A One Piece tanulói folytatták azt, amihez a legjobban értettek: verekedtek egymással. Egy rossz pillantás a másikra elég volt ahhoz, hogy elszabaduljanak az indulatok. Mindig is legyőzhetetlennek érezték magukat. A városban más iskola nem merte velük felvenni a harcot. Az idősebb bandák azok, akik bátran szembeszálltak a fiatal tinédzserekkel. Ám az iskolában mindig akadt legalább egy ok a verekedésre. Ha pedig nincsen, akkor tesznek róla, hogy legyen valami balhé. Az suliban lévő több tucat banda sose szimpatizált egymással. Viszont van két dolog, amiben egyetértettek: OP Five a suli legerősebb bandája. A csoportot az öt legerősebb diák alkotta. A második íratlan szabály padig az, ha egy másik iskola vagy egy behatoló veszélyezteti őket, akkor kötelező addig az időre összefogniuk, míg újból helyre nem áll a rend. Azután ismét azt csinálhattak, amit akartak.

Bellemy, az Op Five vezére unottan ült az osztályban. Körülötte a társai helyezkedtek el.

– Unatkozom – törte meg a csendet Jackel. – Miért nem megyünk körülnézni a városban?

– Felőlem azt csinálsz, amit akarsz! – válaszolta neki Bellamy. – Viszont nekem semmi kedvem sincs innen kimozdulni.

– Ne már! Egyedül nem olyan, mintha öten mennék! – szólt ismét hozzá Jackal. – Akkor miért nem megyünk le az elsősökhöz? Ha szerencsénk van, kimernek állni ellenünk!

– Chö, azok gyengék! – szólt a témához Dellinger. – A suliban nincs olyan diák, aki felkeltette volna az érdeklődésemet.

– Ja, jól mondod! – reagált az előbbi kijelentésre Tempester. – Hé, Gladius! Nincs kedved lejönni a büféhez? Állítólag a szendvicseik ma ehetőek...

– Menjünk. Már úgy is kezdtem éhes lenni a nagy semmit tevéstől – válaszolta Gladius.

Azonban ezután érdekes dolgok történtek az iskolában. A folyosón kiabálást lehetett hallani. Az OP Five tagjait érdekelte, hogy pontosan mi történt, ezért kimentek a teremből. Mellettük több tucat diák szaladt el. Rémült arckifejezéssel menekültek el egy ember elől.

– Hé, te! – Bellamy elkapta ez egyik diákot. – Mi a franc folyik itt? Mitől szartatok be ennyire?

– Itt van... – válaszolta kétségbeesetten a fiatalabbik. – A Neveletlen bagázs egyik tagja itt van. Mi próbáltuk megállítani, de egyszerűen túl erős. Már harminc diákot fektetett ki, és nem úgy tűnik, hogy ez annyira megizzasztotta volna.

– Micsoda? – hökkent meg Bellamy, majd elengedte a diákot, aki ismét szaladni kezdett.

– Mi legyen? Megküzdünk vele? – kezdett bele a témába Jackal.

– Nézzétek! – ecsetelte Tempester, és előre mutatott. – Ez Fekete lábú Sanji...

– Mit keress itt? Ő nem a Fairy Tail tanulója? – kérdezte érdeklődve Dellinger.

– Mindjárt ideér... – zárta le a témát Gladius.

Sanji nem zavartatva magát feléjük vette az irányt. Lassú léptekkel ment, miközben ismét rágyújtott egy cigarettára.

– Te rohadék! Most végre-valahára legyőzlek téged! – kiabált hozzá Jackal, és feléje iramodott.

– Várj! Ne csináld ezt! – ordított utána Bellamy, de mindhiába.

Egy rúgással legyőzték Jackalt, aki előre vágódott. Pillanatokkal később Bellamy kivételével a maradék három ember is rátámadott a szőke hajúra. Azonban ők se tudták megállítani Sanjit. Erőlködés nélkül győzte le őket. Bellamy ellenben nem mozdult el a helyéről.

– Nocsak, te nem jössz? – kérdezte tőle meglepődve Sanji. – Bár szerintem jobban jársz, ha nyugton maradsz...

– Én tudom, hogy mikor kell feladni egy értelmetlen harcot – válaszolt vissza Bellamy. – A Phantom Lordot se tudtuk legyőzni. A Neveletlen bagázs ezzel szemben könnyedén nyert ellenük. Mi értelme egy olyan küzdelemnek, ahol száz százalék az esély arra, hogy veszítesz?

– Bölcs gondolatok a részedről. Ám az utóbbival nem értek egyet – mondta el a meglátását Sanji, majd elhaladt Bellamy mellett. – Muszáj néha kockáztatnunk, mert különben semmi se változik meg. Elárulok neked egy titkot: jelenleg egy olyan helyzetbe kerültem, ami eddig úgy tűnik, hogy rosszul fog számomra végződni. Viszont nem adhatom fel a harcot. Ha most megfutamodnék, abban az esetben nem lennék képes többet tükörbe nézni. Rosszul lennék önmagamtól.

– Érdekes gondolatok, mit ne mondjak. Ám inkább most kihagynám a harcot – ecsetelte Bellemy, majd utána nézett. – És miért vagy egyedül? A társaid miért nincsenek veled?

– Nem vagyok egyedül! Most nincsenek itt, de attól még nem vagyok egyedül! – szólt vissza Sanji, miközben továbbra is előre haladt. – Bellemy, ha el akarod érni az álmodat, harcolnod kell. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton. Nálam úgy néz ki, hogy már nyakig vagyok a sárban...

Sanji ezután harc nélkül jutott el az igazgatói irodáig. Miután legyőzte az iskola négy legerősebb harcosát, a többi tanuló nem mert rátámadni. Elbújtak tőle, és reménykedtek, hogy Sanji nem fogja őket megverni. A fiú bekopogott az ajtón, majd benyitott. Doflamingo már várt rá.

– Én mindig nagy szeretettel várom vissza a régi diákjaimat, de nálad most más a helyzet. Neked köszönhetően, az iskola tanulói eszét veszve rohangálnak fel-alá...

– Sajnálom, Doflamingo-sensei! – kért elnézést Sanji, majd bezárta az ajtót. – Nem akartam bántani a diákjait. Azonban nem fogom hagyni, hogy megverjenek engem.

– Ott az igazság! Bár legalább egy ideig most nyugtom lesz. Ezek a szerencsétlenek néhány hétig visszafogják magukat, aminek kifejezetten örülök – mondta jókedvűen Doflamingo.

– Nem értem, hogy miért törődik ennyit a sulival. A helyében itt hagynám ezt, és keresnék egy normálisabb helyet – tette hozzá a a témához Sanji, majd a férfival szemben leült.

– Ez a diákok előtt titok, de jövőre már nem én leszek az igazgató. Sőt, a One Piece egy meghatározott ideig zárva lesz. Júniusig még lesz tanítás, de utána vége! Túl sok balhé van itt, ezért úgy döntöttem, hogy ez mindenkinek a legjobb megoldás – kezdett bele a magyarázatba Doflamingo. – A végzősök amúgy is leballagnak év végén, vagy börtönbe kerülnek. Ez általában megoszlik. A maradék három évfolyamot máshova fogják áthelyezni, de ott se indítanak új osztályokat. Elvileg lesz egy új suli, ahova nagy szeretettel várják a balhés tanulókat.

– Vagyis lesz egy új One Piece? – érdeklődött kíváncsian Sanji.

– Nem tudom, hogy annak az intézménynek mi lesz a neve. Annyi biztos, hogy hiába fog oda annyi balhés ember beiratkozni. Ott nagyobb lesz a szigorúság. A One Piece pedig megváltozik. Lebontják a középiskolát, majd egy új, modern körülményekkel ellátott általános iskolát fognak a helyére építeni – felelt a kérdésre a férfi, majd folytatta. – Ám végül is igen, lesz egy új One Piece. És miért jöttél ide? Nem hinném, hogy az iskola jövője aggaszt téged...

– Valóban nem, csak nem akartam egyből a lényegre térni. Sensei, maga sok mindent tud, jól mondom? – kezdett bele egy komolyabb témába Sanji.

– Az attól függ, hogy miről van szó? – kérdezett vissza érdeklődve Doflamingo.

– A Strauss és Vinsmoke család közti konfliktus miatt vagyok itt. Tudnom kell, hogy a két família miért gyűlöli annyira egymást.

– Ez tényleg egy komoly téma. Miért nem kérdezed meg a nagyapádat? – szólt hozzá ismét a férfi.

– Jártam már ott, de nem volt hajlandó velem találkozni. Vörös lábú Zeffnek nem kell egy hasznavehetetlen Vinsmoke. A szüleim pedig már lassan tizenkét éve leléptek az országból. Hátrahagytak engem, amit sose fogok nekik megbocsátani – mondta kissé dühösen Sanji, majd elővett egy újabb szál cigarettát.

– Pedig a helyedben én megbocsátanék nekik – szólt közbe Doflamingo. – Várni szerettem volna ezzel, de ideje lenne megtudnod az igazat. A szüleid aznap nem hagyták el az országot.

– Hogyan? – kérdezte kíváncsian Sanji. – Ezek szerint itt vannak valahol az országban?

– Nem így értettem... – válaszolt röviden Doflamingo.

– Akkor mégis miről van szó?

– A szüleid tizenkét évvel ezelőtt meghaltak! – mondta határozottan Doflamingo, amit Sanji döbbenten hallgatott. – Volt egy harc, ahol sok ember vesztette el az életét. A Strauss család is ott volt azon a bizonyos napon...

– Ez... Hihetetlen... – mondta halkan,alig hallhatóan Sanji, majd eltaposta a cigit. – Erről nem is tudtam. A nagyapám végig hazudott nekem? Ez megbocsáthatatlan! – pattant fel idegesen Sanji.

– Ülj vissza! Ez ellen már semmit se tudsz tenni – beszélt hozzá Doflamingo, de kellett egy kis idő, míg Sanji ismét visszaült a helyére.

– Kérdeznék valamit: aznap a Strauss család is elvesztett két embert? – kérdezte feszülten Sanji, aki nyugtalanul ült a széken.

– Igen! A családfőt és a feleségét megölték. Ahogyan a te szüleidet is. Véres harc volt, ahol sok embernek kellett értelmetlen halált halnia.

– Kik tették? Kik merték ezt tenni a szüleimmel?

– Egy maffia csoport. Észak-Fiore alvilága felett ők uralkodnak. Ám figyelmeztetlek valamire: ne keresd őket! Ne próbáld meg megtudni, hogy hol van a bázisuk. Ha a bosszúvágynak élsz, akkor te is meg fogsz halni! – kezdett bele a magyarázatba Doflamingo, amit Sanji figyelmesen végighallgatott.

– Könnyű azt mondani – válaszolta rosszkedvűen Sanji. – Csak van egy kis bökkenő: a Strauss család emiatt haragszik ránk! De miért? Nem csak ők jártak rosszul...

– Ennek a pontos okát én se tudom. A nagyapád úgy tudom, hogy talán megtagadta a segítséget nekik, amikor a Tartaros rátámadott a Strauss famíliára. Viszont a szüleid a segítségükre siettek. Ám úgy tűnik, hogy ezt a másik oldal mintha elfejtette volna.

– Feltételezhető az, hogy ott sokan nem tudják, hogy pontosan mi történt akkoriban? – tette fel a roppant fontos kérdést Sanji.

– Valószínűleg ez a helyzet. Amúgy miért érdeklődsz ennyire a másik család után?

– Megismertem Mirajane Strausst, aki azért gyűlöl, mert egy Vinsmoke vagyok. Tegnapig nem is tudtam, hogy a két család régen ilyen közel állt egymáshoz.

– Értem. Megismerted a három testvér egyikét. Úgy tudom, hogy annak a lánynak van egy húga, és egy bátyja, aki jelenleg Közép-Fiore felett uralkodik – ecsetelte őszintén Doflamingo.

– Szóval van egy bátyja is... – mondta alig hallhatóan Sanji. – Legalább megtudtam ezt is! Köszönöm a segítséget, Doflamingo-sensei! – Sanji ezután újból felállt a helyéről, majd az ajtó felé vette az irányt.

– Remélem, hogy nem akarsz bosszút állni a Tartaroson! Ők más szintem állnak, mint az eddigi ellenfeleid! Egyébként se tudnád megtalálni őket – figyelmeztette a fiatalt Doflamingo, aki ezt hallva megtorpant. – Eddig még senki se akadt a nyomukra. Nem tudják, hogy hol van a főhadiszállásuk. Csak annyi biztos, hogy ok nélkül is képesek ölni!

– Ne izguljon, sensei! – válaszolt vissza Sanji. – Nem érdekel most a Tartaros! Nem akarok velük harcolni. Ha így tennék, akkor biztosra veszem, hogy a barátaimnak is baja esne! Márpedig nem akarom az életüket tönkre tenni. Nem akarom, hogy bárki is az én felelőtlen viselkedésem miatt haljon meg! De a Strauss kérdés már más ügy. Sensei, Edolasba megyek!

– Bolond vagy, kölyök! Ellenben ez a te döntésed. Viszont nem akarom, hogy még idő előtt eltávozz az élők sorából! – Doflamingo ezután a fiókjából kivett egy borítékot, és odadobta Sanjinak. – Ha ezt odaadod Mirajane bátyjának, akkor valószínűleg túl fogod élni. Sok sikert, kölyök! Amint végeztél, takarodj vissza a Fairy Tailbe, mert különben tudod, hogy mi lesz... –fenyegette meg vigyorogva a fiatalt Doflamingo. – Az akta rólad és a haverjaidról még mindig meg van...

– Viszlát, sensei! Vigyázzon magára! – búcsúzott el a férfitól Sanji, majd bezárta maga mögött az ajtót.

Elhagyva az igazgatói irodát, szembetalálta magát Bellamyval, aki a falnak hanyatt dőlve várakozott. Karba tett kézzel szemlélte Sanjit, aki szintén figyelte a másikat. A folyóson jelenleg csak ők ketten tartózkodtak.

– Mindent hallottál? – kérdezte Sanji, majd szokáshoz híven, elővett egy cigarettát.

– Ühüm... – válaszolt vissza röviden Bellemy.

– És mit fogsz kezdeni ezzel az infóval?

– Megtartom magamnak. Amúgy azt is megtudtam, hogy Edolasba készülsz menni. Kockára tenni az életed egy csaj miatt, aki nem mellesleg gyűlöl? – ecsetelte jókedvűen Bellemy. – Ekkora bolond is csak te lehetsz! A terved felér egy öngyilkossággal. Úgy akarsz meghalni, hogy a Neveletlen bagázs többi tagjának nem is szólsz?

– Nem fogok meghalni. – válaszolta higgadtan Sanji, majd kifújta a füstöt. – Én csak odamegyek, hogy tisztázzak ott egy-két fontos dolgot. Miután mindent elrendeztem, visszamegyek Magnoliába.

– Ez esetben nem zavarna az, hogyha veled mennék? – kérdezte tőle kellő komolysággal Bellamy. – Lehetsz bármilyen erős, de egyedül akkor se jutsz el a célodig.

– Miért segítenél nekem? Sose voltunk jó viszonyban... – Sanji nem értette, hogy Bellamy miért akar neki ennyire segíteni.

– Meg akarok változni! Az a Rob Lucci csávó észhez térített. Fájó ezt beismernem, de sok mindenben igaza volt – válaszolta határozottan Bellamy. – Mostanában nem tudtam, hogy mitévő legyek. Az iskolai csetepaték se érdekelnek már igazán. Aztán eszembe jutott, hogy régen ti is a harcoknak éltetek. Mára pedig úgy éltek, mint a normális diákok. Ha nektek sikerült megváltozni, akkor nekem is lehetséges ez!

– Aha, szóval erről van szó. A változás tényleg nem feltétlenül olyan rossz dolog, mint ahogyan azt sokan hiszik. Sőt, én ennek köszönhetően teljesen máshogy fogom fel az életet – jelentette ki jókedvűen Sanji, majd kezet ráztak Bellemyval. – Felőlem nyugodtan jöhetsz. Azért próbálj meg ne elpatkolni!

– Mi is veletek megyünk! – szólt közbe Jackal, aki mögött ott állt a többi társa. – Az OP Five öt tagból áll. Ezért nem engedjük meg Bellemynak, hogy egyedül menjen!

– Ilyen szar kifogást se hallottam még... – gúnyolódott a másikon Bellamy, majd felnevetett. – Ám biztos ti is hallottátok, hogy ez egy veszélyes meló! És, ha velünk akartok jönni, akkor engedelmeskednetek kell Sanji-sannak!

– Csak ennyi? Ez még belefér – válaszolták vissza mindannyian, miközben Sanji csak pislogott az imént hallottakon.

– Ácsi, miért is fogadnátok szót nekem? És Sanji-san? – nézett rájuk értetlenül Sanji.

– Legyőztél minket, Bellamy pedig tisztel téged! Ennyi ok nem elég? – kérdezett vissza Gladius.

– Nem nagyon! – foglalta össze tömören Sanji.

– Akkor ehhez mit szólsz? – kezdett bele Bellamy, majd meghajolt Sanji előtt. – Mi, az OP Five megesküszünk, hogy hűen szolgájuk a Neveletlen bagázs banda tagjait! Ha segítség kell, mi ott leszünk! Ráadásul te és barátaid voltatok a suli legerősebb OP Five bandája! Egykor irigyeltünk titeket, de ez már nem számít! Ha az ember jobban megismeri a másikat, akkor egy új kép körvonalazódik ki róla, ami ezután sok mindent befolyásol. Kérlek, Sanji-san! Hadd legyünk a beosztottaid! – kérlelte őt Bellamy, közben pedig a másik négy is meghajolt a fiú előtt.

Sanji elsőnek nem akart hinni a fülének. Sose hitte volna, hogy ilyen szavakat fog még Bellemytól hallani. Az meg végképp meglepte, hogy a másik négy is szeretne a beosztottja lenni. Végül néhány perc gondolkodás után meghozta döntést.

– Rendben van. lehettek a beosztottjaim! De előtte meg kell ígérnetek egy-két dolgot: a One Piece bírja ki év végéig, hogy ne balhézzon össze más iskolával! Ezzel sokat segítenétek Doflamingónak! Tudom, hogy egyik napról a másikra elkerülhetetlen az, hogy például ne verekedjetek össze egy másik bandával, de itt konkrétan azt szeretném, hogy ne ti legyetek a kezdeményezők – tért a lényegre Sanji, miközben folytatta a beszédet. – Rátok bízom, hogy az iskola jó útra terelődjön. Egyesítsétek a sulit, mert túl nagy széthúzás van a tagok között. A Neveletlen bagázs tagjaként viszont megígérem nektek, hogyha úgy adódik, akkor elfogadjuk a segítségeteket, ahogyan most is így teszek! Ma akartam indulni, de a terv változott. Holnap elmegyünk Edolasba, és reményeim szerint véget vetünk egy hosszú ideje tartó viszálynak...