunk Noah-val a pláza felé.

-Na figyu. Busszal megyünk mert aludni akarok. - szögezte le kedves barátom miközben a legközelebbi buszmegállóba vezetett.

-Milyen jó kedved van ma. - állapítottam meg halkan.

-Bocsi. - nézett rám végül bűnbánóan.

-Á ugyan. - vontam meg a vállam mosolyogva, majd felszálltunk a buszra.

-Na ülj be, gyerünk. - tuszkolt előre fele Noah én meg csak vigyorogva követtem az utasításait. Valahogy mindig jó kedvre tudott deríteni.

-Jól van már, tudom! - ültem be végül nevetve a harmadik sorba.

-Erősen kétlem. - vágódott le mellém mosolyogva.

-Ki kérem magamnak! - háborodtam fel.

-Jól van, bocsánat, bocsánat, de most hadd aludjak, utána jobb leszek hidd el. - helyezkedett el kényelmesen a vállamon.

-Nem tudtam, hogy párna szerepet fogok betölteni. - kuncogtam halkan.

-Most már aztán elég legyen te lány! - figyelmeztetett, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. Mivel időközben eluntam magam gondoltam csinálok pár képet, ha már úgyis alszik. Lassacskán a távolban kezdtem látni a pláza körvonalait, így halkan szólongatni kezdtem Noah-t azonban semmi reakciót nem mutatott. Mikor már az utolsó megálló következett a pláza előtt, már feltekertem a hangerőt, erre meg csak mocorogni kezdett. Mikor már majdnem megálltunk úgy döntöttem elég volt bevetem a női erőt.

-Noah, ébresztő, megjöttünk! - ráztam a fiút ezerrel , aki azt se tudta hol van.

-Mi, mi van? - kapkodta a fejét.

-Leszállunk siess már, különben itt maradunk! - löködtem kifelé nevetve a fiút, aki gyorsan felpattant, majd megfogva a kezem maga után húzva leszáguldottunk a buszról.

-Legközelebb előbb is felébreszthetnél. - engedte el a kezem nevetve.

-Próbáltalak, de meg se hallottál! - nevettem én felháborodottan, majd a bejárat felé vettük az irányt.

-Első a kaja, remélem tudod! - hagyta figyelmen kívül a megjegyzésemet és inkább emlékeztetett rá, hogy nekem kell állnom az ebédjét.

-Rendben, rendben. Kapsz hamburgert megfelel? - forgattam a szemeimet mosolyogva, ő meg egyből jókedvre derült. Miután beszereztük a kivételesen nem mekis és nem is Burger King-es hamburgereket, Noah egyből betolta én meg eltettem kicsit későbbre, s meg is indultunk az első ruhabolt felé.

-Látod így már sokkal jobb kedvűen állok hozzá. - pofázott folyamatosan kedves barátom, én pedig a lényegtelen információkat próbáltam ignorálni.

-Remek, akkor segíthetsz is kiválasztani A ruhát. - nyomatékosítottam a névelőt mosolyogva.

-Nem elég ha csak véleményezek? - nézett rám fintorogva.

-Nem. - vigyorogtam.

-Miért? - nyafogott.

-Mert szeretsz. - nevettem fel majd a ruhák felé lökdöstem.

-De kár, hogy ez igaz. - rázta meg a fejét nevetve, majd őrült keresésbe kezdtünk. Miután kiválasztottunk vagy 20-at átmentünk a próbafülkéhez és szépen mindegyiket egyesével felpróbáltam. Az első pár ruhánál még poén volt, Noah is jól érezte magát azonban az utolsó pár darabnál már igencsak kezdte unni.

-Ez tökéletes! - kiáltott fel egyből ahogy kijöttem a fülkéből.

-Nem hiszem... - fintorogtam, ahogy körbe fordultam a fekete alapon virágmintás ruhában, elöl kissé kivágott résszel. -Nem éppen én vagyok. - vontam vállat.

-Jó, de mindegyik jól áll, és az eddigi 18-ra is ezt mondtad! - nyafogott Noah szomorú szemekkel.

-Ne aggódj, a huszadik biztos nyerő lesz. - kacsintottam rá, majd bementem és átvedlettem az egyszerű, fekete, combközépig érő, hátul fűzős ruhába. Már a legelejétől tudtam, hogy ez lesz, csak szivatni akartam ezt a szerencsétlent. Tudom, gonosz vagyok.

-Te végig tudtad, hogy ez lesz az igaz? - fürkészett összehúzott szemekkel.

-Talán. - tartottam vissza a nevetésem.

-Te... - indult meg felém. -Te alávaló nőszemély! - kapott el mivel nem bizonyultam elég gyorsnak vele szemben. -Kínoztál engem, direkt? Hát ilyen egy legjobb barát? - bökdöste a bordámat én meg csak röhögtem tehetetlenül.

-Eressz, sajnálom! - ziháltam a nevetéstől és a fájdalomtól, végül nagy nehezen ellöktem magamtól. -Egyébként mit gondolsz róla? - kuncogtam pörögve a ruhában.

-Cole nem fog magával bírni. - vigyorodott el perverzen a szemöldökét húzogatva.

-Idióta. - ráztam a fejem mosolyogva, majd kiküldtem a fülkéből és visszavettem az eredeti ruhámat.

-De komolyan. - vonogatta a vállait ártatlan képpel mikor kijöttem a fülkéből.

-Nem kell ahhoz szép ruha, hogy ne bírjon magával miattam. - emeltem fel büszkén az orromat.

-Uhh, avass be a szaftos részletekbe! - váltott át csajba Noah miközben kiléptünk a bolt ajtaján.

-Nem avatlak be semmibe viszont egy 5 percet még elveszek az életedből. - indultam meg egy drogéria felé.

-Nem megyek sminket venni! - tiltakozott egyből.

-Nyugi célirányosan két dologért megyek. - nyugtattam majd karon fogva berángattam az üzletbe, egyenesen a kicsit sötétebb árnyalatú matt vörös rúzshoz amit kinéztem, majd a fekete tusecsethez. Ő persze végig nyafogott abban az 5 percben, de szerencsére hála Cole-nak megtanultam kizárni a fölösleges beszédet. -Ennyi mehetünk is. - indultam a kassza felé.

-Ez vagy egy óra volt! - túlzott erősen, gesztikulálva Noah miután fizettünk.

-Noah direkt megnéztem az időt és pontosan 8 perce jöttünk be, és már mehetünk is haza. - nevettem fel hitetlenül.

-Ah végre! - forgatta a szemeit mosolyogva. -Többet tuti nem jövök el veled! - sajnáltatta magát, közben pedig a lefelé vivő mozgólépcsőre léptünk.

-Oké, oké, persze. - bólogattam miközben a telefonomat nyomkodtam.

-Te most ignorálsz engem? - háborodott fel.

-Talán. - vontam meg a vállam vigyorogva és eltettem a készüléket.

-Kikérem magamnak! - nyitotta ki előttem a bejárati ajtót úriember módjára.

-Jó, abba hagyom, ha te is befejezed a nyafogást. - kötöttem alkut.

-Én nem nyafogok! - értetlenkedett miközben beálltunk a buszmegállóba, erre pedig unottan néztem rá. -Jó, oké! - adta meg magát nevetve, majd felszálltunk a járműre. Az utat szokás szerint végig hülyültük, végül ő leszállt a házuknál, lassacskán pedig én is megérkeztem, s gyors tempóban igyekeztem a házam felé. Belépve az ajtón vigyorogva lerúgtam magamról a cipőt, majd a nappali érkezve a cuccaimat és ledobtam.

-Min mosolyogsz ennyire? - jött ki a konyhából Cole én pedig nevetve a nyakába ugrottam, ami elég váratlanul érte, de természetesen visszaölelt.

-Nem tudom, Noah mindig felvidít. - vonogattam a vállamat.

-De én is. - nézett rám bociszemekkel.

-Neked a puszta jelenléted is elég... - kezdtem, mire egyből öntelten elmosolyodott. -...ahhoz, hogy felidegesíts. - paskoltam meg az arcát, erre meg azonnal felháborodott.

-Akkor jöjj össze Noah-val. - lépett el tőlem durcásan.

-Héé, csak vicceltem! - öleltem át hátulról nevetve.

-Szerencséd. - fordult meg miközben a fejét rázta nevetve.

-Tudod, hogy szeretlek. - támasztottam az állát a mellkasára és úgy néztem fel rá.

-Én is téged. - adott egy puszit a számra.