Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Eighteen

-Elkéstem?-rontottam be a stúdióba mint egy eszelős. Alex mosolyogva pillantott fel a telefonjából.
-Nyugi, még nincs itt senki.
-De hát azt mondtad 10-kor...
-Tudoom, de még előtte meg akartam mutatni az alapot amit a számhoz hoztunk össze.Andor 15 perc múlva itt lesz.
-Már van alap? Jézusom Alex, aludtál te egyáltalán?
-Egy percet se, de nagyon megérte!-vigyorgott rám, miközben lehuppantam mellé a fotelba.
-Na mutasd!-nyújtottam felé a kezem, amibe belenyomta a fülese egyik felét.
-Ez brutál jó lett!-néztem rá kb. 3 perc múlva, mikor meghallgattam az egészet.
-Játszd újra!-Alex elindította előről, én pedig elkezdtem hozzá énekelni a szöveget.
-Na mit gondolsz?- Mosolyogva figyeltem a majdnem sógoromat aki pacsira nyújtotta a kezét.
-Ezt odatettuk, kisanyám!-vigyorogva adtam egy ötöst neki. És akkor ajtócsapásra lettem figyelmes, majd hangos trappolásra.
-Szia Alex, figyi nagyon sajnálom a tegnapit, tudom, hogy oltári nagy balfasz voltam, csak nem akartam, hogy Kamilla...Ó bazdmeg, szia Kamilla.-Andor lemerevedve állt az ajtóban, és úgy bámult rám mintha mondjuk hiányozna az egyik fülem.
-Mi van Kamillával?-húztam fel a szemöldököm. Válasz nélkül elmasírozott mellettem és ledobta a cuccait egy székre.
-Ezaz, Vanek te oltári nagy seggfej, jártasd állandóan azt a hülye pofád...-motyogta, még mindig kerülve a pillantásomat.
-Mi van Kamillával?-kérdeztem rá újra.
-Kamilla ma nagyon szép. Illetve ma is.-nézett végre rám, szája sarka apró mosolyra görbült. Akár el is olvadhattam volna ettől, de most jobban foglalkoztatott a befejezetlen mondata.
-Bökd már ki végre!
-Nem fogsz leakadni a témáról ugye?-sóhajtotta majd odavánszorgott hozzám. Majdnem 30 cm volt köztünk, így kénytelen voltam felbámulni rá.
-Na ki vele!-nagy kezeivel átfogta a vállamat és a mellkasához húzott.
-Az a büdös luvnya egész este a nyakamon lógott és telebaszta az instát mindenféle hülyeséggel. És direkt úgy alakította az egészet, hogy úgy tűnjön, mintha imádnánk egymást! Ha még egyszer a közelembe mer jönni a lópofájával, esküszöm én...
-A lényegre Vanek!-forgattam a szemeimet, mert ha hagynám, hogy Larát szidja holnaputánig itt állhatnánk.
-Jaj igen. Na szóval nem akartam, hogy meglásd és esetleg... mást gondolj mint ami van.-suttogta a hajamba, mire kikerekedett szemmel néztem rá.
-Azt hitted féltékeny lennék Larára?-prüszköltem, mint egy macska. Azért bennem is van némi tartás! Nem lesznek álmatlan éjszakáim ilyen beteges kislányok miatt.
-Most ez olyan "nem érdekelsz, tőlem le is szophat az a picsa" vagy "jézusom sokkal jobb nő vagyok, és amúgymeg bízom ebben a kisfiúban"?- nézett le rám Andor félve, miközben még mindig szorosan tartott. Mosolyogva lehúnytam a szemem.
-A második, drágám.
-Hál isten!-fújta ki a levegőt majd nyomott egy cuppanós puszit az arcomra.
-Kezdhetjük fiatalok?-Alex nevetve megvárta amíg szétrebbenünk, majd elküldte Andort a mikrofonhoz.
-Megvan a dal?- a srác idegesen vizslatta Alexet.
-Mi az, hogy! Úgy ismered aput mint aki cserbenhagy?- kacsintott rá, majd lejátszotta neki az alapot.
-Ez tetszik!-bólogatott mosolyogva.- Na és a szöveg?
-Tessék!-nyújtott át neki Alex egy lapot amire rányomtatta a szövegemet.
Andor hosszú perceken keresztül némán bámult a papíra. Elolvasta. Megrázta a fejét. Újra elolvasta.
-Na???-már nagyon nagyon kíváncsi voltam a véleményére.
-Ez... eszméletlen!-Odaszalast Alexhoz és szinte a nyakába ugrott.
-Hohóó jólvan, azért nem kell megenni! Igazából nem is nekem kéne megköszönnöd!
-Hanem?-nézett rá összezavarodva Andor.
-A dalszerzőnek!-Alex vigyorogva rámkacsintott, mire éreztem, hogy elpirulok.
-Nem te írtad?!
-Nem biza.
-Akkor?
-Egy nagyon különleges személy.
-Ne szivass már Alex ki írta ezt az atomütős számot?- úgy nézett ki a srác mint aki mindjárt felrobban izgalmában.
-Kamilla.
-Te írtad?- gyönyörű barna szemeivel elhűlve meredt rám.
-Én.-Andor mosolyogva megindult felém, én pedig éreztem, hogy allig kapok levegőt.
-Csodálatos vagy!-suttogta mikor odaért hozzám és kezeit az arcomra simította.
-Igyekeztem!-vontam meg a vállam, mintha nem lenne olyan nagy dolog.Pedig ilyen boldognak látni őt igen is, nagy dolog volt.
-Baszki picur, én már most kurva sokat nyertem ezzel a versennyel, nem számít hányadik leszek.
-Éspedig?
-Téged.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro