Fiore legnagyobb lakosságú városa Edolas, ami egyben az ország fővárosa is. Nagyjából három millió ember él itt. A középkorban létrejött város Fiore legrégebben alapított települése. Számtalan háború zajlott itt, de Edolas sikeresen fent tudott maradni. A turisták szintén imádják a helyet, hiszen szebbnél szebb nevezetességeket csodálhatnak meg. A belvárosban van egy kastély, ami érdekes módon még nem vált emlékművé. A világjárók sajnálatukra nem vehetik jobban szemügyre eme pompás épületet.

A körbekerített kastély körül több tucat öltönyös férfi lebzsel, akik arrébb hessegették a kíváncsiskodókat. Engedély nélkül senki se léphetett be a birtokra. A Strauss família az ország leggazdagabb polgárai közé tartoznak. Amit azonban sokan nem tudnak, hogy a család Közép-Fiore alvilágának a legfőbb hatalma. A hírszerzési információjuk a legjobb az egész országban. Kevés dolog van, amiről ők ne tudnának. Viszont ez nem azt jelenti, hogy tökéletesek.

Hiszen eddig nem is sejtik, hogy egy régi ellenségük már a környéken tartózkodik. Sanji egy gyorsétteremben ebédelt, és közben azon töprengett, hogy most mitévő legyen. Ám nem volt egyedül. Sőt, az OP Five mellett útközben belefutott pár ismerős személybe, akik természetesen felismerték Sanjit. Ezzel szemben nem kellett volna sok ahhoz, hogy a két csapat összeverekedjen. Sanji végül közbelépett, és ismét lecsillapodtak a kedélyek. Az érdekes társaság az étterem egyik sarkában foglalt helyet.

– Szóval emiatt jöttem ide – magyarázta a jelenlegi helyzetet Sanji, amit a Marine diákjai végig hallgattak. – Bármi is történjék, nekem be kell jutnom a Strauss rezidenciába.

– Nem semmi! Az ötleted felér egy öngyilkossággal! Betörni az „Elit Öt" egyikéhez... – Mest nem értette, hogy a cigis kölyök miért hajlandó ennyire messzire menni. – Ráadásul még találtál magad mellé öt bolondot...

– Fogd be a szád! Tudtam én, hogy rossz ötlet a zsaru tanoncokat is beavatni a tervbe – mondta idegesen Jackal. – Amúgy meg ti mit kerestek itt? Nektek ilyenkor nincs suli?

– Van suli! Csak ma úgy döntöttük, hogy nem megyünk be – szólt közbe Coby, majd folytatta. – A tanárunk neheztel ránk, mert nem nyertük meg a múltkori versenyt. Állandóan csak azt szajkózza, hogy puhányok vagyunk! Iskola előtt edzünk. Mikor az iskolában mindenki más ebédel, mi akkor újfent edzünk. Suli után szintén így teszünk...

– A lényeg, hogy ezt már nem bírjuk tovább! Ma úgy döntöttünk, hogy lazítunk egy kicsit! Emiatt is botlottunk ma belétek – tette még hozzá Lahar, miközben a kávéját itta. – Amúgy Sanji, a helyedben inkább felhagynék ezzel a őrült tervvel. Nem sokat tudunk a maffia családokról, de a Vinsmoke és a Straussok közötti nézeteltérésről még mi is hallottunk. Ha igazak a szóbeszédek, akkor neked most nem szabadna itt lenned. Ha feldühíted őket, akkor végeznek veled...

– Tisztában vagyok azzal, hogy nagy veszélynek teszem ki az életemet. Ahogyan az OP Five tagjaiért is én vagyok a felelős – ecsetelte határozottan Sanji. – Egyébiránt nincs szándékomban ma meghalni! Amint végeztem, indulok vissza Magnoliába.

– Ez esetben nincs más választunk... – válaszolt vissza Coby, majd sóhajtott egy nagyot. – Segítünk, hogy célba érj!

– Hé, Coby! Csak a magad nevében beszélj! – kezdett bele a témába Fullbody. – Én nem fogok miattuk bajba kerülni.

– Pedig muszáj lesz! Fullbody, csak gondolj bele abba, hogy mit fogsz később érezni. Ha valami történik velük, akkor magadat fogod okolni – kezdett bele ismét a beszédbe Coby. – És tudod miért? Mert eszedbe fog jutni, hogy anno segíteni kellett volna. A másik meg, hogy nekünk azt tanítják a suliban, hogy segítsünk az embertársainkon. Elvileg rendőrök akarunk lenni, vagy tévednék? Az ellenfeleink meg ugyebár maffiózók.

– Coby, ez nem olyan egyszerű! Tudod, hogy a Strauss család különféle adományokkal támogatja a fővárost. A kórházakat, az önkormányzatot, és a rendőrségnek is sok pénzt utaltak már át! Az iskolánkat szintén támogatják. Lehet, hogy maffiózók, de ebben a városban mindenki úgy táncol, ahogyan ők fütyülnek – magyarázta barátjának a jelenlegi helyzetet Fullbody.

– És akkor mi legyen? Dőljünk hátra, és nézzük végig, hogy mi fog történni Sanji-sannékal? Nem! Én segíteni fogok nekik! De te nyugodtan visszamehetsz az öreghez edzeni! – jelentette ki dühösen Coby, és az utolsó mondatával sikerült jobb belátásra bírni Fullbodyt.

– Menjen a halál! Inkább megyek verekedni, csak ne találkozzak ma az öreggel – zárta le témát Fullbody, aki nem szívesen vágyott vissza a suliba.

– Akkor ez el van döntve! A „Marine5" kivételesen segíteni fog nektek. Én se tudnék azzal a tudattal élni, hogy magára hagytam hat embert. Legyenek egy rossz hírű iskola diákjai, vagy a Neveletlen bagázs egyik tagja, a Marine tanulóinak kötelességük segíteni azokon, akik bajban vannak. Márpedig nekem úgy tűnik, hogy ti rászorultok erre... – Lahar, Helmeppo és Mest a másik két barátjához hasonlóan úgy döntött, hogy segítenek Sanjiéknak.

xxx

Hosszas beszélgetés után végül mindenben megegyeztek, így kezdetét vehette a hadművelet. A terv roppant egyszerű volt: Sanji, Bellamy és Coby volt az, akinek minden áron be kell jutni a kastélyba. A többiek ezért igyekeznek magukra hívni a figyelmet, és míg velük foglalkoznak, addig a másik három észrevétlenül bejut az épületbe. Ott pedig megkeresik a ház urát, és a legvégén Sanji átadja azt a borítékot, amit tegnap Doflamingo adott a kezébe.

Fogalma sincs, hogy mit tartalmaz a levél. Abban reménykedett, hogy ettől majd lenyugszanak a kedélyek, és a Strauss család nem fog rá neheztelni. A harc előtt még egyszer átismételték a tervet, majd mindenki a helyéhez vonult. Lahar a kapuhoz sétált, ahol a biztonsági személyzet egyik tagja el akarta kergetni onnan. Ám a szemüveges fiú bármiféle figyelmeztetés nélkül behúzott egyet a férfinak, majd a társaival megrohamozták a kaput.

Miután kinyitották, a kastély felé rohantak, ami előtt több tucat őr állt. Nem féltve a testi épségüket, harcba bocsátkoztak. Eddig kifejezetten helytálltak, pedig az ellenség létszáma egyre nagyobb. Miközben a nyolc diák vállvetve harcolt, addig Sanjiék se voltak restek. Átmászták a kerítést, és a hátsó bejáraton keresztül igyekeztek belopózni.

Futva tették meg a rövid távolságot, és csak négy emberrel találták szembe magukat. Könnyedén legyőzve az ellenfeleiket, sikeresen bejutottak a kastélyba. Az épületen belül elsőnek egy tucat testőrbe futottak, akik mindenáron el akarták kapni őket. Sanji nem tartalékolva az erejét, már az elején komolyra vette a küzdelmet. Akárcsak Coby és Bellamy.

A két tinédzser ugyancsak nem hagyta magát, és minden erejükön azon voltak, hogy túljussanak a nehéz akadályokon. Az első csoportot miután legyőzték, nem sokkal később felbukkant a második is. Pár emberrel voltak többen, de az előző férfiakhoz képest ezek a tagok erősebbek. Gondolta magában Sanji, majd a hozzá legközelebb állót fejbe rúgta.

– Nem hittem volna, hogy újból összefutok veled! Ostoba vagy, hogy ide merészkedtél – szólt a szőkéhez Lisanna, aki mögött újabb testőrök érkeztek.

– Lisanna Strauss... – mondta halkan Sanji, közben pedig rágyújtott egy cigarettára. – Gyönyörű teremtés, akárcsak a nővére...

– A bókok itt most nem segítenek rajtad! Egyáltalán miért vagy itt? – kérdezte érdeklődve Lisanna.

– Találkozni akarok a bátyáddal! Van valami, amit meg kell beszélnem vele – felelte nyugodt hangnemben Sanji. – És mielőtt kérded, nem Mirajane-san miatt vagyok itt. Bár nem tagadom, őt is szeretném látni.

– El kell, hogy keserítselek! Nem fogom hagyni, hogy találkozz velük! Ahhoz elsőnek rajtam kell túljutnod! És mivel te nem vagy hajlandó megütni egy lányt, így semmi esélyed ellenem!

– Akarsz fogadni? – felelte magabiztosan Sanji, majd a lány felé iramodott.

Lisanna ezt halva dühös lett, és szintén a fiú felé rohant. Elővette a két tőrét, és mindent megtett azért, hogy a másikat felszabdalja. Viszont hiába erőlködött, sehogy se tudta eltalálni Sanjit. A fiatal könnyedén kikerülte a támadásokat. Pár perc múlva megunva az egészet, Sanji kirúgta a lány kezéből a fegyvert, majd ezután közelebb ugrott hozzá. Ami ezután történt, az mindenkit ledöbbentett. Bellamy és Coby nem hitt a szemének. A testőrök szintén csodálkozva figyelték azt, ahogyan Sanji váratlanul megcsókolta Lisanna-t. Az ezüsthajú lány próbált kiszabadulni a fogságból, ám végül feladta a küzdelmet. Annyira meglepte a fiú „támadása", hogy pillanatokkal később elájult. Elpirult arccal vágódott volna hanyatt, ha Sanji nem kapja el őt. Végül lefektette a lányt, aki még mindig nem tért magához.

Cobyék kihasználva a zűrzavart, legyőzték a biztonságiakat, és Sanjihoz rohantak.

– Sanji-san, ezt nem hiszem el! Tényleg ez tetted vele? Azt hittem, hogy te valójában a nővérét kedveled... – Bellamy zavartan figyelte a másikat, aki ezzel szemben teljesen higgadtan kezelte a dolgokat.

– Igaza van! Ez tényleg váratlan húzás volt a részedről – kapcsolódott be a témához Coby.

– Valóban a nővérét kedvelem! Azonban jobb ötlet nem jutott eszembe! Megrúgni pedig végképp nem akartam! Csak reménykedhettem, hogy a „titkos" fegyveremmel legyőzhetem őt – válaszolt vissza Sanji, és nem állva meg egy pillanatra sem, ismét futni kezdtek.

– De ugye a bátyját nem akarod lesmárolni? Bár örülök annak, hogy ellenünk nem ezzel jöttél... – mondta gúnyolódva Bellamy, amin Coby csak nevetett.

– Haha! Nagyon vicces! – reagált a sérelmeire Sanji, miközben felszaladtak az emeletre.

A nagy ellenállás viszont elmaradt. A hosszú folyosó közepén két ember állta az útjukat. Egy félhosszú, zöld színű hajjal rendelkező, kisebb termetű férfi volt a páros egyik tagja. A neve Freed Justine, aki a legjobb testőrök egyike. A mellette álló fiatal ember neve pedig Bickslow, ő ránézésre masszívabb testalkatú, és félelmetesebb megjelenést képviseltet. Sötétkék haja felzselézett, és homlokán a szemei között egy fekete tetoválás található.

A két férfi fiatalon került a Strauss családhoz, ahol különféle edzéseket kellett végrehajtaniuk. A több száz jelentkezőből mindösszesen ketten maradtak, akik hűen szolgálják a családot. Sanji megtorpant, amikor közelebb ért hozzájuk. Rossz érzés kerítette hatalmába, miközben a két tagot figyelte.

– Három betolakodó, akik túljutottak az őrségen. – szólt hozzájuk Bickslow, majd folytatta. – Tudnotok kell arról, hogy a társaitokat már elkaptuk! Mirajana-sama pillanatok alatt legyőzte őket. Nemsokára ő is ideér...

– Szóval Mirajane-san a nyomunkban van. Ez rosszul hangzik, de nincs mit tenni – kezdett bele a beszédbe Sanji. – Ha jól sejtem, a főnökötök a folyosó végén lévő szobában kuksol. Esetleg nem akarjátok idehívni? Ezzel a szívességgel megkönnyítenétek a munkánkat.

– Vinsmoke Sanji! Sajnálom, de el kell utasítanom az ajánlatodat! Amit még nem tudsz, hogy a társaidon kívül, téged bármikor megölhetünk! A többiek sértetlenül kikerülhetnek innen, de te már nem leszel ilyen szerencsés – csatlakozott a témához Freed, majd szép lassan Sanji felé bandukolt. – Egyébként Lisanna-sama úgy tudom, hogy a földszinten tartózkodott. Áruld el, mit tettél vele?

– Kapott egy kis extra ajándékot tőlem. Bár az a világoskék színű, csipkés bugyi nagyon jól állt rajta – válaszolt vissza Sanji, amitől a másik két férfi dühös lett.

– Te rohadt féreg! – kiabálta mérgesen Freed, majd Sanjinak támadott.

A fiú egy rúgással arrébb lökte magától Freedet, miközben Bickslow a másik irányból szintúgy rátámadott. Azonban Bellemy és Coby a segítségére sietett.

– Sanji-san, mi ketten feltartoztatjuk őket! Te menj, és keresd meg a főnöküket! – kiabált hozzá Bellamy, aki Bickslow ellen vette fel a küzdelmet.

– Ne ácsorogj egy helyben! Ha Mirajane-san ideér, akkor a terv kudarcra lesz ítélve! – tette hozzá Coby, akit közben Freed megállás nélkül támadott.

– Értettem! Vigyázzatok magatokra! – búcsúzott el a két társától Sanji, majd sietve otthagyta őket.

– Bolond kölyök! Azt hiszi, hogy véletlenül hagytuk őt meglógni? Eddig minden úgy megy, ahogy a főnök eltervezte – jegyezte meg halkan Freed, aki ezalatt nem kímélte Cobyt.

xxx

Sanji pedig percekkel később megtalálta a keresett személyt. Elfman a Strauss testvérek egyetlen férfi és egyben legidősebb tagja. Hosszú, tüskézett, ezüstfehér színű haja van. Jobb szemén egy seb húzódik. Magas, izmos férfi, akinek kék szeméből is árad a magabiztosság. A szülei halála után neki kellett átvenni a hatalmat, aminek eleinte egy cseppet sem örült. Ám nem szerette volna, hogy ez a felelősség a két lánytestvérére háruljon, ezért inkább elvállalta a családfő pozícióját.

Elfman huszonöt évesen minden tőle telhetőt megtett, hogy a Strauss família ismét meghatározó legyen Edolasban. Mára pedig az ország leggazdagabb emberei közt tartják számon. Sanji benyitott a szobába, ahol a főnökön kívül egy árva lélek sem tartózkodott. Elfman az ablaknál állt, és kifele bámult. Nem zaklatta fel az a tény, hogy a szobájában egy Vinsmoke jelent meg. A fiatal tinédzser ezzel szemben meglepetten tapasztalja azt, hogy a másik egyáltalán nem foglalkozik vele. Végül bezárta az ajtót, majd Elfman mögött nem sokkal megállt.

– A nevem Vinsmoke Sanji! – mutatkozott be a fiú, majd folytatta a beszédet. – Lenne valami, amiről beszélnünk kéne.

– Mégis mi lenne az a fontos dolog, ami miatt vetted a bátorságot, hogy betörj az otthonomba? – kérdezte tőle érdeklődve Elfman, majd sarkon fordult.

– Szeretnék tisztázni egy-két dolgot, ami körülbelül tizenkét éve történt. Remélem, sikerül megoldani ezt a kényes ügyet.

– Értem! Azonban én nem vagyok hajlandó egy gyenge férfival tárgyalni! – mondta emelkedett hangnemben Elfman, majd teljes erőből megütötte Sanjit, aki hátrébb esett. – Hallottam rólad egy-két érdekfeszítő pletykát. Ám a hírek nem bizonyultak igaznak...

– Valóban? – kérdezett vissza Sanji, majd kiköpte a felgyülemlett vért. – Azért megpróbálom, hátha mégis nekem lesz igazam – ecsetelte Sanji, majd egy pörgő rúgással fejbe rúgta Elfmant.

– Ez semmiség! Az ilyen gyenge rúgások ellenem mit se érnek! – Elfman ezután gyomorszájon ütötte a fiatalabbikat.

Percek teltek el, és Sanji még nem tudta bevinni a kegyelemdöfést. Sőt, jelenleg ő volt hátrányban. Elfman könnyedén hárította a rúgásait, amíg ő egyre több ütést kapott be. Viszont nem volt ideje ezen agyalni, hiszen Elfman megragadta a nyakánál fogva, és a falhoz szorította.

Picsába! Ez a tag rohadt erős! A bajnokságban Zeref volt az, aki ellen semmit se tudtam kezdeni. Fiore vajon hány ilyen szörnyeteggel rendelkezik? A francba, egyedül nem tudom legyőzni őket! Ezzel szemben hiába reménykedik, én akkor se fogom feladni a harcot! Muszáj valahogy nyernem!

Sanji a zsebéből kiszedte az öngyújtóját, majd szemen dobta Elfmant, aki rögvest elengedte a fiút. Hátrébb lépett mialatt Sanji levegőért kapkodott. Nem sok kellett volna, hogy elveszítse az eszméletét. Elfman miután újból rendesen látott mindkét szemére, ismét támadásba kezdett. Sanji elsőnek mellkason rúgva hátrébb lökte az ezüsthajú férfit, majd egy újabb rúgással a feje felé célzott.

Azonban felbukkant egy újabb ismerős, aki fél kézzel hárította a rúgást. Ezután egy jobbossal arcon ütötte Sanjit, aki a földre huppant. Próbált talpra állni, ám a lány rátaposott a mellkasára. A fiú pedig hiába töprengett, nem tudta, hogy most mitévő legyen. Nem sok ereje maradt. De a teljes ereje se lenne elég, hogy legyőzze őt. Gondolta magában Sanji, majd a szobában több ember is megjelent.

Észrevette, hogy az összes társát idevonszolták, akiket egytől egyig legyőztek. Hátrakötött kézzel figyelték Sanjit, aki szomorúan nézett rájuk. Az utolsó két ember Bellamy és Coby, akiket Freed és Bickslow győzött le.

– Miért vagy itt? – kérdezte dühösen Mirajane, majd folytatta. – Azt kérdeztem, hogy minek jöttél ide? – Mirajane hiába kérdezősködött, Sanji nem válaszolt neki.

– Sanji-san... – mondta halkan Coby, aki az egyik szemére kapott egy monoklit.

– A terved csődöt mondott. Ha akartam volna, akkor engedélyeztem volna az embereimnek, hogy lőjenek le mindenkit, aki behatolt a területemre. Ám inkább adtam nektek egy esélyt, amivel természetesen nem tudtatok élni. A barátaid élete az én kezemben van. Csak egy szavamba kerül, és mindegyikükkel végzek. Viszont felajánlok egy lehetőséget: szabadon engedlek téged, de a társaidat kivégzem. A másik lehetőség, hogy elengedem ezt a tíz kölyköt, viszont akkor a te életedet veszem el. Szóval, melyiket választod? – Elfman kérdése több embert is felzaklatott.

– Rohadék! Ezt nem ússzátok meg! – kezdett bele dühösen Jackal! – Komolyan azért akarod megölni őt, mert egy Vinsmoke? Mit ártott neked? – Jackal folytatni akarta beszédet, de Freed hátulról leütötte.

– Mocskos banda! – szólaltak fel dühösen a srácok, de Sanji hangja elnémította őket.

– Akkor mire vársz? Engedd el a társaimat! – jelentette ki határozottan Sanji, aki még mindig hanyatt dőlve feküdt.

– Ne tedd, Sanji! – kiabált hozzá Mest. – Ez nem helyes! Ha meghalsz, akkor mit mondok a társaidnak? Hogy fogok a szemükbe nézni?

– Elég a beszédből! Dobják ki a kölyköket a házamból! – Elfman parancsára megragadták a fiatalokat, majd szép sorban kivezették őket a szobából.

– Baszd meg! Engedjetek el! Sanji-san! – Bellamy hiába szólt hozzá, Sanji elfordította a tekintetét.

– Te nőszemély! Ha tényleg olyan rendes vagy, mint ahogyan Sanji mesélte nekünk, akkor nem hagyod, hogy megöljék! – kiabált a nőhöz Lahar.

– Hé, Mirajane! Remélem, a sors még visszaadja ezt neked! Azonban készülj fel arra, hogy valószínűleg a Neveletlen bagázs bosszút fog állni rajtad! Mert elmondom nekik, hogy a régi barátjuk egy aljas árulóvá vált! – üvöltött a nőhöz Bellamy, ám Bickslow kétszer gyomorszájon ütötte.

Percekkel később a szobában már csak öt ember tartózkodott. Mirajane végül arrébb lépett a fiútól. Nem szólt hozzá, de látszott rajta, hogy valami nyomasztja. Elfman leült a fotelébe, és végig Sanjit figyelte. Bickslow felkapta a szőkét, és leültette egy székbe. Freed pedig elővette a pisztolyát, majd Sanji felé szegezte a fegyvert.

– Utolsó kívánság? – kérdezte a másikat Freed.

– Elszívhatok egy szál cigit? – puhatolózott kíváncsian Sanji, majd Elfman beleegyezésével rágyújthatott egy cigarettára.

xxx

Különös...

Azt hittem, hogy rosszabb lesz szembe nézni a halállal. Azonban semmi különöset nem érzek. Nem félek, holott nemsokára mindenek vége lesz.

Vajon Natsu is így érzett akkor, amikor megfenyegette őt Zeref?

Azzal a tudattal harcolt, hogy bármi történjék, ő abból már jól nem kerülhet ki. Viszont a végén mégis minden helyre jött. A sors akkor mellénk állt. Nem történt tragédia. De a csodák számomra itt véget érnek.

Nem is töprengek azon, hogy miképp tudnék kijutni innen. Ez a terv már a legelején bukására volt ítélve. És ezzel mindenki tisztában volt. Kivéve én...

Reménykedtem, hogy sikerül valahogy helyre hoznom egy hibát, amit nem én követtem el. Naiv vagyok, ez már szinte száz százalék. Mindjárt letelik az időm. Mit hagytam ki? A srácokat?

Ezt a dolgot biztosra veszem, hogy nem fogják egy könnyen megemészteni. Ha megtudják az igazat, akkor valóban kezdetét veszi a mészárlás.

Azonban ez ellen már nem tudok mit tenni. Ez a gondolat pedig egyre jobban kínoz. Fáj az egész testem. A sírás kerülget ettől az érzéstől. Tényleg ennyi volt? Úgy halok meg, hogy magam után káoszt hagyok? Nem bírom tovább...

xxx

– Szeretlek. Ha bebocsátást nyerek a paradicsomba, gondoskodni fogok róla, hogy biztonságos és békés életed legyen, s ott fogok várni rád. Ha viszont e tettemért a pokolra jutok, mindent megteszek azért, hogy én magam rójam le a mindkettőnk élete során felhalmozódott adósságot, s azon iparkodom, hogy neked már jogod legyen a mennyekbe kerülni, ha eljön a te időd is. Ha pedig szellem válik belőlem, téged foglak őrizni minden éjszaka, hogy elkergethessek bármilyen kísértetet, amely álmodban bánthat. S, ha nem lesz semmi olyan hely, ahova mehetek, akkor egyszerűen szétoszlom a levegőben, s így válok veled eggyé minden lélegzetvételednél... – Sanji mindvégig Mirajanet figyelte, aki a könnyeivel küszködött.

Végül Sanji behunyta a szemét, és várta a kegyelemdöfést. Elfman csodálkozva tekintett feléje, ahogyan a másik két ember is döbbenten hallgatta végig a fiút. Ellenben Freed észbe kapott, és ismét Sanjira szegezte a pisztolyt.

– Szép szavak, de itt a vége! Viszlát, Vinsmoke Sanji! – Freed ujjai a ravaszon voltak, ám azt már nem tudta meghúzni. Összecsuklott, miután hátulról leütötték.

– Mirajane-sama? – nézett rá értetlenül Bickslow, majd a nő őt is kiütötte.

Elfman felpattant a fotelből, viszont nem mert a helyéről arrébb lépni. Mirajane elvette Freed fegyverét, majd a bátyja felé szegezte azt.

– Megvéded őt? Megmented a családunk egyik ellenségét? – kérdezte a húgától Elfman.

– Sanji-kun nem ellenség! Ő csak egy egyszerű srác, aki beleszeretett egy bolond nőbe! Azonban most már ott tartunk, hogy ez az érzés kölcsönös – beszélt magabiztosan Mirajane. – Nem engedem, hogy végezz vele! Míg én élek, addig nem hagyom, hogy akár egy ujjal is hozzáérj Sanjihoz! Vele akarok lenni! És ez már csak rajtad áll, hogy ez miképp fog bekövetkezni.

– Mirajane... – szólt hozzá halkan Elfman. – Tudod, hogy téged sose tudnálak bántani! Ezért kérlek, ne tedd ezt!

– Sajnálom, bátyám! Vagy életben hagysz minket, vagy megölsz mindkettőnket! Ez a két választásod maradt!

– Ez nem lehet igaz! Komolyan beleszerettél ebbe a kölyökbe? Egy Vinsmoke-ba?

– Hagyjuk már ezt a felesleges dumát! Nem Sanji tehet arról, hogy aznap meghaltak anyáék! Hogy hova született, amiatt meg végképp nem ő a hibás! A másik pedig, hogy az igazi ellenségünk Észak-Fioréban rejtőzik!

– Ezt miből gondolod? – kérdezte csodálkozva Elfman.

– Ezt találtam a földszinten! Ott hevert Lisanna mellett – válaszolta Mirajane, majd elővette a borítékot. – Nézd meg! Itt minden le van írva! Az is, hogy akkor Sanji szülei az életüket áldozták azért, hogy megvédhessenek minket! – Mirajane odadobta a borítékot a bátyjának, aki ezt hallva alaposan elolvasta a levelet. – Na, mit gondolsz? – érdeklődött a bátyjától Mirajane.

– Azzal tisztában voltam, hogy a Tartaros támadt ránk. De erről te is tudtál. Ám arról nem értesültem, hogy pontosan kik is lehettek az elkövetők. A Vinsmoke családfő halála nem újdonság. Azonban azt hittem, hogy ők is ellenségek. Még se árultak el minket? De akkor ez azt jelenti, hogy... – Elfman átgondolva az egészet, rájött néhány eddig megválaszolatlan kérdésre.

– Igen, Kizaru a Tartaros tagja. Ő tervelte ki az egészet. Miatta romlott meg a viszony a két család között. Átvert minket!

– A rohadék, ezért még meglakol! – kiabálta dühösen Elfman. – A szobában tizenhárom embert találtak. Abból tizenkettő halott volt. Kizaru súlyosan megsérült, de valahogy sikerült túlélnie. Ő mondta, hogy a Tartaros támadott rájuk, akik szövetkeztek a Vinsmoke családdal. A megállapodás szerint hagyni fogják, hogy kivégezzék a Strauss família tagjait. Nem fognak segíteni nekünk. Vörös lábú Zeff el is utasította a segítségadást. Viszont én már akkor furcsálltam azt, hogy a szobában ott volt a Vinsmoke család két vezére. Ha egyszer megegyeztek a Tartarossal, és Zeff is megtagadta a segítséget, akkor miért voltak itt? Kizaru erre a kérdésre azonban nem tudott megfelelő választ szolgálni.

– Kizaru belülről próbálta megsemmisíteni a családunkat. Ám Sanji szülei valószínűleg összekuszálták a tervét – szólt ismét a témához Mirajane.

– Lehetséges. Ám megint patt helyzet alakult ki. Senki se tudja, hogy most hol van Kizaru. Pár éve nyoma veszett. De szerintem valójában a Tartaros visszahívta őt. Ezzel szemben egy esetleges hadművelet se lehetséges, hiszen senki se tudja, hogy hol van a Tartaros főhadiszállása.

– Most, hogy választ kaptunk néhány fontos kérdésre, szerintem békén hagyhatnád Sanji-kunt! Be kell látnod, hogy nem a Vinsmoke család a hibás. A nagyapja igaz elutasította a kérésünket, de a szülei ezzel szemben mégis idejöttek, hogy megvédjenek minket! Az életüket adták azért, hogy mi éljünk!

– Értem. Jól beszélsz! Viszont lenne még itt valami – folytatta a témát Elfman, majd Sanji felé nézett. – Honnan szereztél erről tudomást? Kitől kaptad ezt a levelet?

– Donquixote Doflamingo! – válaszolt őszintén a kérdésre Sanji. – Nem semmi, a vén róka megint megmentett. Ezentúl még jobban fogom tisztelni.

– Szóval a Seven Emperors egyike tudomást szerzett erről. Nem is vártam tőle kevesebbet. Doflamingo-sama tizenkét évvel ezelőtt eljött hozzánk látogatóba. Ez az incidens után pár nappal történt. Azt mondta, hogy egy nap rá fog jönni, hogy pontosan ki tette ezt a szüleimmel. Gyerek voltam, és az évek múlásával ez az ígéret kiment a fejemből. Azonban ő évekkel később is gondolt ránk...

– Seven Emperors egyike? Sose hallottam róluk. Ez nekem új dolog... – Sanji nem értette, hogy Elfman pontosan kikről is beszél.

– Pedig néhányukat nagyon jól ismered. Donquixote Doflamingo az egykori igazgatód, és az öccse, Donquixote Rosinante, más néven Corazon, szintén ennek a bandának a tagja. Juvia apja, Sir Crocodile, akivel a múlt héten találkoztál. Ott van még Kana-chan édesapja, Gildarts Clive, az osztályfőnököd. A Fairy Tail igazgatója, Dracule Mihawk szintén a Seven Emperors tagja. Gildarts-sannak van egy öccse, Akagami Shanks, aki nem mellesleg Erza apja. Az utolsó tag Buggy, aki szeret a középpontban lenni – magyarázta el a tagok kilétét Mirajane, amit a fiú érdeklődve hallgatott.

– Hihetetlen... – Sanji nem gondolta azt, hogy ezek a férfiak ennyire híresek.

– Elfman – szólt a testvéréhez Mirajane. – Szóval mi lesz? Továbbra is az a vágyad, hogy megöld Sanji-kunt?

– Nem! Most már nem érdekel a fiú! Azonban a nagyapjának nem bocsátok meg. A levél pontosan nem magyarázza meg, hogy Sanji szüleivel ellentétben, ő miért engedelmeskedett akkor a Tartarosnak.

– A franc se tudja! Az öreg bolond, így senki se tudja, hogy néha mire gondol – szólt a témához Sanji, majd felállt a helyéről. – Bocsássanak meg, de mennem kell. A célomat elértem, amikor Mirajane-san megtalálta a levelet. Ez furcsának tűnhet, de nem direkt hagytam Lisanna-chan mellett a borítékot. Feltehetőleg kiesett a zsebemből, amikor harcoltam vele. Belegondolva kínos lett volna az, ha Elfman-san már a legelején belegyezett volna a tárgyalásba. Bizonyíték híján valószínűleg most halott lennék. Ám nem is tartanám fel tovább önöket. A barátaim kint várnak rám...

– Várj egy pillanatot! – Elfman ezután elővette a mobilját. – Igen, én vagyok! A kölykök még itt vannak? Értem, szóval még nem mentek el. Mondja meg nekik, hogy a barátjuk sértetlen, és nemsokára találkozhatnak vele. Végeztem! – Elfman megparancsolta a beosztottjainak, hogy tájékoztassák a jelenlegi helyzetről Bellamyékat, akik az udvaron tartózkodtak.

Sanji végül elköszönt a két embertől, majd kisétált az ajtón. Elfman sóhajtott egyet, miközben a húgát figyelte. A lány ezzel szemben döbbenten nézte Sanjit, aki egyre távolabb került tőle.

– Miért nem mész utána? Szereted őt, vagy tévednék? – kérdezte a lányt Elfman, majd elővett egy szivart.

– Elfman? De hiszen... – kezdett bele idegesen Mirajane, aki ismét a könnyeivel küszködött.

– Hova tűnt az a Mirajane, aki az előbb mindent megtett, hogy megmentse a szerelmét? Egyébként se szeretném, hogy itt maradj a városban. Te nem erre az életre születtél. Neked Magnoliában van a helyed. Szóval ne hezitálj annyit! Ha nem mész utána, akkor mérges leszek! – kezdett bele eleinte komolyan, majd a végén viccelődve Elfman, amitől Mirajane csak mosolygott.

– Köszönöm, bátyus! Kérlek, bocsáss meg, hogy fegyvert szegeztem rád! Remélem, majd valamikor meglátogatsz minket Magnoliában. Ég veled, bátyus! – köszönt el a férfitól Mirajane, majd Sanji után loholt.

– Egy Vinsmoke lesz a leendő sógorom? Nem lesz könnyű ezt megszokni, ebben biztos vagyok. De Sanji kivételes férfi, ezért nyugodt szívvel bízom rá a húgomat.

Mirajane közben futásnak eredt, és a kijárat felé vette az irányt. Az összes akadály elhárult attól, hogy ők ketten összejöjjenek. Viszont furcsállta, hogy Sanji nem mondott neki semmit se. Elköszönt tőlem, de végérvényesen? Ugye nem mondott le rólam? Ha eddig kibírta, akkor várjon még egy kicsit. Ígérem, őszinte leszek hozzá! Mondogatta magában Mirajane, majd végre-valahára utolérte a csoportot.

– Sanji-kun! – kiabálta a fú nevét, aki ezt hallva hátratekintett.

– Mirajane-san? – mondta alig hallhatóan Sanji, miközben a lányt figyelte.

– Hajrá, Sanji! A kapunál megvárunk titeket! – beszélt hozzá Mest, majd megveregette a másik vállát.

– Titeket? Hé, várj! – szólt utána Sanji, de Mest és a többiek magukra hagyták őket.

A két fiatal nem szólt egymáshoz. Végig azon töprengtek, hogy mit mondjanak a másiknak. Ám amikor sor kerülhetett volna beszédre, ismét némaság jött rájuk. A percek múlásával végül Sanji volt az első, aki beszélni kezdett.

– Sajnálom, hogy ismét nehéz helyzetbe hoztalak! A hülyeségem miatt kis híján te is meghaltál – kezdett bele szomorú hangnemben Sanji. – Remélem, a bátyád nem neheztel rád...

– Hála neked, a bátyám nem szeretné, hogy itt maradjak – válaszolt vissza Mirajane.

– Ohh... Ezek szerint visszajössz Magnoliába? – érdeklődött a fiú, majd közelebb lépett a lányhoz. – Ugye hazajössz? Nélküled Magnolia túl unalmas lenne. Nélküled én is magányos lennék...

– Sanji... – ejtette ki lassan a fiú nevét, majd megölelte őt. – Nem érdekel, hogy három évvel fiatalabb vagy. Az se zavar, hogy egy Vinsmoke vagy. Az meg végképp nem foglalkoztat, hogy szinte minden lánynak bókolsz! Viszont magamat nem tudom többé becsapni! Szeretlek téged, Sanji-kun! Tudom, hogy sok rossz dolgot mondtam rólad, de azok hazugságok. A barátnőd akarok lenni. Veled akarok élni. Ezért kérlek, ne mondj le rólam! – magyarázta bánatosan Mirajane, miközben megállás nélkül pityergett.

– Butus – mondta széles mosollyal az arcán Sanji, miközben szorosan magához ölelte a lányt. – Sose mondanék le a szerelmemről! Én is szeretlek téged, Mira-chan!

– Végre én is „chan" lettem! – jelentette ki jókedvűen Mirajane. Miután a kezével letörölte a könnyeit, megcsókolta Sanjit, aki már régen várt erre a pillanatra. – Nincs jobb egy csóktól, amit a szerelmedtől kapsz...

– De van! – Sanji ezután viszonozta a csókot. – A kettő jobb az egynél!

– Ez igaz! És hova megyünk?

– Ma még a városban maradok, de holnap visszamegyek Magnoliába. Ha jól sejtem, akkor te is velem jössz. Vagy tévednék?

– Nem tévedsz! Veled együtt megyek haza! – ecsetelte boldogan Mirajane, majd kéz a kézben indultak a kijárat felé. – Egyébiránt van valami, ami nem hagy nyugodni... Hogyan győzted le a húgomat?

– Őő... Erre jobb, ha nem tudod a választ... – hebegte kínosan Sanji, miközben elkezdett fütyörészni.

– Sanji-kun, ugye a húgommal semmi rosszat nem tettél? – nézett rá szúrós tekintettel Mirajane, amitől Sanji verejtékezni kezdett. – Nekem nyugodtan elmondhatod az igazat. Hiszen most már a barátnőd vagyok.

– Lehet, hogy elcsattant egy „véletlen" csók...

– Sanji-kun... – engedte el a fiú kezét Mirajane, majd az ökleit ropogtatni kezdte. – Mint a kedvesed, nem nézhetem azt tétlenül, hogy más lányokat csókolgatsz. Ráadásul Lisanna az édes kis húgocskám. De most már értem, hogy miért volt olyan vörös a feje, amikor rákérdeztem arra, hogy pontosan mi történt vele...

– Ne bánts, Mira-chan! Akkor még hivatalosan nem voltunk együtt! – Sanji hiába győzködte a barátnőjét, a lányt nem érdekelte a fiú kifogása.

Ezután Sanji futni kezdett, miközben Mirajane üldözte őt. Elrohantak a srác társai mellett is, akik döbbenten figyelték az eseményeket. Sanji az életéért könyörgött, a lány pedig szidta a fiút. Azonban észrevették, hogy mindketten élvezik ezt a szituációt, ezért inkább nem avatkoztak bele a magánügyükbe. Bár sejtették, hogy a nő miért dühös a fiúra.

– A „csókkirály" lebukott – mondta röhögve Bellamy, amin a többiek is kacagtak. – De végül sikerrel zártuk az akciót. Amúgy nincs valami jó kocsma a közelben? Kedvem támadt ünnepelni.

– Van egy úgy ötpercnyire! És még az áraik is tűrhetőek – válaszolta jókedvűen Fullbody, majd együtt útnak indultak.

– Ez jól hangzik! – szólt a témához Coby, majd hátrafordult. – Sanji-san, Mirajane-san! Nem messze van innen Joe kocsmája! Ha végeztetek a kergetőzéssel, gyertek utánunk! – kiabálta torkaszakadtából Coby, majd a társai után sietett.