Eljött a reggel, miközben egy új tanév kezdődött meg. Magnolia utcáit ellepték a diákok. Mindenki igyekezett minél hamarabb a saját iskolájához érni. Köztük volt egy gyapjas, göndör hajú fiú is. Hosszú orra és eléggé vékonyka testalkata volt. A tinédzser most szélsebesen szaladt a Fairy Tail irányába. A gyors sprintnek köszönhetően hamar beért, bár ettől függetlenül nem volt késésben, hisz még az első óra kezdéséig legalább félóra volt hátra.

Belépve a terem ajtaján, a fiú alig kapott levegőt. Aki látta, azt gondolta, hogy mindjárt összeesik a kimerültségtől.

– Srácok, valami eszméletlen dolgot láttam – mondta szuszogva Usopp.

– Mi a baj, Usopp-kun? – kérdezte kíváncsian tőle, egy hosszú, kék színű, göndör hajú lány, akit Juviának hívtak.

– Nem fogjátok elhinni, de ide felé belefutottam pár érdekes tagba. Nem mondom, eléggé félelmetesnek tűntek... – válaszolta nehézkesen Usopp, miközben visszaemlékezve a történtekre, ismételten verejtékezni kezdett.

– Ugyan már, Usopp. Eddig is voltak ilyen emberek. Mi ebben az érdekes? – szúrta oda szemrehányóan egy barna hajú lány, aki szintén a fiú az osztálytársa volt.

– Ők is végzősök, akár csak mi – reagált a kérdésre Usopp.

– Melyik iskolából valók? Kitalálom: mivel eléggé berezeltél tőlük, gondolom a Phantom Lordba járnak. Ők a környék legbalhésabb emberei – mondta el a meglátását Kana.

– Jó is lenne, ha igazad lenned – sóhajtott egyet Usopp, majd folytatta. – De azok a tagok semmik hozzájuk képest. Hogy honnan tudom ezt? Éppen ide tartottam, amikor megláttam pár Phantomost, akik belekötöttek öt srácba. Ezután érdekes dolgok történtek. A Phantomosokat egyenként intézték el. Egy perc alatt győzelmet arattak. Megverték mind a húsz diákot.

– Jól tették! Azok a beképzelt barmok az utóbbi időben, már nagyon magabiztosan járkáltak a városban. Azt hitték, hogy azt tehetnek, amit akarnak – szólt hozzá a beszélgetéshez egy ezüstös színű hajú fiú.

– Oh, Lyon-kun, te is itt vagy?

– Jah, nemrég érkeztem. – válaszolta röviden Lyon. – Ellenben mi történt azután? Nem hinném, hogy ezzel a történetnek vége lenne.

– Jól gondolod. Az egyikük észrevette, hogy figyelem őket. Szólt a többieknek, akik egyből rám szegezték a tekintetüket. Azt hittem, hogy most engem is jól helyben hagynak. A zöld hajú odajött hozzám és azt kérdezte, hogy mit láttam. Nehezen benyögtem neki, hogy mindent. Ekkor úgy tűnt, hogy valamin nagyon elmélkedik. Végül hátra kiabált a többinek, akik ezután odajöttek hozzám. Némán figyeltek engem. Aztán a szalmakalapos váratlanul megpaskolta a vállam, miközben azt hangoztatta, hogy érdekes embernek tűnök.

– Tehát akkor megúsztad a verést? – érdeklődött gúnyolódva Kana.

– Igen, Kana, megúsztam. Végül is Usopp-samat lehetetlen legyőzni – mondta önelégült vigyorral Usopp.

– Jaja, persze. Ismerünk már téged... – ecsetelte alig hallhatóan Kana. – És ezután mi történt?

– Hogy mi történt? Megtudtam, hogy Nanohanából, az ország legnagyobb bűnöző iskolájából, a One Piece-ből érkeztek.

– Hogy mi? – kiabálta hangosan Kana.

Lyon is dermedten állt egy helyben. Az osztályban lévő emberek is csöndben maradtak a One Piece szó hallatán.

– Én még sose hallottam a One Piece-ről. Tényleg ennyire durva lenne? – kérdezte érdeklődve Juvia.

– A szóbeszédek szerint egy igen veszélyes iskola, ahol a gyengéket kisemmizik. Az ottani diákok akár a rendőrséggel is összeverekednek. Számos legendát hallottam már róluk. Például azt, hogy egyszer a One Piece megszállt egy szomszédos sulit, mert az egyiküket jól helyben hagyták. Bosszúból az összes fiú diákot megverték – kezdett bele a magyarázatba Lyon.

– Az semmi. Én azt hallottam, hogy az egyetemistákkal is összemernek balhézni. Elvileg egyszer, egy egyetemi bulin is megjelentek, majd összeverekedtek az egyetemistákkal – tette hozzá még Kana, aki szintén sok pletykát hallott a One Piece-ről.

– Erre emlékszem. Tavaly olvastam erről egy újságban. Úgy tudom, hogy később a rendőrséggel sikeresen tisztázták az ügyet. Bizonyára lefizettek pár illetékest – szólt a témához egy hosszú, szőke hajú lány, aki nemrég lépett be az osztályába.

– Szia, Lucy! Téged is érdekel a One Piece? – érdeklődte jókedvűen Kana.

– Annyira nem. Egyébként miért is beszélünk róluk? – puhatolózott kíváncsian Lucy.

– Usopp mondta, hogy öt One Pieces megvert a városban pár Phantom Lordos barmot – szólott ismételten Kana.

– Értem. Bizonyára valakit keresnek. Különben miért jönnének az ország másik végébe?

– Nem! Tévedsz, Lucy! – válaszolta magabiztosan Uospp. – Nem ezért jöttek ide. Azt mondták nekem, hogy Magnoliába fognak iskolába járni.

– Értem. És melyik szerencsétlen sulihoz mennek?

– Ide... – felelte verejtékezve Usopp, akinek a kezdeti magabiztosság után egyre nyugtalanabbul viselkedett.

– Ide? – kérdezett vissza döbbenten Lucy.

– Igen...

– Ezt nem értem, Usopp... – reagált újból Lucy. – Hogy érted, hogy ide? Mármint, csak nem...

– Úgy értem, hogy ide, a Fairy Tailbe fognak járni! – üvöltötte kétségbeesetten Usopp. 

Ezután újból csönd honolt a tanteremben. Elsőnek nem akartak hinni a fülüknek. Volt One Piece-esek egy csoportja ebbe az iskolába fog járni? Nevetségesnek és egyben őrültségnek hangzott. Azt gondolták, hogy Usopp, csak meg akarja őket viccelni. De amikor látták, hogy teljesen komoly e téma kapcsán, rögvest kitört a pánik.

– Ez nem lehet igaz! Biztosan csak rosszul hallottad! – mondta idegesen Lucy, ami a többieket is meglepte.

– Mi a baj, Lu-chan? – kérdezte tőle Levy, egy alacsony termetű lány.

– Se-semmi probléma – beszélt bátortalanul Lucy. – Csak eszembe jutott, hogy odajár egy régi ismerősöm. Viszont az lehetetlen, hogy ő is itt legyen... – folytatta volna még Lucy a magyarázatot, de ekkor az iskola udvarán hangzavar keletkezett.

A tanulók az ablakhoz siettek, és figyelték, hogy mi történik az udvaron. 

– Itt vannak! – kiabálta rémülten Usopp, míg a többiek döbbenten néztek ki az ablakból.

xxx

Grayék sikeresen megérkeztek a Fairy Tailbe, bár annyira mégse volt könnyű idejutniuk. Eleve már a reggeli ébredés is igazi kihívás volt számukra. Zoro és Sanji megvívták a napi harcukat, ami többnyire döntetlennel zárult. Luffy, mint mindig, életvidám volt. Alig várta, hogy meglássa az új iskoláját. Útközben belefutottak pár huligánba, akiket nagy örömmel elgyepáltak. Natsu Grayt szidta, mert az reggel meztelenül császkált a konyhában, miközben ő reggelizett. Így esett meg az, hogy most csak ők ketten viaskodtak az udvar közepén. Zoro és Sanji próbálta meg őket szétválasztani. Luffy, meg mint a szurkoló, jókedvűen buzdította őket a harcra.

– Natsu! Gray! Ebből elég! Nem azt beszéltük meg, hogy az első nap jó benyomást keltünk? – igyekezte lehűteni a kedélyeket Sanji. – Te meg Luffy, ne bátorítsd már őket!

– De hát nem tehetek arról, hogy Gray egy perverz állat! – kiabálta mérgesen Natsu.

– Te meg egy idióta barom vagy! El se tudom képzelni, hogy te valaha leérettségizz! – reagált a sérelmeire Gray.

– Srácok, kussoljatok el! Megjött a góré! – szakította félbe a vitájukat Zoro.

Egyenesen a Fairy Tail igazgatója, Dracule Mihawk ment eléjük. Egy magas, karcsú testfelépítésű, fekete hajú, rövid szakállú, pajeszos férfi volt. Nemcsak itt, de az országban is elismert ember, aki nem ismerte a ,,lehetetlen'' szó fogalmát.

Még Zoro is nyelt egy nagyot, amikor meglátta őt. Nem akarták beismerni, de az igazgatónak volt egy olyan kisugárzása, ami tiszteletet és egyben félelmet keltett bennük. Natsu és Gray abbahagyták a kis balhéjukat. Luffy is csendben figyelte, ahogy Mihawk egyre közelebb jött hozzájuk.

– Doflamingo igazat mondott rólatok. Tényleg szerettek a figyelem középpontjában lenni. Még el se kezdődött a nap, máris balhéztok... – szólt hozzájuk az igazgató.

– Elnézést kérünk! Volt egy kis nézeteltérés kettejük között, de már megoldódott – kért elnézést elsőnként Zoro.

A többiek nem hitték el, amit az előbb hallottak. Zoro elnézést kért valakitől? Ez a Mihawk nem kispályás. Először találkoznak vele, de Zoro már most próbál vele jól kijönni. Ennyire erős aurát áraszt ki magából? Gondolták magukban a fiatal srácok.

– A nevem Dracule Mihawk. Én vagyok itt a főnők – mutatkozott be az új diákoknak Mihawk, majd folytatta. – Te lennél Roronoa Zoro?

– Igen! – felelte határozottan Zoro.

– Értem. A cigis kölyök lehet Sanji, a szalmakalapos pedig Monkey D. Luffy. A másik kettő pedig, akik balhéztak: Gray Fullbuster és Natsu Dragneel. Javítsatok ki, ha tévednék.

– Jól mondja, uram! – mondták egyszerre a többiek.

– Tudtam én. Most pedig kövessetek engem. Van pár dolog, amit szeretnék veletek megbeszélni.

A csapat ezután szép csendben haladt Mihawk után. Észrevették, hogy mindenki őket figyeli. Úgy tűnik, hogy a hírnév megelőzte őket. Az első emeleten végre megérkeztek az igazgató irodájába.

– Foglaljatok helyet. Esetleg kértek egy csésze kávét? – puhatolózott érdeklődve Mihawk.

– Köszönjük, de most nem kérünk. Talán majd máskor – válaszolt neki erőltetett mosoly kíséretében Gray.

Miután mindegyikük kényelmesen elhelyezkedett, Mihawk a lényegre tért.

– Először is köszöntelek titeket a Fairy Tailben. Mint tudjátok, iskolánk az egyik leghíresebb Fioréban. Tanulmányban a többi középiskola közül messze kitűnünk. Számos híres ember mondhatja el magáról, hogy a Fairy Tailbe járt. De ez az első eset, hogy öt gyengébb átlaggal rendelkező diákot átveszünk így az utolsó tanévre. Doflamingóval emiatt személyesen beszéltem. Nagyon sok érdekes történetet hallottam rólatok. Verekedés, rongálás, lógás, bulizás, szép kis lista van rólatok.

– Maga látta a listát? – kérdezte kíváncsian Natsu.

– Igen, láttam. Amúgy meg Natsu, ha jól tudom, te Magnóliában születtél. Mesélj, milyen érzés újból itt lenni?

– Őszintén: egy ideig még szívesen maradtam volna Nanohanában. Sok szép emlékem van arról a városról. Magnoliáról ugyan ezt már nem mondhatom el – válaszolta kedvetlenül Natsu.

– Értem, legalább őszinte vagy. Ez jó dolog – mondta el a véleményét Mihawk. – Gray, neked mi az első benyomásod Magnoliáról?

– Nanohanától eltérően, itt sokkal csendesebb a környék. Ott a balhék mindennaposak voltak, nem csak a suliban, de az utcákon is egyaránt. Itt csak elvétve lehet ilyet látni – ecsetelte el a meglátását Gray.

– Az elvétve alatt a Phantom Lordra gondolsz? 

– Erről honnan tud? – kérdezett vissza meglepődve Gray.

– Az egyik diákunk nagy lelkesen mesélt arról, hogy pár ember megverte a Phantom egyik bandáját.

– Tényleg? Tudja, az úgy volt...

– Semmi baj, Gray. Nem kell magyarázkodnod. Ha hiszed, ha nem, még örülök is ennek a hírnek. Legalább egy ideig nem merészkednek a környékünkre – szólt közbe magabiztosan Mihawk, majd folytatta. – Ki nem állhatom a Phantom Lordot. De legközelebb, ha esetleg mégis összefutnátok velük, próbáljátok meg diszkrétebben kezelni a problémát – tette hozzá még megjegyzésképp az idősebbik, majd a szőke hajú fiúra nézett. – Sanji, milyen a Magnolia-i konyha? Úgy hallottam, hogy te magad szereted az ételeket elkészíteni.

– Még nem sok mindent láttam, de pár helyi különlegességnek a receptjét szívesen kipróbálnám.

– Alig várom, hogy láthassam – szólott újból az igazgató. – Luffy, mesélj: milyen érzést keltett benned a Fairy Tail?

– Nagyon király! – felelte vigyorogva Luffy. – Ez a suli sokkal jobban néz ki, mint amelyikbe három évig jártam. Az új osztálytársakra is nagyon kíváncsi vagyok.

– Ne izgulj, mindjárt láthatod őket – reagált mosolygósan Mihawk, majd Zoróra nézett. – Zoro, úgy hallottam, hogy nem áll mesze tőled a kardforgatás. Nem gondolkodtál el azon, hogy versenyekre kéne járnod?

– Ne értsen félre, imádom a kardokat, meg minden, de a versenyek nem nagyon izgatnak.

– Értem. Egyszer majd kiállhatnál ellenem. Tudod, régen én is nagy kardforgató hírében álltam.

– Értem. Akkor kezdjen el gyakorolni, mert ellenem semmi esélye nem lesz. Ráadásul biztosíthatom afelől, hogy maga ellen mindent bele fogok adni – beszélt határozottan Zoro, míg ezt hallva Mihawk elnevette magát.

– Reméltem is, hogy ezt mondod. Most pedig térjünk vissza rátok. A One Piece-ben sok galibát okoztatok, ezért lenne néhány szabály, amit be kellene tartanotok.

Első szabály: nincs lógás. 

Második szabály: nincs bunyó. A verekedést szigorú büntetéssel sújtom. 

Harmadik szabály: nem sértegetjük a tanárokat! Tiszteljétek őket. 

Negyedik: az iskola megköveteli az egyenruhát. Ma még elnézem, de holnaptól már ne civil ruhában gyertek. 

Ötödik: az iskola értékeire vigyázunk. Nem rongálunk meg semmit se.

Van még több is, de elsőnek ennyi is elég lesz nektek. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de ha keményen próbálkoztok, akkor bármire képesek lehettek. Mielőtt bemutatom az osztályotokat, körbe vezetlek titeket az iskolán belül – magyarázta el készségesen a szabályokat Mihawk, amit az öt srác figyelmesen végighallgatott. 

Mihawk mindent megmutatott az iskolából, ami számukra fontos lehetett. A tortantermet, ahol a testnevelés órák fognak zajlani. Az ebédlőt, ami Sanjit le is nyűgözte. Ezután a könyvtárba mentek, de visszagondolva a legutóbbi incidensre, hamar odébbálltak. Az iskolának volt egy beltéri medencéje, aminek Natsu és Luffy nagyon örült. Gray már vetkőzni kezdett, hogy kipróbálja, de a többiek ebben gyorsan megakadályozták. Mihawk ezt látván csak nevetett rajtuk. Végezetül megérkeztek az osztályterem elé.

– Itt várjatok meg. Először közlöm az osztállyal a „jó" hírt. Jut eszembe: lehet, hogy egy békés iskola vagyunk, de néha itt is előfordul pár incidens – tette hozzá még megjegyzésképp Mihawk, majd bement a terembe.

Meglátva az igazgatót, mindenki felállt a helyéről. Mihawk közben jelezte, hogy nyugodtan leülhetnek.

– Jó reggelt kívánok minden egyes végzős diáknak! Számotokra ez egy kihívássokkal teli év lesz. Hogy élvezni fogjátok-e vagy sem, az elsősorban tőletek függ. Ezért mit mondhatnék még? Sok szerencsét kívánok mindegyikőtöknek – kezdett bele határozottan Mihawk.

– Köszönjük szépen, Mihawk-sensei! – mondták egybehangzóan a diákok.

– Lenne hozzátok még két új hírem. Az első: Makarov-sensei ebben a tanévben nem tud veletek lenni. Nem titok, egészségügyi problémái vannak. Az orvos utasítására ezt a tanévet kihagyja.

– Igazgató úr, tudni lehet, hogy ki lesz az új osztályfőnök? – kérdezte tőle Juvia.

– Már van egy jelölt erre a feladatra, de ő csak jövő héten tud kezdeni. A mai napon egyébként is osztályfőnöki órák lennének. A negyedik óra után mehettek haza. A másik fontos hír: új diákok érkeztek az iskolába. Szeretném, ha jól kijönnétek velük.

– Sensei, most hol vannak?

– Az ajtó túloldalán. Hogy kik ők, és hogy honnan jöttek, majd ők személyesen elmondják. Srácok, gyertek be! – Mihawk szavára mind az öten bementek a terembe. 

Usopp és a többiek, akik az ablakból látták a reggeli belépőjüket, egyből felismerte őket. Az osztályban síri csend honolt.

– Fiúk, mostantól ők lesznek az új osztálytársaitok. Jöjjetek ki jól egymással. Most pedig mutatkozzatok be egyenként az osztálynak.

– Akkor kezdeném én – kezdett bele a beszédbe Luffy. – A nevem Monkey D. Luffy. Tizenhét éves. A One Piece-ből érkeztem ide. Nagyon szeretek enni. Nincs olyan étel, amit ne tudnék nem megenni. Szeretek még a vicces emberekkel együtt lógni. Amit utálok: a kétszínű embereket. Remélem, jól kijövünk egymással!

– Ez jó volt. Ki a következő?

– Hadd legyek én! – A rózsaszín hajú ezután közömbösen bemutatkozott. – A nevem Natsu Dragnnel. Tizenhét éves. A One Piece-ből jöttem. Szeretek a haverokkal lógni. Ezen kívül imádok bulizni. Sok mindent utálok, ezért most ezt nem részletezném. Ettől függetlenül remélem, hogy jól kijövünk majd egymással.

– Értjük. Következő!

– A nevem Roronoa Zoro. Tizennyolc éves. Szintúgy One Pieces. Istenigazából sok minden van, amit szeretek, és túl sok olyan dolog van, amit rühellek. Lényegében ennyi.

– Rendben. Következő!

– A nevem Gray Fullbuster. Tizennyolc éves. One Pieces voltam három évig. Kedvenc évszakom a tél. Ezen kívül imádok hülyülni a haverokkal. Amit azonban nem szeretek: azokat a lányokat, akiket csak a külső érdekel. Na meg a pénztárca vastagsága...

– Végezetül hadd mutatkozzak be én is – ecsetelte jókedvűen Sanji. – A nevem Fekete lábú Sanji. Nem titok, nem ez az igazi vezetéknevem. Tizennyolc éves vagyok. A One Piece volt az előző sulim. Szeretek főzni. Nincs olyan étel, amit ne tudnék elkészíteni. Azonban ez a szenvedély semmi ahhoz képest, amit valójában szeretek: imádom a gyönyörű, csinos, okos lányokat. Hogy mit utálok nagyon? Amikor gyönyörködés közben megzavarnak...

– Rendben, ennyi elég is lesz. Úgy látom azért akad még pár szabad hely, szóval válasszatok magatoknak egy helyet. Visszatérve az előző témához: száz százalék, hogy ma nem lesz helyettesítés, ezért negyedik óra után nyugodtan mehettek haza. További szép napot kívánok! – Mihawk miután otthagyta az új tanulókat, visszatért az irodájába.

– Szóval ki szeretné, hogy mellé üljek? – kérdezte kíváncsian Gray.

– Ide nyugodtan jöhetsz.

– Oh, köszi szépen. A nevem Gray Fullbuster. Benned kit tisztelhetek meg? Egyébként mondták már neked, hogy gyönyörű vagy?

– A nevem Juvia Lockser – reagált elpirulva a kék hajú leány.

Egy másik helyen Luffy talált magának ideális padtársat.

– Szevasz, Usopp! Nem is mondtad nekünk, hogy végzős vagy. Leülhetek melléd?

– Pe-Persze Luffy, nyu-nyugodtan – válaszolt neki félénken Usopp.

A hátsó sorban két ember találkozott újból. Évek óta nem látták egymást.

– Szia, Lucy. Ezer éve nem láttalak. Foglalt a hely? 

– Natsu...

A teremben már csak egy szabad pad volt. Emiatt Sanji nem tehetett mást, odaült Zoróval együtt.

– Marimo... – mondta lehangoltan Sanji. – Ismét melletted kell ülnöm...

– Nyugi, herceg. Még egy év, aztán remélhetőleg nem látom a hülye fejedet – szúrta oda gúnyként Zoro.