Natsu a szobájában töltötte el a délutánt. A többiek még az iskolában voltak. Gyakoroltak az egy hét múlva megrendezett Sportfesztiválra. Szeretett volna ő is ott maradni és felkészülni a többiekkel együtt, de egész nap rosszul érezte magát. Fejfájás gyötörte a mai nap. Amint véget értek az órák, Natsu gyorsan hazament, hogy kipihenhesse magát. A fiú végül otthon bevett egy fájdalom csillapítót, majd pillanatokkal később lefeküdt aludni.

Körülbelül három órát alhatott, amikor megcsörrent a telefonja. A hangerő maximumra volt állítva, így egyből felébredt a csengőhangra. Nagy nehezen kikászálódott az ágyából, és igyekezett a hang irányába menni. Bosszantotta, hogy elfelejtette lenémítani a mobilját. Azon agyalt, hogy szó nélkül kikapcsolja a mobilt, majd ezt követően ismét visszafekszik. Azonban megdöbbent, amikor látta, hogy pontosan ki is keresi őt. 

Miért pont ma? Egyáltalán mit akar tőle? De ha nem veszi fel, személyesen fog megjelenni, és akkor lesz nemulass. Gondolta magában Natsu, majd felvette a mobilt.

– Cső! Mit akarsz? – kérdezte kissé feszülten Natsu.

– Cső, Natsu! Egyből ezzel nyitsz? Úgy látom te semmit se változtál...

– Ahogyan te sem. Mindig akkor hívsz, amikor ledőlnék egy kicsit...

– Áh, szóval ezért vagy ennyire morcos. Bocsi, csak érdekelt, hogy mizu veled.

– Úgy rémlik, az egyik ismerősömmel elég gyakran szoktál beszélgetni. Miért nem tőle érdeklődsz?

– Lucyre gondolsz?

– Eltaláltad.

– Igen, a múltkor találkoztam vele. Sokat mesélt rólad. De ezt te is jól tudod...

– Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz...

– Akkor részletezném neked: aznap egy kávézóban ültem Lucy társaságában. A mellettünk lévő asztalnál egy furcsa srác ült. Egy pillanatra, de láttam, hogy mit takargat a táskájában. Elég érdekes egy nap volt, mit ne mondjak. Volt egy gyerek, aki a szomszédos épület tetején álldogált. A másik három pedig megpróbált elvegyülni a tömegközt. Szerinted sikerült nekik?

– Te meg... – próbált kinyögni egy értelmes választ Natsu.

– Mi a baj? Csak nem beletrafáltam? Azt hittétek, hogy nem tudom, hogy kihallgatjátok a beszélgetésünket?

– Hogy a fenébe jöttél rá?

– Elég annyi, hogy nemcsak ti voltatok akkor ott. Az egyik haverom felismert téged és többieket, és küldött nekem egy üzenetet. Azt állította, hogy nagyon furcsán viselkedtek. Követett titeket, miközben részletes beszámolót küldött. Luffy megvert egy bandát. Gray és te az utcán tartózkodtatok álruhában. Zoro a tetőn. Sanji pedig mellettünk ült. De tudod mi győzött meg leginkább? Amikor megláttalak téged a bejáratnál. Az üvegajtón keresztül egyből felismertelek. Lucy nem látott, mert háttal volt a bejáratnak. Viszont árulj el nekem valamit: miért nem jöttél be?

– Te mocsok! Szóval ezért kérdezgettél folyton én rólam. Furcsálltam is azt a beszélgetést!

– Igen, részben emiatt is kérdeztem rá Lucytól, hogy mit gondol rólad. De nem válaszoltál az előző kérdésemre. Szóval mi tartott vissza téged?

– A legyen az én bajom. És, most mit fogsz tenni? Elmondasz mindent Lucynek?

– Szerinted?

– Eddig úgy ismertelek, hogy te nem így intézed az ügyeidet.

– Eltaláltad. Valóban, én nem ilyen ember vagyok. Ezért megnyugodhatsz, Lucy tőlem nem fog semmit se megtudni.

– Akkor ki vele, mit akarsz tőlem?

– Ne siess úgy, van még időnk.

– Neked talán, de nekem egyáltalán nincs.

– Értem. De ugye emlékszel, hogy mit ígértél nekem öt éve?

– Persze, hogy emlékszem. Azt a napot sose fogom elfelejteni...

– Gondoltam. Idefigyelj, Natsu: tudom, hogy bejön neked Lucy. Ellenben neki más tetszik...

– Mondj valami újat. Én meg tudom, hogy neki te jössz be. Ennyire nem vagyok hülye. De valamit el kell mondanom neked: fogalmam sincs, hogy te mit érzel Lucy iránt. Azonban nem fogom átengedni neked! Legyőzlek téged! Nem érdekel, hogy te vagy a legerősebb. Túl foglak szárnyalni!

– Értem. Akkor ezt vehetem úgy, végre rászántad magad?

– Igen!

– De mielőtt ez bekövetkezne, teljesíts egy feladatot.

– Miről lenne szó?

– Nyerjétek meg a Sportfesztivált! Lucy azt mondta, hogy már nagyon izgatottak vagytok emiatt.

– Csak ennyi? Ez gyerekjáték lesz.

– Szerintem ebben tévedsz. Ha jól tudom, van ott egy évfolyam, ami jól teljesít az ilyen eseményeken. Úgy emlékszem, most talán tizenegyedikesek.

– Tizenegyedikesek? Azt hittem legalább végzősökről van szó.

– Hidd el, ők nem kispályások. De erre majd jövő héten személyesen rájössz.

– Mielőtt leteszem, lenne még egy kérdésem hozzád. Ha akkor tudtad, hogy figyelünk téged, miért nem állítottál meg bennünket? Úgy tudom, ilyenkor dühödben nem egy embert elvertél már...

– Ez meg se fordult a fejemben. Ha téged bántalak, akkor Gerard és Erza megnyúzott volna. Ha pedig a kis hülyét vertem volna meg, akkor meg egy másik ismerősöm lett volna nagyon dühös rám. A maradék hármat nem ismerem. Csak a nevüket tudom, de mivel a barátaid, így őket sem akartam bántani. De jól jegyezd meg, ha megnyertétek a versenyt, rá egy hónapra személyesen is találkozni fogunk. Gerardnak meséltem erről és belegyezett, hogy nem fog közbeavatkozni.

– És, Erza tudja?

– Hát, szerintem tartsuk előtte titokban. Az a nő félelmetes, amikor dühbe gurul...

– Nocsak, ezek szerint létezik olyan, akitől tartasz?

– Miért, mondj még valakit, aki nem fél egy dühös Erzától? Erősnek tartanak, de ellene nem biztos, hogy nyerni tudnék. De most már leteszem. Alig várom a találkozásunkat.

– Szintúgy, de a helyedben elkezdenék edzeni, mert mint mondtam, legyőzlek téged!

– Igyekszem észben tartani. Csáó!

– Csáó! – mondta Natsu, majd letette a telefont.

xxx

Az iskolában pedig nagy erőkkel készültek a jövő héten megrendezendő versenyre. Zoro és Gray a pálya körül rótta a köröket. Már lassan egy órája futottak. Luffy a pályán belül kosárlabdázott. Vele együtt Usopp, Lyon és Kana azon versenyeztek, hogy ki tud többet bedobni. Jelenleg Usopp állt az élen. Juvia és Lucy, Levi ellen röplabdáztak.

Sanji a padon ült és figyelte a többieket. Egész délután kint edzett a többiekkel, ezért egy kicsit megpihent. Sokat nevetett Luffyn, aki dühösen kiabált, amikor nem sikerült a labdát a gyűrűbe dobnia. Kana ezt pedig továbbfokozta, amikor simán, csont nélkül bedobta.

Sanjit azonban egy dolog elkeserítette: az osztály nagy részét egyáltalán nem érdekelte a verseny. Pedig próbálta őket meggyőzni, hogy jó móka lesz meg minden, de sajnos süket fülekre talált. Mindig ugyanaz a válasz hangzott el: „Úgy is a 11. A lesz a nyertes."

Emiatt Sanji azon töprengett, hogy kik lehetnek abban az osztályban.

Amerre járt az iskola épületében mindenhol azt hallotta, amit az osztálytársai is említettek. Minél jobban agyalt, annál dühösebbnek érezte magát. A többieknek erről nem beszélt, de úgy látta, mintha az egész iskola lenézné őket. Bár ezzel tisztában volt. Így is nem egy szóbeszédet hallott az öt új diákról, akik sok rossz dolgot tettek már az életük során. Régen az ilyen miatt nem egy embert megvert volna, hiszen nem szerette, ha a háta mögött kibeszélik őket. Mostanra azonban megváltozott. Higgadtabb lett, mióta Magnóliába van. Muszáj is annak lennie, mert a másik négy vele ellentétben, még mindig nem tudott kellően nyugodtan viselkedni. Elsőnek ütnek, és csak azután kérdeznek...

Azonban a mély elmélkedését néhány nem várt személy zavarta meg, akik végül Sanji elé léptek.

– Te lennél az egyik volt One Pieces szemét, akit idefújt szél? – kérdezte tőle egy tüskés, narancssárga színű hajú srác. A napszemüveges srác nem volt egyedül. Mögötte egy szőke és egy fekete hajú fiú állt.

– Az attól függ, hogy ki kérdezi – válaszolt közömbösen Sanji.

– Bocsánat, nem tudtam, hogy nálatok is illik bemutatkozni. A nevem Loki, a 11. A osztályba járok.

– Az én nevem pedig Sting Eucliffe! Árulj el valamit: hol van Natsu Dragneel? – vágott Loki szavába a szőke hajú.

– Örvendek, a nevem Sanji. A kérdésedre válaszolva, Natsu otthon van – szólott ismételten Sanji.– Elég sok érdekes dolgot hallottam rólatok. Mindenki azt mondja, hogy ti nyeritek meg a Sportfesztivált.

– És nem is hazudnak azok, akik ezt állítják. Az én nevem Rogue Cheney – ecsetelte magabiztosan a fekete hajú fiú.

– Amúgy Sanji-san, ma még várható, hogy Natsu-san visszajön? – kérdezte tőle kíváncsian Sting.

– Esélytelen, hogy ma visszajöjjön. Ellenben nagyon érdeklődtök iránta. Mégis mit akartok tőle?

– Semmi közöd hozzá, te rohadék! – jelentette ki ingerülten Loki. – Törődj a magad dolgával!

– Értem, de most előre leszögezném, hogy ha bármilyen hülyeséget terveztek, azt keservesen megbántjátok – vázolta fel a tényeket Sanji, majd rágyújtott egy szál cigire. Felállt a helyéről, majd a füstöt Loki arcába fújta.

– Azt hiszed, hogy ezzel meg tudsz félemlíteni? Elárulok neked egy titkot: tőled keményebb ellenfelekkel is volt már dolgom. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy ki jött ki győztesen ezekből a párharcokból! – hangoztatta magabiztosan Loki, miközben gúnyolódott a másikon. – Egyébként is, a te osztályodtól nincs szánalmasabb az iskolában. „Bénák gyülekezete." Ez a legjobb fogalom rátok. Egyedül talán néhány csaj van, akit ennek ellenére meghúznék. De ők is csak ennyire lennének jók. Az egész osztály ribancokkal van tele! 

Sanji csendben hallgatta az előtte állót, majd pillanatokkal később hangos nevetés jött rá. Végül eldobta a csikket, majd elsétált mellőle.

– Hé, te rohadék! – lépett utána Loki, de ekkor az arcába egy kosárlabda csapódott, aminek következtében Loki a fenekére huppant.

– Oh, bocsi, megcsúszott a kezem – mondta vigyorogva Luffy, miközben lassan odaballagott feléjük.

Sting és Rogue döbbenten nézték, ahogy a társuk felpattant a helyéről, majd egyenesen Luffy felé iramodott. Ekkor azonban Loki előreesett. Sanji észrevette, hogy a fiú neki akar támadni a barátjának, ezért egyszerűen csak elgáncsolta a narancssárga hajút.

Ezt a mozzanatot látván már Sting és Rogue se volt tétlen. Mindketten Sanjit vették célba. Mielőtt Sting megüthette volna a szőke hajút, egy kéz hátulról elkapta, majd a földre teperte őt. Látván, hogy mi történik a környezetében, megjelent Gray is, aki végül lefogta Stinget. Rogue szembetalálta magát Zoróval, aki szintén becsatlakozott a többiek nézeteltérésébe. A fekete hajú nem támadott. Loki újból talpra állt. Eközben a többiek az eseményeket megfigyelve úgy döntöttek, hogy gyorsan ők is odamennek.

– Mi történt, Sanji? Miért verekedtek Lokiékkal? – kérdezte tőle meglepődve Kana.

– Erre könnyű a válasz, Kana-chan. Egyszerűen ki nem állhatom azt, amikor sértegetik a barátaimat. Szóval Loki. Szeretnél egy monoklit a szemed alá? Jelenleg egyet fizet, kettőt kap, akciónk van. De ha kell még, én szívesen adok többet!

– Rohadj meg! Ha nem itt lennénk, már kicsináltalak volna!

– Nem fogsz te kicsinálni senkit se! Egyáltalán mi a francot kerestek itt? – kérdezte ingerülten Lucy.

– Kuss, szöszi! Hozzád senki se szólt! – kiabált rá Loki, de ekkor Sanji gyomorszájon rúgta a fiút, aki végül térdre ereszkedett.

– Édesanyád nem tanított meg, hogy a hölgyekkel miképp kell viselkedni? – puhatolózott kíváncsian Sanji, majd folytatta. – Úgy látom nem, ezért most addig rugdoslak, míg ezt meg nem tanulod!

– Ne csináld, Sanji-kun! Épp azt akarja, hogy még jobban eldurvuljon a helyzet – lépett a két fiú közé Usopp.

– Ezt hogy érted?

– Ti még nem ismeritek őt. Ez a szemétláda nagyon előrelátó. Tudja ő is, hogy ti öten erősítést jelentetek nekünk. Először fordul elő az, hogy netalántán nem győztesként fejeznek be egy versenyt. Ezek a beképzeltek pedig nem tudnának ebbe beletörődni. Ki akarnak minket zárni a versenyből. Hallottam, hogy ma egész nap Natsu-kunt kerestétek. Persze, hiszen az osztályban őt lehet a leghamarabb feldühíteni. Ez pech, és mivel ő nincs itt, helyette kinéztétek Sanjit. Sajnálatotokra, ő valamennyivel nyugodtabb természetű – magyarázta magabiztosan Usopp.

– Ez nem semmi. Pár mondatból kiszűrted a tervünket. Ezzel szemben így is megszívtátok. Hisz mindenki láthatta, hogy Sanji megrúgott engem. Ha ti nem is ismeritek ezt el, de tanúnak itt van Sting és Rogue.

– Én csak azt láttam, hogy Sanji-san kigáncsolt téged! Te láttál valami mást? – kérdezte Sting a barátjától. Míg Usoppp magyarázott, Gray addig elengedte a szőke hajút.

– Miről beszélsz? Én semmilyen rúgásra nem emlékszem – válaszolt vissza határozottan Rogue.

– Mi a francról beszéltek? – vonta kérdőre őket Loki.

– Fogd be, Loki! Eddig nem mondtuk, de nekünk más terveink vannak – szólott ismételten Sting. – Jól mondja a hosszú orrú, miszerint egész nap Natsu-sant kerestük. De Rogue és én más miatt akartunk vele beszélni. Egyedül Loki az egyetlen olyan személy, aki megijedt tőletek. Az osztályom többi tagja azonban száz százalékig biztos benne, hogy idén is mi fogjuk megnyerni a versenyt. Amit pedig Loki megjegyzéseit illeti... – Sting ezután közelebb lépett a társához, majd bal kézzel pont odaütött, ahova pár perce Sanji megrúgta őt.

– Sting... – mondta fájdalmas arckifejezéssel Loki.

– Loki, most túl messzire mentél. Eddig elnéztük neked ezt a viselkedést, ellenben te mostanában átléptél egy bizonyos határt. Ezért még mielőtt több problémát okoznál nekünk, tégy meg egy szívességet, és tűnj el a Fairy Tailből. Mihawk-sensei már beszélt a szüleiddel. Neked annyi – ecsetelte magabiztosan Sting.

– Értem, hát így állunk. Szóval az iskola meg akar szabadulni tőlem... Ám legyen, elmegyek innen. Egyébként is utáltam ezt a helyet. De Sting, nehogy azt hidd, hogy most hallottál felőlem utoljára! – Loki nem zavartatva magát, végül otthagyta a többieket.

– Jó ötlet őt elengedni? – puhatolózott kíváncsian Zoro.

– Ne aggódjatok, holnaptól már nem lesz a Fairy Tail diákja. Mivel a múltkor is hülyeséget csinált, így tisztában kellett lennie azzal, hogy előbb-utóbb eltanácsolják innen. Amúgy Sanji-san, nem azért támadtunk rád, mert meg akartuk védeni azt a hülyét.

– Akkor miért is csináltátok ezt? – faggatózott értetlenkedve Sanji.

– Csak érdekelt, hogy milyen gyorsan reagálnak a többiek – válaszolta vigyorogva Sting. – Nem okoztatok csalódást. Elég hamar közbeavatkoztatok.

– Furák vagytok, mit ne mondjak... – szólt hozzájuk Luffy.

– Igen, tényleg azok vagyunk. Most pedig, ha megbocsátotok, mi elmennék. Ja, és még valami: a versenyen jobb, ha komolyan vesztek minket! – búcsúzott el Sting, majd az osztálytársával együtt odébbállt.

A többiek ezután a padnál leültek és Sanji részletesen elmagyarázta, hogy pontosan mi történt. Amikor Lokiról beszélt, néhányuk legszívesebben Loki után ment volna, hogy jól megverjék őt.

– Szerencséje volt, hogy nem nekem mondta ezt. Addig ütöttem volna, míg könyörületért nem esedezik – mondta dühösen Gray.

– Én még a szart is kitapostam volna belőle! – tette hozzá még megjegyzésképp Luffy.

– Az a rohadék mindig így viselkedett. Nem is baj, hogy kirúgják innen – szólt a témához Lyon.

– Ha jól értelmeztem az imént, akkor Loki már nem sokáig lesz az iskola diákja. Ezzel egy probléma kilőve. Helyette koncentráljunk arra, hogy legyőzzük a 11. A osztályát. Most már két tagot ismerünk közülük. Usopp, én úgy vettem észre, hogy te sok mindenkit ismersz errefelé. Ezért kérlek téged, avass be minket, hogy kikre is kell még odafigyelni.

– Rendben van, Sanji-kun – ecsetelte Usopp, majd gondosan megválaszolta azokat a kérdéseket, amikre a többiek kíváncsiak voltak.