Sziasztok..én egy olyan lány vagyok akivel a sors ordul elbánt, telt alak, kislányos arc,és még sorolhatnám.

Nagyon szeretem a rock és a remix zenéket,az egyik Híres Főiskolán tanulok azon belül régészetet.
De volt mindig egy olyan érzésem ami meg magyarázhatatlan, mintha mást látnék álmaimba akit nem is ismerek... A könyvek megszálotja is vagyok.
Az iskolában mindenki elismer hisz röplabdázok a tanulás melett, és a csapatunk lett az idei hazai bajnok.

*2016.07.11-Hétfő*
Az óráim után rohantam az edzésre, ahol az edzőnk Jade kijelentette hogy megyünk a bajnokságra, és hogy ezt nekem és christinanak köszönheti.
Bár mondtam hogy nem a győzelemért játszok hanem az izgalom véget csinálok, mert örömet okoz bele ütni alkarral vagy kosárérintéssel a labdába. És ez az érzés sosem változik.

Elisabeth! -szólt Jade... Oda szaladtam hozzá és vártam hogy mit fog mondani. -Mond Jade.
-Mi baj Eli? Sorba ütöd a hosszú szervákat! Szed össze magad! -mondta nekem dirigálós stílusban ami nem tetszet de nem foglalkoztam vele és vissza mentem játszani. AZ edzés végén Jade mondta hogy jövöhéten indulunk Los Angelesbe a versenyre.
Amikor haza értem a fősuliról, senki nem vette észre hogy itt vagyok. Át néznek rajtam. Utálok itthon lenni de nem baj mert ott a tanulás és a röpi, ezek kitöltik az életem anyira hogy ne szomorkodjak.... De még is mert bánt.

Sziasztok tudom hogy rövid de remélem hogy tetszet. :)