Szerda délután néhányan úgy gondolták, hogy tökéletes alkalom lenne elvinni a párjukat egy randevúra. Elmennek moziba, majd azután sétálnak egy kicsit a városban. Azonban mindegyikük úgy hitte, hogy a kiszemeltjével majd kettesben lesz. Viszont a mozinál újból összefutottak. Hogy ez miért volt akkora nagy probléma? Mert amikor már azt hinnék, hogy végre-valahára egy kis időre megszabadulnak egymástól, a sors újból megtréfálta őket...

– Na, ne! – szólt elsőként Natsu, aki döbbenten figyelte a barátait. – Ti mi a francot kerestek itt?

– Én is ugyan ezt akartam kérdezni tőled, te ferde szemű gyökér! – felelte mérgesen Gray, miközben gúnyolódott a másikon.

– Ismételd el ezt még egyszer, te elfajzott pingvin!

– Bunyózni akarsz? Állok elébe! – jelentette ki ingerülten Gray, miközben Natsuval civakodott.

A másik páros szintén nem jött ki jól egymással. Hiába óvodáskoruk óta barátok, de ma ők is azt tervezték, hogy a barátnőjükön kívül más ismerősbe nem botlanak bele.

– Miért vagy itt, kedves sógor? – kérdezte érdeklődve Zoro, miközben a tekintetét le se vette a szalmakalaposról.

– Tudod sógor, a húgoddal megbeszéltem, hogy ma megyünk moziba! Elvileg szombaton akartunk menni, de akkor lesz Erzáéknál a buli! – válaszolta határozottan Luffy, közben pedig az ökleit ropogtatta. – Srácok, ez a hely nem elég nagy négyünknek! Csak egy győztes lehet...

– A számból vetted ki szót! Úgy is régen agyabugyáltalak már el – reagálta magabiztosan Zoro, aki nem félt a harctól.

Ezzel szemben valóban egy győztes lett, aki másképp fogta fel a helyzetet. Nami nyerte meg a harcot, aki dühös volt a fiúkra. A felbőszült lány néhány ütéssel elrendezte a vitatott témát. Lucy, Juvia és Robin szintén bosszúsan figyelték az eseményeket. A fiúkkal ellentétben, őket, egy cseppet sem zavarta az, hogy pont egyszerre választotta mindenki a közös mozizást.

– Istenem, ezért összekapni! – szidta a fiúkat Nami. – Miért bosszant titeket az a tény, hogy a véletlen folytán egy helyen gyűltünk össze? A másik meg, hogy nektek kerülni kell a verekedést! Már csak az hiányozna, hogy emiatt bajba kerüljetek. Értettétek?

– Igen, értettük... – válaszolták egyhangúan a srácok, akik nem mertek a lány ellen szegülni.

– Helyes! Most megyek, és megveszem a jegyeket! Ti pedig béküljetek ki! – zárta le a témát Nami, majd hátrahagyta a társaságot.

– Félelmetes egy nőszemély – kezdett bele a beszédbe Gray.

– Nekem mondod, akinek két hónapja a barátnője? – mondta őszintén Luffy.

– Vagy nekem, aki vele egy házban élt le nyolc évet? – tette hozzá Zoro.

– Vagy szerény személyemnek, aki... – folytatta volna a témát Natsu, aki hiába töprengett, semmi se jutott az eszébe. – Inkább hagyjuk.

– Vagy te, aki megcsöcsörészte Halloweenkor? – szólt közbe Gray, aki ezután felröhögött.

– Hé! Ez a téma tabu! Amúgy meg, ha jól emlékszem a minap te markoltál bele Robin mellébe! – reagált az előző kijelentésre Natsu.

– Az rohadtul véletlen volt! Megcsúsztam a frissen felmosott folyóson! Tehetek róla, hogy pont ő jött ki akkor az egyik teremből?

– Álljunk csak meg egy pillanatra! – Zoro ezután Grayt stírölte. – Mit csináltál Robinnal? – kérdezte nyugtalanul a zöld hajú.

– Nem ez a fontos, hanem inkább az, hogy Natsu megcsöcsörészte a csajomat! – Luffy szúrós tekintettel figyelte Natsut.

– Te meg perverz módon fogtad magad, és elloptad Lucy kedvenc bugyiját! – Natsu nem akarta, hogy ismét emiatt verekedjenek össze. – Ne tagadd, mert pont láttam, hogy a fürdőszobában nézegetted a csajom fehérneműjét! Perverz állat!

– Hé, hányszor mondjam el neked, hogy a mosogatógépből szedtem ki a saját ruháimat, amikor észrevettem, hogy a szennyes közül ott lapul Lucy bugyija. És, hogy tudd: Gray a legnagyobb perverz köztünk! Vagy az már nem számít, hogy néha csak úgy fogja magát, és meztelenül császkál a házban?

– Hee? Mostanában nem is tettem ilyet! –  reagált meglepődve a sérelmei hallatán Gray. – Különben is, akkor Lucy és a tökfej még nem is volt együtt!

– Szóval megfogtad őket? Ráadásul véletlenül? – Zoro még mindig azon agyalt, amit az előbb Natsu mondott Robin balesetéről.

– Ja, véletlen volt! Robin-chantól bocsánatot kértem!

– Rendben van. Akkor mondhatnánk azt is, hogy kivittek vagyunk! – felelte Zoro vörös fejjel, miközben Gray csodálkozva hallgatja másikat. – Néha tényleg nem mi vagyunk a hibások...

– Zoro... – Gray ezután vett egy mély lélegzetet. – Mit tettél Juviával? – kérdezte felháborodottan.

– Volt egy vödör víz a kezemben, amikor úgy gondoltam, hogy túlfárasztó elgyalogolni a vécéhez, és ott kiönteni azt. Ezért kinyitottam a termünk ablakát, és egy laza mozdulattal megszabadultam attól – mesélte el részletesen a vele történteket Zoro. – Ám pechemre Juvia éppen kint tartózkodott, és a víz természetesen ráömlőt. A sikítás után gyorsan lerohantam, hogy megnézzem, hogy nem történt-e komolyabb baja. Na, ekkor jöttem rá, hogy az egyenruhán könnyen át lehet látni. Pláne, ha az vizes...

– Mást nem akarsz mondani? – kérdezte feszülten Gray.

– Mondjuk azon jót mosolyogtam, amikor Juvia ettől a szituációtól elpirult.

– Rohadék! – mondta felbőszülten Gray, majd szájkaratét vívott Zoróval.

A civakodás végül ismét alább hagyott, amikor a lányok nem bírták tovább tétlenül hallgatni azt, hogy a fiúk hangosan veszekednek egymással. Egy-egy pofon elég volt ahhoz, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. A film tíz perc múlva veszi kezdetét, a fiúk közben egymás mellet ültek a padnál. A lányok előttük ácsorogtak, és figyelték a társaságot. A négy fiatal nem szólt egymáshoz. Karba tett kézzel, sértődötten néztek maguk elé.

– Miért csináljátok ezt? Komolyan az a bajotok, hogy egymást itt találtátok? – kérdezte tőlük Lucy. – Reggel is olyan mogorván viselkedtetek. Történt valami?

– Valóban. A suliban ma szintén nem szóltatok egymáshoz. Pedig ti állandóan együtt lógtok – kapcsolódott a beszélgetéshez Juvia.

– Erről nem is tudtam – tette hozzá Nami, miközben Luffyt bámulta. – Mi a baj? Haragudtok egymásra?

– Mi? Haragudni? Egymásra? Dehogy! – válaszolták egyszerre, majd ismét elnémultak.

– Ez külső szemlélőként nem így látszik – kapcsolódott be a beszélgetésbe Robin, aki nem tudta, hogy mi miatt haragszanak a srácok egymásra. – Senpai, mi bánt téged? Ma annyira rossz kedved volt.

– Nem fontos. Inkább menjünk be a terembe! Mindjárt kezdődik a film – zárta le a témát Zoro, és vele együtt a másik három fiú is feltápászkodott.

A lányok szomorúan néztek utánuk, hiszen hiába próbálkoztak annyira, Zoróék nem voltak hajlandóak a problémájukról beszélni.

– Kezdek aggódni miattuk. Remélem, nemsokára ismét kibékülnek – törte meg a kínos csöndet Juvia.

– Szerintem nem feltétlenül egymásra haragszanak. Jobban mondva, a baj forrása nem más, mint a hiányzó ötödik tag, akiről már napok óta nem hallottak. Mert játszhatják itt a macsó csávót, ha közben mindenki tudja azt róluk, hogy érzelmileg könnyű őket befolyásolni – mondta az észrevételét Lucy, majd nem sokkal később elfoglalták a helyüket. 

Húsz perce ülnek a teremben, és a fiatal férfiakat eddig nem igazán nyűgözte le a film. Három fiatalról szól, akik a gyerekkor és a felnőttkor közti küszöbön állnak. Ám a gyenge kezdés ellenére a film tartogatott néhány váratlan cselekményt. Volt egy jelenet, ami felkeltette a kíváncsiságukat.

xxx

Azt mondja a kis csaj, hogy miért vagy dühös? Nem egyértelmű, hogy a kölyök aggódik a gyerekkori barátja miatt, akiről megtudta, hogy halálos beteg? Ráadásul a haverja még nem is sejti, hogy a másik kettő rájött az igazságra. Kíváncsi vagyok, hogy mi alakul ki ebből...

Luffy ezután a filmről egy pillanatra sem vette le a tekintetét.

Miért nem tudja egy percre befogni a száját? A csávónak kisebb baja is nagyobb annál, hogy neki négyes lett a dolgozata. A csaj tényleg ennyire hülye? Vagy igyekszik úgy tenni, mint aki semmiről se tud? Vajon miért tenne ilyet?

Grayben egyre több kérdés merült fel, és szeretett volna ezekre választ kapni.

Ez a Nancy nevű csaj nagyon furcsán fogja fel a dolgokat. Az egyik barátja nemsokára meghal, miközben a másik egyre több kalamajkába kerül. Nem csodálom, hogy kezd kiakadni. Ám jobban tenné, ha nem játszaná a tudatlan, mert különben egyedül fog maradni.

Natsu kíváncsian várta az eseményeket.

Innen már nincs menekvés. A szerelmi háromszög viszont nemsokára megszűnik. Dan kedveli Nancyt, aki ellenben Jamesbe szerelmes. Ám James meg fog halni. Dannak meg össze kell szednie magát, mert a csaj egyedül nem tud ezzel a teherrel megbirkózni. Bár érdekes, ahogyan próbálja az önmaga által létrehozott falat ledönteni. Vajon Dan elmondja Jamesnek, hogy szereti Nancyt? És James tényleg csak barátként viszonyul a lányhoz?

Zoro érdeklődve nézte, hogy miképp alakul a filmben szereplő három ember sorsa.

xxx

A két- és félórás filmnézés végre-valahára letelt. A teremből jó néhányan léptek ki úgy, hogy nem tetszett nekik a film befejezése. Páran hangos kritikával értékelték a főszereplők produkcióját. Ám olyanok is akadtak, akik a könnyeikkel küszködtek. A végén már bőgtek, annyira meghatotta őket a szomorú történet.

– Micsoda befejezés! Elképesztő! – mondta őszintén Gray, akit nagyon megérintett a film.

– Ez... Hihetetlen! Ekkora karakterfejlődést még sose láttam – szólt a témához Natsu, miközben elővett egy zsebkendőt és kifújta az orrát.

– Szegény Dan... – ecsetelte szomorúan Luffy. – Az élet kegyetlenül kicseszett vele...

– Jól mondod. Végül elveszítette mindkettejüket. Szomorú vég – tette hozzá Zoro, aki igyekezte leplezni a valós érzelmeit.

Mögöttük a lányok csodálkozva tapasztalták azt, hogy a fiúk konkréten jobban elérzékenyültek, mint ő maguk.

– Az előbb még egymást akarták megölni. Most meg úgy tesznek, mintha semmi se történt volna. Mindennap meg tudnak valamivel lepni – beszélt a barátnőihez Lucy.

– Jó azt látni, hogy mennyire lelkesen beszélnek a filmről. Csak tudnám, hogy ma pontosan mi miatt is kaptak ennyire össze – szólt a témához Nami.

– Lehet, hogy Lucy-senpainak tényleg igaza van, és valóban az zavarja őket, hogy Sanji-senpairól semmit se tudnak – magyarázta Robin, aki boldog volt, hogy Zorót ismét jókedvűnek láthatta.

– Mindenesetre meglepő az, hogy van egy ilyen oldaluk is – kapcsolódott be a beszélgetésbe Juvia.

A cseverészést még egy jó ideig folytatták volna, ha Luffy egy hirtelen okból nem ordít fel. A szalmakalapos eleinte meghökkenve, majd miután újból elolvasta a telefonjára kapott üzenetet, örömében elkezdett nevetni. A barátai elsőnek nem értették, hogy miért viselkedik így. Ellenben amikor Luffy elújságolta a jó hírt, szintén jókedvre derültek. A barátnőik ezzel szemben semmit se tudtak arról, hogy mi miatt lettek újból puszipajtások.

– Luffy? – Namit a fekete hajú ölelte magához. – Minden rendben?

– Shishishi! Ne aggódj, nagyon jól érzem magam – válaszolta jókedvűen Luffy. – Most pedig irány haza!

– Várj egy kicsit! Semmit se értek! – Luffy megragadta Nami kezét, majd kijárat felé vette az irányt. – Miért vágysz ennyire haza?

– Az maradjon meglepetés! – zárta le a témát Luffy.

A másik három kamasz srác szintén ragaszkodott ahhoz, hogy együtt menjenek vissza. Lucynek mindegy volt, hiszen ő szintén ott lakott. Juvia és Robin pedig könnyedén beleegyeztek a barátaik kérésébe. Harminc perccel később sikeresen megérkeztek a fiúk lakásához. Viszont észrevették, hogy a házban fel van kapcsolva a villany. Lucy sejtése beigazolódott. Most már tudta, hogy Natsuék miért akartak hazamenni. Luffy elsőként lépett be az épületbe, és megpillantotta a ház egyik lakóját.

– Sanji! – kiabálta a szőke nevét Luffy.

– Üdv itthon, srácok! – köszöntötte őket kedvesen Sanji. – Oh, a szemét közt felbukkant négy gyönyörű angyal – tette még hozzá lelkesen Sanji, amikor meglátta a lányokat.

– Kukta! – Zoro odarohant a másikhoz, majd bemosott egyet neki. – Mi az, hogy nélkülünk mész bunyózni?

– Marimo? Erről te honnan tudsz? – kérdezte csodálkozva Sanji, ám ismét arcon ütötték.

Natsu, Gray és Luffy szintén behúzott egyet a barátjának. Namiék a mai nap folyamán nem először látják, hogy Luffyék mennyire meg tudnak változni, és ehhez nem kell nekik egy röpke másodperc se.

– Natsu! Miért bántjátok Sanjit? Semmi rosszat nem csinált! – Lucy közéjük lépett, és nem engedte, hogy újból megüssék a társukat.

– Igaza van! Hagyjátok békén! – szólt a témához Nami, aki újfent nem hagyta annyiba a dolgot.

– Miért? Szerintem ti is dühösek lennétek, ha mondjuk egy ismerősötök azt közölné veletek, hogy az egyik haverotok a minap majdnem kipurcant. De legalább szólna, hogy bajban van, vagy segítség kéne neki. De nem! Inkább fogja magát, és összeverekedik egy maffiózó bandával – magyarázta a jelenlegi helyzetet Gray, miközben Sanjit bámulta. – Lehet, hogy a múlthéten én is valami hasonlót csináltam, de az nem volt előre betervezve!

– Micsoda? Sanji-kun, te elmentél Edolasba? – kérdezte kíváncsian Juvia.

– Ühüm...

– Te nem vagy magadnál! – teremtette le őt dühösen Juvia. – Neked kéne a leginkább tisztában lenni azzal, hogy a Vinsmoke családot nem szívesen látják a fővárosban. Az is csoda volt, hogy nálunk nem esett bajod. Nem szabadott volna odamenned! Ám ehelyett, fogtad magad, és szembeszálltál a Strauss famíliával...

– Semmi baj, Juvia-chan! Sanji-kun megoldotta ezt az ügyet – ecsetelte jókedvűen Mirajane, aki a konyhából érkezett meg. – Vinsmoke Sanji tegnap óta a családunk egyik tagja lett.

– Mirajane-san? – Juvia nem számított arra, hogy itt találja a nőt. – Úgy tudtam, hogy visszaköltöztél Edolasba.

– Arra a következtetésre jutottam, hogy Edolas túl messze van Magnoliától. Emiatt meg nem tudnék annyi időt eltölteni a fiúmmal.

– Ácsi, ti ketten összejöttetek? – kérdezte érdeklődve Lucy, amire válaszként Mirajane megcsókolta Sanjit.

Hogy ne nehezteljenek rá a barátai, Sanji lakomát készített a számukra. Luffy hamar túltette magát a dühön, majd jóízűen fogyasztotta el az ételeket. Akár csak a többiek, akik védték a saját tányérjukat. Luffy annyira belelendült az evésbe, hogy legszívesebben a barátai adagját is megette volna, annyira ízlett ma neki a vacsora.

Zoro csak egy rövid „finommal" nyugtázta, hogy ízlett neki a kaja. Gray és Natsu pedig vacsora közben azon vitáztak, hogy melyikük az okosabb. A lányok meg Mirajanet faggatták, aki lelkesen válaszolt a kérdésekre. Sanji vacsora közben kiment a teraszra, és rágyújtott egy cigarettára. Azonban sokáig nem maradhatott egyedül.

– Még mindig dohányzol? Úgy emlékszem, hogy a múltkor tettél egy ígéretet valami kapcsán... – szólt hozzá Gray, aki mögött a másik három is felbukkant.

– Emlékszem rá, ám te tévedésben élsz! Hiszen azt mondtam, hogy csak akkor teszem le a cigit, ha lesz egy saját éttermem. Szóval még van időm cigizni – válaszolta őszintén Sanji.

– Ahha,. Amúgy gratulálok neked! Megcsináltad! Összejöttél Mirajane-sannal – szólt hozzá Zoro, miközben karba tett kézzel hanyatt dőlt a falnak. – De ez nem változtat azon a tényen, hogy a múltkori fogadást én nyertem meg! Szóval leadnám a havi rendelésemet...

– Miről dumálsz? Ha jól emlékszem, én a riválisomat hamarabb levertem.

– Ez igaz, de nélkülem nem sikerült volna nyerned! – vágta rá válaszként Zoro, amin a többiek csak kacagtak.

– Igaza van Zorónak! Ellenben amiért nem szóltál a haverjaidnak, muszáj lesz néha nekünk is megfőznöd a kedvenc kajánkat! Bár mától kezdve tízen vagyunk. Ezért sok kaját kell majd főznöd – jelentette ki nyugodt hangnemben Natsu, majd folytatta. – Ti amúgy tisztában vagytok azzal, hogy pár hónapja még mindegyikünk egyedülálló volt? Fura, hogy ennyire gyorsan változnak a dolgok...

– Magnolia jó hatással van ránk. Szereztünk barátokat, akikben megbízunk. Barátnőket, akik önmagunkért kedvelnek. Végre van egy hely, amit igazán az otthonomnak mondhatok – magyarázta el a meglátását Gray.

– Srácok, azért egy valamit ígérjetek meg: bárhova is sodorjon minket az élet, mi akkor is barátok maradunk. Ezért, ha netalántán valamelyikünk bajba kerülne, nyugodtan kérjen segítséget. Végül is mi egy család vagyunk! – jelentette ki jókedvűen Natsu, majd néhány perc diskurzust követően bementek a házba.