Van valami, ami közös bennünk, Gray Fullbuster. Szeretjük a hideget, ezáltal imádjuk a téli időjárást. Nem csak te, néha én is gondolkodás nélkül megszabadulok a ruháimtól. Úgy, hogy azt elsőnek észre se veszem. És még nem is mondtam azt, hogy te is kedvelsz egy bizonyos lányt, aki engem sajnos elhagyott. Ha tudnád, számomra mennyire nem vagy szimpatikus.

Miért kellett neked aznap mellé ülni? Szó nélkül, csendben kereshettél volna magadnak egy helyet.

„Szóval, ki szeretné, hogy melléüljek?"

Ezzel a kérdéssel mindent tönkre tettél. Felkeltetted egy lány érdeklődését, akibe már évek óta bele voltam zúgva. Nekem nem engedte meg, hogy melléüljek, hiába próbálkoztam. Neked elsőre sikerült megvalósítani ezt. Később észrevettem, hogy ti ketten mennyire jól kijöttök egymással. Még egy ok az irigységre...

Ellenben igyekeztem ezt a meghitt légkört minél többször megzavarni. Nem mondtam le róla, és te ezt nagyon is tudtad. Amikor azt hittem, hogy az összes esélyem elszállt, te hibáztál a sportfesztiválon. Ha tudnád mennyire örültem én ennek. Viszont féltem, hogy kibékültök.

Gyorsan kellett cselekednem, és bevallottam az érzéseimet Juviának. Bár azt még én se gondoltam komolyan, hogy Juvia ilyen könnyen belemegy a dologba. Mintha a fellegekben szálltam volna, annyira boldog voltam. Azt hittem, hogy minden szép lesz, akárcsak a mesében. „Boldogan éltek, míg meg nem haltak."

Azonban ez a mese nekem rövid ideig tartott. De kit akarok becsapni? Láttam rajta, hogy ő nem érez irántam semmit se. Tisztában voltam ezzel, de mégis reménykedtem. Hátha ez az érzés kölcsönös lesz. Most már te is tudod, hogy nem lett az. Juvia más srácot kedvel.

Bár, ha hamarabb megmondom neki, hogy szeretem, akkor lehet, hogy másképpen alakultak volna a dolgok. Túl sokáig vártam. Viszont a múltat nem lehet megváltoztatni, bármennyire is akarja az ember. Az elmúlt egy hónap nagyon borzalmasan telt.

Reményvesztett. Ez illett rám a legjobban. Sokáig gondolkodtam azon, hogy vajon mi van benned, ami belőlem hiányzik? Mit csinálsz jobban, mint én? Ezt a választ a szalagavatón találtam meg. Mennyire másként viselkedtél.

Meg szinte aznap mindenki. Se te, se a többiek nem veszik észre, de Gray, ti öten nagy hatást tudtok gyakorolni az emberre. Az érzések a felszínre törnek, és ezt ti idézitek elő. Észre se vettem, hogy mikor kezdődött el az a pillanat, amikor valamilyen oknál fogva egyre jobban megkedveltelek titeket. Még téged is, holott még mindig fel tudsz bosszantani azzal a hülye vigyoroddal... Látszik, valami sose fog változni, teljen el bármennyi idő.

Erős vagy! Ezzel tisztában vagyok. Most is milyen komolyan figyelsz engem. Nem becsülsz le, és ez jól esik. Nem azért jöttem ide, hogy nyerjek. Engem az se érdekel, ha a küzdelem végén a kórházba visznek. Meg akarlak ütni! Minden erőmmel! Egy ütést szeretnék bevinni, hogy megértsd, mit érzek most. Mindent megteszek azért az egy ütésért.

Gondolta magában a fiú, miközben a hangosbemondó közölte, hogy egy perc múlva kezdődik a harc. Ahogyan ő, Gray se tudta róla levenni a tekintetét. Várta, hogy mikor telik le végre az egy perc. Viszont a fekete hajúnak is volt egy-két gondolata róla.

Te vagy az első ember, aki felé irigykedve tekintettem szinte mindennap. Egyfelől te vagy az első ember, akit a leginkább megsajnáltam egy bizonyos ok miatt. Miért vagyok irigy? Mert te lassan négy éve ismered őt. Többet tudsz róla, mint én, és ez bosszant. Az ismerőse, az egyik közeli barátja vagy, akiben teljes mértékben megbízik.

Biztosan sok szép közös emléked van vele kapcsolatban. Nekem ebből kevés van. Dühítő, hogy én nem lehettem már itt a legelején! Az élet valamennyire kicseszett velem. Mindig olyan csajokkal jöttem össze, amit később aztán megbántam. Kurva volt mind, nem kell szépíteni! Ezért is furcsa egy olyan lánnyal találkozni, akit nem csak a külső foglalkoztat. Akit rohadtul nem érdekel, hogy nekem mennyi pénzem van.

Ahány intelligens lánnyal találkoztam az elmúlt tizennyolc évben, az többnyire foglalt volt. Esetleg pont az egyik haveromnak tetszett, és ezáltal nem közeledhettem „úgy" feléjük...

Ott van Lucy és Nami! Szép, okos, kedves lányok, akik már foglaltak. Bár náluk pont azért nem lett volna esélyem, mert ők már kiskorukban találkoztak azzal a két hülyével. De ők valóban szeretik egymást, ami miatt nincs is jogom féltékenykedni. Remélem, az életük végéig együtt maradnak. Mert a két lány hiába keresne mást helyettük, tőlük jobb krapekokat nem találnak a bolygón. Okosabbat, szebbet talán, de jobbat nem!

Erza-san is nagyon vonzó nő, ellenben szintén van barátja. Mirajane-san pedig egy teljesen más kategóriát képvisel. Nála nincs esélyem.

Kana és Levy. Rájuk is igaz az, amit Lucyékről mondtam. Viszont hiába egyedülállóak, ha nekem pont egy másik lány tetszett meg...

Mert tetszik, és ezt nem vitatom. Viszont Juvia nem az fajta lány, aki könnyen adná magát. Én megpróbáltam, de elsőnek nem jött össze. Egy csók, egy pofon. Nem is, inkább két pofont kaptam tőle. A másodikat akkor, amikor ti ketten együtt jártatok. Sok minden fájt már nekem, de ez pont olyan volt, amit nehezen tudtam elviselni. Egy hónap szenvedés után azonban új esélyt kaptam az élettől.

Itt viszont elkezdtelek sajnálni téged. Hiszen hiába tettél meg mindent, nem sikerült magad mellett tartanod Juviát. Rossz egy viszonzatlan kapcsolatban élni. Remélem, egyszer te is megtalálod majd a tökéletes nőt... Egy nőt, aki szeret téged.

Lehet, hogy még érzel valamit Juvia iránt, de ez nem számít! Nem mondok le róla! Addig fogok küzdeni érte, míg szerelmes nem lesz belém. Több mint egy hónap telt el, mióta szakítottatok. Eddig csendben maradtam, de ha vége lesz ennek a bajnokságnak, utána már csak is egy dolog fog foglalkoztatni. Minden erőmmel azon leszek, hogy összejöjjek vele! Vele akarok lenni, amíg csak élek! Örülök, hogy itt vagy a tatamin! Készülj fel, mert nem fogok ellened lazítani. Le foglak győzni, Lyon Vastia!

xxx

A feszültség egyre csak fokozódott, amikor végre-valahára megszólalt a kong, és ezzel kezdetét vette az első mérkőzés. Lyon támadott, miközben Gray szépen kitért előle, és ellenütésekkel taszította hátrébb az ellenfelét. Gray több gyors ütést mért Lyon arcára, aki kirepült a tatamiról. A bíró odalépett hozzá, és megkezdte a rászámolást.

– Egy perc se telt el, Lyon már is kikerült a tatamiról! Gray eddig ügyesen kihasználja az ellenfele hibáit – mondta el az észrevételét Gatz, aki minden egyes pillanatot igyekszik közölni a nézőkkel.

– Állj fel, Lyon! Még nem végeztem veled! – szólt hozzá magabiztosan Gray, aki látta, hogy a szavai megtették a hatásukat.

– Fogd be, Gray! – Lyon az ötödik rászámolásnál talpra állt, és visszatért a küzdőtérre.

A harc ismét folytatódott. Gray vette át a kezdeményezést, és minden irányból támadta Lyont. Egy újabb ütés a fejre, és Lyon megint a földre huppant. A rászámolás ismét megkezdődött. Az ezüst hajú minden erejével azon volt, hogy talpra álljon.

– Még nincs vége... – mondta fogcsikorgatva, majd újból két lábra állt.

A bíró ismét elindította a küzdelmet. Összeszedve az erejét, Lyon mindent megtett, hogy legyőzze Grayt. A fekete hajú azonban esélyt se hagyott a másiknak. Lábbal gyomron rúgta Lyont, aki fél térdre ereszkedett. Kínjában a fájós részt fogta.

– Állj fel! – utasította őt Gray, aki hátrébb lépett. – Adj bele mindent!

– Ne becsülj le engem! – ordította dühösen Lyon, aki a mérkőzés alatt először ütötte meg Grayt. Viszont ez nem okozott komolyabb sérülést.

– Tudom, hogy mit érzel, de megígérem neked, hogy vigyázni fogok rá. – Gray ezután ismét gyomorszájon rúgta, amitől Lyon végleg összerogyott.

Nem próbált meg felállni. A játékvezető pedig elszámolt tízig...

– Véget ért a harc, a csapatkapitány, Gray Fullbuster megszerezte a Neveletlen bagázs számára az első győzelmét. A Thousand Sunny nehéz helyzetben van – magyarázta a meccs kimenetelét Gatz, miközben Gray odasétált Lyonhoz.

A nyertes lehajolt hozzá, majd segített neki talpra állni. A szurkolók ezt a gesztust meg is tapsolták.

– Hülye, nem kell a szánalmad – beszélt hozzá halkan Lyon.

– Ez nem szánalom. Csak ugye mindjárt jön a második mérkőzés, és gondoltam lehúzlak a pályáról – válaszolta jókedvűen Gray.

– Te mocsok – mondta most már szintén mosolyogva a fiú osztálytársa. – De akkor tartsd a szavad! Ha hazudtál az imént, akkor kinyírlak!

– Ne aggódj, nem hazudtam! – Gray ezután odavitte a Lyont a csapattársaihoz, majd visszatért az övéihez.

– Szép volt – gratulált neki elsőként Natsu. – De akkor most már hadd jöjjek én!

– Ülj le a seggedre! Az előbb beszéltük meg, hogy Luffy következik – szidta le a társát Sanji. – Te a negyedik vagy a sorban.

– Jól van, na! Felfogtam – dünnyögte Natsu, majd visszaült a helyére.

– Mindent elmondtál neki? – kérdezte Graytől Zoro, aki szintén a kispadon foglalt helyet.

– Ja, mindent – válaszolta Gray, miközben leült mellé.

– Az király! Luffy, csak ügyesen! – buzdította a barátját a zöld hajú.

– Oké – válaszolta vihogva, miközben a tatamira lépett.

– A következő meccs Luffy vs. Bartolomeo közt zajlik. Reméljük, ez is olyan jó mérkőzés lesz, mint az előző – mondta el a véleményét Gatz.

Bartolomeo egy magas, sovány testalkatú, izmos férfi, aki nem túl bizalomgerjesztő. Világos zöld színű haját vad, rockerszerű stílusban hordta. A tekintetét egy démonéval lehetne összehasonlítani, aki minden élőlényt megvet és gyűlöl egyaránt. A két agyarszerű foga még félelmetesebbé tette őt. A jobb szeme alatt két, vékony vonalat tetováltatott, de senkinek se mondta el, hogy miért is tette ezt. Kevés ember van, akit kedvel, de ugyanúgy őt se szeretik sokan. Bartolomeóék meccséig volt még pár perc szünet, amit a fiú ki is használt. Tőle szokatlan módon, odalépett Luffyhoz, és beszédet kezdeményezett.

– Te lennél Monkey D. Luffy? – kérdezte tőle feszülten Bartolomeo.

– Ja, én vagyok – válaszolta magabiztosan Luffy.

– Az én nevem Bartolomeo! Remélem Nami-senpai nem túlzott veled kapcsolatban...

– Ismered Namit?

– Persze, hiszen az osztálytársam! Viszont vele ellentétben, én nem fogadok el Nami-senpai mellé egy olyan srácot, aki nálam gyengébb! Szóval, ha veszítesz, szakítanod kell vele – mondta Bartolomeo, aki mélyen a másik szemébe nézett.

– Hé, te kakastaréj... – kezdett bele Luffy, miközben az előbbi jó kedve teljesen megszűnt. – Megismételnéd az előbbit?

– Nami-senpai megmentette az életemet! Ekkor eldöntöttem, hogy törlesztem felé az adósságom – magyarázta lelkesen Bartolomeo. – És mivel csodálom őt, nem hagyhatom, hogy egy névtelen senki csak úgy tönkre tegye Nami-senpai hírnevét! Főleg nem egy olyannak, aki egyedül semmire se képes!

– Hát erről van szó... – Luffy ezután megfordult és visszanézett a csapatársai irányába. – Sanji! Melegíts be! Ez egy rövid harc lesz!

– Értettem – válaszolta a szőke, aki látta, hogy Luffy egyre feszültebben viselkedik.

Ökölbe szorított kezei remegtek. A fekete hajút ritkán lehet kihozni a sodrából, de az ellenfelének sikerült egy számára fontos dologba belekötni. Zoróék csak reménykedhettek, hogy Luffy nem csinál semmi marhaságot, ami veszélybe sodorná a bajnokságon való szereplésüket.

– Egy perced van! Ha addig nem tudsz legyőzni engem, akkor neked annyi – fejezte be a témát Luffy, majd a tatami közepére ballagott.

Bartolomeót meglepte a szalmakalapos viselkedése. Azt hitte egyből neki fog ugrani. Ellenben megpróbált higgadt maradni. Viszont rossz érzés kerítette hatalmába. Az a tekintet, ahogy hátranézett rá. Elmélkedett Bartolomeo, de nem volt ideje ezen sokat agyalni, mert a viadal nem sokára elkezdődik.

A harc végül kezdetét vette. Bartolomeo meglepetésére, Luffy egy tapodtat sem mozdult el a helyéről. Széttárt karokkal várta, hogy mikor támadja meg végre a riválisa. Ez a viselkedése a jelenlévőket is teljesen ledöbbentette.

– Mi van? Nem jössz? Mindjárt lejár az időd – tette fel a kérdéseket Luffy, ami nem kis félelmet váltott ki a másik emberből.

Mi van ezzel a sráccal? Elsőnek azt hittem, hogy ez egy mitugrász kis korcs, aki biztosan csak ki akarja használni Nami-senpai kedvességét. De ez a srác komolyan védtelenül azt várja, hogy megtámadjam őt? Elment az esze! Viszont ez a gyilkos tekintet. Beparázok tőle, annyira félelmetes aurát bocsát ki magából. Lehet, hogy mégse egy „névtelen senki" akinek lehordtam az imént?

– Letelt az idő! Ha te nem jössz, akkor megyek én! – kiáltotta Luffy, aki egy jobbost készült leadni, amit Bartolomeo nagy nehezen hárított.

Bassza meg, ez nagyon fáj! Biztos, hogy ez a srác ember? Az ereje lenyűgöző! Sose láttam még hozzá hasonlót. De a közelharcban akkor se tud legyőzni engem!

Bartolomeo megragadta a másik személy öklét, majd a szabad kezével arcon ütötte Luffyt.

– Ez az! Ilyen közelről nem hibázok – jelentette ki elszántan, miközben ismét meg akarta ütni Luffyt.

Azonban a második kísérletet a szalmakalapos hárította. Kiszabadítva a másik kezét, állon ütötte Bartolomeot.

– Véged van! – üvöltötte Luffy, aki a másik ökle segítségével, kirepítette a vetélytársát, aki a csapatuk kispadja előtt ért földet.

– Túl erős... Te tényleg nagyon erős vagy... Luffy-senpai – mondta Bartolomeo lassan, mielőtt elvesztette volna az eszméletét.

– Fantasztikus! Monkey D. Luffy két ütéssel nyerni tudott! Bartolomeo még mindig nem tért magához. Hordágyon viszik le a pályáról. Reméljük, nem történt komolyabb baja... Viszont a Neveletlen bagázs már csak egy győzelemre van attól, hogy biztosan tovább jusson a ma megrendezésre kerülő nyolcaddöntőbe! De a szabályok szerint ma a csapatok minden tagjának kell harcolni, szóval a Thousand Sunny még fordíthat a meccs állásán. A következő ütközet Sanji vs. Franky! Ne menjenek messze, mert mindjárt kezdünk – tájékoztatta az embereket Gatz, miközben Luffy visszasétált a csapattársaihoz.

– Hé, minden rendben? – kérdezte a barátját Zoro.

– Minden oké! Csak egy kicsit felhúztam magam – válaszolta most már emelkedett hangulatban Luffy.

– Csak egy kicsit? – tette fel neki a kérdést egyszerre Natsu és Gray.

– Ja, hiszen a végén visszafogtam magam. De most már el kell, hogy fogadjon engem! Én nyertem – magyarázta nekik Luffy, ami a többieknek nagyon zavaros volt.

A harmadik meccs is nemsokára elkezdődik. Sanji ellenlábasa Franky, aki magasságban kilógott a mezőnyből. A két méter magas, kigyúrt testalkatú ember szintén egyedi volt. Világoskék színű, hosszú haját hátrazselézve hordta. Franky szemöldöke meglehetősen hosszú és zord. Ezen kívül mindkét alsó szempillájából kilógott három darab pilla, ami hosszabb volt a többitől. A szögletes áll is közrejátszott abban, hogy az emberek elsőnek megijednek, amikor meglátják őt. Védjegye az alkarjain lévő csillag alakú tetoválások, amire Franky mindig is büszke volt.

– Ma kifejezetten szuper formában vagyok! Bocsi, tesó, de ma veszíteni fogsz – szólt Sanjihoz életvidáman Franky, miközben a két alkarját összeérintette a magasban, és a „Szuper" szót kiabálta.

– Sajnos el kell, hogy keserítselek. Hét rúgást kapsz, mielőtt a földre kerülsz. Ezt jól jegyezd meg, Franky – ecsetelte neki magabiztosan Sanji, miközben zsebre dugott kézzel várta, hogy a bíró végre elindítsa az összecsapást.

Chö, azt hiszi, hogy ettől betojtam? Hát tévedésben vagy, Fekete lábú Sanji. Én a haverommal ellentétben, nem fogok teketóriázni, ha az ellenfelem önként felkínálja magát. Szuperül érzem magam. Ezért biztos, hogy ma én nyerek!

Megszólalt a kong, és ezzel kezdetét vette a küzdelem. Franky igyekezett megragadni Sanjit, hogy aztán leszorítva a földre, feladásra kényszerítse a szőke hajút. Ha csak egyszer is fogást tudna találni rajta, akkor nyerhetne. Gondolta magában Franky, miközben Sanji két jól irányzott rúgással visszalökte őt.

– Kettő – számolta a rúgásokat Sanji, miközben kigáncsolta Frankyt, majd felugorva a levegőbe, bal lábbal mellkason rúgta a védtelen embert. Franky a támadástól fel is köpött egy kis adag vért, de a rászámolás közepén újból talpra állt.

– Nem rossz, Tesó – mondta fájdalmas arckifejezéssel Franky, miközben a mellkasát fogta. – De, ha jól számolom, már csak három rúgásod maradt! Ha férfi vagy, akkor megmutatod, hogy tartod a szavad! Ha pedig nem sikerül, akkor hazug vagy! Jól mondom?

– Akkor nem várakoztatlak tovább. Örülök, hogy vannak még olyan emberek, akiket érdekel még a becsület fogalma! Most pedig fejezzük be ezt – válaszolta neki Sanji, majd Franky felé iramodott.

Az első rúgás annyira erősre sikeredett, hogy eltörte Franky bal karját. A második rúgás a gyomortájékot érte, és Franky nagy fájdalmakkal borult térdre. Sanji pedig megadta neki a kegyelemdöfést. Az utolsó rúgással hátulról fejbe rúgta az ellenfelét, aki így előre vágódott.

– Uh, ez nagyon durva volt! Sanji esélyt se hagyott Frankynek, akit a társához hasonlóan, szintén hordágyon visznek le a tatamiról. A Gol D. Roger tanulóinak ma nincs szerencséjük... Ezzel eldőlt, hogy a Neveletlen bagázs csapata már biztosan továbbjutott. Viszont, ha holnap előnyösebb helyzetből akarják várni a sorsolást, akkor muszáj lesz a hátralévő két meccset is megnyerniük. Natsu vs. Bacchus harca jön nemsokára! Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a harc kimenetele – mondta Gatz, miközben tájékoztatta az embereket a többi mérkőzésről is egyaránt.

– Ez igen, göndörkém! Kis híján megölted a szerencsétlent – beszélt Sanjihoz Zoro, mire a szőke hajú csak legyintett egyet.

– Ne mondj hülyeségeket. Direkt úgy rúgtam meg, hogy később ne legyen komolyabb baja. Meg Luffyhoz hasonlóan, az utolsó rúgásnál visszafogtam magam. De muszáj volt egy kicsit komolyabban harcolnom – szólt vissza Zoróhoz, kivételesen kedves hangnemben Sanji, aki közben szintén leült a padhoz. – Ez a Franky gyerek lehet, hogy most kikapott, de az átlagtól sokkal erősebb. Ha lebecsültem volna őt, akkor könnyen lehet, hogy most engem vinnének el a kórháza

Natsu viszont alig várta, hogy ő következzen. A pálya közepén álldogált, miközben Bacchus nyugodtan ült a földön.

– Máris elfáradtál, cimbora? – érdeklődött az állapotáról Natsu.

– Nyugi, haver! Csak lazulok – válaszolt vissza a fekete hajú, miközben ivott a kulacsából. – Hé, figyelj ide egy kicsit! Egy csöppet megdoppingoltam a szervezetemet. Ha érted, hogy mire gondolok...

– Részemről oké – Natsu tudta, hogy a másik alkoholt ivott, de ez nem nagyon foglalkoztatta. – De azért csak mérsékelten, ha lehet. A végén még kizárnak téged.

– Ez igaz, ennyi elég is! – Bacchus ezután a kulacsát a kispadhoz hajította. – Na, kezdjük el!

Pillanatokkal később megkezdődött a negyedik összecsapás. Natsu támadott, de Bacchus megragadta őt, és a földhöz csapta teljes erejéből. Tenyérrel fejre célzott, de a földön fekvő kézzel kinyomva magát állon rúgta Bacchust, aki hátraesett.

A szédüléstől eltekintve, nem történt komolyabb baja, így a harc tovább folytatódott. Ismét Bacchus támadott, és Natsu csak védekezett. Bacchus tenyérrel felé ütött, miközben Natsu elhajolt előle. Viszonzásképp oldalba ütötte Bacchust, aki egyből a fájós testrészhez kapott. Közben Natsu megragadta a ruhájánál fogva, és amilyen erősen csak lehetett térddel hason rúgta. Bacchus magzat pózban feküdt, és a hasát fájlalta.

Azonban az összes tartalékát előszedve, még egyszer talpra tudott állni. Bacchus az utolsó támadásával mellkason ütötte Natsut, aki hátrébb is lépett egy lépést. A kellemetlen ütést viszonozva, Natsu egy jobbossal kiütötte ellenfelét, aki ezután nem tudta tovább folytatni a harcot.

– Négy-null! A Neveletlen bagázs eddig senkinek sem kegyelmezett! Natsu Dragneel legyőzte Bacchust! Bár amikor Bacchus az utolsó támadásával megütötte Natsut, azt gondoltam, hogy komolyabb sérülést okoz neki. De viszont eddig nagyon jó küzdelmeket láttunk a versenyzőinktől. Jöjjön tehát az utolsó harc, mégpedig Zoro vs. Law! Ha az eddigi eredményeket figyelembe vesszük, akkor Lawnak a legrosszabbra kell felkészülnie – Gatz aggódott, hogy Law is úgy jár, mint a többi társa, akik közül hármat az orvosoknak kellet levinni a pályáról.

– Jó voltál! Az utolsó ütés nagyon király volt – dicsérte a haverját Luffy.

– Köszi! Bár Bacchus tenyeres ütésénél szerencsém volt – mondta el az észrevételét Natsu. – Gyengére sikerült. Azonban már az is csoda, hogy még egyszer fel tudott tápászkodni a földről – mesélte el a meglátását Natsu, majd lepacsizott Zoróval, aki már fel is lépett a tatamira.

– Hát Law, ma nincs szerencsétek – kezdett bele a beszédbe Zoro, miközben Lawhoz sétált.

– Ez van! Ma semmi se jön össze – reagált vissza Law, akinek már nem sok kedve volt harcolni. – Gondolkodtam, hogy feladom a harcot, de akkor Bacchus állandón beszólogatna emiatt. Nekem pedig nincsen türelmem egész évben ezt hallgatni!

– Ahham... De Law, azért adj bele mindent – szólott hozzá ismételten Zoro, majd elkezdődött az utolsó viadal is.

Első ütés, és Law rögtön a padlón hevert. Fel se tudta fogni, annyira gyorsan és váratlanul érte ez az ütés. A bíró rászámol, de még épp időben sikerült neki valahogy felegyenesedni. Folytatódott a harc, és Zoro minden irányból ütötte őt. Law védekezett, de visszatámadni nem tudott. Hiába erőlködött, egyre gyengébbnek érezte magát. Semmi épkézláb ötlet nem jutott az eszébe, amivel felül tudna valahogy kerekedni az ellenfelén.

Tűrte a fájdalmat, amikor Zoro egy rossz lépésnél megcsúszott, ezáltal Law vállon tudta rúgni. Ezután két ütést adott le az arc irányába, de a harmadik elől Zoro kitért, és megragadva a nyakánál fogva a fehér sapkást, a földhöz vágta. A kegyelemdöfés nem egy ütés volt, hanem az, hogy Zoro ezután ismét felkapta az embert, és félfordulatból kidobta a tatamiról Law-ot.

– Vége van! Law nem tud tovább harcolni. A győztes Roronoa Zoro! Ez a harc tartott a legtovább, konkrétan két percig küzdöttek a felek! A Neveletlen bagázs minden meccsét megnyerte! Ha így folytatják, a nyolcaddöntő se lesz nehéz kihívás a számukra, ami nagyjából két óra múlva fog kezdődni. – Gatz úgy érezte, hogy a mai napon ez a csapat nem fog veszíteni.

– Nem rossz, Marimo. Bár nem kapkodtad el. Hamarabb is befejezheted volna – szólt oda gúnyosan Sanji, amire Zoro egyből reagált.

– Fogd be! Úgy küzdök, ahogy én jónak látom! Én se szóltam be, hogy te miért nem rúgtad le egyből Frankyt! Te csak vagánykodni akartál Mirajane-sannak! Ezért nem verted le egyből a tagot, te... Te göndör szemöldök!

– Oh, igazán? Szerintem meg te vagy az, aki itt fitogtatja az erejét egy csaj miatt.

– Mit mondtál? – kérdezte Zoro, majd egy ideig egymással civakodtak.

Miután Grayék sikeresen szétválasztották őket, elindultak egy másik tatami felé, ahol nem sokára egy érdekes összecsapás fog kibontakozni. Azonban, hogy kinyeri a OP Five vs. Lordok meccsét, azt nem tudták előre megmondani.