Véget ért az első tanítási hét. Hogy miképp tudták ezt feldolgozni Natsuék? Elhihetitek nekem, nem volt könnyű. Hiszen először fordult elő velük az, hogy ők öten minden órán jelen voltak. A hétfőt már ismerjük. Ezen a napon volt, amikor Natsu és Lucy újból kibékültek egymással, ám mégis mi történhetett még a hét folyamán?

Kedd

Miután Lucy véletlenül elszólta magát, az egész iskola sikeresen rájött, hogy ő jelenleg öt fiúval él egy fedél alatt. Sok diák kapva az alkalmon piszkálni kezdte a lányt. A legtöbben ezt hamar meg is bánták. Natsu és a többiek néhány embert, ha nem is megvertek, de egy-két pofont kiosztottak nekik. Szerencséjükre Mihawk erről nem szerzett tudomást, és ettől az incidenstől eltekintve semmi érdekfeszítő nem történt velük.

xxx

Szerda

Lucynek a mai nap sok meglepetést okozott. Amikor a büféhez ment, hogy vegyen magának valami harapnivalót, meglátván őt mindenki maga elé engedte. Ami még furcsább volt, hogy sokan már a távolból köszöntek neki, például olyan diákok is, akikkel még sohase beszélgetett. A szerdai napon Gray és Lyon összeszólalkozott, mert az ezüsthajú szerint Gray egy bunkó, aki rossz hatással van a környezetére. Itt Lyon konkrétan Juviát hozta fel példának. Gray már éppen be akart egyet mosni a fiúnak, de pechére megjelent Mihawk. Ezután egész nap egymáshoz se szóltak.

Zoro átaludta a fizika órákat, aminek az öreg Rayleigh-sensei nem nagyon örült.

Sanji szíve kis híján megállt, amikor meglátta a biológia tanárt. A huszonöt éves Boa Hancock nagyon népszerű a diákok körében. A fiúk, ha tehetnék, csak az ő órájára járnának be. Egyszer a tanárnő még egy szépségversenyen is szerepelt, amit természetesen meg is nyert. Számos modellügynökség is alkalmazni akarta őt, de mindegyiküket visszautasította. Helyette inkább tanárnak állt. Ennek leginkább csak a Fairy Tail diákjai örültek.

Hancock-sensei az órán véletlenül megcsúszott, és majdnem hanyatt vágódott, de ekkor Luffy még időben elkapta a nőt. Sanji és még sokan irigykedtek Luffyra, akik minden megadtak volna azért, hogy a karjaik közt tarthassák a csodaszép tanárnőt.

xxx

Csütörtök

Natsu és Lucy egymással veszekedtek. A történet ott kezdődött, amikor reggel Natsu a fürdőszobába belépve megpillantotta Lucyt, akin egy darab ruhanemű sem volt. A lány éppen zuhanyozni készült, de mivel elfelejtette bezárni az ajtót, bárki gond nélkül bemehetett. Natsu látva a lány idomait, csak állt egy helyben, és dadogva próbált valami értelmeset kinyögni. Lucy felsikított, majd egy jól irányzott rúgással kitessékelte a rózsaszín hajút.

Zoro, szokásához híven, eltévedt az iskola épületében is. Emiatt a többiek egy jó ideig keresték őt. Körülbelül egy óráig tartott, mire Graynek sikerült megtalálni az elveszett fiút.

xxx

Péntek

Gray eddig tizenkét lányt utasított vissza. Mindegyikük csalódottan vette tudomásul, hogy a fiú semmit se akar tőlük.

Zoro és Luffy összebalhézott pár elsőévessel. A vita tárgya az volt, hogy egy elsős megtudta, hogy azok ketten borzalmas tájékozódási képességgel rendelkeznek. Négy diák néhány gúnyos megjegyzést fűzött hozzájuk, majd Zoro kapva az alkalmon, egyből kiütött kettőt közülük. Az egyikük tátott szájjal figyelte az eseményeket. A félelem miatt meg se tudott moccanni. A negyedik tag segítségért akart kiabálni, de Luffy a kezével befogta annak száját. Mivel csak ők voltak jelen, így ebből se keletkezett problémájuk.

Sanji egész héten egy olyan helyet keresett, ahol nyugodtan el tudott volna szívni egy szál cigarettát. Jobb helyet nem találva a tőtere ment. Elvileg tilos lett volna felmenni, de őt ez egy cseppet sem érdekelte. Natsu alig várta, hogy véget érjen ez a nap. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy miképp fogja ezt az évet kibírni. A három év alatt nem tanult ennyit, mint itt egy hét alatt...

xxx

A szombati napon mind a hatan otthon kuksoltak. Balszerencséjükre egész nap szakadatlanul esett az eső. Amíg kint vihar volt, az öt fiú Zoro szobájában tartózkodott. Sanji és Luffy videojátékoztak, miközben Natsu és Gray egymással trécselgetett. Zoro pedig mit sem tudva a környezetéről, az ágyában aludt. Lehetett bármekkora hangzavar, ilyenkor szinte lehetetlen volt felébreszteni.

– Mit csinál Lucy? Egész nap nem láttam – kérdezte érdeklődve Gray.

– Tanul – válaszolt vissza Natsu.

– Értem, akkor csak a szokásos – szólott ismételten Gray. – Nem semmi a csaj. Én biztos, hogy nem lennék erre képes.

– Jaja, én is így vagyok ezzel – reagált a barátja kijelentésére Natsu. – Mindegy, nekünk az a lényeg, hogy sikeresen átmenjünk a vizsgákon. Ahhoz pedig a kettes is elég.

– Jut eszembe srácok, nem kéne megint balhéba keverednünk. A csütörtököt leszámítva, mindig volt egy-két incidens... – szólt hozzá a beszélgetéshez Sanji, aki még mindig Luffyval videojátékozott. – Eddig szerencsénk volt. Mihawk ebből semmit se vett észre. 

– Igazad van. Kedden valóban eldurvult a helyzet – mondta el a véleményét Natsu. – Viszont azt nyugodtan kijelenthetjük , hogy Lucyről azóta egy rossz szót se lehetett hallani.

– Igen, Lucy-chan kivételes eset – beszélt újból Sanji. – Bár mondjuk tegnap nem lett volna muszáj elverni azt a négy elsőst. Ugye, Luffy?

– He? Ja, ők! Gyengusok voltak, mit nem mondjak...

– Ez nem válasz! Legközelebb elég, ha csak megfenyítitek őket. Nem kell egyből verekedni.

– Rendben, Sanji. Mostantól körültekintőbbek leszünk – válaszolta idétlen vigyor kíséretében Luffy.

Ellenben pillanatokkal később a szobában sötétség keletkezett. A lámpa kialudt, ahogyan a videojáték se működött. 

– Baszki, nincs áram. Ráadásul rohadt sötét van idebent. Hé, valakinél van lámpa? – tette fel a kérdést Natsu.

– Persze, egész nap azt hordok magamnál – ecsetelte gúnyolódva Gray.

– Komolyan mondod?

– Egy fenét! Inkább használjuk a mobilnak a fényét. Legalábbis addig, míg találunk egy lámpát...

Ezután Zoro kivételével, aki még mindig az igazak álmát aludta, a többiek feltúrták az egész szobát. Végül találtak két gyertyát, amit Sanji rögvest meg is gyújtott.

– Király, végre látok is valamit. Amúgy Natsu, tegnap érdekes dolgot hallottam – tért a lényegre Gray.

– Aha. Mi is ez az érdekes dolog? – kérdezett vissza csodálkozva Natsu.

– Képzeld, Lucy holnap találkozni fog egy sráccal – mondta sunyi vigyorral az arcán Gray, majd folytatta. – Nem tudom, kiről lehet szó, de Lucy nagyon boldognak tűnt.

– Értem – felelte közömbösen Natsu. – Ez egyébként miért is lenne érdekes?

– Hogyhogy miért? Tudtommal nem én vagyok belezúgva...

– Közlöm veled, hogy Lucy számomra csak egy gyerekkori barát – ecsetelte emelkedett hangnemben Natsu.

– Még mindig ezt szajkózod? Lásd már be végre te idióta, hogy valójában tetszik neked a csaj! – fokozta a feszültséget Sanji.

– Sanji, már te is kezded? – faggatózott mérgesen a rózsaszín hajú.

– Natsu, engem Isten igazán nem érdekel a szerelmi életed – szólt váratlanul a témához Luffy. – De, ha tényleg nem vagy hülye, akkor még mielőtt lejárna az időd, elmondhatnád végre-valahára Lucynak, hogy számodra több, mint egy sima barát – fejtette ki a véleményét Luffy.

– Lu-Luffy? – dadogta meglepődve Natsu, aki nem akart hinni a fülének.

– Tudom, tőlem szokatlan, hogy ilyet mondjak. Viszont, ha így folytatod, akkor úgy jársz, mint én. Hidd el, ez pedig nem egy kellemes érzés...

– Szóval mi a terv? – érdeklődte kíváncsian Zoro.

– Zoro? Mióta vagy fent? – faggatózott jókedvűen Luffy.

– Egy ideje, de most nem ez a lényeg – reagálta röviden Zoro, majd ásított egy nagyot. – Akkor mit csinálunk?

– Semmit se csinálunk! – szólt közbe feszülten Natsu. – Ha jól értelmeztem Gray szavait, akkor Lucynak más srác tetszik. Én pedig nem fogok ebbe beleavatkozni. Ha megtenném, Lucy egy életre megutálna – vázolta fel a tényeket Natsu.

– Értelek. Akkor csak mi négyen megyünk. Kár, hogy téged nem érdekel... – mondta alig hallhatóan Sanji.

– Mi van? – kérdezte döbbenten Natsu.

– Ne foglalkozz vele, Sanji. Lehet, hogy őt nem érdekli, de minket nagyon is – ecsetelte vigyorogva Gray.

– Natsu, kimennél pár percre? Most olyan témáról beszélnénk, ami téged egyáltalán nem izgat – szúrta oda megjegyzésként Luffy, miközben idétlenül nevetett.

– Rendben van! Értem én, hogy mire utaltok – beszélt egy hosszú sóhaj kíséretében Natsu, miközben kínjában a fejét vakargatta. – Nincs más választásom, minthogy én is veletek megyek.

– Király – jelentette ki boldogan Gray.

xxx

Eljött a vasárnap. Az idő ma sokkal kellemesebb volt. Lucy a belvárosba tartott. Nem kellet neki sok idő, és hamar a megbeszélt helyre ért. A fiú már várta őt.

– Szia, Lucy-chan!

– Szia! Bocs, hogy késtem. Tudod, otthon volt egy kis felfordulás.

– Igen, a telefonban mesélted, hogy elköltöztél pár barátodhoz. De ne ácsorogjunk itt. Menjünk be! – ecsetelte jókedvűen a fiú, majd mind a ketten bementek az épületbe.

Azonban azt nem sejthették, hogy figyelik őket. Álruhában, állszakállal próbáltak elvegyülni az emberek közt. Eddig még senki se vette észre őket. Legalább is nem keltettek gyanút az emberekben...

– Itt Szalamandra beszél. Hallotok engem? – szólt bele a voki tokiba.

– Itt Kalózvadász. Hallak Szalamandra. Mi a probléma?

– A célszemély bement egy kávézóba. Most mit csináljak?

– Hogy mit? Baszki, menj utána!

– Nem jó. Már így is túl sokan néznek engem. Ráadásul, a követett személy nincs egyedül.

– Ez probléma. Ne aggódj, az egyik emberünk már intézkedik ez ügyben. Várj addig, míg nem szólok!

– Vettem, várok.

xxx

– Itt Kalózvadász. Mr. Herceg, hol a picsában vagy már? Szalamandrának gondjai vannak.

– Itt Mr. Herceg. Sajnálom, pár gyönyörű hölgy feltartott, de már minden megoldódott. Mi a feladat?

– Menj be a kávézóba! Ott tartózkodik Lucy Heartfilia. Bármi áron, de juss a közelébe!

– Gondoltam, hogy ez a probléma. Ellenben már bent vagyok. A Lucy-chan mögötti asztalnál ülök. Sajnos, a jel nagyon gyenge. Kell egy kis idő, míg helyrehozom. Pár perc és jelentkezek.

– Rendben. Nemsokára újból felveszem veled a kapcsolatot.

xxx

– Hahó, itt Szalmakalapos. Hall engem valaki?

– Itt Ice boy. Mi a baj, Szalmakalapos?

– Nyolc Phantom Lordos tag tart a kávézó irányába. Baseballütő is van náluk. Szerintem, nem kávézni mennek. Mit csináljak?

– Tereld el a figyelmüket! Szólj be nekik! Ne aggódj, biztos, hogy téged vesznek célba. Csald el őket, aztán intézd el az összest!

– Értettem. Megkezdem a műveletet.

xxx

Öt perccel később.

– Itt Kalózvadász. Szalamandra, Ice boy. Gyertek fel a szomszédos épület tetejére! Mr. Herceg nemsokára kihangosítja Lucyék beszélgetését. Szalmakalapos, ha végeztél, te is gyere ide.

– Már itt vagyok a hátad mögött – súgta oda halkan Luffy, amitől a másik felkiáltott.

– Baszd meg! Ne hozd rám a szívbajt! – kiabálta megijedve Zoro, akinek kis híján megállt a szíve.

Néhány perccel később, Mr. Herceg kivételével, mindannyian a megbeszélt helyre gyűltek.

– Rendben, akkor halljuk, hogy mi zajlik odabent – mondta a zöld hajú, majd bekapcsolta az adóvevőt.

xxx

– Szóval, milyen az egyetemi élet? – kérdezte kíváncsian Lucy.

– Csak a szokásos. Ha nem lennének a haverok, akkor halálra unnám magam. De most ne rólam beszéljünk. Hallom, Natsuval ismét jó viszonyban vagy.

– Igen, most már újból kibékültünk. De attól még mindig ugyan az a balhés srác maradt...

– Ne mutasd be, hiszen már kölyökkora óta ismerem. Le se tagadhatná, hogy Gerard öccse. Ő is sokszor keveredik balhéba.

– Akárcsak te...

– Ez igaz, én se vagyok jobb. Azonban én csak akkor verekedek, ha már nincs más megoldás.

– Nem értem a férfiakat. Állandóan csak a harc és az erőszak.

– Azért nem minden férfi egyforma. Én például használom a józan eszemet. De ha ez nem segít, akkor muszáj más megoldást találni.

– Nem is te lennél, ha nem ezt mondanád.

– Amúgy te tudsz arról, hogy Natsunak barátnője lenne? Gerard mondott valamit, hogy tetszik neki egy csaj, csak nem mer neki vallani.

– Fogalmam sincs. Úgy tudom, hogy nincs neki. Gerard is felhozta ezt a témát párszor, de konkrét nevet nem mondott. Miért nem kérdezed meg személyesen tőle? Biztos örülne, ha beugranál köszönni neki.

– Mostanában nincs sok időm, de amint lehet, meglátogatom őt. Amúgy is van ott még valaki, akivel régen találkoztam. Ám az előbbire visszatérve, szerintem tudom, hogy Gerard kiről beszélt.

– Tényleg? És kiről?

– Nocsak, ennyire érdekel, hogy kit kedvel Natsu?

– Hát, ha már felhoztad a témát...

– Lucy!

– Igen?

– Te vagy az a lány!

– Hee? Ugye csak viccelsz?

– Ennyire furcsának hangzik?

– Még szép, hogy igen. Sose tudnám elképzelni, hogy ő és én valaha is járni fogunk egymással.

– Ez fura. Pedig szerintem összeillenétek. Emlékszem is, Natsu midig megverte azokat, akik téged piszkáltak.

– Ez még nem jelent semmit. Natsu számomra egy barát, semmi több.

– Értelek. Szegény Natsu, ha ezt hallaná...

– Miért sajnálod ennyire? Nagyon furcsa vagy ma.

– Hogy miért? Ezt nem tudom neked most elmagyarázni. A lényeg, hogy régen tett egy ígéretet. Azt várom, hogy végre bizonyítsa azt, amit akkor mondott.

– Ebben az ígéretben én is szerepelek?

– Lehet. Ki tudja...

– Ne csináld már! Rajtad nem lehet kiigazodni.

– Ennek örülök. Ez is volt a célom. Akkor lenne még egy kérdésem. Esetleg, ha mégis nekem lenne igazam, akkor mit csinálnál? Mondjuk, ha most berohanna azon ajtón és azt üvöltözné, hogy szeret téged. Mit felelnél neki?

– Hmm... Ez jó kérdés. Ahogy az előbb említettem, én csak barátként tekintek rá. Ha esetleg mégis úgy lenne, ahogyan te mondtad... Nem tudom...

– Nagyon hezitálsz. Ez nem vall rád.

– Mert ilyet is csak te tudsz kérdezni tőlem! Akkor erre még válaszolok, és aztán hagyjuk ennyiben Natsut. Szóval, ha itt lenne, azt mondanám neki, hogy...

xxx

Mielőtt megtudhatták volna, hogy pontosan mit válaszolt Lucy, a jel megszakadt, így nem hallották többé a két ember beszélgetését. Mr. Herceg próbálta megoldani a műszaki problémát, de nem sikerült helyrehoznia azt. Zoro idegességébe a földhöz csapta a voki tokit. Gray és Luffy eközben Natsut vizslatták. A fiú egész idő alatt szótlanul hallgatta a vonal túloldalán lévő lány beszélgetését.

– Hé, Natsu, tudod, ez minden emberrel előfordulhat. Nem kell emiatt elszomorodni... – próbálta vigasztalni a másikat Luffy.

– Jól mondja Luffy. Bár fogalmam sincs, hogy mit válaszolt a tagnak, de ahogy többször is megemlítette, számára te csak egy barát vagy – szólt a témához Zoro.

– Sebaj, de legalább fogd fel pozitívan – kapcsolódott be a beszélgetésbe Gray, majd gyengéden megveregette Natsu vállát. – Egy hete még bele se gondoltál, hogy ilyen hamar újból kibékültök. Legalább, mint a barátja, a közelében tudsz lenni.

– Hallani akarom... – mondta alig hallhatóan Natsu.

– Miről beszélsz, Natsu? – kérdezték tőle csodálkozva a barátai.

– „Szóval, mit válaszolnál?"  Érdekel, hogy mit válaszolt. – Natsu ezután gyorsan otthagyva a többieket, a lépcső felé vette az irányt.

– Bassza meg! Állítsuk meg, mert még valami hülyeséget csinál – kiabálta kétségbeesetten Gray.

– Felesleges. Göndörkém lent van a kávézóban. Hidd el, ő majd megállítja Natsut – válaszolta a fekete hajúnak Zoro.

Natsu eközben eljutott az utca túloldalára. Már éppen be akart menni, amikor egy hang visszatartotta ebben.

– Biztos, hogy be akarsz menni? Ha igen, akkor készülj a következményekre – kérdezte tőle Sanji, aki kint, nekitámaszkodva a falnak figyelte a fejleményeket.

Natsu megtorpant. Hezitált a bemenetelt illetően. Belegondolt, hogy mi történne most, ha csak egyszerűen elmondaná Lucynak azt, amit jelenleg érez. Végül elengedte a kilincset. Megfordult és Sanjihoz ballagott.

– Ne érts félre, nem lebeszélni akartalak a döntésedről – kezdett bele a magyarázatba Sanji. – Csak tudatni akartam veled, hogy ha most rosszul döntesz, akkor egy életre elveszíted őt. Ezt pedig te sem akarhatod. Jól mondom?

– Igen, igazad van  – válaszolta szomorkásan Natsu. – Lucy ezt a srácot kedveli. Csak lejáratnám őt, ha most hirtelen bemennék. Ráadásul, ha akarnám, erővel se tudnám őt megszerezni.

– Komolyan mondod? Ennyire erős a tag? – puhatolózott kíváncsian Sanji. 

– Igen. Ő amúgy egy rendes srác, de ha verekedni kell, akkor nincs nála félelmetesebb ember. Mellesleg tudnod kell, hogy nem mi vagyunk a legerősebbek Magnoliában. A városban létezik hat ember, akik bárkit le tudnának győzni. A legerősebb tagjuk pedig jelenleg is Lucyval trécsel. Egyébként ebbe a csoportba tartozik Gerard és Erza is. Most akkor képzeld el, hogy rajtuk kívül még három ugyanolyan erős ember él Magnoliában. Én már számtalanszor verekedtem velük, ellenben mindig vesztettem – magyarázta hosszadalmasan Natsu, amit Sanji érdeklődve végighallgatott. – Érted már, Sanji? Ezzel a taggal most nem vehetem fel a versenyt...

– Furcsa a gondolkodásod – szólott újonnan a szőke hajú. – Viszont mivel te nem az a berezelős típus vagy, így elhiszem amit mondasz. Ám mi történne akkor, ha például öten mennénk rá egyszerre?

– Nem lenne bölcs döntés – válaszolta rosszkedvűen Natsu. – Pillanatok alatt elintézne minket. 

– Értelek. Ezek szerint tényleg érdekes emberek élnek errefelé – mondta el a meglátását Sanji. – Amúgy érdekel, hogy mit válaszolt Lucy-chan a kérdésre?

– Érdekel, de inkább most ne mondd el! – ecsetelte határozottan Natsu, miközben ökölbe szorította a kezét. – Jobb, ha nem tudom, hogy mit mondott Lucy. Azonban áruld el nekem, hogy most mitévő legyek?

– Egyelőre most tégy úgy, mint aki semmit se hallott volna. Ha megtudja, hogy kihallgattuk őt, az csak súlyosbítana a helyzeten. Az iskolában próbálj meg egy kicsit kevesebbet foglalkozni Lucy-channal. Lehet, hogy most csatát vesztettünk, de a háborút még megnyerhetjük.

– Mire gondolsz pontosan?

– Ezt otthon, egy üveg pálinka kíséretében részletezném neked. Gyere, menjünk! – mondta nyugodt hangnemben Sanji, majd mindketten elindultak hazafelé.