Szeptember 13. (péntek)

Izgatottan ébredtem, még annak ellenére is, hogy az első 4 óra meg lesz tartva és utána csak fél ötkor kezdődik majd a bál. Tulajdonképpen fogalmam sincs mi rajtam ez a nyomás így hirtelen, hiszen Cole-lal minden tökéletes e nélkül is. Talán csak szeretném megmutatni, hogy én is tudok lenni "szép", meg "menő", meg ilyenek... Tényleg ne kérdezzétek mi ütött belém. Eddig el sem jártam ezekre. Mindegy, a lényeg, hogy felkelve kikászálódtan a még alvó Cole karjai közül s egyből a fürdőt céloztam meg, hajat mostam, zuhanyoztam, majd a fogaimat alaposan átsikáltam a fogaimat, hajamat megszárítottam, s kifésültem. És legvégül felvettem egy egyszerű pulcsit valamint egy fekete farmert, s a Nike cipőmet. Hála az izgatottságnak és a zuhanynak frissen és üdén léptem ki az ajtón amit a félálomban ágyamon ülő Cole jól meg is csodált.

-Te tényleg ráizgultál erre a bálra. - állapította meg a szemeit dörzsölve.

-Annyira azért nem, mint mások. - öleltem meg gyorsan mosolyogva majd leszaladtam összedobni neki valami reggelit. Mire elkészültem ő is összeszedte magát, gyorsan befalta és indulhattunk is a suliba. Út közben csak szokás szerint semmiségekről beszélgettünk, beérve az iskolába pedig köszöntöttük a srácokat.

-Remélem nem fölöslegesen vásárolgattam veled tegnap. - figyelmeztetett egyből Noah miután mindenkinek köszöntem, majd felültem a padjára.

-Mire célzol? - vontam össze a szemöldökeimet, fürkészve méregettem arcát.

-Arra, hogy remélem mindenki eldobja majd az agyát miattad. - mosolygott rám büszkén, mire én nevetve a nyakába borultam.

-Kkkhhmmm. - lépett mellénk birtelen Cole krákogva.

-Na megint kezdi. - másztam le Noah-ról sóhajtva.

-Mit? - értetlenkedett már ő is érdeklődve.

-Féltékeny. - néztem szúrósan barátomra.

-Én? Hagyjuk már! - legyinthetett össze vissza az említett.

-Haver. Imádlak. De ez igaz. - bólogatott szomorúan Noah, mire Cole csak szúrósan nézett rá, válaszolni pedig nem volt ideje, mert pont mikor szólásra nyitotta a száját, becsöngettek, a tanár pedig percre pontosan érkezett. Nos az elkövetkezendő pár óra a lehető legunalmasabban telt, főleg, hogy most mellette vártam a bált.

-Na gyerünk menjünk! - ragadtam karon Cole-t egyből miután kicsöngettek az utolsó óráról is.

-Mi elmegyünk a srácokkal kajálni, te nem jössz? - állított meg azonban szembe fordítva magával.

-Áh most nem. Inkább készülődöm. - ráztam meg a fejem szomorúan némi töprengés után.

-Oké. Akkor majd olyan négyre nálad vagyok. - mosolyodott el majd adott a számra egy puszit, én pedig megindultam hazafelé. Miután hazaértem egyből el is indítottam a kedvenc lejátszási listámat, majd nekiálltam készülődni. Elmentem (megint) fürdeni, majd óvatosan belebújtam a ruhámba. A hajamat csak enyhén begöndörítettem és egy nagyon kevés hajlakkot fújtam rá. Tényleg csak minimálisat, hogy ne érződjön. Ezután óvatosan, ügyelve, hogy nehogy elrontsam elkészítettem a sminkemet, tehát egy nagyon kevés alapozó, high-lihgter, a rúzs amit tegnap vettem és a tus, valamint szempillaspirál és szemöldök. És voiálá, nagy nehezen de elkészültem. Legalábbis majdnem. Még felvettem egy harisnyát, valamint egy fekete magassarkút ami még anyué volt. Szerencsére nem volt túl magas és a sarka sem vol túl vékony így tudtam benne normálisan járni. Aztán máf tényleg utolsó intézkedésként egy igazán pici fekete hátizsákba beledobtam a telefonomat, az igazolványaimat és egy kis péngt. Pontosan 4 órára el is készültem, és ekkor hallottam ahogy a lenti bejárati ajtó kinyílik. Vigyorogva indultam kifelé a szobámból, majd le a lépcsőn. Mikor megláttam Cole-t háttal állt nekem így addig lementem a lépcső utolsó fokára, ő pedig meghallotta végre a cipőm sarkának kopogását és megfordulva eltátotta a száját, és mivel nem tudott megszólalni ezért gondoltam majd nyitok én.

-Ennyire rossz? - néztem végig magamon vigyorogva, majd vissza rá ő meg csak elkezdte rázni a fejét.

-Öhm... nem, sőt... gyönyörű vagy, csak... meglepődtem. - nevette el magát kicsit a végére, majd zavartan megvakargatta a tarkóját.

-Akkor jó. Ez volt a cél. - vigyorogtam továbbra is, majd amennyire tudtam sietni ebben a cipőben a nyakába ugrottam. -Ah, én tornacipőt akarok felvenni. - nyafogtam a nyakába bújva.

-Akkor vegyél azt. A sima fekete cipőd szerintem jó hozzá. - vont vállat Cole.

-Okés. Menj addig te is készülődni. - mosolyogtam, majd épp elválni akartam tőle, de ő visszahúzott, s nyomott egy forró csókot ajkaimra. -Ezt miért kaptam? - mosolyogtam.

-Mert gyönyörű vagy. - adott mosolyogva mégegyet. -Úgy érzem a bál után még nem lesz vége az esténknek. - suttogta a fülembe, mire én próbaltam leplezni zavartságomat, egész jól.

-Ajánlom is. - haraptam be picit az alsó ajkamat majd felszaladtam a másik cipőmért. Mire ismét leértem ezúttal sokkal jobban érezve magam a cipőben Cole is elkészült, felvett egy egyszerű fehér inget, fekete farmert, fekete cipőt és a bőrdzsekijét. Meg kicsit elrendezte a haját, bár nem értem minek hiszen úgyis mindig beletúrok. De a lényeg, hogy én is felkaptam egy farmerdzsekit és megindultunk a suli felé.

-Nagyon kiöltöztél. - jegyeztem meg mosolyogva miközben bezártam az ajtót.

-Engem nem izgat különösképp. Te meg úgy szeretsz ahogy vagyok, szóval mindegy. Meg csajozni sincs kedvem. - vont vállat tárgyilagosan.

-Mi az hogy nincs kedved? - háborodtam fel miközben elindultunk.

-Akkor legyen kedvem? - nézett rám furcsán.

-Ne, úgy értettem, hogy evidens hogy nem csajozol. Akár van kedved akár nincs. - nevettem fel hitetlenül.

-Tudom csak húzom az agyad. - adott mosolyogva egy puszit a hajamba.

-Nem túl jó ötlet az én agyamat húzni. - néztem rá szúrósan, de halványan mosolyogva.

-Oké ebben igazad van. - jött rá végül.

-Nekem mindenben igazam van. - emeltem fel az orromat kicsit mosolyogva.

-Nem túl nagy az egód? - nevetett fel mellettem Cole.

-Nem tudom miről beszélsz. - ráztam a fejem ártatlanul.

-Hát persze hogy nem. - forgatta vigyorogva a szemét miközben beléptünk az iskola most kissé homályos folyosójára. A nagy tömeg helyett most csak páran lézengtek rajta, azok is vagy a mosdóba mentek, vagy csak megunták a nagy tömeget ami szokásosan a tornateremben várt ránk.

-Látom a tanároknak a valóságban sem sikerül kizárniuk az ilyen bulikról az alkoholt. - kuncogtam a filmekre célozva miközben pár részeg fiatal támolygott el mellettünk.

-Akkor bizony mi sem maradunk józanok. - dobódott fel egyből barátom.

-Még jó! - kuncogtam, mire Cole meglepetten majd elismerően nézett rám. Belépve a tornaterembe egyből megcsapott minket a kissé a fülledt levegő, a hangos zene, a nagy tömeg és egy kis alkohol szag. A tanárok hogy nem érzik? Vagy esetleg ők is jól be vannak ittasodva. Bolyongtunk egy darabig a tömegben de végül kiszúrtuk Adam magas alkatát és gyorsan odaoldalaztunk hozzájuk.

-Sziasztok! - karoltam át egyből Adam-et aki először meglepődött kicsit majd visszaölelt közben pedig a számba tett egy sütit.

-Csalódtam volna ha nincs nálad kaja. - nevettem fel miközben lenyeltem az édességet, mire ő csak vigyorogva megvonta vállát és Cole-lal való kézfogása után megtöbb ételért sietett a pulthoz. Már csak azt nem értem hogy ennek ellenére, hogy nézhet ki ilyen jól. Végül a többieket is megölelgettem utoljára hagyva Noah-t.

-Eléggé jól nézel ki. - próbálta túlkiabálni a zenét.

-Tudom. - bólogattam.

-Cole nem akarod lepasszolni nekem? - szállt be Dave is.

-Nem, nem, nem, ő csak az enyém! - karolt át egyből félve kedves barátom.

-Ne mondjatok neki ilyeneket mert egyből ugrik! - nevettem fel, mire a fiúk röhögve boncolgatni is kezdték a témát.

-De hát nem is igaz! - duzzogot Cole, mire hitetlenkedve néztem rá.

-Valld már be! - nevettem fel pár pillanat múlva.

-Nincs mit bevallanom. - vonta meg a vállát, mure megint szúrósan néztem rá. -Oké talán néha feltékeny vagyok. De csak mert szeretlek. - hajolt mosolyogva a fülemhez, bár szerintem amúgy sem hallották a fiúk mivel, konkrétan a mellkasomban éreztem a zene lüktetését. (Ami amúgy egészen király volt).

-Tudom. - mosolyodtam el és adtam egy puszit a szájára, majd a fiúkkal együtt ittunk egy kis alkoholos puncsot, majd egy két felest sunyiban lenyomtunk és indultunk is a táncparkettre. Órákon keresztül táncoltunk a királyabbnál királyabb zenékre, amiket még énekelni is lehetett. Imádtam az egész estét, a srácokat, a szokásos hülyülést, a folyamatos pörgést, a táncot, a zenét, Cole csókjait a nyakamon és ajkaimon. Mivel a fiúk ahogy gondoltuk csajozni indultak pár együtt töltött óra után, Cole és köztem kezdett forrósodni a hangulat, főleg, hogy ittunk is jópár kört a buláj alatt. Végül ott kötöttünk ki, hogy olyan 3 óra körül feszülten indultunk haza, persze nem azért mert össze vesztünk. Csak nem akartuk a suliban csinálni. Mikor a házhoz értünk még a kulcsokat is nehezemre esett elővenni, egyszerűen úgy remegett a gyomrom, és annyira ittas állapotban voltam hogy alig bírtam beletalálni a lyukba a kulcscsal. Amint kattant a zár Cole gyorsan kinyitotta az ajtót , határozott és gyors mozdulattal betolt rajta, a másik kezével kirántotta a kulcsot majd bedobta az előszobába. Egyszerre hajítottuk le a cipőinket és én a táskámat, majd Cole a combomnál fogva felkapott, a falnak nyomott és hevesen megcsókolt.

-Varázsolj nekem valamit! - kért egy picit bugyután vigyorogva mire én nevetve kinéztem magamnak a vázát az ebédlőasztalon, majd finom mozdulatokkal kihalásztam belőle a vizet, magunkhoz húztam szép lassan majd kicsit játszadoztam vele. A vízben, és körülötte ragyogtak a kis pontok amikor pedig a kezemen folyattam át egészen varázslatosa  nézett ki. Cole ámulva nézte a kezemet végül pedig magunk fölé emeltem a kis vízgömböt, majd hirtelen elengedtem de úgy hogy a cseppek szétválva zuhantak le ránk, akár az eső.

-Szeretlek. - mosolyodott el Cole, majd miután én is visszamondtam neki ismét egymásra találtak ajkaink, Cole pedig óvatosan megindult velem, talán a kanapé felé.