- Szia.

- Szia.

- Nem hittem, hogy meglátogatsz majd.

- Én sem.

- Utálsz azért, amit tettem, igaz?

- Nagyon sok dolog miatt utállak.

- Mégis itt vagy. Ezek szerint hiányoztam?

- Abban a két évben hiányoztál.

- Korábban nem ezt mondtad.

- Korábban jobbnak láttam hazudni.

- Milyen érzés hazugnak lenni, Ten?

- Milyen érzés gyilkosként terpeszkedni egy asztalhoz bilincselve, Lucas?

- Nem vagyok gyilkos.

- Kurvára nem rajtad múlt.

- A te hibád amúgy.

- Persze, hogy az enyém. A te rohadt kis világodban mindig más a hibás.

- Csak szeretni akartalak.

- Nem sikerült.

- Tudom.

- ...

- Miért vagy itt?

- Igazából elköszönni jöttem. Tudod, kidobni a szemetet.

- Ne légy ilyen kegyetlen.

- Azt hittem, buksz az őszinteségre.

- Ott a pont. Amúgy mondd csak, nem unod ezt a játékot? Mármint, ne érts félre, én élvezem a társaságod, csak tudni szeretném, neked mi a hasznod ebből.

[szék csikordul]

[Ten Lucas mögé sétál]

[a vállára teszi a kezeit]

[a füléhez hajol]

- Nem fogsz hiányozni. Remélem itt rohadsz majd meg. Csak ennyit akartam. Jó életfogytiglant!

[megpaskolja a vállát]

[Lucas hisztérikusan felnevet]

[Ten elsétál]

___

- Na, hogy ment?

- Remekül.

- Mehetünk?

- Mehetünk.

[Ten beszáll az anyósülésre, Taeyong vezet, mögöttük pedig középen Jaehyun üldögél bekötött karral és mellkassal.]

- Nem bánom, hogy vége.

- Én sem.

- Én sem.

- Mit mondtál neki?

- Hogy nem fog hiányozni.

Vége