Vajon ki nyeri a „bűnöző" iskolák közötti harcot? A nézők többsége szerint a One Piece középiskola tanulói jutnak tovább. Mások meg abban reménykedtek, hogy a helyi suli, a Phantom Lord fog ma diadalt aratni. Az első mérkőzés nem sokára kezdetét veszi. A két játékos a tatamin várja a rajt jelet. A Lordok közül Racer az első versenyző. Az OP Five bandáját Dellinger képviseli.

Racer szokásához híven, még mindig oldalra lenyírt, fekete színű, középen pedig hosszú, szőke színben pompázó, tüskés formájú frizurát hordott.

Dellinger szőke hajú, vékony testalkatú fiú, aki nagyjából százhetven centiméter magas. Néhány ember pedig, amikor első alkalommal találkozott vele, azt gondolta róla, hogy egy lánnyal van dolga. Ezt leginkább a nőies lábai, és a szintén nem fiús ruhái miatt hitték. Ma azonban átlagos, férfiruhát kapott magára. A sunyi tekintetű Dellinger megállás nélkül vigyorgott. Racert ezt pedig nagyon bosszantotta.

– Mit vigyorogsz ennyire? – kérdezte feszülten Racer, aki már alig várja, hogy behúzhasson neki egyet.

– Hihihi! Csak jó kedvem van! Talán baj? – tette fel a kérdést Dellinger. – Amúgy kezdhetnél valamit a külsőddel! Undorítóan nézel ki! Viszont, ha akarod, segíthetek neked csinivé válni – mondta neki a szőke, közben pedig rákacsintott.

– Uh, baszki... Ez a tag ijesztő... – mondta fintorogva Racer, miközben figyelte a másikat. – Köszi, de inkább elutasítom az ajánlatot.

– Te tudod – válaszolt vissza Dellinger, majd elkezdődött a kettejük közti küzdelem.

Racer gyorsan be akarta fejezni a küzdelmet, de nem könnyítette meg a helyzetét Dellinger erős rúgásai, aki ezzel távol tartotta őt. Négy perc telt el, de komolyabb támadást egyikük se tudott végrehajtani. Racer ütni készül, viszont Dellinger csökkenti a kettejük közti távolságot, majd arcon üti Racert. Ezután kibuktatva az ellenlábasát többször is oldalba rúgta a földön fekvőt, aki összekuporogva próbálta kivédeni a támadásokat. A bíró megállította Dellingert, majd elkezdte a rászámolást.

– Sajnálom, aranyom! De túlságosan gyengus vagy. De ne magadat hibáztasd! A One Piece legjobbjaitól nem szégyen kikapni. A történelem során nem volt tőlünk erősebb csapat – beszélt hangosan Dellinger, miközben nem messze megállt tőle, és várta, hogy a játékvezető véget vessen a mérkőzésnek.

– Ja, ez tényleg igaz. Egy erősebb embertől nem szégyen kikapni – válaszolta Racer, majd nagy nehezen talpra állt. – Azonban itt valami félreértés történhetett. Hogy ti lennétek a létező legerősebb csapat? Ez rohadt vicces – tette hozzá nevetve, miközben Dellinger idegesen hallgatta.

– Nevess csak, ameddig tudsz! A következő rúgásomtól padlót fogsz – kiabálta a szőke hajú, majd elindult Racer irányába.

Oldalba rúgta az egy helyben álló Lordost, de a lábát már nem tudta visszahúzni. Racer mindkét kezével megragadta a lábát, és nem állt szándékában elengedi azt. Dellinger pedig igyekezett kiszabadulni a fogságból, de sehogy se tudta elkerülni azt, hogy Racer többször sípcsonton üsse. Dellinger üvöltött kínjában.

– Add fel, kölyök! – utasította megadásra az ellenfelét Racer.

– Dögölj meg!

– Rossz válasz! – Racer elengedte a lábát, majd egy balossal kirúgta a szőnyegről Dellingert.

– Vége van! A Lordok megnyerték az első mérkőzést! Racer sok sérülést szenvedett, de végül nyerni tudott! A következő meccs Gajeel vs. Jackal! Ne menjenek messze, mert nemsokára jövünk – beszélt a közönséghez Gatz, aki nem hangoztatta, de nagyon meglepte az első harc eredménye.

Gajeel ezzel szemben már alig várta, hogy elkezdődjön a küzdelem.

xxx

Gihihi! Úgy látom, hogy sikerült nekik továbbjutni. Nagyon jó! Alig várom, hogy újra megküzdhessek velük. Amúgy jó sokan eljöttek nekik szurkolni. Azon az oldalt csak Fairy Tail-es diákokat lehet látni. Amúgy most nézem, hogy van köztük pár nagyon csinos lányka is. A mázlisták. A mi sulinkba van egy-két lány tanuló, de őket inkább hagyjuk...

A szöszi azt kiabálja, hogy „Hajrá, Natsu". Nem rossz bige...

A mellette ülő is lelkesen szurkol. Aha, szóval ő pedig a szalmakalapos barátnője. Bár a csaj egyenruhája más, de ettől eltekintve egy tízes skálán nálam maximum pontszámot kapna!

Öcsém, a két tökfilkónak mekkora szerencséje van. Oh, ott van egy másik is. Nagyon aranyosnak néz ki így messziről. Jól látom, engem néz? Uh, bárcsak szar lenne a látásom...

Nagyon csúnyán bámul rám! Biztosan megvertem az egyik ismerősét még anno, és most ezért haragszik rám. Viszont nem láttam már én valahol? Mintha ismerném őt... De honnan?

xxx

Elmélkedett a lányon Gajeel, amikor az ellenfele kizökkentette őt a gondolataiból.

– A helyedben ide koncentrálnék! Egy győzelem nem nagy cucc. A többit meccset úgy is mi nyerjük meg – magyarázta gúnyolódva Jackal, aki magabiztosan várta a harcot. – Nem akarok nagyképűnek tűnni, de...

– Fogd be! Bosszantó egy tag vagy – vágott a szavába Gajeel, aki még mindig a lelátót figyelte.

– Mit mondtál? – kérdezte ingerülten Jackal.

Jackal egy százhetvenöt centiméter magas, izmos testfelépítésű fiatalember, akitől nem állt messze a balhé. Sötét, szőke színű haja a válláig ér. Az arca baloldalát a hosszú haja miatt nem lehet látni. A jobb szeme körül több apróbb tetoválás virít, amik fekete foltokra hasonlítottak leginkább.

– Jól hallottad! Amúgy nem értem, hogy miért vagytok úgy elszállva magatoktól – kezdett bele a magyarázatba a fekete hajú. – Egész nap itt lődörögtök, és közben több csapatnak is beszólogattok. Nagyra vagytok magatokkal, mert a One Piece a sulitok. Úgy viselkedtek, mintha verhetetlenek lennétek. Elárulok neked valamit: nem vagytok azok! Sőt, akiket én ismerek, azok közül bármelyikük le tudna titeket győzni. És meg se erőltetné magát...

– Rohadék! Én akármelyiküket le tudnám győzni – hangoztatta idegesen Jackal.

– Dehogy tudnád! Engem se tudsz legyőzni, akkor ellenük végképp nincs esélyed. Azonban túl sok szót pazaroltam rád. Most pedig megkérnélek, hogy hagyj békén... – Gajeel csak addig nézett rá, amíg hozzá beszélt.

A beszélgetés után ismét a lelátót stírölte. Jackal pedig összeszorított ököllel várta, hogy a játékvezető elindítsa a mérkőzést. Gajeel szavai nagyon felhúzták. Alig várta, hogy revánsot vegyen a sérelmeiért. Fél perccel később megszólalt a kong. Jackal nagy irammal rontott az ellenfele irányába. A piercinges ellenben még mindig nem foglalkozott vele.

– Ne becsülj le, te hulladék! – kiabálta Jackal torkaszakadtából, majd készült megütni a „védtelen" embert.

– Öcsém, rohadt bosszantó vagy – szólt hozzá Gajeel, majd egy lépést hátrált, és teljes erejéből fejbe ütötte Jackalt. A nagy lendülettel érkező fiatal könnyű célpont volt Gajeelnak. A szőke ezután előrevágódott.

– Hölgyeim és uraim! A bajnokság legrövidebb ideig tartó mérkőzését láthatták. Gajeel egy ütéssel kiütötte az ellenfelét. Hihetetlenül hangzik, de a Lordok már kettő-nullra vezetnek! Még egy győzelem, és biztos a továbbjutás! A következő harc: Totomaru vs. Gladius! – Gatz azt gondolta, hogy az „OP Five" erősebb csapat, de be kellett látnia, hogy tévedett.

Totomaru egy fiatal férfi. Hosszú haja lófarokban van felfogva, amit két oldalra lehet elválasztani. Ezt jól tükrözi, hogy egyik oldal teljesen fekete, a másik pedig fehér színű. Arcára három fekete vonal van tetoválva, melyek vízszintesen követve egymást egy vonalat alkotnak. Totomaru harmadikos, és egyben Loki osztálytársa. Amikor Enel terrorizálta az iskolát, pár társához hasonlóan, nem csatlakozott a bandához. Lokival azután lettek jó barátok, miután Enelt és a többieket legyőzték a Fairy Tail tanulói. A versenyre igaz nem sok kedve volt jönni, de Lucci látott benne lehetőséget, ezért megkérte, hogy csatlakozzon hozzájuk.

Gladius általában hosszabbított, sötét színű kabátot visel. Arcát nem sokan ismerik, hiszen egy maszkkal takarja el arca alsóbb részét, és szemét pedig kék szemüveggel rejti el. Világos kék színű haja punk szerű stílusban van felzselézve.

A harmadik viadal is kezdetét vette. A felek nagyjából egyforma erőt képviseltek. A küzdelem alatt mindketten szereztek egy-két jól bevitt ütést, de sokáig úgy tűnt, hogy döntetlennel zárul a mérkőzés. Azonban húsz másodperccel a vége előtt Gladius kihasználta az ellenfele fáradtságát, és minden erejével ütni, majd rúgni kezdte Totomarut. Egy óvatlan pillanatban sikerült állon ütnie a Lordost, aki kiesett a szőnyegről. Annyira megszédült, hogy nem tudta tovább folytatni a harcot. A bíró lefújta a harcot.

Az állás immár kettő-egy. Totomaru segítségére sietett Gajeel és Loki, akik talpra állították a társukat. A fiú dühös volt magára, hogy nem sikerült legalább egy döntetlent kihozni ebből a küzdelemből. Lucci azonban nem neheztelt rá emiatt. Helyette megdicsérte őt, és megnyugtatta, hogy az elmúlt hetek alatt rengeteget fejlődött. Ahogyan a többiek is biztatták, hogy ne csüggedjen, mert nagyon jól harcolt.

A következő mérkőzés Loki vs. Tempester, és itt se a szemüveges srácot látták esélyesnek. Loki azonban nem foglalkozott ezzel, és a tatamin várta, hogy végre elkezdődjön a saját viadala.

Tempester egy jóképű, izmos, sötétebb bőrű srác. Fokozatos haja válláig ér és az arcát helyenként tincsekben takarja. Öltözés szempontjából igyekszik olyan felsőket hordani, melyek nem takarják el a karjait és a mellkasát.

A negyedik meccs is kezdetét vette. Loki kezdeményezett elsőnek, aki bízott abban, hogy sikerül egy védtelen rést találni az ellenfelén. Tempester három percig csak a védekezéssel törődött. A taktikája abból állt, hogy kifárassza Lokit, aki egyre idegesebben kezdett viselkedni. A fiatalabbik hiába igyekezett, nem tudta komolyabban megsebesíteni Tempestert.

A One Piece tanulója végül mozgásba lendült. Az elején még Loki hárítani tudta az ütéseit, de miután Tempester oldalba rúgta őt, leengedte a védelmét, amit a másik ki is használt. Hétszer ütötte arcon, mielőtt Loki padlót fogott. A narancssárga hajú hallotta, hogy a bíró rászámol, és emiatt igyekezett két lábra állni. Viszont hiába próbálkozott. A tizediknél se sikerült felkelni a földről.

Loki csalódott magában. Sőt, szégyellte, hogy ilyen könnyedén elbántak vele. Pedig be akarta bizonyítani, hogy ő is remek harcos, akire bármikor számíthatnak. Idegességében a földet ütötte, de Lucci mögé állt, és elkapta a kezét.

– Nyugodj meg, Loki!

– Lucci-senpai... Én... Vesztettem – ecsetelte búskomoran Loki, miközben Totomaru odaballagott hozzá, és segített neki talpra állni.

– Emiatt ne bánkódj! A legjobbakkal is előfordul, hogy vesztenek néhanapján. Ma nem sikerült, de legközelebb te fogsz nyerni!

– Értettem, senpai! Legközelebb nyerni fogok – válaszolta könnyes szemmel Loki, aki örült, hogy Lucci-senpai ennyire megbízott benne.

Az utolsó csata a két csapat között nemsokára elkezdődik. Lucci vs. Bellamy, a két csapatkapitány fog megküzdeni egymással.

Bellamy egy magas, masszív testfelépítésű férfi. Világos bőre ellenére egy gengszter megjelenését váltja ki. Jobb szemén egy seb húzódik végig, amit a szőke haja miatt nem lehet teljesen látni. Ehhez illően a karjain és a mellkasán szem alakú tetoválások vannak.

Az Op Five kapitánya gúnyolódott Lucci csapattársán.

– Szánalmas! Vagy inkább nevetséges? Nem gondoltam volna, hogy a Phantom Lord diákjai ilyen gyengék... – kezdett bele a beszédbe nevetve Bellamy, aki élvezte, hogy sértegetheti a másikat. – Azt a két győzelmet is a szerencsének köszönhetitek...

– Értem, szóval ezt gondolod rólunk – válaszolt vissza higgadtan Lucci. – Azért én nem csalódtam bennetek. Azt kaptam, amit vártam. Egy beképzelt banda benyomását keltitek bennem, akik már rég nem kaptak egy kiadós verést. Ráadásul idegen helyen tartózkodsz, és még így is van pofád sértegetni minket!

– Miért? Azt gondolod, hogy erősebbek vagytok?

– Nem csak hiszem, hanem tudom! Viszont egy örök vesztes ezt nem tudná felfogni...

– Örök vesztes? Miért lennék az? Hiszen én vagyok a sulim legerősebb harcosa! Senki se tud legyőzni!

– Aha, csak elfelejtesz valamit, kedves Bellamy: ez nem a One Piece! Ez a város nem Nanohana! Most Magnoliában vagy – magyarázta Lucci, majd folytatta. – Az itteni emberek pedig rohadtul nem kedvelik az olyan embereket, mint amilyenek ti vagytok. Mellékesen megkérdezném, hogy régen is ekkora nagy legény voltál? Tudod, amikor Natsu Dragneel és a haverjai odajártak. Vagy rejtőzködő életet éltél? Bár a félelmed jogos lehetett, hiszen tudom, hogy milyen erősek.

– Rohadék! Lehet, hogy régen ők voltak a legjobbak, de már annak az időszaknak vége! – kiabálta felbőszülve Bellamy. – Azok a rohadékok otthagyták a One Piece-t! Tudod miért? Mert gyávák! Féltek, hogy egyszer valaki letaszítja őket a trónról!

– Te magadtól vagy ilyen hülye, vagy valaki közben fogja a kezedet? Nem tudom, akik szembeszállnak több száz emberrel, arra nem mondanám, hogy gyáva – mondta határozottan Lucci. – Ti csak akkor vagytok erősek, ha sokan vagytok! Egyedül semmire se mentek! Ellenben velük, ti csak egy vesztes társaság vagytok! De miért magyarázkodok neked? Hiszen úgy se látod be, hogy igazam van... – Luccy ezután megállt vele szemben, és várta a kezdést.

Bellamy ideges, vörös fejjel nézett rá, miközben fogcsikorgatva igyekezte magát megnyugtatni. Alig várta, hogy megleckéztesse az ellenfelét!

Végre-valahára elkezdődött a csapatok közti utolsó mérkőzés. Bellamy a gyorsaságát igyekezte kihasználni. Lucci nem mozdult a helyéről. Csak figyelte a másik mozdulatát. Bellamy közelebb merészkedett hozzá, és ahogyan csak bírta, megütötte Luccit. Homlokon találta el, de Lucci egy tapodtad se ment arrébb. A homlokán lévő seb vére lecsordult az arcán.

– Mi lesz, Rob Lucci? Ennyire betojtál tőlem? – kérdezte Bellamy, miközben újból ütni készült.

A második lehetőségét azonban nem tudta kihasználni. Luccy egy kézzel hárította az ütést!

– Miről beszélsz? Ettől a gyenge támadástól nem fogok padlót! – üvöltötte Lucci, és viszonzásképp homlokon ütötte a szőkét.

Bellamy hátra esett volna, de Lucci az egyik kezét még mindig tartotta. Visszahúzta őt, majd ismét megütötte. Ezt a mozdulatsort még kétszer eljátszotta, amikor visszahúzva Bellamyt elengedte a kezét. Végül teljes erejéből mellkason ütötte az ellenlábasát, aki vért köpve előre esett. Mozdulatlanul feküdt egy helyben.

– Látod? Nem tudtál elmozdítani a helyemről sem. Ráadásul, amíg te magadért küzdesz, én a barátaimért harcolok – zárta le a témát Lucci, majd ökölbe szorított kézzel ujjongani kezdett.

A mindig nyugodt fiú a tőle szokatlan módon engedett az érzelmeknek, és a többiekkel együtt ünnepelte, hogy a csapata továbbjutott. A helyiek egy része ünnepelte a győzteseket.

A női rajongók nagy bánatára a Fairy Tail Men csapata simán kikapott. Egy párharcot se tudtak megnyerni. A selejtező meccsek után, a nyolcaddöntő meccsei is befejeződtek. Zoróék könnyedén bejutottak a legjobb nyolc közé, és bizakodva várhatták a holnapi sorsolást.

Sting csapata, a Sabertooth is sikeresen vette a nehéz akadályt. A Lordok se tétlenkedtek, és a nyolcaddöntőt öt-nullra nyerték.

Az egyik esélyes csapat, a Marine5 megerőltetés nélkül nyerte meg a pénteki küzdelmeit. Akárcsak a Grimoire Heart, akik rövid idő alatt nyerték meg a saját viadalaikat.

Ahogy véget értek a harcok, a Grimoire Heart kapitánya, Eustass Kid telefonált egy ismerősének.

xxx

– Itt Kid! Főnök, sikeresen vettük az első akadályt! – kezdett bele Kid, amit a túloldalon lévő ember érdeklődve hallgatott.

– Ez a minimum, amit elvártam tőletek. A tervnek megfelelően pedig holnap elmegyek Magnoliába, hogy személyesen is találkozhassak Natsu Dragneelel, az új Neveletlen bagázs tagjával...

– Biztos ebben? Két hete összetűzésbe keveredett a Grand Line bandával! Ha felismerik önt, akkor könnyen bajba kerülhet...

– Ne viccelődj, Kid! Legutóbb se tudtak legyőzni!

– Ez igaz...

– Látod? Nem lesz itt baj! Amúgy Kid, holnap nem kell visszafogni magatokat! Bárki legyen az ellenfél, nektek nyernetek kell! Világosan fogalmaztam?

– Igen, főnök!

– Helyes! Holnap a lelátón figyellek benneteket. Most pedig irány vissza a hotel! Ne keveredjetek ma balhéba...

– Ne aggódjon, nem fogunk hülyeséget csinálni – válaszolta Kid, majd kinyomta a mobilját.

xxx

Grayék elbúcsúztak a szurkolóiktól, és hazaindultak. Az öt fiún kívül ott volt még három lány, nevezetesen Lucy, Nami és Robin. A fiatal lány családja ma nem volt otthon, és mivel amúgy se volt jobb dolga, elfogadta Lucy meginvitálását hozzájuk. Namit pedig nem kellett sokáig győzködni, hiszen szívesen lógott együtt a barátaival.

A narancssárga hajú lány Luffyval kéz a kézben haladtak. Akárcsak Natsuék, akik egymást közt beszélték ki a mai nap eseményeit. Robin pedig Sanjival és Grayjel beszélgetett, miközben Zoro mögöttük sétált.

– Robin-chan, a helyedben én vigyáznék ezzel az alakkal – mutatott hátra Sanji, amire Zoro nem reagált. – Mi van, Marimo? Nagyon csendben vagy. Ez nem vall rád...

– Fogd be! Most nincs kedvem beszélni – válaszolta vissza mogorván Zoro, ami meglepte a barátait.

– Bocsi, akkor nem zavarlak tovább – kért elnézést Sanji, aki nem értette, hogy miért viselkedik így a haverja.

– Amúgy Robin, jól érezted ma magad? Azt hallottam, hogy inkább tanulással töltöd a szabadidődet – érdeklődött kíváncsian Gray, aki közben szintén azon gondolkodott, hogy Zorónak ugyan mi lehet a baja.

– Igen, jól éreztem magam! Tanulni valóban szeretek, de érdekelnek a sportesemények is. – válaszolt a kérdésre Robin, amikor eszébe jutott valami. – Amúgy ma ügyesek voltatok! Mind az öten nagyon erősek vagytok. Ám Gray-senpai, lenne egy kérdésem...

– Mi lenne az?

– Ki a legerősebb köztetek? – tette fel a kérdést Robin, amire hamar jött a válasz.

– Természetesen én! – mondták egyszerre négyen is.

– Gray, ne áltasd magad! Ellenem esélyed sincs! – Natsu beszólása után a két fiú szájkaratét vívott, és hazáig egymást szekálták.

Luffy és Sanji szintén a saját érveikkel igyekezték egymást meggyőzni. Azonban egész úton se tudták ezt a vitát eldönteni. Lucy és Nami minden tőlük telhetőt megtettek, de most ők se tudtak ebben a kérdésben megegyezni. Mert szerintük a saját barátjuknál nincs erősebb...

Robin csak mosolygott rajtuk, miközben lemaradt a csapattól, és Zoróval beszélgetett.

– Nagyon ravasz a kisasszony. Tudtad, hogy ez egy kényes téma. A hülyék meg egyből összekaptak... – kezdett bele a beszédbe Zoro, aki eddig csendes hallgatója volta fejleményeknek. – Gondolom, most meg arra vagy kíváncsi, hogy miért viselkedtem így az előbb. Jól sejtem?

– Eltaláltad! – válaszolta mosolygósan Robin. – Akkor elárulod, hogy mi a bajod?

– Igen.

– Tényleg?

– Persze, hogy nem! – Zoro zsebre dugott kézzel haladt, míg Robin le se tudta róla venni a tekintetét.

– Ne csináld ezt! Tudni akarom – kérlelte a fekete hajú lány, miközben remegett.

Robin vékony kabátja semmit se ért a hideg ellen. Zoro észrevette, hogy a lány nagyon fázik mellette. A fiú levette a kabátját, majd Robint hátulról betakarta vele.

– Sen-Senpai? – csodálkozott a fiú kedvességén Robin. Zorónak köszönhetően már jobban érezte magát.

– November végén már célszerűbb vastagabb kabátot hordani – jegyezte meg halkan, karba tett kézzel Zoro, aki jól bírta a hűvös időt, de azért szeretett volna már minél hamarabb haza érni.

– Zoro-senpai, te miattam vagy mérges? – puhatolózott kíváncsian Robin. – Zavar téged, hogy nem úgy öltöztem fel, mint ahogyan azt kellett volna?

– Engem úgy általában nem érdekel, hogy a másik hogyan öltözik fel. Viszont most nem hagyhatom, hogy az aranyos tanárnőm lebetegedjen itt nekem! Kivel fogok akkor jövő héten menni a könyvbemutatóra? – kérdezett vissza vigyorogva Zoro, amin Robin csak nevetett.

Ők ketten szép csendben sétáltak egymás mellett, miközben az előttük lévő társaság még mindig veszekedett egymással.