-Nem muszáj ilyen távol ülnöd tőlem.Nem harapok.-mondtam felé nézve.

-Hát pedig elég veszettnek nézel ki miközben kis ugráló valamiket nézel a TV.-ben és nyuszis mamuszt hordasz lila felsővel.-osztott ki egyből.

-Méér??Tök jópofa mese.-védekeztem.

-Hát hallod nagyon.Esetleg egy 4 évesnek.

-És amúgy a te cicás mamuszod rosszabb.-adtam be a durcit.

-Hogy mi?!-kérdezte sértetten.

A következő pillanatban egy párnát vágott a fejemhez és ennek következtében leestem a földre.Amit talált a keze ügyében azt nekem vágta miközben azt kiabálta,hogy az Ő mamusza cukibb mint az enyém és az enyém tök béna,mert mindenkinek ilyen van már,az Övé meg különleges mert ritka van belőle.

-Jó-jó bocsi!!Nem akartam megbántani a cicás mamuszod!-kiabáltam.

-Hát pedig megtetted!Viseld a következményeit súlyos tettednek!-szállt be a hülyülésbe Ő is.

-Megesküszöm a világ legpuhább szőrű macskájára,hogy többet nem teszek ilyet!

-Hát nem is tudom......-gondolkozott az ajánlatomon.

Én meg azon gondolkoztam,hogy honnan szedte ezt a plüssrókát amit nekem vágott,de nem jöttem rá.Biztos Niallé.

-Oké.De akkor add ide az egyik nyuszit a lábadról!

-Miért kell neked az egyik cuki nyuszim?

-Azért hogy megkérdezd!És emlékeztetlek van még egy szép váza az asztalon,amit még neked birok dobni.

Több se kellett nekem.Levettem a jobb lábamról a nyuszkovicsomat,majd odaadtam Anitának.Kikapta a kezemből ,leült az ágyra és Ő is levette a jobb lábáról az egyik cicáját és idedobta (?) nekem.Csak tudnám miért.Elég döbbenten néztem,amig fölhúzta a drága mamuszom.Én még mindig kérdőn pislogtam felé mire vette a lapot.

-Tán félsz a barna cicámtól?-nevetett a szemembe.

-Nem.-nevettem fel én is-Csak nem értem miért húztad fel az enyémet és adtad ide a tiédet.

-Talán azért hogy felhúzd?!

-Tényleg??Ki gondolta volna,hogy az életben azért kapok egy mamuszt,hogy fölhúzzam?-tűnődtem tettetetten.

-Hát akkor meg?Húzd föl!Nyugi nem esz meg.-biztatott.

-Jó,de miért?-kérdeztem.

-Miért nem esz meg?Talán azért,mert nem élő állat.-nézett rám furán.

-Nem úgy értem,te!Hanem miért adtad nekem a tiéd és húztad fel az enyém?

-Hát,mert a nyulad és a macskám kibékültek és most mamuszpajtások lettek és igy birnak beszélgetni egymással.-magyarázta.

Én csak döbbenten figyeltem ahogy mondja a magáét.Ki tud kitalálni ilyen hülyeséget?Most komolyan!Néha már tényleg azt hiszem,hogy Liam 10 éves húga jött el egy idősebb lány testében.Kb. megértettem mit akar mondani:a mamuszaink mamuszbarátok lettek és szeretnének egymással beszélgetni,ezért fogok Én felemás lábbelit hordani.Minden világos,mint a Nap.

-Amúgy nem jön föl a lábamra.-mondtam.

-Mi az,hogy nem?!Próbálkozz tovább!-utasitott-De ha elszakitod nem éled meg a holnapot.

-Oké-oké!Várj.-védekeztem.

-De ha nem birod tett oda a száját a lábujjadhoz és leharapja,úgy már sokkal könnyebb lesz.

Elég furán nézhettem rá,mert amikor rám kapta tekintetét elnevette magát.

-Na,megvan!Hát nem volt valami egyszerű.Elég kicsi lábad van.

-Gratu!Sikerült felvenned!-tapsolt meg-Mégse élhetek 45-ös lábon.Az elég bizzar lenne.

-És amúgy mit eszik?-érdeklődtem,mert azért néha meg kell etetni,hogy továbbra is jó bundás legyen.

-Hát ezt is,azt is.De amikor elkapja a roham,akkor nyuszikat szokott enni.-mondta halál komolyan.

Félve lenéztem a lábamon lévő fehér pamacsra.Ezt gondolom észrevette,mert elkezdett nevetni,de úgy,hogy már a kanapén feküdt.