-Szóval nem is tudtad,hogy Liam a tesód?-döbbentem le azon,amit mondott.

-Hát nem.Azon a napon amikor ideköltöztem az előtt 3 nappal tudtam meg.

-És mit szóltál ehhez?

-Először nem akartam elhinni,de utána apáék mutattak régi képeket és videókat,amin mi vagyunk kicsiként.De eddigi egész életemben szinte csak róla beszéltek,csak akkor még úgy tudtam,hogy távoli rokonunk aminek amúgyis nagyon örültem,mert a kedvenc bandám vagytok.-mondta mosolyogva.

-Jah és azért nézed te a TV.-ben a Big Time Rush-t ugye?

-Jajj te gyerek!Néha az idegeimre mész!-nevetett fel.

-Hé!Nem tudnátok egy kicsit csendben lenni?Nem lehet aludni a csámcsogásotoktól!-szólt hirtelen Harry.

-Bocsi,már amúgy is befejeztem.-válaszolt Anita és kiment a helységből.

-Na hogy álltok?-kérdezte hirtelen a göndör.

-Kivel?-értetlenkedtem.

-Jaj ne játszd meg magad!Még a vak is látja,hogy van köztetek valami.

-Hát pedig nincs semmi.Még ha lenne is Liam biztos nem támogatná.-ültem le a pulthoz.

-Miért?

-A hülye sajtó miatt!Nem értem miért kell ennyire védeni és elzárni a külvilágtól.

-Csak félti a pletykáktól.

-Pedig nem kéne.Ahol eddig élt ott is fényképezőgépek és kamerák vették körül.

-Ezt hogy érted?-bambult rám.

-Majd elmondom.-legyintettem.-De most már megyek aludni.

Harry még maradt egy kicsit nassolni.Beléptem a nappaliba ahol megláttam a rengeteg ruhacsomagot amit még Payno vett tesójának.Gondoltam fölviszem neki,hogy ne szenvedjen vele.Kopogtam az ajtón de semmi válasz nem jött.Gondoltam alszik,ezért csendben benyitottam.Nem aludt.Ott ült az ágyon,telefonjával babrált és fejhallgató volt a fején.Halk zene hallatszott belőle,amit egyből felismertem.A Drag Me Down volt.Óvatosan letettem a falhoz a cuccokat és leültem az ágy szélére mire rámkapta a fejét és elmosolyodott.

-Hát te?-kérdezte,közben eltette a zenekütyüjeit.

-Csak felhoztam a ruháid meg minden.

-Köki,de nem kellett volna.

-Aha,mert Te elbirtad volna.

Elnevette magát.Hatalmasat dörgött az ég és a hippi összerezzent és látszott az arcán,hogy retteg a viharoktól.

-Táncsak nem félsz?-kérdeztem mosolyogva.

-Szerinted úgy nézek ki mint aki fél?!

-Igen,tisztára úgy nézel ki.

Ismét dörrent az ég amit villámcsapások követtek.Anita még jobban összehúzta magát mire én halk kuncogásba kezdtem.

-Vicces mi?-kérdezte szarkazmussal.

-Jaa nem....talán egy kicsit-mutattam az ujjammal.-Nagyon félsz a viharoktól?

-Szerinted?-kérdezte vissza.-Itt alszasz velem?

Ez a kérdés nagyon meglepett.Most érez valamit irántam?Ha Li megtudja talán soha nem mehetek a közelébe.De nem hagyhatom,hogy szenvedjen.

-Persze.-vágtam rá.