-Csak 3 nap Andor, ne gyerekeskedj már!
-Mi lesz velem?- "sírta" a szőkém és idétlenül hadonászott egy csomag papírzsepivel. Klassz ha a barátod megőrül, és 5 évesre játszik. Igazából nagyon cuki volt, de ezt az istenért se vallottam volna be neki.
-Jézusom, nem költözök oda!-forgattam a szemeimet de azért hagytam, hogy magához húzzon. Éppen a lakásomon voltunk és a többieket vártuk, hogy végre átpaterolják magukat a szokásos filmes estre. Amióta Pesten vagyok teljesen megváltozott az életem. Minden pénteken filmezünk a többiekkel, rendszeresen eljárunk bulizni, kajálni, mindig van valami program. Az elmúlt 2 hónapban végre azt érzem, hogy igazán élek. Nem csak a munka foglalkoztat állandóan. Ezek miatt az idétlen, csodálatos emberek miatt végre le tudtam vetkőzni az antiszociális énem ami a Larás incidens után ragadt rám, még gimiben.
-Nem fer, hogy itt hagysz!-nyafogta mellettem a drága szőkehercegem, majd fejét az ölembe hajtotta. Szórakozottan babráltam puha tincseit.
-Andor, csak 3 nap.
-De...
-Dolgoznom kell.
-De...
-És ami azt illeti neked is! Nőlj már fel!-nevettem és lehajoltam hozzá egy csókra.Éppen kezdtünk volna nagyon belemerülni, mikor csengettek.
-Kinyírom őket!-motyogta majd felpattant az ölemből.
-Hallom,Londonba mész! Mégis, mikor akartál szólni?!-pár pillanat múlva az egész pereputty elözönlötte a nappalimat és kezdődhetett előről az egész cirkusz.
-Ne idegesítsetek már ti is!-sóhajtottam majd sorban megöleltem mindenkit.
-Ugye azért még visszajössz?-hüppögött Manuel, miközben filmeket keresgélt a laptopomon.
-Nem bazdmeg, ott terveztem meghalni.-mondtam unottam.
-Jajó, majd küldök csokrot a sírodra.
-Igazán figyelmes vagy.
-Kólás vagy savanyú?-mutatott fel Edina két zacskó gumicukrot.
-Úú a savanyút kérem!-nyújtottam a kezem.
-Te nem kapsz semmilyet! Nem mehetsz csak úgy el bűntetlenül!-nézett rám duzzogva.
-Menjetek már a picsába! Holnap reggel odarepülök, elintézem a dolgom, holnapután megveszem a ruhám az esküvőre, aztán jövök is haza! Na ide azzal a gumicukorral! - kaptam ki a kezéből és sértődöttem majszolni kezdtem.
-De ugye hozol nekem Billie-s pólót?-nézett rám a drágám kiskutyaszemekkel.
-Hozok!-mosolyogtam rá.
-Na jólvan, elengedlek.-mondta nagylelkűen és lopott egy gumicukrot a zacskóból. Kedves.
-Mi az, hogy elengedsz? Nagylány vagyok nem kell az engedélyed!
-Csak az enyém.-ordította Szonja a konyhából.
-Meg az enyém.-mondta Manuel és ő is kivett egy marék gumicukrot a zacskóból.
-Persze, álmotokban.
-De ugye nekünk is hozol valamit?-kérdezte Abigél.
-Nem elég ha csak visszajövök?
-Nem!-ordította mindenki.
-Utállak titeket!
-Kussolj Egri és nézd a filmet!-Klassz barátaim vannak. Inkább odabújtam Andorhoz és csendben majszoltam a gumicukromat.
A film végeztével mindenki jó utat kívánt, majd szép sorban hazamentek. Manuel és Abigél maradtak a legtovább őket úgy kellett kirugdosni hajnali kettőkor.
-Gyerekek, holnap 7-kor megy a gépem!-ásítottam. Imádom őket de azért aludni is eléggé szeretek.
-Na jól van tubicáim, most itthagyunk benneteket, aztán semmi rosszalkodás!-kacsintott rám.
-Húzzál kifelé, Gödöllei!
-Neked is jóéjt, Egri!- miután becsuktam utánnuk az ajtót fáradtan indultam a szobámba.
-Szívem, nem láttad a fehér pólóm?-kiabált Andor aki még mindig a nappaliban matatott.
-Melyiket?-szinte már alig figyeltem rá, csak bedőltem az ágyba, félig már álomországban jártam.
-A fehér Billie-set! Holnap interjúm lesz, és az a kabala pólóm!-jött be a szobába.
-A bőröndömben van.-motyogtam és átfordultam a másik oldalamra.
-Nemár Kaaam!
-Szedd ki!-mondtam és hallottam, hogy széthúzza a kofferem, majd pár pillanat múlva besüppedt alattam az ágy.
-Kis tolvaj-nyomott egy nagy cuppanós puszit az arcomra.
-Az a kedvemceem!-nyafogtam miközben magamhoz húztam és átöleltem a nyakát.
-Ha hazaértél megkapod!
-Tuti?
-Tuti.-elmosolyodtam, majd Andor védelmező karjai között elnyomott az álom.