A Fairy Tail középiskola szalagavatója szombat délután kerül megrendezésre. A végzős diákok többsége természetesen részt vesz az ünnepségen. Azonban egy múltkori incidensnek köszönhetően akadtak olyanok is, akik nem mehetnek el rá. Az öt fiú éppen ebédelt, amikor az egyikük megunva ezt, hangosan elszólta magát.

– Menni akarok! – kezdett bele Natsu a témába.

– Hova? – kérdezte tőle Sanji.

– A szalagavatóra! – vágta rá válaszként Natsu. – Látni akarom, hogy az osztályunk milyen táncot ad majd elő...

– Aha... Persze, az osztály miatt... – gúnyolódott rajta Gray. – Te csak Lucyt akarod látni!

– És, ha igen? Problémád van ezzel, Gray?

– Ja, ezzel kapcsolatban van is egy hatalmas probléma! Úgy hívják, hogy Mihawk! – felelte határozottan Gray. – Ha meglát minket, tuti, hogy kicsinál bennünket!

– Majd megoldjuk valahogy. Álruha, vagy mit tudom én... – szólott ismételten Natsu. – A lényeg, hogy muszáj elmennünk a szalagavatóra.

– Értem én, hogy kíváncsi vagy a barátnődre, de nekünk miért is kéne kockáztatnunk? Egyedül nem vagy nagy legény? – érdeklődött kíváncsian Gray, miközben heccelte a barátját.

– Ugyan már, Gray. Tudom én, hogy te is akarsz jönni. Hiszen Juvia is ott lesz. Vagy te nem vagy rá kíváncsi, hogy milyen olyankor, amikor felszabadultan táncol a többiekkel? – faggatózott Natsu, amit hallva Gray elpirult. – Amúgy azt hallottam, hogy a közönség közt sok fiatal csávó lesz, akik kifejezetten Juvia miatt lesznek ott. Állítólag saját rajongótábora van. Képzeld, ahogyan az a sok balfasz azon aggyal, hogy...

– Elég! – vágott a szavába idegesen Gray. – Rendben van, most az egyszer te győztél! Viszont, ha lebukunk, én esküszöm, hogy kitekerem a nyakad!

– Ne idegeskedj, nem bukunk le. És ti, jöttök? – puhatolózott kíváncsian Natsu.

– Felőlem oké a dolog – válaszolt elsőként Zoro. – De csak azért megyek, hogy megtaláljak egy bizonyos csajt, aki állítólag jó történelemből. Elvileg ott lesz az ünnepségen – tette hozzá még megjegyzésképp Zoro.

– Menjünk! – mondta boldogan Luffy.

– Akkor el van döntve. Bár fogalmam sincs, hogy miképp jutunk be a suliba. – Sanji hiába gondolkodott, nem jutott az eszébe egy épkézláb ötlet se.

Egy órával később se tudtak megoldást találni a problémájukra. A konyhában még javában diskuráltak, amikor Lucy hazaérkezve megpillantotta őket. Úgy vette észre, az öt fiú valamiben nem tud megegyezni egymással.

– Valami baj van? – kezdett bele a témába Lucy.

– Nem, semmi! Csak gondolkodtunk, hogy... hogy... – válaszolta neki Natsu, aki idegesen vakargatta közben a fejét. – Mikor megyünk el így mi öten horgászni! – mondta erőltetett nevetés kíséretében Natsu, miközben a barátai meglepődtek fogadták a fiú kijelentését, hisz egyáltalán nem erre a válaszra számítottak.

– Horgászni? – kérdezett újból Lucy, aki ugyancsak döbbenten fogadta a hírt. – De jó, mikor mentek?

– Na, látod, pont itt van a bökkenő! Sehogy se tudjuk ezt eldönteni – kezdett bele a magyarázatba Natsu, és Lucy figyelmesen hallgatta őt. – Luffy, Sanji és én ma este akarunk menni, de Gray és Zoro csak holnap reggeltől szeretne horgászni.

– Ahham – mondta kissé elszontyolodva Lucy. – De hát ma szalagavató van...

– Igen, de ugye mi nem mehetünk el rá. És mivel nem akarunk Mihawk-senseinek több galibát okozni, inkább úgy döntöttünk, hogy ma még véletlenül se megyünk a suli közelébe – mondta magabiztosan Sanji, aki igyekezett érvelni a maga módján. – Ti ketten, akkor úgy készüljetek, hogy ma megyünk horgászni! – mutatott a két fiú irányába, akik egymás mellett ültek.

– De én nem is... – kezdett volna bele Gray, de amikor a vele szemben ülő Natsu lábon rúgta őt, így az egyből tudta, hogy most mást kell mondania. – Hát, de éjszaka nagyon hideg van. Én utálom a hideget!

– Tényleg? Pedig a múltkor nem azt mondtad, hogy a kedvenc évszakod a tél? Ebből adódóan azt gondoltam, hogy szereted a hideg időt... – Lucy furcsállta, hogy a mindig lengén öltözködő fiú nem szereti a hideget.

– Úgy értette, hogy azért utálja a hideget, mert amikor éjszaki horgászatra mentünk, sose fogott semmit. Este pedig köztudott, hogy lehűl az időjárás. Pont Gray ne szeretné a hideget? Ki hallott már ilyet... – Zoro, aki eddig végig csendben figyelte az eseményeket, bekapcsolódott a beszélgetésbe.

– Igen, ez az! Pontosan erre gondoltam! Mivel éjszaka sose fogok halat, így nem nagyon szeretek éjszakai horgászatra menni. – Gray magyarázata már valamelyest jobban meggyőzte Lucyt. Rendben, ha már ennyire ragaszkodtok hozzá, akkor menjünk ma. Megjegyzem, Zoro azért nem szeret éjjel horgászni, mert legutóbb is eltévedt, és a sötétben alig találtuk meg. Ellenben ne aggódj, cimbora. Ma biztos jól fogjuk érezni magunkat.

– Akkor ez el van döntve! – jelentette ki vigyorogva Luffy, aki egy ideig megvolt győződve arról, hogy tényleg horgászni mennek. Sanji azonban halkan elmagyarázta neki, hogy ez nem teljesen így lesz.

– De-de... Áh, mindegy – Lucy csak sóhajtott egyet.

– Mi a baj, kicsim? – Natsu észrevette, hogy a lány valami miatt nagyon szomorú.

– Semmi, csak belegondoltam, hogy milyen rossz az, hogy ti nem lehettek ott az ünnepségen. De legalább nem keveredtek bajba. Most pedig, ha megbocsátotok, készülődnöm kell az esetére. – Lucy ezután az emeletre sietett.

– Nem értem ezt a csajt. Tudja, hogy el vagyunk tiltva a szalagavatóról. Azonban úgy tűnik, hogy nem ezt a választ várta tőlünk – mondta el Zoro az észrevételét.

Miután mindenben megegyeztek, már csak azt kellett megvárniuk, hogy Lucy elmenjen hazulról. Eközben Natsu felhívta az egyik ismerősét, aki beleegyezett, hogy segít neki és a barátainak bejutni az iskolába. Gray pedig felajánlotta Lucynek, hogy kocsival elviszi Gildartsékhoz, ahol már Kanan kívül ott volt Levy és Juvia is. A lányok majd együtt onnan fognak menni az iskolába. Lucy elfogadta az ajánlatot, és Grayvel együtt elhagyták a házat.

Pár perccel később csengetés zavarta meg a nyugodalmat. Natsu nagyon jól tudta, hogy kik jöttek, s ennek nagyon örült. Gyorsan sietett, hogy beengedje a segítő barátait.

– Sziasztok! – köszöntötte őket boldogan Natsu, miközben megölelte a vörös hajú nőt. – Jó látni téged, Erza.

– Téged is, Natsu. Örülök, hogy végre használod az eszedet is – válaszolta szintén jókedvűen Erza, majd visszaölelte a fiút.

– Hé, Natsu! Ne ölelgesd a csajomat! – szólt közbe Gerard.

– Ne légy féltékeny, Gerard. Te egész nap ölelgetheted. Inkább örülj annak, hogy ők ketten így jól kijönnek egymással. Erza, az aggodalmaskodó anya, és Natsu, a pimasz gyermek. Ez rohadt jól hangzik! – ecsetelte boldogan Ace, aki megpaskolta a barátja vállát. – De csak hülyülök, ennyire azért nem komoly a helyzet.

– Anya, akkor segítesz nekem? – kérdezte vigyorogva Natsu, ami nagyon meglepte Gerardot és Ace-t.

– Persze, kicsikém! Ne izgulj, anyuci segít neked és a barátaidnak – válaszolta Erza, aki közben simogatta Natsu buksiját. – Apja! Menj, és vedd ki a kocsiból a cuccokat! – parancsolt rá Erza a barátjára.

– Már megint kezdődik... Istenem, azt hiszi, hogy ismét a színházban van – sóhajtotta Gerard, majd Ace-szel együtt behozták a táskákat.

Pár perccel később csatlakozott hozzájuk Mirajane és Sabo is, akik nagy örömmel jöttek segíteni a többieknek.

– Akkor kezdjünk neki! Az a célunk, hogy ne lehessen titeket felismerni az iskolában. A szalagavató két óra múlva kezdődik. Ennyi idő alatt simán befejezzük az előkészületeket. Esetleg van még valakinek kérdése? – érdeklődött kíváncsian Erza.

– Erza-chan, biztos, hogy nem bukunk le? Ha elkapnak minket, tuti, hogy kirúgnak – mondta karba tett kézzel Sanji.

– Sanji-kun, bízz bennünk. Hidd el, az álcátok tökéletes lesz. A te ruhádat külön én magam válogattam össze – biztatta a fiút Mirajane, aminek meg is lett a hatása.

– Komolyan?– Sanjinak nem kellett sok, hogy Mirajane szavaitól ne vörösödjön el teljesen. – Ez esetben mire várunk még? Álcára fel!

– Akkor hajrá, Sanji-kun! – Mirajane megragadta Sanji jobb kezét, és magával vitte a fiút.

– Gyere, öcskös. Ideje átöltözni. – Ace és Sabo az unokatestvérének segített.

– Zoro, készülj, mert miután felveszed az új ruhádat, minden csaj csak téged akar majd megkaparintani – beszélt hozzá nagy lelkesen Gerard. – Erza pedig a hülye öcsémnek segít... – szúrta oda megjegyzésként Gerard, majd egy kis civakodás után ismét visszatértek az eredeti terv végrehajtásához.

Natsu egy fekete színű, tüskés formában szerteágazó parókát húzott a fejére. A színes kontaktlencséknek köszönhetően a szeme zöld színű lett. Fekete színű öltönye alatt, halvány, vajszínű inget kapott magára. Nyakkendőt nem vett fel, helyette inkább Erza egy fehér sálat adott rá, ami Natsunak nagyon tetszett. A nadrág és a cipője szintén fekete színű volt.

– Tökéletes. Rád se lehet ismerni – mondta neki Erza, miközben vizslatta a fiút.

– Tényleg? Azt hittem, hogy teljesen megváltozik a külsőm. Mondjuk sötétebb bőrszín... De szerintem is jó leszek így! – Natsu megpillantotta magát a tükörben, és nagyon tetszett neki a látvány.

– Ennek örülök. Most már csak Graynek kell visszajönnie...

Luffy parókája és az inge vörös színben pompázott. Luffy a kontaktlencse helyet a napszemüveget részesítette előnyben. Az öltönye, nadrágja és a cipője fekete volt, akárcsak a nyakkendő, amit elsőnek nem nagyon akart hordani, de Ace meggyőzte őt, hogy így még jobban fog kinézni. Azonban legnagyobb bánatára, a szalmakalapját nem vehette fel.

– Ne már! Hadd vegyem fel! – kérlelte a fivéreit Luffy.

– Szó sem lehet róla! Azzal tönkre tennél mindent! – Sabo nem hagyta, hogy Luffy felvegye a szalmakalapját. – A fél város már biztosan tudja, hogy a szalmakalapos gyerek, aki sok hülyeséget csinál, az nem más, mint Monkey D. Luffy. Ma bírd ki a kalapod nélkül.

– Jól mondja Sabo. Ma kivételesen kalap nélkül fogsz császkálni. Egyébként Nami nem jön el a szalagavatóra? – kérdezte tőle Ace.

– Akart jönni, de ma reggelre lebetegedett. Meg szerettem volna látogatni, de azt mondta, hogy az egész családja hasonló problémákkal küzd, ezért nem ajánlja, hogy ma elmenjek hozzá – tájékoztatta a fivéreit a barátnője jelenlegi állapotáról Luffy.

Zoro sötétbarna parókája nem sokkal volt hosszabb, mint a saját haja. Fekete inget vett fel magára, arra pedig egy fehér színű öltönyt. A nadrágja szintén fehér színű. A cipőnél választhatott, hogy milyen színű legyen, de ott is a fekete mellett döntött. Akárcsak a kalapnál, amit Zoro minden áron fel akart venni. Mivel jól állt rajta, Gerard beleegyezett ebbe a döntésbe.

– Ez igen! Rohadt jól nézel ki! Majdnem olyan jól, mint én – beszélt hozzá viccelődve Gerard. – Most már csak egy valamit kell eldöntened: napszemüveg vagy kontaktlencse?

– Legyen a napszemüveg! – döntött hezitálás nélkül Zoro.

– Oké, akkor meg is volnánk! Amúgy úgy hallottam, hogy keresel egy első éves csajt. Csak nem megtetszett neked?

– Ez nem talált. Azt akarom, hogy tanítson engem történelemből! Mellesleg most nincs olyan lány az életemben, akivel úgymond összejönnék – válaszolta neki Zoro.

Sanji nagyon boldog volt, amikor meglátta magát a tükörben. A fehér színű ingéhez sötét árnyalatú, kék színű öltönyt és nadrágot viselt magán. A nyakkendője az öltönyéhez képeset valamennyivel világosabb. Nála se maradhatott el a paróka, ami a cipőjéhez hasonlóan, fekete volt. Az utolsó simítások után felvette a napszemüvegét is.

– Na, Sanji-kun! Mesélj, tetszik-e neked a látvány? – érdeklődött Mirajane.

– Igen, tetszik! Köszönöm, Mirajane-san! – hálálkodott Sanji.

– Ugyan már! Örülök, hogy végre-valahára tudtam neked valamiben segíteni. Bár amit te tettél értünk az étteremben, az semmi ahhoz képeset, amit most csináltam...

– Tévedsz, Mirajane-san. Ha akkor te és Laxus-san nincs ott, akkor biztosra veszem, hogy elbaltáztam volna az egészet. Mellesleg Mirajane-san, nagyon csinos vagy ebben a ruhában... – bókolt illedelmesen a lánynak Sanji.

Gray miután elvitte Lucyt az osztálytársukhoz, tizenöt perccel később már vissza is ért. Amikor hazaért látta, hogy a többiek már javában készülődnek. Erza és Gerard hamarabb végeztek, mint a többiek, ezért volt idejük Grayvel foglalkozni. Gray a szürke öltöny alatt egy lila színű inget hordott. A nadrágja színe megegyezett az öltönyével. Nyakkendőt nem akart viselni, de végül pár perc unszolás után felvette azt is. A szőke parókát eleinte furcsának találta, de végül emellett döntött.

– Mi van, szőke herceg? Eltévesztetted a házszámot? – lépett be a szobába Natsu.

– Fogd be! Legalább én jól nézek ki! – Gray és Natsu ezután már össze akart verekedni, de Erza két ütéssel véget vetett a harcnak.

Miután mind az öten átöltöztek, a többiekkel még megbeszéltek néhány apróságot, ami fontos lehet a számukra.

– Amint megérkeztetek a Fairy Tailbe, lehetőleg ne csináljatok semmi zűrzavart, ami magatokra vonná a figyelmet – kezdett bele Sabo a magyarázatba. – Bár szerintem, ahogyan most kinéztek, ez elkerülhetetlenek tűnik. Mindegy, ha valami baj történik, akkor a legjobb tudásotok szerint, minél előbb hagyjátok el a sulit. A másik pedig, hogy ne az igazi neveteket használjátok. Gondolom, ezzel kapcsolatban már van egy-két ötletetek...

– Ja, nekem van! Engemet Sieg Hart-nak hívnak. Nagyon örvendek – mutatkozott be az „új" nevén Zoro.

– Csáó, az én nevem Shiba Roses! Remélem, jól kijövünk egymással – Sanji is tudta már a számára tökéletes nevet.

– Let Dahaka! A barátaimnak csak simán Let – szólott hozzá a témához Luffy.

– Hamrio Musica! Ha lehet, Musica-nak hívjatok – mondta a többieknek Gray.

– Haru Glory! Nagyon remélem, hogy ma jól érezzük magunkat – zárta le a bemutatkozást Natsu.

– Remek, akkor ezzel is megvolnánk. Jut eszembe, a meghívókat el ne felejtsétek! – Sabo ezután a belső zsebéből kikotorászta az öt meghívót. – Nem volt könnyű beszerezni ilyen rövid idő alatt, de Marco most se okozott csalódást.

– Király! Most már semmi akadálya annak, hogy bejussunk a suliba. Köszönjünk szépen, srácok! – Luffy a barátaival együtt megköszönte a segítséget, ami nélkül nem biztos, hogy bejutottak volna az iskolába.

Végül miután mindent átbeszéltek, Erzáék elköszöntek tőlük, akik a Fairy Tail felé vették az irányt. Lucy pár hete meghívta őket, amit természetesen el is fogadtak. Fél órával később az öt tinédzser is elindulta saját iskolájuk felé. Útközben egymás kinézetén kacagtak. Nagyon vicces volt számukra így látni egymást. Azonban már nem örültek annyira, amikor megérkeztek a helyszínre.

Nyugtalan érzés kerítette őket hatalmába. Két perc sorban állás után ők következtek. A meghívókat odaadták a bejáratnál álló őrnek, aki miután alaposan szemügyre vette őket, egyszerűen tovább engedte Sanjiékat. Az iskola tornacsarnokában az összes ülőhely foglalt volt. Még mielőtt bemehettek volna a terembe, szembetalálták magukat Mihawkkal, aki feléjük közeledett.

– Nézzük, mennyire jó az álca... – Natsu ezután kilépett a többiek közül és megszólította a férfit.

A barátai meg csak reménykedhettek abban, hogy a hülye haverjuk nem buktatja le őket.