A hóvihar lassan kezdett csillapodni, ahogy Snezhnaya területéről kiérve Monstadt határába értek.

Lassacskán két alak rajzolódott ki, egy magas narancssárga hajú férfi és egy nála kicsivel alacsonyabb barnahajú lány. Mind a ketten hosszú kabátot viseltek, a nyakuknál fehér prém, a fejükön fülvédő.

-Nemsokára megérkezünk a városba.-jelentette ki Childe, levéve a fejéről a fülvédőt.

-Nagyon meleg van itt, nem kellett volna ennyi ruhát felvennünk.-morgolódott mellette a lány.

-Hát, rég voltunk már olyan helyen, ahol nem esik a hó, ráadásul még csak ősz van.

Nagyjából fél óra gyaloglás után már látszódtak a város falai, így sietősre vették a lépést.

-Hogyan tervezel bemenni? Mióta Signora itt járt, szerintem nem látják itt szívesen a Fatuit.-kérdezte Demetria.

-Van pár ismerősöm itt, és egyébként is, azon a gnosison kívül semmi sincsen már, amire a Fatuinak szüksége lehet innen. Az emberek itt elég nyitottak, de azért jobb vigyáznunk, lehet pár személy, akik különösképpen elítélik a Snezhnayából érkezőket, legyen az a Fatui tagja, vagy sem.-válaszolta Childe.

-Legyen igazad. Ha őket tényleg nem zavarja majd, hogy kit engednek be a városukba, az nem a mi dolgunk.

-Biztos vagyok benne, hogy már tudják, hogy jövünk. Van ott pár érdekes adottságú ember..A szándékaimat pedig tisztázni fogom, a küldetést viszont ne említsd senkinek. Csak utazunk, és éppen itt tartunk egy hosszabb pihenőt, akár dolgozni is fogunk.-jelentette ki a vöröshajú, ezzel egyidőben pedig megérkeztek a városkapuhoz.-Hajtsd fel a kapucnidat, és ne keltsünk feltűnést, lehetőleg békésen érkezzünk meg, a többi majd elválik.-figyelmeztette Childe a lányt.

A kapuhoz érve az őröknek biccentettek egyet, mire válaszul csak két kérdő tekintetet kaptak, de nem állították meg őket.

Demetria szemszöge

A kapun belépve megpillantottuk a házakat és az embereket. A környezet elég barátságos volt, az emberek mosolyogtak, mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Lépcsőkön haladtunk egyre beljebb, Childe tudta az utat, így ő irányított. A kapucni ellenére is észrevettem, hogy néhányan ránk pillantottak. Az öltözékünk egyáltalán nem megszokott errefelé, hiszen még mindig a fehér prémes kabátokat viseltük, illetve rajtam kapucni volt.

A kabátom alatt kitapintottam a visionomet, ami most is az övemre erősítve lógott. Egy magasabb lépcsősort megmászva hirtelen két alak állt elénk. Az egyikük egy magas kékhajú férfi volt, az egyik szemét eltakarta egy szemkötő, mellette pedig egy lila ruhába öltözött nő állt, a fején egy boszorkánykalap volt.

A nő szája szélén egy apró mosoly ült.

-Hmm, minek köszönhetjük a látogatásotokat?-kérdezte kedves hangon, azonban a keze mintha ökölbe szorult volna egy pillanatra.

Ekkor bevillant, hogy ismerem ezt a nőt. Signora mesélt róla, mivel ugyan arra az akadémiára jártak. Lisa a neve, és teyvat egyik legerősebb varázslójaként tartják számon..de akkor mit keres itt?-gondolkodásomból Childe hangja zökkentett ki.

-Snezhnayából jöttünk, és itt tervezünk megpihenni egy hosszabb időre, természetesen a beleegyezésetekkel.-felelte nyugodt hangon.

-Hmm, mostanában volt egy kis összetűzésünk az egyik diplomatátokkal..egy nő, akinek cryo visionje van eltulajdonított egy igen fontos tárgyat, ezért mindenkit át kell vizsgálnunk.-mondta komolyan a férfi, és jelentőségteljesen rám nézett.

A tekintete az övemre siklott, ahol nem volt kivehető a visionom, de úgy éreztem, hogy valami nem lesz rendben.

-Persze, teljesen érthető.-válaszolta a társam újra, ők pedig intettek, hogy kövessük őket. Egy hatalmas épület előtt álltunk meg, aminek a bejárata mellett őrök álltak.

-Ez itt a főhadiszállásunk, a ti ügyetekben pedig Jean fog eljárni, ő a város és a Knights of Favonius vezetője.-mondta Lisa édeskés hangon, de a szemében még mindig ült valamiféle ravasz kifejezés, ami nem sok jót kecsegtetett a számunkra.

A kapucnimmal még mindig a fejemen léptem be az épületbe Tartaglia oldalán, a két ember pedig egy hatalmas szobába vezetett minket, ami irodaként funkcionálhatott. Az irodában egy nagy íróasztal foglalt helyet, oldalt pedig szekrények álltak, megpakolva mindenféle könyvvel.

Az íróasztal mögött egy szőkehajú nő ült, tekintete érdeklődő de egyben fáradt volt. Az érkezésünkre felállt a helyéről, és elénk lépett.

A tekintetét kettőnk között járatta, én pedig észrevettem, hogy Childe kihúzza magát, aztán köhintett egyet.

-Üdvözöllek benneteket Monstadtben. Elmondanátok, hogy kik vagytok, és hogy mik a szándékaitok?-kérdezte a nő.

Childe válaszolt helyettem is, meggondolva beszélt, egyenletes hangon.

-Az én nevem Childe, ő pedig Demetria, mind a ketten Snezhnayából érkeztünk, és még egyelőre nem tudjuk meddig, de itt szeretnénk maradni a városban.

-Ha jól sejtem mind a ketten vision használók vagytok. Mint tudjátok, nemrég támadás ért bennünket, tehát fontos, hogy mindenkit számontartsunk.

Eközben a szobába belépett egy hatodik ember is. A férfinek hosszú vörös haja volt, amit összefogott a feje tetején, onnan pedig a vállára omlott. Rajta egy fekete ing volt, felette pedig egy vörös kabát, a kezén fekete kesztyű. A tekintete egyből ránk esett, és összeszorított szemekkel méregetett.

-Diluc, nem számítottam rá, hogy ma itt találunk!-szólt Jean meglepve.

-Nem terveztem jönni, de hallottam, hogy két snezhnayai érkezett ide.-mondta a férfi ideges hangon.

-Igen, ő itt Childe és Demetria, itt szándékoznak megpihenni hosszabb időre, épp arról beszéltem, hogy muszáj a visionjüket is megvizsgálnunk..igaz is, megmutatnátok?-tért vissza a lényegre.

Éreztem, hogy lever a víz, ahogy arra gondoltam, hogy az én visionom és a fegyverem is megegyezik Signoráéval, aki hetekkel ezelőtt felfordulást okozott itt, ők pedig biztosan nem fognak tétovázni, ha ez kiderül. Tudtam, hogy Childe ezt próbálta elkerülni, de ő addigra már elővette a saját hydro visionjét, és átnyújtotta Jeannek.

-Hmm, köszönöm. Megmutatnád te is? Ohh, és kérlek vedd le a kapucnid, muszáj személyleírást készítenünk.-mondta felém fordulva.

Először a visionomet akasztottam le az övemről. A kis tárgy pillanatokon belül jeges lett a kezemben, majd lassan leemeltem a kapucnit a fejemről.

Ebben a pillanatban éreztem, hogy a levegő vibrálni kezd mögöttem, majd ha nem ugrok félre abban a pillanatban, egy villám belém csapott volna.
Egyből megfordultam, és Lisával találtam szembe magam, aki egy gömböt tartott a kezében.

-M-mi?-ennyit tudtam kinyögni, ugyanis a következő pillanatban egy jégdarab repült felém a levegőben, amit a kezemmel kettétörtem középen.
-Te vagy az! A snezhnayai diplomata, aki ellopta Venti gnosisét!-kiáltotta a férfi, és felém suhintott a kardjával. Én éppen csak odébb hajoltam, de a visionomet nem volt időm aktiválni, mert egy hatalmas kard repült felém, ami a vállamat eltalálva nekilökött a falnak, a tulajdonosa pedig egy másodperccel később már a kezében tartotta, a torkomnak szegezve azt.

-Beszélj! Miért vagy itt?-szólt Diluc a fogát összeszorítva, a kardot pedig még szorosabban szegezte a nyakamnak.
Childe mellé állt, és elém rakta a kezét.

-Összekeveritek valakivel, nem ő volt az, aki megfosztotta az archonotokat a gnosisétől. Ő csak 18 éves, és nem tartozik a fatuiba.-mondta komoly hangon, és a kezében szintén ott virított a fegyvere.

-Ohh, szóval Fatui?-szólalt meg a kékhajú hátulról, majd lassan felénk kezdett sétálni.-Talán jobb lenne, ha az igazat mondanátok.-
Childe ennek hallatán összehúzott szemöldökkel méregette, de talán az ő fejében is a küldetés volt az első, így tartotta magát a tervhez.

-Nem hazudtam, tényleg Snezhnayából jöttünk, de nem azért, mert bármilyen rossz szándékunk lenne. A lány nem a Fatui tagja, az, hogy megegyezik Signorával a visionje, csak véletlen egybeesés.-mondta Childe nyugodt hangon.

-Ismered Signorát?-kérdezte hirtelen Lisa.
-Igen, egy fontos ember Snezhnayában, biztos tudjátok,hogy ő a nyolcadik Harbinger, így sokan ismerik.

-Lisa, tudsz valamit? Talán neked kéne megmondanod, hogy hazudik-e, hiszen te ismerted Signorát.-mondta hirtelen Kaeya, mint kiderült.

Lisa kicsivel közelebb jött, a kezében még mindig látható volt egy kis energia, de jelenleg jobban aggódtam a nyakamnak nehezedő kard miatt, aminek tulajdonosa szinte megölt a szemével.

-Tényleg nem ő az.-jelentette ki a nő.-Eléggé különbözőek, habár harc közben egyszer megnéznélek, hogy mennyire is hasonlítotok mégis.- kacsintott rám.
Éreztem, hogy megkönnyebbülök. Diluc hirtelen vette el a nyakamtól a fegyverét, és hátat fordítva nekünk minden szó nélkül elhagyta a szobát.

-Elnézéseteket kérem a viselkedéséért, ő már csak ilyen.-mondta Kaeya egy mosollyal a száján.

-Remélem nincsen több félreértés közöttünk.-mondta Jean is komolyan.-Megadom az engedélyt,hogy itt tartózkodhassatok,sok szerencsét a városban. Bármilyen szabályszegés esetén azonnal eljárunk,így nem ajánlatos rosszat tenni.-tette még hozzá.

-Ugye többet nem fog valaki nekemtámadni, csak mert egy másik embernek hitt?-kérdeztem félig viccből, de azért kicsit elrettenve.
-Ne aggódj, beszélek a bátyámmal.-válaszolt Kaeya, majd kacsintott egyet, és elment ő is.

Childe még kitöltött néhány papírt Lisával és Jeannel, majd mi is távozhattunk az irodából, és elindulhattunk szállást keresni magunknak.