Szeptember 10. (kedd)

Ezúttal sokkal jobban keltem, mint tegnap. Mondjuk a szemeim picit bedagadtak a tegnapi sírástól... Ha már itt tartunk... Csak én nem hiszem el, hogy Cole megtudta, hogy konkrétan egy mutáns vagyok és mégis velem van még?! Miközben ezeken gondolkodtam óvatosan kimásztam a karjai közül, vigyázva, hogy ne ébredjen fel. A szekrényemből kikaptam egy sötétkék oversize pulcsit, egy fekete magasított derekú csőfarmert, majd a fürdőbe surranva átöltöztem, szokásosan megmostam a fogam, a hajamat ezúttal kivételesen befontam úgy, . A szemem alatti karikákat gyorsan eltüntettem egy kis korrektor segítségével, majd meghosszabbítottam a szempilláimat spirál segítségével, hogy ne legyenek annyira feltűnőek a kicsit megdagadt szemeim. Pont mikor végeztem Cole nyitott be.

-Hát itt vagy. - dörzsölte meg fáradtan a szemeit miközben felém lépkedett.

-És ha éppen meztelen lettem volna? - háborodtam fel arra célozva, hogy illendő lett volna kopognia.

-Az nekem csak jó. - vonogatta a vállait mosolyogva miközben átölelt és a nyakamba fúrta a fejét.

-Téged meg mi lelt? - céloztam arra, hogy nem szokott kora reggel csak úgy hozzám bújni.

-Fáradt vagyok. - morgott kicsit rám támaszkodva, mire felkuncogtam.

-Szegény kicsi Cole! - simogattam meg a haját gügyögve, mire csak morgott. -Kér a kis Cole kakaót? - nyomtam egy puszit a füle mögé.

-Igen kér! - kapta fel hirtelen a fejét csillogó szemekkel, mire kirobbant belőlem a nevetés. -Most mi van? - durcizott be.

-Semmi... kapsz, gyere. - nevettem tovább, majd elindultam a konyha felé. Leérve egyből előkerítettem az erőmmel két bögrét, a kakaót meg tejet, majd mire a pulthoz értem már csinálhattam is. Cole csak mosolyogva, elvarázsolva figyelt miközben leült a pulthoz és elindította Borrowed Time-ot. Az egyik kedvencem, mindig lenyugszom tőle, olyan jó csendes, chilles és magával ragadó. Készítettem a kakaó mellé még lekváros-vajas kenyeret is majd Cole mellé huppanva elé toltam a kaját és a kakaót.

-Tessék. Most már örülsz? - mosolyogtam rá mielőtt beleharaptam a kenyérbe.

-Nagyon. - vigyorgott rám már teli szájjal amin muszáj volt felnevettem, majd mikor meghallottam Drake-től az In My Feelings-et azonnal "táncolni" kezdtem (igen ülve) ha már énekelni nem tudtam az evés miatt, amin Cole folyamatosan csak mosolygott. Végül gyorsan elmosogattam, miközben ő elkészült, aztán felkapva a táskáinkat útnak is indultunk.

-Kérdezhetek valamit? - szólalt meg egy két perc csönd után Cole.

-Miért ne kérdezhetnél? Most már úgyis tudsz mindent. - kuncogtam. Olyan aranyos volt! Úristen mióta mondok én ilyeneket? Mit művel velem ez a fiú?

-Mióta van ez a képességed? És.. hogyan? - fürkészte végül az arcomat, mire pár másodpercig csöndben voltam a megfelelő választ keresve.

-Nem tudom... Annyira emlékszem, hogy körülbelül 5 éves koromban arra lettem figyelmes, hogy miközben össze vissza hadonászok a kezemmel játékból, a szobámban egy két tárgy is repül. - emlékeztem vissza. -Akkor azt hittem csak, hogy egy szellem van velem aki a barátom akar lenni és játszani akar velem. - kuncogtam. -Aztán ahogy egyre idősebb lettem rájöttem. És a szüleim is. Valószínűleg egyébként születésem óta megvan a képesség... - vontam meg a vállam miközben lesütöttem a szememet, hiszen jobban belegondolva... tényleg szörnyszülött vagyok...

-Lehetséges ez? - gondolkodott magában Cole miközben szorosabbra fonta az ujjait körülöttem, hogy ne tudjak elmerülni az önsanyargatásban.

-Nem tudom. - nevettem fel hitetlenül.

-Minden esetre is nagyon király szerintem. Lehetnél szuperhős! - csillantak fel a szemei.

-Cole. Ez a való világ. Nem a Marvel unierzum... Jó is lenne. - mosolyodtam el a végére. -De te is tudod, hogy itt csak kísérleteznének rajtam ha valaki megtudná. - vontam meg a vállamat, de egy kicsi félelem és aggódás azért volt a hangomban.

-Ne aggódj. Nem hagyom, hogy bárki bántson. - húzott közelebb magához, majd átölelve a vállam nyomott egy puszit a fejem tetejére.

-Tudom. - mosolyodtam el miközben megérkeztünk a sulihoz. A terembe érve egyből hátrafelé vettük az irányt a srácokhoz.

-Sziasztok! - mosolyogtam a fiúkra miközben mindegyiket egyenként megöleltem. -Meg kell még szoknom ezt a sok ölelgetés. - léptem végül vissza Cole-hoz kicsit zavartan. Soha életemben nem éltem még ennyire közösségi életet.

-Belejössz majd ne aggódj. - vigyorgott rám miközben ő is lepacsizott a srácokkal. A suli hátralevő részében semmi különös nem történt, a tanárok oda meg vissza szívattak, a szünetekben hülyültünk és beszélgettünk, majd együtt elmentünk ebédelni, természetesen a Mc'Donalds-ba, hogy minél egészségtelenebbül éljünk, mert miért ne? Ezúttal nem dobtak ki minket, de igazából csak azért, mert mindenki más is hangoskodott körülöttünk... Mondjuk azért azt mégiscsak nehéz volt elviselni az őröknek amikor Noah úgy döntött, hogy elege van Peter-ből és az asztalon átmászva majdnem mindent leborítva bevágódott Cole és közém.

-Bocs Cole de ellopom a csajod. - helyezkedett el kényelmesen kettőnk között miközben Cole csak nevetett én meg szúrósan méregettem mind a kettőjüket. Nem nekem kéne szakadnom a nevetéstől, Cole-nak meg féltékenyen nézegetnie Noah-t meg engem? Meg kell még ezt szoknom. Mindegy. -Ne nézz rám így Hope nem rabolom el a pasidat. - kacsintott rám Noah mire muszáj volt elmosolyodnom, de próbáltam leplezni egy fejrázással.

-Hát mondjuk lehet, hogy lecserélem Hope-ot rád. - hajolt ki Cole kicsit, hogy lássam az arcát és, hogy a szemembe nézhessen.

-Hogy mondod? - krákogtam miközben kihívóan felvontam a szemöldököm és jelentőségteljesen néztem rá.

-Jól hallottad. - vigyorgott önfeledten.

-Jól van. Akkor én meg lecseréllek Peter-re. - emeltem az égbe picit az orromat, majd átsurrantam Peter mellé aki örömmel fogadott.

-Ó. Oké. - sértődött meg egy kicsit.

-Bocsesz. - vontam meg a vállam mosolyogva miközben Peter vállára hajtottam a fejem aki nevetve átkarolta a vállam, mire Cole még jobban bedurcázott. -Amúgy nem tudom eldönteni... - gondolkodtam hangosan miközben bedobtam a számba egy sült krumplit. -...hogy az a nagyobb baj, hogy ilyen könnyen lecserélsz, vagy az, hogy egy fiúra cserélsz le... - emeltem a plafonra az tekintetemet gondolkodóan, mire mindegyik srác nevetni kezdtek, Cole meg Noah pedig csak nevetésüket visszatartva néztek egymásra.

-Ezzel azt mondod, hogy elítéled a melegeket és a biszexuálisokat? - forgatta ki a mondandómat Adam.

-Én soha! - tettem fel a kezeimet védekezésképp.

-Nézd meg még tagadja is! - nézett rám szúrósan Dave.

-Ez nem igaz! - keltem fel Peter válláról, de ő továbbra sem engedett el.

-Ne tagadd cica! - szólt oda Noah.

-Hogy hívtad? - nézett szúrósan Cole Noah-ra egyből.

-Mit vagy úgy oda, most már úgyis az enyém vagy. - vigyorgott szemöldök húzogatva Noah Cole-ra.

-Ő meg az enyééém! - örömködött Peter, mire elnevettem magam.

-Hóóó! - tette fel a kezeit Cole. -Gyere csak vissza Hope. - legyintgetett maga felé.

-Bocs, de lecseréltelek. - vontam meg a vállam vigyorogva, mire szúrósan, de picit mosolyogva nézett rám kedves barátom. A következő fél órában tovább hülyültünk, főleg ezzel kapcsolatban, majd mindannyian hazaindultunk.

-Ugye tudod, hogy otthon meg kell büntesselek a kis akciódért? - súgta a fülembe Cole hazafelé úton hirtelen.

-Te kezdted, te dobtál előbb! - vontam meg a vállam, de közben azért egy kicsit csak elpirultam.

-Az nem számít. - vont vállat mosolyogva, mire kicsit felnevettem. Az út hátralevő része csendben telt, mindegyikünk elvolt a maga kis világában. Mire hazaértünk ősz lévén pont be is sötétedett, belépve pedig felsóhajtottam egy kicsit.

-Végre! Olyan fáradt vagyok! - dobtam le magamról a táskámat és vettem le a cipőmet.

-Hát pedig még nincs vége a napnak... - mosolygott rám sejtelmesen miközben megragadta a derekamat.

-De igen! Mentem aludni! - próbáltam kiszabadulni a kezei közül, de azok erősen tartottak és a kanapé felé húzva Cole ölébe ültettek. -Ez meg mit jelentsen? - húztam össze a szemeimet és próbáltam magabiztos maradni, de be kell valljam elég zavarba ejtő volt az ölében ülni, miközben szorosan tart plusz a csillogó mélybarna szemeivel szinte fel tudott volna falni, aminek hatására ajkaim résnyire elnyíltak.

-Előbb a büntetés. - súgta halkan miközben lassan elkezdte behinteni a nyakamat puszikkal, mire a kezeimet ösztönösen a tarkójára csúsztattam.

-El tudnám viselni, ha mindig ilyen büntetést kapnék. - mosolyodtam el miközben óvatosan szívni kezdte a bőrömet.

-De csak tőlem. - mosolygott miközben feljebb csúszott az állkapcsomra.

-Csak tőled. - hunytam le a szemem mosolyogva, a következő pillanatban pedig az ajkaimon éreztem az övéit. Az elején óvatosan és lágyan csókolt, de én többet akartam. Miközben egyre durvult a csókcsatánk, Cole közelebb vont magához, én pedig egy kezemet puha hajába vezettem, a másikkal pedig a vállát markoltam. Az egész testemet átjárta a forróság és a vágy amit még soha nem éreztem senki iránt. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége, azt akartam, hogy többet is tegyen pár csóknál, akartam őt.

-Most már aludhatsz. - vált el tőlem mosolyogva egy idő után, én pedig csak megilletődve néztem rá.

-És mi van ha meggondoltam magam? - hajoltam vissza hozzá.

-A büntetés az büntetés. - vigyorodott el majd nemes egyszerűséggel arrébb tett az öléből és felpattanva a konyhába ment egy kis innivalóért.

-Ezt most ugye te sem gondoltad komolyan? - néztem rá mérgesen. Nem értettem, hogy lehet ekkora önkontroll alatt, hisz éreztem, hogy... Hogy is mondjam. Tetszek neki. Értitek ugye?

-Halálosan komolyan gondoltam. - próbálta visszatartani a mosolyát.

-Oké. - bólintottam, majd felbaktattam a szobámba. Semmi probléma. Simán kicselezem. A fürdőszobámba lépve gyorsan levetkőztem, a zuhany alá léptem és alaposan megmosakodtam. Miután végeztem és megtörölköztem, magamra kaptam egy oversize pólót. Mire visszatértem a szobába épp a Devil Eyes szólt, Cole már szintén megfürdött, és éppen az ágyon ülve nyomkodta a telefonját, gondolom a srácokkal beszélgetett a csoportban mivel az én telefonom is folyamatosan villogott, de mit sem törődve vele, ledobtam az éjjeli szekrényre miközben Cole mellé léptem. Pár pillanat múlva ő végre felpillantott rám, s kérdően felvonta a szemöldökét. Én csak se szó se beszéd óvatosan az ölébe ültem, és jó közel csusszantam hozzá, mire ő csak meglepődve félredobta a telefonját.

-Mi ütött beléd? - öltött arcára egy féloldalas mosolyt.

-Akarlak. - suttogtam közel hajolva hozzá, mire csak egy hatalmasat nyelt.

-Ugye józan vagy? -fürkészte az arcom.

-Teljesen. - mosolyodtam el nagyon halványan, miután pedig kiejtettem az utolsó betűt is egyből az ajkaimra tapadt és a derekamat megmarkolva még az eddiginél is közelebb húzott magához. A bizsergető, forró érzés megint átfutott az egész testemen újra és újra. Hamarosan nagy nehezen elváltam az ajkaitól, s apró puszikkal kezdtem behinteni az arcát, az állkapcsát, a nyakát. Azt hiszem jól csináltam, mivel pár apró sóhaj szakadt ki belőle, a légzése pedig nehezebbé volt... meg hát éreztem valamit khm miközben rajta ültem. Közben egy közelebb vont magához, szinte magához préselt, keze pedig a fenekemre csúszott, majd a póló alá, s láthatóan meglepődött, mivel egy apró kis nevetés kúszott ki a torkából.

-Szeretlek. - rázta meg a fejét, majd újra szenvedélyesen megcsókolt, s fordított a helyzetünkön.

-Én is téged. - mosolyodtam el halványan, miközben hátába és nyakába kapaszkodtam.