Szeptember 15. (Vasárnap)

Bár Cole tényleg írt tegnap, szóval beszélgettünk mióta elment, azért mégis unatkoztam nélküle. Hiányzott az a helyzet. Elszoktam az egyedülléttől szerencsére. De sajnos vissza kell szoknom hozzá. Amikor pedig lefeküdtem, majd az utána való egyedül kelés még rosszabb volt. Hiányzott hogy a karjaiban tartson. De reménykedtem hogy ma legalább átjön vagy valami. Addig is reggel miután ettem pirítóst leültem anya zongorájához. Lassan végigsimítottam a gyönyörű eszközön, majd felidézve Cole tanítását játszani kezdtem. A Rewrite the stars-ot játszottam, ez állt a legközelebb a szívemhez mikor megismertem Cole-t. Lehetséges, hogy emiatt énekeltem is hozzá picikét. Nem gondolkodtam, csak nyomtam a billentyűket. A dal végén tapsot hallottam magam mögül, mire ülve ugrottam egy nagyot ijedtemben.

-Nem is énekelsz rosszul. Egész aranyos a hangod. - mosolygott az ajtónak dőlve.

-Te soha nem fogsz megtanulni kopogni? - tettem a szívemre a kezem miután lassan kifújtam a levegőt, majd felállva felé indultam.

-Nem. - mondta egy kis gondolkodás után miközben átölelte a derekam, majd az ajkaimhoz hajolva megcsókolt.

-Remek. Akkor megpróbálom megszokni. - forgattam a szemeimet miután egy pillanatra elváltunk, de aztán visszahúzott magához. -Mit szeretnénk ma csinálni? - mosolyogtam a szemeibe.

-Nem kell tanulnunk? - vonta össze a szemöldökeit.

-Te szoktál tanulni? Egyáltalán tudsz olvasni? - tátottam el a számat tettetett csodálkozással.

-Elég legyen, nem vagy vicces. - vigyorgott.

-Kár. Na jó írjuk meg a házikat gyorsan aztán csináljunk valamit. - húztam át a szobámba, majd én leültem az asztalomhoz ő meg az ágyamra.

-Én már megcsináltam otthon szóval siess én meg addig szunyálok.

-Hát persze. - morogtam, majd neki álltam az olasz házinak, aztán a mateknak, jegyzeteltem kicsit töriből aztán végeztem is. Háromnegyed órába telt a kis akcióm szóval Cole jól bealudt. -Ébredj már. - bökdöstem az arcát fölé hajolva.

-Tudod, az eddigi barátnőimtől kedvesebb ébresztést kaptam. - motyogott mosolyogva miközben nyújtózott egyet.

-Bocsi. - vicsorogtam rá, majd egy kicsit komolyabban teljesen lehajoltam hozzá és finoman megcsókoltam. -Ez megfelel? - kuncogtam.

-Egy fokkal jobb. - ült fel és adott egy utolsó puszit a számra. - Szóval mi a terved?

-Ő. Nem tudom. Nem álmodtad meg? - néztem rá reménykedve.

-Hát felőlem csinálhatjuk azt is. - kacsintott rám vigyorogva, majd közeledni kezdett felém, de én csak a fejénél fogva mellém löktem. Mármint az ágyba.

-Idióta. - mondtam fej rázva, de aztán végül is elnevettem magam. -Induljunk el a belváros felé, szívjunk el egy cigit aztán majd meglátjuk út közben. - vontam meg a vállam miközben a szekrényemhez léptem.

-Hogy mit szeretnél te elszívni? - pattant fel.

-Ugyan már Cole. - néztem rá hátra fáradt szemekkel.

-De minek akarsz te cigizni? - értetlenkedett.

-Te minek akarsz? - fordultam meg teljes testtel.

-Hát... - próbált indokokat keresni, olyanokat amiket én nem mondanék, de nem talált.

-Látod? Egyszerűen csak jó érzés. Megnyugtat és élvezem. És ha egészségtelen? A gyorskaja, a pia és a szennyezett levegő is az. - sóhajtottam, majd elkezdtem átöltözni.

-Jó, oké. De azért ne legyél láncdohányos. Én se vagyok. - kötötte a lelkemre, miközben a testemet bámulta.

-Nem leszek. És ne bambulj. A szemeim itt vannak. - lengettem meg a kezem miután felvettem egy egyszerű pulcsit, mom jeans-t és egy tornacipőt.

-Bocs. - biccentett, majd leindult én pedig követtem.

-Már megszoktam igazából, hogy perverz vagy. - vontam meg végül a vállamat.

-Kitől is szerzel cigit? - kérdezte összehúzott szemekkel.

-Á nem vagy te perverz csak vicceltem. - legyintettem mikor kiléptünk.

-Én is pont erre gondoltam. - vigyorgott majd előhúzott két szálat a dobozból, az egyiket pedig felém nyújtotta.

-Köszönöm. - vettem el tőle, majd a saját zsebemből előhúztam egy öngyújtót.

-Remélem azért saját dobozt nem fogsz venni. Onnantól nincs visszaút. - figyelmeztetett.

-Tudom, nem fogok. Ha mégis akkor sem fogok többet szívni mint te. Tudod hogy tudok magamon uralkodni. Tulajdonképpen nincs más aki jobban tud uralkodni magán mint én. - mondtam miután rágyújtottam.

-Igaz. Nem tervezed elmondani a srácoknak? - kérdezte egy perc habozás után.

-Nem is tudom... - motyogtam. - Nem hiszem, hogy jó ötlet... Noah-nak esetleg. - gondoltam a legjobb barátomra, majd ismét beleszívtam a cigibe. -Mármint a többieket is szeretem, de azért félek a reakciójuktól... egy dolog, hogy te ilyen könnyen fogadtad, de nem mindenki ilyen. - folytattam miután kifújtam a füstöt.

-Értem. Ha kíváncsi vagy a véleményemre ugyan úgy fogadnák mint én. De jogos, ki tudja, nem játszadozhatunk ezzel a dologgal. - vonta meg Cole a vállait lassan pedig beértünk a belvároshoz.

-Van egy ötletem. - dobtam el a cigicsikket, ő pedig érdeklődve pillantott rám miután hasonlóan tett.

-Figyelek. - mondta én pedig jókedvűen néztem fel barna szemeibe.

-Nem is volt még igazi randink igaz? Arra gondoltam végig járhatnánk az összes kávézót aztán ha végeztünk kiválasztjuk a legjobbat törzshelynek. - mondtam el ajánlatomat, aztán hozzátettem. - egy nap egy kávézó természetesen.

-Nem rossz ötlet ez. Nem is vagy te olyan buta. - vigyorgott rám miközben megpaskolta a fejem én meg gyilkos szemekkel néztem rá.

-Tessék? - kérdeztem kiszakítva a kezem az övéből és helyette a csípőmre helyeztem őket.

-Csak vicceltem tigris. - nevetett, majd lehajolt hozzám egy csókra.

-Utállak. - mosolyogtam, majd a kezeimmel finoman visszahúztam az arcát magamhoz, hogy újra megcsókolhassam.

-Persze, tudom. - bólogatott mosolyogva, majd egy utolsó csók után bementünk az első kávézóba ami az utunkba került. Aranyos volt, egyszerű de ízléses stílussal. Az árak sem voltak túl magasak, a választék pedig a szokásos. Én egy karamellás jegeskávét kértem, Cole pedig vaníliás lattet aztán leültünk egy kanapés bokszba. Beszélgettünk, nevettünk meg hasonlók, jó volt. Normális kamasznak éreztem magam. Körülbelül egy órát voltunk itt, aztán mentünk haza, Cole-t pedig sajnos hívták haza. Azt nem mondtam miért, mondjuk azt mondta, hogy ő sem tudja, de azt ígérte amint tud benéz. Végül egész délután egyedül voltam, csak sorozatot néztem és aludtam. Este 6 körül aztán úgy döntöttem, hogy neki állok palacsintát csinálni, mert miért ne. Zene hallgatás közben, pontosabban a Nevermind-ot hallgatva Dennis Lloyd-tól kikevertem a tésztát, amikor pedig főzni kezdtem, csak egy nagy csattanást hallottam az ajtó felől, gondoltam bumm vége valaki betört a házamba. Gondoltam én. Az erőmmel magamhoz húztam egy kést, a hátam mögé röptettem és elindultam megnézni, hogy mi történt. Már a fejemhez emeltem készenlétbe, hogy az illetőbe állítsam aztán megláttam, hogy csak Cole és hatalmasat sóhajtva leejtettem a kést, ő meg halálra rémülve nézett rám.

-Te idióta, azt hittem betörő! - temettem a tenyerembe arcomat, ő meg odajött megvigasztalni.

-Ne haragudj! - mondta, de hallottam rajta, hogy mosolyog.

-Nem vicces. - néztem fel nyöszörögve, de végül én is elnevettem magam. -Többet ne csinálj, majdnem beléd állítottam egy kést. - ráztam a fejem, majd visszamentem a konyhába.

-Majd írok előtte, hogy vigyázz jövök. - mondta lazán miközben helyet foglalt a bárszéken és zenét indított a hangszórómra kapcsolódva. -Itt alszok ma. - jelentette ki, én pedig nagyon boldog voltam. Most nem szóltam be, hogy talán kérdezze meg előbb tőlem vagy ilyesmi, mert nem akartam most kit áltatni. Hamarosan felcsendült a Waka Waka én meg értetlenül néztem Cole-ra aki idiótán rázni kezdte magát a dalra, miközben felém közeledett.

-Nem. - ráztam a fejem komoly arccal, tudtam mit akar, de muszáj volt elnevetnem magam a látványán.

-Gyerünk már, tudom, hogy akarod. - nézett rám csábosan, tánc közben és valamiért úgy döntöttem, hogy belemegyek a játékba. Táncolni kezdtem. Sosem táncoltam így, leginkább sehogy sem. Kívülről úgy nézhettünk ki mint két őrült akiknek a tánctudásuk a nullával egyenlő. Jött aztán az I Knew You Were Trouble Taylor Swift-től, tudjátok az ami a kiabáló kecskével van remixelve. Amúgy szerintem 10 éves korom óta nem hallottam az eredeti verziót. De Cole-lal természetesen úgy csináltuk ahogy a kecske, én pedig nem bírtam ki nevetés nélkül, Cole tényleg annyira vicces volt, egyszerűen nem bírt magával.

-Annyira szeretlek. - vihogtam végig miközben a pultnak támaszkodtam ő pedig csak újra csábosan rám nézett és közeledni kezdett felém rázva magát miközben azt ismételgette, hogy "trouble, trouble, trouble". Én meg még jobban nevettem. Mikor hozzám ért aztán újra komoly lett és az arcomat a tenyerei közé fogva magához húzva megcsókolt.

-Én is téged. - puszilta aztán meg az orromat, a homlokomat, a számat, az államat, az arcomat, meg úgy mindenemet a fejemen mire újra nevetni kezdtem és a nyakába ugrottam. A fejemet a nyakába fúrtam és szorosan öleltem magamhoz.

-De én téged nagyon, nagyon, nagyon, nagyon szeretlek. - fordulgattam vele jobbra-balra miközben elvettem a fejem a nyakából és felnéztem rá.

-De nálam jobban nem baba. - vigyorgott aztán megint megpuszilta a számat és közben elindult a Shut Up and Dance is. És megint megőrültünk. Közben amúgy én az erőm segítségével csináltam a palacsintát tovább amit úgy kell elképzelni, hogy tánc közben a kezeimet fel le mozgattam azokkal együtt a palacsintát forgattam, ami Cole-nak amúgy nagyon tetszett és elismerően nézett rám egy pillanatra aztán tovább táncoltunk, a refrénnél magához húzott, aztán megpörgetett, ellökött, megint magához húzott és végül a derekamat átkarolva táncoltunk együtt tovább. De még mindig idiótáknak tűnhettünk. Én viszont imádtam minden percét. Amikor lelassult a zene, újra leállt, maga felé fordított és csak énekelt aztán gyorsan megcsókolt és újra táncolni kezdtünk. Időközben én is beszálltam az énekbe, sőt még jobban bele is éltem magam mint Cole. Jó nála jobban nem lehet, de egy szinten voltunk. A palacsintákat közben kireptettem egy tányérra, de mi tovább táncoltunk. Közben egy spatulát is magamhoz húztam és mikrofonnak kezdtem használni amikor elindult a Dancing Queen az ABBA-tól. Egymással szemben álltunk egy pár lépésre a másiktól és ugyan azokat a mozdulatokat művelve énekeltünk egymásnak. Tényleg hatalmas volt és csak még jobban éreztem rajta, hogy szeret és, hogy én is szeretem őt. Ilyen szinten elengedni magad mások mellett nagyon ritka. Azt figyeltem meg legalábbis, hogy a lányok leginkább énekelni, enni és táncolni nem mernek a fiúk közelében. Nos ez nálam nem így volt Cole-lal. Aminek nagyon, de nagyon örültem és borzasztóan jól éreztem magam. Mikor aztán a dal vége felé pörögni kezdtem, ő ismét közelebb jött hozzám, elkapott és a nyakamba hajolva puszikkal kezdett ismét bombázni.

-Nagyon szeretlek! - vinnyogtam ismét elhúzva az utolsó "e" betűt, ő pedig felnevetett.

-Mi van veled, nem szoktál ennyire kedves lenni. - kért számon végig vigyorogva.

-Csak feldobtál. Sőt. Megváltoztattál. Szép munka. - veregettem vállba még mindig mosolyogva. Szerintem nem nevettem vagy mosolyogtam ennyit összesen egész életemben.

-Szívesen. - bólintott aztán és újra megcsókolt aztán újra táncoltunk. Kipróbáltuk azt a mozdulatot is amikor a fiú úgy csinál mintha lasszóval elkapná a lányt, a lány meg lassan odamegy hozzá miközben a fiú húzza maga felé a képzeletbeli kötelet. Hát ez úgy nézett ki, hogy én direkt úgy ugráltam mint egy partra vetett hal. Hiszen meg voltam kötözve.

-Tanulsz látom, tanulsz. - mondta Cole elismerően miután elkapott én pedig tiszteletteljesen megköszöntem neki ahogy azt illik. Pár szám után aztán fáradtan ültünk a pulthoz a palacsintákat pedig elénk tettem az erőmmel, meg nutellát is húztam magunkhoz. Csendben megkajáltunk, utána a mosogatóba repítettem a tányérokat, de a mosogatásra már nem került sor. Cole határozottan magához húzott, majd mielőtt hevesen megcsókolt volna még kérdőn a szemembe nézett, mire én elmosolyodtam. Szóval ajkait erősen az enyémeknek szorította, ugyan ilyen szorosan fűzte össze testünket is, hamarosan pedig én felugrottam, ő elkapta a combomat és a szobám felé vette az irányt. Ott ledobott az ágyra amin felkuncogtam, mint mindig, aztán rám esett, de megtartotta magát, hogy ne nyomjon össze és ismételten csókolni kezdett.