Két egyetemista fiatal hazafelé tartott. Minden szépnek és jónak tűnhetett, de az egyikükkel valami ma nem stimmelt. Ez pedig a fiú barátnőjének is feltűnt. Hajtva őt a kíváncsiság, a lány nem bírta tovább.

– Kicsim, valami baj van? – érdeklődött Erza a barátja állapotáról.

– Mi? Bocsi, mondtál valamit? – kérdezett vissza zavartan Gerard.

– Azt kérdeztem, hogy történt-e valami? Ma egész nap furán viselkedsz – tért a lényegre Erza, amire elsőnek nem jött válasz.

Hosszas töprengés után Gerard ismét beszélni kezdett.

– Tegnap este a plázában császkáltam, amikor megláttam egy ismerős arcot. Én észrevettem őt, de szerencsémre, ő nem látott meg engem. A balhé elkerülése miatt jobb is így... – kezdett bele a témába Gerard, majd folytatta. – Azonban egy dolog nem hagyott nyugodni: miért van itt? Mit keres a városban? Megmondtam neki, hogy soha többet ne tegye be ide a lábát. Viszont ő nyugodtan mászkál a városban. Pedig egy nem kívánatos személyről van szó...

– Várj egy kicsit, mert ez most nekem zavaros. Remélem, hogy most az apádról beszélsz, ugye? – kérdezte kíváncsian Erza.

– Apámnak éppenséggel sok köze van ehhez a taghoz, de erről már meséltem neked – felelte rosszkedvűen Gerard. – A sok hazugság most fog a felszínre kerülni. Ami a legrosszabb, hogy mi fog történni akkor, ha találkozik Natsuval. Remélem, nem akar vele találkozni.

– Szóval emiatt vagy ilyen nyugtalan. – Erza most már tisztában volt azzal, hogy miért ilyen lehangolt a barátja. – A többieknek elmondtad ezt?

– Nem, rajtad kívül más nem tud erről. Viszont ez egy olyan kényes téma, amit jobb, ha személyesen mondok majd el nekik – válaszolt magabiztosan a barátnője kérdésére Gerard, majd megjegyzésképp még hozzátette. – Azonban annak örülnék a legjobban, ha az öcsém és barátai erről az esetről semmit se tudnának meg. Két hét múlva verseny lesz. Inkább koncentráljanak arra.

– Biztos, hogy ezt akarod? Végtére is Natsunak is tudnia kell erről... – mondta el a saját meglátását Erza.

– Ne aggódj, ha eljön az idő, beszélni fogok vele – zárta le a témát Gerard, miközben tovább elmélkedett a problémán.

Hazaérkezésük pillanatában rajtuk kívül senki más nem tartózkodott otthon. Sabo az unokatestvérével, Luffyval edzett. Ace találkozott néhány régi ismerősével és velük töltötte az időt. Mirajane ahogyan az mostanában tenni szokta, késő estig dolgozott az étteremben.

Erza szorgalmasan tanult, miközben Gerard a konyhában járkált fel-alá. Végül úgy döntött, hogy egy kicsit sétál a városban. A hűvös, őszi idő egy cseppet sem zavarta a kék hajút. Sőt, úgy érezte, hogy most egy kicsit a friss levegőn ki tudja szellőztetni fejét. Miközben késő este mendegélt a lámpákkal megvilágított utcákon, ismét rossz érzés kerítette hatalmába. Pár perc séta után félelme beigazolódott. A túloldalt ismét meglátta azt a bizonyos személyt, akiről ma Erzával hosszasan beszélgetett. Úgy látta, hogy a férfi végig őt figyeli.

Gerard azonban nem ment át oda hozzá. Inkább tovább haladt, majd időközönként néha hátrapillantott. Látta, hogy egy ideig követték őt, de később már sehol se látta azt az embert, aki már nem egy problémát okozott a számára. Gerard elővéve a mobilját, üzenetet küldött az egyik barátjának.

Öt perccel később, amikor egyedül bandukolt a sötét, alig kivilágított utcán, ismét felbukkant előtte az „idegen". Végül is igaz volt valamelyest ez az állítás, mert leszámítva egy-két fontos dolgot, semmit se tudott erről a személyről. Gerard három méterre megállt előtte. A férfi egy rossz póznánál dőlt hanyatt, ami már egy jó ideje nem működött.

– Rég láttalak, Gerard Dragneel. Jah, várjunk csak, te már a Fernandes nevet használod. Ennyire utálod a Dragneel nevet? – kérdezte tőle a fekete hajú, aki pár évvel volt idősebb, mint Gerard.

– Mondanám, hogy örülök a látványodnak, de akkor hazudnék. Áruld el, mi a francot keresel itt? – Gerard nem felelt a kérdésekre, inkább ő akart a saját kérdéseire megkapni a választ.

– Látom, még mindig utálsz engem. Ez az érzés azonban kölcsönös. Amúgy, hogy van Natsu? Hallom, a Fairy Tail középiskolában tanul. Ráadásul végre szerzett magának egy barátnőt. Nem semmi kölyök – kezdett bele vigyorogva a beszédbe a férfi. – Lehet, hogy meglátogatom majd őt...

– Ne tedd! Neki ehhez semmi köze! Mi a faszért akarod belekeverni ebbe őt is? Miért nem élheti boldogan az életét? – kérdezte dühöse tekintettel Gerard. – Inkább Nanohanában keresd a főproblémát. Amúgy hálás vagyok neked azért, hogy akkor megjelentél nálunk. Ha te nem lennél, akkor még mindig hazugságokban élnék. De az öcsémnek erről nem kéne tudnia!

– Értem, szóval van valami, amiért hálás vagy nekem – ecsetelte meglepetten a fekete hajú. – Egyébként nagyon szívesen. Viszont bármit is teszel, Natsuval akkor is beszélni fogok. Azonban akad egy kis bökkenő – szólott ismételten, majd tovább folytatta a beszédet. – Vagyis pontosabban kettő is: te és Natsu. Miattatok sok nehézséget kellett átélnem. Olyankor azt kívántam, bár ne születettek volna meg. Ezzel szemben itt a nagy alkalom arra, hogy leszámoljak az idősebb fivérrel – mondta teljes nyugalomban a fiatal férfi, majd Gerardnak támadt.

A kék hajú az ütéseket hárítani tudta, és visszatámadott. Jó pár ütést bevitt az ellenfelének, de ő ezt meg sem érezve, hasba rúgta Gerardot. A földön fekvő kigáncsolta a fekete hajút, aki így nem tudta bevinni a kegyelemdöfést. Gerard fölé ereszkedett és ütni kezdte őt. A védekező fél végül egy óvatlan pillanatban fel tudott ülni, és a homlokával lefejelte Gerardot, aki hátrébb vágódott. Most fordult az állás, és Gerard volt az, akinek védekeznie kellett. A két talpon lévő több sebből is vérzett.

Főleg a fiatalabbik, akinek az orrából jött a vér. Az idősebbnek végül egy jól sikerült rúgással sikerült kizökkenteni az egyensúlyából Gerardot, aki megszédült a támadás miatt. Mielőtt visszatámadhatott volna, ismét egy ütést kapott be. Végül mellkason rúgva őt, újból hanyatt vágódott. Talpra akart állni, de ellenfele többször is oldalba rúgta a sérült fiút.

– Erős vagy, kölyök! Ellenben engem akkor se tudsz legyőzni – mondta önelégülten a férfi, aki végül szép lassan rátaposott Gerard fejére. – Sajnálom, de a mókának vége. Így is túl sok időt fordítottam rád.

– Pont ezt akartam én is mondani! Ezt kapd ki, te rohadék! – Gerard a földön fekve kitapintott egy kisebb követ maga mellett, amivel fejbe dobta az ellenfelét.

Pont annyi időt nyert magának ezzel, hogy kiszabaduljon a fogságból, majd két lábon állva, félfordulatból oldalba rúgja a fejét fogó ellenlábasát. Viszont a küzdelemnek még mindig nem volt vége. A vetélytársát felbosszantotta az előbbi szituáció. A fején, több helyen vérző ember támadásai, még gyorsabbak és erősebbek lettek. A férfi most kezdett csak komolyabban harcolni. Pillanatokkal később megragadta Gerard nyakát, majd a földhöz vágta a vetélytársát. Erősen szorította a nyakát.

– Idegesítő egy személy vagy, Gerard! De most már tényleg vége lesz! Ezután az öcséd következik! – ordította dühösen a támadó, azonban ezután ütést kapott be a jobb arcára. Ez elegendő volt ahhoz, hogy ismét eltávolodjon Gerardtól.

– Gerard! Hallasz engem? Én vagyok az, Erza! – beszélt hozzá a barátnője, aki gyengéden a földre fektette a fiút.

– Er-za... – nyögte ki nagy nehezen Gerard. Kis híján majdnem megfojtották őt.

– Erza Scarlet? Már csak te hiányoztál ide... De el kell ismernem, egy nőhöz képest nagyon erőset ütsz – kezdett bele a beszédbe Gerard ellenfele, aki nem gondolta volna, hogy megjelenik majd Gerard barátnője is. – Viszont egyedül te sem tudsz engem legyőzni!

– Te szemét! Hogy merészelted őt bántani? – kérdezte tőle ingerülten Erza, aki nem habozott ismét megtámadni a férfit. – Aki bármilyen módon árt a családom egy tagjának, annak nem kegyelmezek! – folytatta Erza, aki kikerülve a felé jövő ütést, megragadta a kabátjánál fogva a nála magasabb embert, és gyomorszájon rúgta őt.

Ezután elkapva az egyik karját, a póznának hajította a meglepődött férfit, aki ezzel szemben még mindig jól tartotta magát.

– Nincs mit tenni, veled is végeznem kell – tette hozzá alig hallhatóan a másik, és habozás nélkül megindult Erza írányába.

– Bocsáss meg, de ebbe a témába és is beleszólnék – kapcsolódott be a beszélgetésbe Mirajane, aki fél kézzel hárította az ütést. – Most nézd meg, miattad ismét be kell piszkítani a kezem. Pedig anno eldöntöttem, hogy soha többé nem fogok verekedni... – Mirajane ezután egy jobbost kevert le neki, ami az átlagostól jóval erősebb volt.

– Egyre többen vagytok... Ez már tényleg nem lehet véletlen... – Mirajane ütése váratlanul érte, de mielőtt kapott volna még egyet, inkább visszalépet néhányat, és felvett egy kétméteres távolságot.

– Mert nem is az! – jelentette ki magabiztosan Marco, aki mögött felbukkant Sabo és Laxus is. – Most pedig kotródj innen, te senkiházi!

A fekete hajú nem szólt semmit se. Csak nézte az öt embert, akik dühös tekintettel figyelték őt. A hatodik ember, Gerard, pedig még mindig a földön feküdt. Kiköpve a felgyülemlett vért a szájából, ismét beszélni kezdett.

– Azt hiszitek, hogy félek tőletek? Épp ellenkezőleg! Országszerte híresek vagytok, Neveletlen bagázs – kezdett bele ördögi vigyorral az arcán a férfi, majd mindenféle félelmet mellőzve folytatta a beszédet. – Ezért lesz számomra nagy öröm az, hogy egyszerre győzöm le a banda tagjait. Szóval ne habozzatok, gyertek csak nyugodtan.

– Ahogyan akarod! – válaszolta dühösen Sabo, majd a többiekkel együtt rátámadtak a férfira.

Meglepetésükre, az ellenfelüknek még mindig rendelkezik annyi erővel, hogy felvegye a harcot ellenük. Sőt, később már úgy vélték, hogy a férfinak ellenkezőleg, még mindig túl sok rejtett tartaléka van. Hárítva Erza ütését, megragadta az öklénél fogva, majd viszonozta az előbbi gyomor tájékra kapott rúgást. Viszont ő sokkal erősebben csinálta ezt, mint az előbb Erza. A vörös hajú nő előre vágódott, és a hasát fogta kínjában.

– Erza! – kiabálta Mirajane, aki előtt, egy szempillantás alatt ott termett a férfi, majd több ütést adott a fej és has tájékára. Mirajane szintén harcképtelenné vált.

– Kettő kiütve, maradt még három – reagálta vigyorogva, majd miután tarkón rúgta Marcot, már csak ketten maradtak vele szemben.

Sabo és Laxus egyszerre, felváltva támadták rá, de ezzel se jártak sikerrel. A pontos, fejre mért ellenütések sikeresen térdre kényszerítették mindkettejüket. Már éppen ismét ütni készült, amikor egy kéz megragadta hátulról, majd arrébb hajította őt.

– Srácok, jól vagytok? – kérdezte tőlük a narancssárga kalapos, a banda egy újabb tagja, aki végre-valahára megérkezett az üzenetben megadott helyszínre.

Gerard üzent neki, és ő továbbította a többieknek, hogy siessenek és mentsék meg a társukat. Ace volt a város legtávolabbi zugában, így neki tartott a legtovább ideérnie.

– Szerinted? – kérdezett vissza erőltetett mosolygás kíséretében Sabo, aki Laxussal együtt, ismét talpra állt.

– Portgas D. Ace. Már csak téged kell legyőzzelek, és akkora veled együtt az egész Neveletlen bagázs bandájával végzek... – folytatta volna még az ellenfelük, de Ace villámgyorsan a közelébe ért, majd ököllel megütötte őt. A semmiből jött támadás nem csak meglepte, de hátra is repítette pár méterre a meglepődött személyt.

– Tisztázunk néhány dolgot: egy ideje már nem mi vagyunk a Neveletlen bagázs. Az új nevünk Grand Line! A másik pedig: neked ki engedte meg, hogy beszélj? – Ace ezután ropogtatni kezdte az öleit. – Most kurvára felbosszantottál engem! Aki pedig engem agyilag felbassz, abból a szart is kiverem! – tette hozzá megjegyzésként, feldúlt állapotban Ace, aki ebben a pillanatban szemléltetni akarta, hogy miért őt tartsák a legerősebb embernek a Grand Line bandában. - Sabo, Laxus! Kérlek, segítsetek a többieknek!

– Értünk ne aggódj, Ace-kun! Még egyben vagyunk! – válaszolta neki Mirajane, aki Erzával és Marcoval együtt ismét magukhoz tértek.

– Jól van, látom nem történt komolyabb baj. Gerard, veled minden oké?

– Ahogyan azt Sabo mondaná: „Szerinted?" – kérdezett vissza Gerard, aki ha felállni nem is tudott, de már sikerült neki legalább ülő helyzetbe kerülni.

– Ahham. - Ace ezután ismét az ellenlábasa felé vette az irányt, de ő nem szándékozott tovább harcolni.

– Félelmetes ellenfél vagy, Portgas D. Ace. A harcunk bizonyára sok sérüléssel járna. Ellenben, ha megbocsátasz, most mennék – mondta magabiztosan a fiatal férfi, miközben egy pillanatra sem fordította el a tekintetét.

A távolból már lehetett hallani, ahogyan egy motoros haladt feléjük, majd miután megállt a közelükben, a fiatal férfi felpattanva a motorra, mindketten gyorsan elhagyták a helyszínt.

– A francba! Meglépett a rohadék! – jelentette ki bosszúsan Ace.

– Ki a fene volt ez egyáltalán? És miért akarta bántani Gerard-kunt? – puhatolózott kíváncsian Mirajane.

– Egy ismerősöm, aki nem csipáz engem – válaszolt a kérdésre Gerard, akinek Erza és Laxus segített feltápászkodni.

– Nem semmi a haverod. A tag nagyon veszélyes! Ráadásképp még erős is – mondta el az észrevételét Marco.

– Gerard, bizonyára miatta akartad összehívni a bandát. Jól mondom? – kérdezte tőle Laxus.

– Igen. Viszont meglepett, hogy ilyen erős lett az elmúlt évek alatt. Azonban attól tartok, hogy nem most láttuk őt utoljára... – Gerard ezután részletesen elmondta a többieknek az igazságot, akik érdeklődve hallgatták őt.