Szeptember 11. (szerda)

Furcsa érzéssel keltem. De olyan jó féle furcsaság. Nagyon hasonló a boldogsághoz, de ez több annál... Remélem értitek. Ahogy magamhoz tértem és visszagondoltam az előző napra, egyből elvigyorodtam amit egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Nagyon próbálkoztam, de mindig visszakúszott az arcomra. Viszont egy valami nem stimmelt. Cole nem ölelt át. Gyorsan megfordultam és láttam, hogy nincs sehol sem. Párszor beletúrtam a hajamba, hogy ne legyen útban, végül kikászálódtam a meleg ágyból és Cole keresésére indultam. A nappaliban találtam a kanapén ülve bámulta üveges tekintettel a tv képernyőjét, amin valami film ment.

-Hé... - mentem közelebb hozzá de nem reagált semmit. - Minden rendben? - ültem le mellé s megérintve a karját egyből feleszmélt.

-Ömm, persze! - rázta meg a fejét.

-Nem úgy tűnt az előbb. - mosolyodtam el halványan, óvatosan, de nem reagált semmit. -Rémálom? - jöttem végül rá.

-Már gondolatolvasó is vagy? - mosolyodott el kicsit szomorúan.

-Ennyire valóságosak? - hagytam figyelmen kívül az előbbi kérdését.

-Eléggé. - bólogatott lassan.

-Tereld el a gondolataidat. - csúsztam közelebb hozzá.

-De mivel? - sóhajtott fáradtan.

-Mondjuk gondolj vissza a tegnap estére. - suttogtam a fülébe vigyorogva, mire ő is elmosolyodott.

-Oké... Az mondjuk... Elég... Király volt. - kereste a szavakat, s végre elterült az arcán az az idegesítő, imádni való vigyor.

-Szerintem is. - nyomtam egy puszit suttogva az arcára, mire felém fordulva csókba húzott. -Máris jobb igaz? - váltam el tőle vigyorogva.

-Igen. Köszönöm. - adott még egy puszit a számra.

-Sokkal tartozom neked. Ez a legkevesebb. Meg hát. Szeretlek és nem akarom, hogy rosszkedvű legyél. - vontam meg a vállamat halványan mosolyogva, mire kaptam még egy csókot. -Viszont készülődnünk kell. - biggyesztettem le az ajkaimat.

-Ah, ez az! - forgatta meg a szemeit, majd felállva a konyhába ment.

-Nyugi már csak ez az év. - pattantam fel én is és a szobámba szaladva elvégeztem a szokásos reggeli rutint. Tudjátok fésülködés, fogmosás, öltözés ami egy fehér pólóból, egy sárga pulcsiból, egy fekete "mom jeans"-ből meg egy fekete Converse-ből állt. A szemöldökömet ceruzával halványan áthúztam, majd egy kis szempillaspirált is bevetettem. Végül felkaptam a táskámat majd leszáguldottam Cole-hoz aki szintén elkészült, és hagyott nekem egy szendvicset is amit felkaptam majd, az ajtó felé vettem az irányt.

-Lassíts én még nem ébredtem fel. - mozgott lassan Cole.

-Arról nem én tehetek. - mosolyogtam miközben beleharaptam a szendvicsbe és kinyitottam az ajtót.

-Igazából, de. - jött végül ő is és bezárta az ajtót mögöttünk, miközben a másik kezével az enyém felé nyúlt, én pedig örömmel összekulcsoltam ujjainkat.

-Mondjuk úgy, hogy a közös hibánk. - kacsintottam rá, majd megindultunk az iskola irányába. Az úton szokásos semmiségekről beszélgettünk, mint mindig, mikor pedig beértünk a terembe, a fiúk furcsán néztek ránk.

-Mi az? - döntöttem kicsit oldalra a fejem szintén furcsán nézve rájuk.

-Te kevesebbet szoktál vigyorogni, te meg... te nem, de te nem szoktál ilyen fáradt lenni. - mutatott először rám majd Cole-ra Fred.

-Csak nem tudtam aludni. - vonta meg a vállát Cole. Tényleg vajon mióta lehet fent? Aludt egyáltalán?

-De vajon mi miatt? - vigyorgott Peter, mire finoman meglöktem.

-Rossz aki rosszra gondol. - vontam meg a vállam miközben ledobtam a táskám a padunkhoz, majd felpattantam Noah-ék padjára.

-Te is tudod, hogy hülye aki nem. - vonta meg a vállát tenyereit felfelé tartva Dave.

-Az alapból is így van. Mindannyian idióták vagyunk. - mosolygott rá Noah. Miután becsengettek mindenki a helyére szállingózott és csöndben vártuk a tanárt. Ja nem. Igazából semmi nem változott amíg be nem jött az osztályfőnökünk aki nagy nehezen a helyeinkre száműzött bennünket. Nagy erőfeszítésekbe telt mivel osztályfőnökin általában nem csinálunk semmit, ma azonban a tanárnő egész órán csak beszélt. Az őszi bálról. Pénteken lesz, este 6 órától. Nem értem igazából miért bálnak hívják csak egy rakás ember ugrál a zenére miközben lerészegedik. Mármint oké ez jó, élvezni fogjuk az biztos, de akkor is... Mondjuk szerintem nem fogunk sokáig maradni a srácokkal, hiszen magunkban jobban elvagyunk. Bár lehet, hogy a fiúk most majd csajozni akarnak. Kivéve persze Cole-t. Legalábbis nagyon ajánlom, hogy ne csajozzon.

-Cole... Mennyit aludtál este? - tettem fel a régóta foglalkoztató kérdést miután a tanárnő a legfontosabb dolgokat elmondta.

-Hát... Igazából körülbelül csak pár órát. - vonta meg a vállait.

-Mióta vagy fent...? - simogattam meg a vállát finoman.

-Olyan 5 óra körül riadtam fel. - gondolkozott el.

-Miért nem ébresztettél fel? - támadt bennem egy kis bűntudat.

-Olyan aranyosan aludtál. És nagyon vigyorogtál. Nem akartalak felzavarni. - mosolygott rám, mire enyhén elpirulva elvigyorodtam.

-Legközelebb nyugodtan ébressz fel. - adtam egy puszit az arcára majd a vállára dőltem, ő pedig a fejét az enyémre hajtotta, egyik kezét pedig a combomra helyezte amit finoman cirógatni kezdett. Szerintem pár perc után bealudhatott mert hirtelen abbahagyta és mintha szuszogást hallottam volna felülről. Az iskola további része ugyanolyan unalmasan telt, mint szokott, utána pedig kivételesen nem mentünk sehova, mindenki egyből hazaindult, mivel sok tanulnivalónk volt. Na mintha mondjuk érdekelt volna minket.

-Tanítasz tovább mester? - vetettem fel hirtelen az ötletet Cole-nak miközben hazafelé sétáltunk.

-Mi? - nézett rám meglehetősen furcsán, gondolom nem értette mire gondolok.

-Zongora. - magyaráztam mosolyogva, mire végre leesett neki.

-Ja! Persze, ha szeretnéd mutathatok még egy két dolgot. De annak ára van. - mosolygott le rám sunyin miközben kinyitottam a bejárati ajtót.

-Mi lenne az? - dobtam le a cuccaim a kanapé mellé.

-Majd meglátod. De tetszeni fog. - bújt a nyakamba miközben hátulról ölelt át.

-Tetszeni fog nekem az amit fizetek az óráért cserébe? Azt hittem ez fordítva szokott lenni. - forgattam ki a szavaimat kicsit oldalra döntve a fejemet, hogy könnyebben hozzáférjen a nyakamhoz.

-Mikor csináltunk mi mindent átlagosan? - suttogott miközben éreztem a bőrömön ahogy elmosolyodott.

-Oké, jogos. Na de akkor menjünk. - fogtam meg a kezeit és magam után húzva felmentünk anyáék szobájába. Körülbelül 2 órát ökörködhettünk, persze közben azért tanulva is valamit. Meg hát a sok nyaggatás hatására Cole is játszott egy-két darabot amik szinte elvarázsoltak.

-Hogy csinálod? - ráztam meg a fejem kábultan miután befejezte a River Flows In You-t.

-Sokat gyakoroltam már kiskorom óta. - vonta meg a vállát.

-Bárcsak én is így tudnék játszani! - sóhajtottam mosolyogva miközben óvatosan végighúztam az ujjaimat a zongora felületén.

-Majd fogsz tudni ne aggódj. - adott egy puszit a homlokomra mosolyogva.

-Hát ha ilyen tanárom lesz akkor biztos nem. - néztem a szemeibe.

-Most azt mondtad nem vagyok jó tanár? - biggyesztette le az ajkait.

-Sajnálom, hogy nekem kellett elmondanom. - vontam meg a vállaimat.

-Oké... Pedig meg akartalak lepni valami királlyal, de hát így... - rázta meg szomorúan a fejét.

-Várj, mivel? - csillant fel a szemem.

-Hát már mindegy. - vonta meg a vállát és felállva el akarta hagyni a szobát de én vigyorogva elkaptam a kezét.

-Várj, várj visszavonom, nagyon jó tanár vagy, sőt a legjobb! - csapódtam mellkasának nevetve.

-Oké, bocsánatkérés elfogadva. - mosolyodott el majd arcomat a kezei közé zárva lehajolt és óvatosan megcsókolt. Én a kezeimmel a pólójába kapaszkodtam, ő pedig közben egyre lejjebb csúsztatta a kezeit, először a nyakamra, majd a hátamhoz, a derekamhoz, végül pedig a combomnál fogva felkapott, amin bár meglepődtem az ajkaitól továbbra sem váltam el, csak egyik kezemet a hajába vezettem, a másikkal pedig a vállába kapaszkodtam. Éreztem, hogy elkezd velem a szobám felé sétálni aminek nagyon örültem, mivel egyre jobban erősítette bennem azt, hogy ő jófiú. Ezt most biztos nem értitek, de nekem sokat jelentett, hogy nem a szüleim ágyára fektetett le hanem inkább a sajátomra, aminek hatására bele is mosolyogtam a csókba, ő pedig vette az adást visszamosolygott, s miután lefektetett az ágyra szorosabbra fonta a karjait körülöttem. Lassan áttért a nyakamra, először a jobb majd a bal oldalára, ahol néhol meg is szívta a bőrömet. Pár utolsó puszi után lassan elvált tőlem.

-Ennyi? - biggyesztettem le az ajkaimat felülve.

-Gondoltam nem akarsz ennyire gyorsan haladni... Mármint... - magyarázkodott vállait vonogatva.

-Fogd be és gyere vissza azonnal. - dőltem hátra nevetve, kitárt karokkal, mire ő is felröhögött és egyből visszamászott rám és lecsapott az ajkaimra.