Rossz döntést hoztam. Ebben biztos vagyok. Más megoldást kellett volna találnom erre a problémára. Tényleg hülye vagyok! A srácokat most nagyon nehéz helyzetbe hoztam. Pedig nem ez volt a célom. Én csak nem akartam Zerefhez csatlakozni.

Azonban lehet, hogy inkább a másik lehetőséget kellett volna választanom. Doflamingo aktájától megszabadulnánk, és nem kéne attól félni, hogy mi történik velünk az érettségiig. De túl makacs vagyok, és ezt az alkalmat elszalasztottam. Nyerünk vagy vesztünk?

Ha nyerünk, akkor én kerülök a sittre. Ha vesztünk, akkor a barátaim mennek be helyettem a börtönbe, miközben én „társulok" azzal a rohadékkal. Soha! Inkább a halált választom, de akkor se szövetkezem vele. Már megint csak magamra gondolok...

Nem akarom a többiek életét tönkre tenni. Régen láttam már őket ilyen boldognak. Az én ökörségem miatt pedig lehet, hogy tönkre teszem a jövőjüket. Az álmaikat, ami mindegyiküknek meg van már. Csak én nem tudom, hogy mit akarok valójában.

Van egy lány, aki szeret engem, de úgy tűnik, hogy most rengeteg fájdalmat fogok neki okozni. Igaza van Zerefnek, ebből tényleg nem jövök ki jól. Túl nagy teher ez nekem. Viszont bármi is történjék, ez nem lesz egy tündérmese.

Én vagy a srácok? Kit fog a sors kegyetlenül megszívatni? Remélem, én leszek a célpontja. Akkor azt jelentené, hogy mi nyertük meg a bajnokságot. Bár biztos, hogy nem lesz ünneplés. Sírás az lesz! Ez száz százalék. Viszont amit utoljára mondott...

Ezek szerint ő a testvérem lenne? Szép egy bátyám van, mit ne mondjak...

Lehet, hogy emiatt akarta azt, hogy csatlakozzak hozzá? Azonban másképp nem lehetett volna felvenni velem a kapcsolatot? Mert így azért sok nehézséget okoz nemcsak nekem, hanem Gerardnak is. Ellenben ő miért nem mondta el nekem, hogy van még egy bátyám? Miért titkolta el ezt előlem?

xxx

Kérdezte magától Natsu, amikor megjelent előtte az említett személy. Nem szólt semmit, csak leült mellé a padra. Gondolkodott, hogy mit mondjon az öccsének. A kínos csendet végül Natsu törte meg.

– Ha nem akarsz bajba sodorni engem, akkor nem kérdezed meg, hogy mi a bajom – kezdett bele a beszédbe Natsu, aki egy rövid pillantást vetett a bátyára. Ezt követően ismét maga elé nézett.

– Sajnálom, hogy nem mondtam el neked az igazat – reagált az előző kijelentésre Gerard. – Nem kell, hogy megkérdezzelek téged. Tudom, hogy beszéltél Zereffel. Azt viszont nem tudom, hogy miről trécseltetek. De engedj meg nekem egy kérdést: bajban vagy?

– Igen, nagyon is – válaszolta egyhangúan Natsu. – Viszont miattam a többiek is bajba kerülhetnek. De többet nem mondhatok neked. Nem akarom, hogy idő előtt véget érjen ez a küzdelem...

– Nekem ennyi is elég. Ismerem már Zerefet! – folytatta a témát Gerard, aki percről percre mérgesebb volt. – Szereti megzsarolni az embereket. Gondolom veled se volt különb...

– Inkább válaszolj nekem egy fontos kérdésre: ő a testvérem? – tette fel a kérdést Natsu, de sejtette, hogy mi lesz erre a válasz.

– Igen – bökte ki nehezen Gerard. – A teljes neve Zeref Dragneel. Bár csak a keresztnevét használja. Apánknak volt egy szeretője még nagyon régen. Ő volt Zeref anyja. De miután teherbe esett, apánk azt akarta, hogy vettesse el a gyermeket. Féltette a hírnevét. Nem akart egy házasságon kívüli gyermeket. Azonban a szerető mégis megtartotta a gyermekét. Ezután jöttek a gondok. A nő életét teljesen tönkre tették. Igneel befolyásának köszönhetően kirúgták a munkahelyéről a fiatal anyukát. És ez csak a kezdet volt. Az a gazember mindent megtett, hogy végleg megszabaduljon tőlük.

Zeref édesanyja a sok stressz miatt megbetegedett. Zeref később árvaházba került. Tíz évesen elvesztette azt az embert, aki a legjobban szerette ezen a világon. Apánk meg elérte, hogy ne lehessen tudni, hogy ez a fiú egy „Dragneel". A DNS az egyetlen, ami bizonyítja azt, hogy van még egy testvérünk.

Azonban Zeref az anyja halála után megváltozott. A nevelő családjai nem bírtak vele. Mindig visszakerült az árvaházba. Sőt, közel két évig volt a fiatalkorúak börtönében. Megverte a többi társát, tanárait. A rendőrök közül is sokan megsérültek miatta. Miután lejárt a büntetése befejezte az iskolát, majd ezután eltűnt. Sokáig senki se tudta, hogy hol van.

Ekkor hallottak az emberek egy bizonyos bandáról, akik kifejezetten az olyan embereket veszik célba, akikről köztudott, hogy irtó gazdagok. Bár leginkább azokra neheztelnek, akik kihasználják az átlagembereket. Sajnálatos módon kettőnket se kedvel annyira – mesélte el részletesen a történetét Gerard, amit Natsu figyelmesen végighallgatott.

– Jó sok mindent tudsz róla – ecsetelte kissé csodálkozva a fiatalabbik fivér.

– Az utóbbi két hétben jobban utána jártam a dolgoknak. Ekkor tudtam meg, hogy tizenöt éves korában a szeme láttára lőtték le két barátját, akivel jól kijött az árvaházban. Nem lehettek volna az utcán, de ők aznap is ellógtak – kezdett bele a rövidke történetbe Gerard, majd egy hosszú sóhajt követően folytatta. –  Egy nap belefutottak egy drogos csávóba, aki valamilyen oknál fogva elővette a pisztolyát, majd lövöldözni kezdett az utcán. Azt mondják, hogy a férfi nem volt beszámítható. Aznap ketten meghaltak, és öten megsérültek. Zerefnek szerencséje volt. A lövedék a vállába fúródott. Viszont a barátai a helyszínen meghaltak. Nem sokkal ezután került két évre a rács mögé.

– Értem. Te tényleg nagyon alapos voltál– mondta el a meglátását Natsu. – Ennyire részletesen tudsz róla mindent...

– Ez téves! Sok mindennel nem vagyok még tisztában! –  szólt közbe rosszkedvűen Gerard. –Például azt nem tudom, hogy mit akar tőled...

– Erre magadnak kell rájönnöd. Bizonyára most is tudja, hogy jelenleg veled beszélgetek. Ezért nem mondhatok el neked semmit se. Talán csak annyit, hogy bármi történjen a bajnokság után... – Natsu miután összeszedte a gondolatát, ismét beszélni kezdett. – Kérlek, ne csinálj meggondolatlanságot! Se te, se a többiek! Megígéred?

– Nem! Ha valami rosszat tesz veled, akkor azt kegyetlenül meg fogom torolni – válaszolta dühösen Gerard, aki felpattant a helyéről és mélyen az öccse szemébe nézett. – Meg foglak menteni! – tette hozzá határozottan Gerard, majd sarkon fordult.

– Hova mész? – szólt utána Natsu, aki szintén felállt a padról.

– Az legyen az én bajom! Te csak a bajnoksággal törődj! A többi az én dolgom...

– Gerard! – üvöltötte Natsu, amitől a bátyja is megtorpant. – „Az ember együtt kell éljen elkövetett hibáival egy életen át. Ez a büntetése, amiért nem ismeri fel idejében az emberi élet legfontosabb törvényét. Hogy felelősek vagyunk minden kimondott szavunkért és minden ki nem mondott szavunkért is, felelősek vagyunk ezeken a kimondott vagy elhallgatott szavainkon keresztül úgy a magunk, mint a körülöttünk lévők jövendőjéért." – szavalta el az idézetet Natsu, ami meglepte Gerardot.

Ellenben ez a pár sor óriási segítséget adott az idősebbik fivérnek.

– Szóval erről van szó. Így már mindent értek – ecsetelte határozottan Gerard. – Holnap visszajövök Magnoliába! Addig bírd ki valahogy – válaszolta Gerard, majd sietősen otthagyta a testvérét.

– Úgy lesz, bátyám... – válaszolta halkan Natsu, akinek könnybe lábadt a szeme.

xxx

A csarnokban közben Sanji mindent elmondott a többieknek. Döbbenten hallgatták a szőke hajút, aki részletesen válaszolt az összes feltett kérdésre.

– Zeref, te aljas rohadék! Miattad majdnem elvesztettem Sabot és a többieket – jelentette ki feszülten Luffy, de Zoro próbálta megnyugtatni őt.

– Jogos a haragod, de most ne csinálj semmi meggondolatlanságot! Egyébként is, hogy néz ki ez a csávó? Van róla fotód? – érdeklődött Zoro, de csalódnia kellett.

– Nincsen! Laxus-san azt mondta, hogy nekik sincs. Bár ez nyilvánvalóan hazugság volt – válaszolt a kérdésre Sanji. – De az biztos, hogy Zeref féltestvére Natsunak és Gerard-sannak!

– Ez pedig komoly dolog. Ráadásul a Grimoire Heart bandához is köze van – tette hozzá Gray, aki eddig csendben hallgatta a társait. – Sőt, ő ott a bandavezér. Úgy tűnik Lokinak igaza volt, amikor azt mondta, hogy ezek a tagok nagyon veszélyesek.

– Sanji, akkor azt állítod, hogy ez a Zeref valamit mondott Natsunak, és ő emiatt viselkedik ilyen furcsán? – érdeklődte kíváncsian Luffy.

– Feltehetőleg igen! Gerard-san úgy tervezte, hogy a bajnokság után elmondja Natsunak az igazat. Azonban biztos vagyok benne, hogy Zeref megelőzte őt ezzel – reagált a kérdésre Sanji. – Ami még valószínű, hogy Zeref valami mást is mondhatott Natsunak. Ellenben hiába kérdeznénk rá, Natsu nem mondaná el nekünk az igazat.

– Jobb is, hogy nem mondja el! Szerintem bajba kerülne, ha erről beszélne bárkinek is. Ezért nem fogunk tőle kérdezősködni! Azonban valamit muszáj tennünk érte – mondta Zoro, aki mindkét öklét ökölbe szorította. Nagyon dühös volt magára, mert úgy érezte, hogy semmit se tehet a barátjáért.

– De mit tegyünk? Áh, ez olyan bosszantó – kiabálta dühösen Luffy, miközben az öklével a falba ütött. Szerencsére az ütés nem volt erős, így nem történt semmi komoly sérülés, ami a későbbiekben hátráltatná őt. Miután mindannyian lehiggadtak folytatták a beszélgetést.

– Elmondom, hogy mi lesz: erről nem beszélünk Natsunak! Egyelőre tegyünk úgy, mint aki semmiről se tud! Koncentráljunk az elődöntőre – beszélt a srácokhoz Gray, de akkor az egyik szervező, aki a bajnokság lebonyolításáért felel, odalépett hozzájuk.

– Elnézést, uraim! Azt szeretném közölni önökkel, hogy változott az időpont. Önök fogják az elődöntő első meccsét játszani!

– Mi? De miért? – kérdezték egyszerre a srácok.

– A Grimoire Heart kérvényezte ezt, és a versenybizottság jóváhagyta. Ezért úgy készüljenek, hogy maguk játsszák az elődöntő első fordulóját – közölte velük a férfi a hírt, majd otthagyta őket.

– Már megint ők... Itt valami nagyon nem stimmel – mondta el asz észrevételét Luffy.

– Nem csak te gondolod így. Azonban akkor elsőnek keressük meg Natsut, és közöljük vele az új híreket – zárta le a témát Zoro, majd együtt elindultak megkeresni az ötödik társukat.

xxx

Natsu közben még mindig kint ücsörgött a padon. Azonban most se volt sokáig egyedül. Lucy aggódott érte, és elment megkeresni a barátját. A lány Natsu térdén ült, miközben a fiú a két kezével átölelte a derekát. A meghitt pillanatot Lucy beszéde törte meg.

– Történt valami veled, igaz? – puhatolózott kíváncsian Lucy, de a másik ezt hallva még szorosabban ölelte őt. – Natsu? – lepődött meg a fiú reakcióján a szőke hajú.

– Kérlek, ne mondj semmit se – beszélt gyengéden Natsu, aki homlokát a lány hátához nyomta. – Vannak olyan dolgok, amiről jobb, ha nem tudsz – tette hozzá még a rózsaszín hajú, míg Lucy némán hallgatta őt.

Később azonban nem bírta tovább, és újból kérdezősködött.

– És én tudnék neked valahogy segíteni?

– Nem.

– Biztos vagy ebben?

– Igen. Jelenleg senki olyan sincs, aki tudna nekem segíteni.

– És mi van a többiekkel? – faggatózott továbbra is Lucy. – Gerard vagy Erza? Esetleg Ace-san? Gildarts-sensei?

– Gerard az egyetlen, akinek talán sikerül valamit kiötlenie. De az idő nem nekem kedvez. Nem biztos, hogy sikerrel jár...

– Ne mondj ilyet! – Lucy ezután kiszabadult az ölelésből és Natsuval szemben megállt. – Minden rendben lesz! Érted már? Gerard segíteni fog rajtad! Ezért ne legyél ennyire pesszimista! Natsu... – Lucynek ezután elcsuklott a hangja és keservesen sírni kezdett.

Natsu pedig ezt látván felpattant a helyéről, majd magához ölelte a Lucyt, aki szintén visszaölelte őt.

– Ne haragudj, hogy ennyi problémát okozok neked! Sajnálom, hogy az előbb szomorú dolgok hagyták el a számat – nyugtatta meg a barátnőjét Natsu. – Igazad van, Gerard majd mindent helyre hoz.

Később Usoppék megtalálták őket, és Natsu egyből megkérte a barátait, hogy ne hagyják egymagára Lucyt. Azonban nem árulta el, hogy miért kérte ezt tőlük.

Grayék pár perccel a többiek után szintén megérkeztek, és közölték Natsuval az új fejleményeket. Ezután az öt fiú visszatért a csarnokba, míg Lucyék újból a lelátón foglaltak helyet. A röpke három óra hamar eltelt. A Marine5 vs. Neveletlen bagázs küzdelme nemsokára elkezdődik.

A rendészeti suli tagjai már a helyszínen várták az ellenfeleiket.

Coby egy vékony testalkatú srác, akinek rózsaszín haja van. Igaz a hajpántja miatt, amit állandóan visel, nem lehet teljesen látni. Homlokán, jobb szeme felett egy x-alakú seb van. Coby legnagyobb vágya az, hogy híres rendőr lehessen. Az iskolában kitűnő tanuló, és remek sportoló. A megjelenése ellenére egy kedves srác, aki könnyen tud barátkozni.

Fullbody rendezetlen haja általában kilóg a sapkája alól. Cobyhoz hasonlóan egy sebet visel, de ő a jobb szeme alatt. Cobyval ellentétben, ő egy szókimondó, hangos srác, aki régen sokat kötekedett a nála gyengébbekkel. Mára valamelyest komolyabb lett, de az érzelmei néha így is felülkerekednek rajta.

Helmeppo világos bőrű, vékony testalkatú, magas férfi. Szőke haját copfban szokta hordani, és fején mindig megtalálható a sötét napszemüvege. Nem akart rendőrnek menni, de a szülei nyomására mégis beiratkozott a Marine középiskolába. Általában kerüli a konfliktusokat. A legjobb barátja Coby, akit már óvodás kora óta ismer.

Mest arcát a bal szeménél két vágás ékesíti, amelyeket egy hosszabb seb keresztez. Szemei kékeszöld színűek. Fekete haja rövid és tüskés formájú. Régen szinte mindennap verekedett, de a középiskola kezdete óta sokat változott. Legnagyobb hátránya az, hogy sokszor lebecsüli az embereket, akik emiatt megharagudnak rá.

Lahar egy karcsú, átlagos magasságú férfi, akinek hosszú haja általában fel van fogva. Levendula színű szemeit szemüvege takarja. A csapatkapitány a legkomolyabb az öt ember közül. De az életben se szeret lazsálni. Legyen bármekkora egy probléma, ő mindig képes megoldást találnia rá.

Zoróék időközben arról tanácskoztak, hogy ki menjen ki elsőnek a tatamira.

– Mehetek én? – puhatolózott kíváncsian Natsu, aki szeretett volna újból a tatamira lépni.

– Nem! Az előző meccsen túl sok ütést kaptál be! Te most az utolsó leszel – válaszolta neki határozottan Gray.

– De, Gray... – hebegte idegesen Natsu.

– Igaza van Graynek! – szólt közbe Sanji. – A Lordok ellen majdnem vesztettél! Ezért most szépen leülsz, és figyelsz minket! Jó lenne az elődöntőt is három meccs alatt letudni. Nem igaz, Marimo?

– Nem lesz baj, hisz erősek vagyunk! Legyőzzük a rendészeti suli csapatát, és bejutunk a döntőbe! – Zoro bizakodva várta a küzdelmet. Azonban tudta, hogy nem lesz könnyű túljutni a Marine5 csapatán.

– Ez a beszéd! Mutassuk meg, hogy mi vagyunk a legerősebb csapat, akit valaha is látott a világ – kiabálta hangosan Luffy, amivel a többiek is egyetértettek.

Az elődöntő első harca Mest vs. Sanji között fog lezajlani. Minkét ember koncentrált, és várta a rajtjelet. A küzdelem végre-valahára kezdetét vette. Sanji támadott, miközben a rúgásaival igyekezte eltalálni ellenfelét, aki fürgén mozgott a pályán. Mest minden rúgást sikeresen kikerült vagy éppen hárított. Sanji támadásai nem hatottak rá. Egy perc telt el, amikor az első komolyabb ütéstől Sanji megtorpant. A mellkasát fájlalta, de nem volt ideje megpihenni. Mest újból eltalálta a szőke hajút, ezúttal lábbal. Sanji kikerült a tatamiról. A játékvezető megkezdte a rászámolást.

– Mit csinálsz, te szerencsétlen kukta? Állj fel! Ha veszítesz, akkor szétrúgom a segged! – kiabálta torkaszakadtából Zoro, aki idegesen figyelte az eseményeket.

– Fogd be, hülye Marimo... – Sanji ezután nagy nehezen, de újból talpra állt.

A meccs újból folytatódott. A harcból már négy perc telt el. Sanji hiába próbálkozott, még mindig nem sikerült egy gyenge pontot találni, amivel legyőzhetné Mest. A bíró azonban váratlanul a sípjába fújt. A Neveletlen bagázs csapata időt kért. Sanji értetlenül nézett Zoróék irányába.

– Gyere ide, te szoknyapecér! Mindjárt lejár az idő! – Zoro beszólására Sanji kivételesen most nem sértődött meg. – Lehet, hogy nem vagy tisztában, de ezt a küzdelmet az egész ország a tévén keresztül figyeli. És mit látnak? Azt, hogy téged szarrá vernek! Ugye tudod, hogy most mit kell tenned? Visszamész, és három rúgással leteríted a tagot! Érthető voltam? – kérdezte még mindig feszülten Zoro, de Sanji csak csendben figyelte őt.

– Sanji, mindent bele – beszélt hozzá Natsu, amire hamar jött a válasz.

– Három rúgás, egy győzelem – nyögte ki Sanji, majd visszasietett a tatamira.

Majdnem elfejtettem, hogy most ez nem egy átlagos meccs. Marimo, te szemétláda! Tényleg ennyire rossz a helyzetem? Natsu szemében is aggodalmat véltem felfedezni... Ez a Mest gyerek nagyon erős, de nem legyőzhetetlen. Azt gondolhatja most, hogy nyerhet ellenem. Azonban el kell, hogy keserítsem.

– A helyedben feladnám a küzdelmet – beszélt a szőkéhez Mest, majd folytatta. – Ennyi sérüléssel nem tudsz legyőzni engem! Add fel, és akkor nem kell tovább szenvedned.

– Majd meglátjuk! – Sanji ezután meglódult, és egy rúgással hátrébb lökte Mest. – Ne becsülj le engem! – Sanji támadásától kitért az ellenfele, de visszaszorult a tatami egyik sarkába.

– Mi a fene? A sarokba tudott szorítani? – kérdezte magától Mest, miközben Sanji második rúgása kirepítette őt a küzdőtérről.

Mest megszédült ettől, de még időben sikerült talpra állnia. A folytatásban Mest egyre idegesebben viselkedett. Jelenleg Sanji az, aki kitért az ütései ellen. A Fairy Tail tanulója pedig úgy döntött, hogy befejezi a viadalt.

– Három! – üvöltötte Sanji, miközben kézen állva, teljes erőből állon rúgta a vetélytársát. A mozdulatsor olyan gyorsan történt, hogy a Marine diákjának nem volt ideje erre reagálnia.

Hanyatt esett, majd a bíró jelezte, hogy véget ért az első harc.

– Fantasztikus! Sanji nyerte meg az elődöntő első mérkőzését! Hihetetlen, de az esélyesebbnek titulált Marine5 hátrányban van. A címvédő csapat új tagjai eddig remekül helytálltak. Vezetnek tehát egy-nullra! A második harcot a két csapatkapitány fogja megvívni. Lahar vs. Gray! Vajon ki nyeri a harcot? Ne menjenek sehová, mert nemsokára erre a kérdésre is választ kapunk – magyarázta Gatz, aki izgatottan várta az elődöntő második meccsét.

Gray lepacsizott a többiekkel, majd egyenesen a tatami felé vette az irányt. Izgatottan várta, hogy milyen erős emberrel kell felvennie a küzdelmet. Az ellenfele, Lahar nyugodtan várta a harcot. Lehetett látni rajta, hogy komolyan veszi a bajnokságot. A tekintetét le se tudta venne Grayről, aki szintén őt bámulta.

Percek teltek el, és a viadal végre elkezdődött. Megfontolt támadással igyekeztek felülkerekedni a másikon. Az első komolyabb akció Lahar nevéhez fűződött, aki két kézzel megragadta Grayt, majd félfordulatból a pályán kívülre dobta azt. Gray nem sérült meg, de a szabályok értelmében már csak egyszer hagyhatja el a tatamit. Harmadik alkalomnál a játékvezető lefújná a harcot, és Lahart kiáltaná ki győztesnek. A Fairy Tail diákja könnyen talpra állt, és gondolkodott, hogy most mitévő legyen. A negyedik perc végénél jártak a felek, amikor Lahar két ütéssel eltalálta Grayt, aki az egyik lábával kilépett a tatamiról. A második figyelmeztetést is megkapta a bírótól.

– Csak ennyire vagy képes, Gray Fullbuster? – kérdezte tőle Lahar, majd folytatta. – A Neveletlen bagázs csapatkapitányától többet várna az ember.

– Pont te beszélsz? Az ütéseid nagyon gyengék! Egy ötéves kislány erősebbet tud ütni – gúnyolódott az ellenfelén Gray.

– Azt hiszed, hogy érdekel a véleményed? Ezzel te nem tudsz felbőszíteni.

– Persze, hogy nem törődsz ezzel. Az igazság sokszor roppant fájó tud lenni – jegyezte meg halkan Gray, miközben megállás nélkül vigyorgott.

– Mondták már neked, hogy idegesítő egy személy vagy?

– Oh, a csajod is ezt mondta nekem a múltkor. Jó bige volt, csak sajna nem emlékszem a nevére. Aznap éjjel sok lánnyal futottam össze – beszélt lelkesen Gray, amikor úgy látta, hogy Lahar egyre ingerültebb. – Nincs róla fotód? Szívesen ellenék vele megint.

– Te rohadék! – mondta dühösen Lahar, majd Graynek támadott.

– He, szóval te is tudsz ideges lenni? Ez remek! – Gray hátrált néhány lépést, és amikor Lahar meg akarta őt ütni, egyszerűen csak kigáncsolta a nagy iramban haladó embert.

Lahar kilépett a tatamiról, és megkapta az első figyelmeztetést.

– Ez pech, öregem! Nem ismerem a csajodat! Bár nyáron Nanohanában összejöttem egy lánnyal, akit  Elizabethnek hívtak! Vörös haj, pompás testalkat... – mesélte el vigyorogva a lánya adottságait Gray. – Egy éjszaka volt, de rohadt jól éreztem magam.

– Te szemétláda! A barátnőmet pont így hívják! Ráadásul Nanohanában él! – Lahar vörös fejjel rontott neki Graynek, aki ügyesen hárította az ütéseket.

– Igazán? Ez kellemetlen – válaszolta Gray, aki megragadta a vetélytársa mindkét öklét. – Amúgy hazudtam, nem jöttem össze ilyen nevű csajjal. Viszont te lehiggadhatnál végre-valahára! – Gray ezután lefejelte Lahart, majd egy jobbossal padlóra küldte az elbambult férfit.

Lahar a rászámolás végénél még talpra tudott állni, de amikor lépni kellett, ismét előre vágódott. A bíró lefújta a küzdelmet.

– Nagyszerű harcot láthattunk az imént, kedves nézőink! A mindig higgadt Lahart most belesétált az ellenfele csapdájába. Gray pedig kihasználta ezt, és növelte a csapata előnyét. Kettő-null! Egyeseknek hihetetlenül hangozhat ez, de a Neveletlen bagázs csapatának már csak egy győzelem kell, és akkor a döntőbe jutnak. A következő harc: Coby vs. Zoro! Vajon Coby csökkenteni tudja a hátrányt? Esetleg Zoro bejuttatja a társait a fináléba? – Gatz szintén meglepődött azon, hogy a Marine5 diákjai hátrányban fogják várni a harmadik meccset.

– Ez nem jó! Az öreg meg fog ölni minket, ha veszítünk – ecsetelte a félelmét Helmeppo, akit kirázott a hideg, miközben a tanárára gondolt. – Coby, muszáj lesz nyerned!

– Jól mondja a szöszi! Az öreg bolond elevenen megnyúz minket, ha nem nyerjük meg a bajnokságot – tette hozzá Fullbody, aki szintén idegesen viselkedett. – A francba! Nekem kellett volna elsőnek menni.

– Minek, hogy kiröhögtesd magad? Te még engem se tudsz legyőzni – szólt be a rózsaszín hajúnak Mest, aki már valamennyire jobban érezte magát. – Picsába, ennek a Sanji gyereknek erős rúgása van! Mintha acéllal ütöttek volna, annyira erős a lába...

– Nem számít! Én akkor is nyertem volna – jelentette ki büszkén Fullbody.

– Ja, maximum egy seggberúgást – jegyezte meg halkan Mest, de Fullbody ezt még meghallotta, majd egymással kezdtek vitatkozni.

– Ne figyelj erre a két hülyére – beszélt Cobyhoz a csapatkapitány, aki leült a padra. – A rohadék jól rászedett. Pedig nemegyszer szóltak már be nekem...

– Semmi baj, Lahar-kun! Hallottam erről a csapatról néhány szóbeszédet! Azt mondják, hogy nagyon talpra esett egy bagázs az övék. Elvileg régen mind az öten a One Piecebe jártak – mesélte el a városban hallottakat Helmeppo.

– Akkor ezért tudnak ilyen jól bunyózni. Ott volt idejük gyakorolni – mondta nevetve Coby, majd a tatamira lépett.

Coby szembetalálta magát Zoróval, aki már várt rá. A rózsaszínhajú egy kicsit izgult, de úgy érezte, hogy nyerhet a másik ellen.

– Sok sikert, Coby! – szólt hozzá kedvesen Zoro, mielőtt elkezdődött a viadal.

– Neked is sok sikert kívánok, Roronoa Zoro! – válaszolta magabiztosan Coby, majd elkezdődött a harmadik küzdelem.

Coby védekezett, míg Zoro megpróbálta áttörni az erős védelmet. Egy óvatlan pillanatot kihasználva, Zoro oldalba rúgta Cobyt. A Marine diákja azonban viszonzásul váratlanul mellkason ütötte Zorót. A két ember egy rövid pillanatra eltávolodott egymástól, majd miután átgondolták a taktikájukat, ismét egymásnak feszültek. Coby vette át a kezdeményezést, és a könyökével hasba verte a zöld hajút, aki térdre ereszkedett. A hajpántos fiú be akarta vinni a kegyelemdöfést Zorónak, aki nem mozdult el a helyéről.

– Hé, Mr. Szamuráj! Rád is ugyan az vonatkozik! – kiabált a társának Sanji, aki hangosan ecsetelte, hogy mit tesz vele, ha nem nyer. – Ha kikapsz, elverem azt a hülye fejedet!

– Csat szeretnéd, perverz szakács... – jegyezte meg alig hallhatóan Zoro, aki arrébb ugrott Coby elől.

Elkerülve a végzetes ütést, Zoro összeszedve az erejét, megütötte Cobyt, aki a két kezével igyekezte hárítani a rohamot. Azonban minden hárításra tett kísérlet egyre jobban kifárasztotta Cobyt, aki egy hirtelen felütéssel akart véget vetni a viadalnak. Zoro azonban elhajolt előle, majd ahogyan csak bírta, arcon ütötte őt. Coby megszédült ettől, és előre esett volna, ha Zoro nem kapja el még időben. A játékvezető ezután úgy ítélte meg, hogy a Marine diákja nem tudja folytatni a harcot.

– Véget ért az elődöntő első párharca. A Neveletlen bagázs három-nullás összesítéssel legyőzte a Marine5 csapatát! Hitetlen eredmény! A címvédő csapat újoncai megállíthatatlanok! Eddig még egy harcot se vesztettek el! Kíváncsian várjuk, hogy holnap mit produkál ez az öt fiatalember. Harminc perc múlva kezdődik az elődöntő második harca, még pedig a Sabertooth vs. Grimoire Heart összecsapása! Reméljük, itt is remek küzdelmeket láthatunk majd – Gatz most már úgy érezte, hogy a Neveletlen bagázs bandáját nem lehet megállítani.

Helmeppo és a többiek a mérkőzés végén oda sietettek a társukhoz, akit Zoro tartott, hogy előre ne bukjon.

– Köszi a segítséget, Roronoa Zoro – beszélt a csapat nevében Lahar. – Csúnyán megsérülhetett volna Coby...

– Nem kell megköszönnöd, én csak elkaptam őt. A haverjaim is ugyan ezt tették volna a helyemben – szakította félbe a beszédet Zoro, majd a társaival együtt megköszönték nekik a sportszerű harcot.

Ezután még tizenöt percet beszélgetett egymással a két csapat, majd a Marine diákjai elköszöntek tőlük. Azonban még távolabb is lehetett hallani őket, amikor Helmeppo szóba hozta az öreg tanárukat, aki biztos, hogy nem örül ennek az eredménynek. A kezdeti félelmekkel teli verejtékezés után Coby volt az első, aki csak nevetett ezen. Így tettek utána a többiek is, majd egyenesen a gyengélkedő felé vették az irányt.

– Jó fejek ezek a srácok! Főleg Coby! – mondta jókedvűen Luffy, aki örült, hogy bejutottak a döntőbe.

– Ja, tényleg azok. Legalább most már vannak rendőr ismerőseink. Ez később még jól jöhet – tette hozzá még viccelődve Gray, de ezután ismét komoly hangnembe váltott. – Most pedig nézzük, hogy mi fog történni a Grimoire Heart meccsén... – Gray úgy érezte, hogy ezen a mérkőzésen valami rossz dolog fog történni.