– A többiek elég hamar leléptek. Te viszont még mindig itt vagy. Neked nincs jobb dolgod? – kérdezte a barátját Zoro, miközben kártyáztak egymás ellen. A szobában csak ők ketten voltak jelen.

– Gondoltam nagyon unatkoznál, ha én is lelépnék. Inkább örülj, hogy leálltam veled kártyázni! – válaszolt neki közömbösen Sanji.

– Aha... Szóval azért, hogy ne unatkozzak. Ennél jobb kifogásod nem volt? Perverz herceg – gúnyolódott rajta a zöld hajú.

– Fogd be, Marimo! Egyébként is te piszok mázlista vagy. Szebbnél szebb ápolónő van ebben a kórházban. Te pedig egész nap velük lehetsz – panaszolta hangosan Sanji. – Áh, gyönyörű hölgyek, inkább engem ápoljatok, és ne ezt a szerencsétlent!

– Te hülye vagy! Tőled nagyobb gyökér nincs a világon! – mondta neki ingerülten Zoro. – Viszont, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor segítek neked. Tartsd ide a képedet, hogy behúzhassak párat!

– Haha! Nagyon vicces vagy, M-A-R-I-M-O! – cukkolta őt Sanji, miközben lassan betűzte a barátja becenevét.

– Esküszöm, ha letelik ez a két nap, az lesz az első dolgom, hogy beváglak az otthoni fagyasztóba! Majd akkor én fogok vigyorogni! – ígérte meg Zoro, hogy később mit tesz Sanjival.

Zoro és Sanji majdnem összeverekedtek, de a kórház személyzete még időben szétválasztotta őket. Brandish azután leteremtette a két fiatal kamaszt. Már nem egyszer kellett nekik elmondania, hogy kórházban vannak, ahol muszáj türtőztetniük magukat. Tíz perc fejmosás után csillapodtak a kedélyek. A két barát új témáról kezdett beszélni.

– Amúgy mit tervezel? A múltkor azt mondtad, hogy elmész egy a taghoz, akit sose láttál. Legalább erős? – érdeklődött kíváncsian Zoro.

– Ma fogom őt meglátogatni. Bár a szóbeszédek alapján nem könnyű elnyerni a bizalmát... Viszont nem véletlenül a Neveletlen bagázs tagja. Erza-chan régen egyszer mesélt nekem róla. Azt mondta, hogy még ő se tudta őt legyőzni – magyarázta a másiknak Sanji. – Oh, jut eszembe, a csodaszép Erza-chan. Vajon mikor fogom őt újra látni? – elmélkedett Sanji, miközben a gondolatai csak a vörös hajú szépségen jártak.

– Nyugi, göndörkém. Erza-sannak van barátja. Bár igaz, Gerard nem az a féltékeny típus. Sőt, ő még jókat is röhög rajtad, miközben bókolsz a barátnőjének – szólt a témához nevetve Zoro, miközben megjegyzéseket tett.

– Eh? Nagyon jól tudom, hogy ők ketten szeretik egymást. Nem is emiatt mondtam. Az én legnagyobb gyenge pontom a szép, csinos hölgyek. Egyszerűen nem tudok betelni a látványuktól – magyarázta lelkesen Sanji, akiről mindenki tudta, hogy rajong a csinos lányokért. – Ezért is várom azt, hogy Lucy-chan is visszajöjjön. Nem elég, hogy végre van egy lány is a csapatunkban, ellentétben veled, legalább ő elismeri a főztjeimet!

– Oh, szóval nem csak egy sima lányt látsz benne. Akkor most már hivatalosan is hatan vagyunk. Emlékeim szerint, mintha már egyszer valakiről ugyan ezt mondtad volna – mondta el őszintén a véleményét Zoro. – Csak te hülye nem emlékszel rá. Amúgy meg szerintem nemsokára Lucy is visszajön. A másik pedig: persze, hogy megdicsér téged, hiszen mindig a legjobb adagokat adod neki! Nekünk meg ki tudja, hogy mit raksz elénk – gúnyolódott rajta Zoro.

– M-A-R-I-M-O – mondta fogcsikorgatva Sanji, majd újból vitatkozni kezdtek egymással.

Később aztán elköszönt a barátjától, majd a bolt felé vette az irányt. Miután mindent megvett, amire szüksége volt, hazafelé tartott. Meglepetésére senki se volt otthon. Pedig úgy emlékezett, hogy Natsu és Luffy azt mondta, hogy ők ma nem mennek máshova. Az egyikük biztos, hogy eltévedt útközben. De a másikra ez nem jellemző... Gondolta magában Sanji.

Általában ilyenkor Luffy keresésére indulna, viszont most nem ért rá ezzel foglalkozni. Mielőtt még ő is elindulna hazulról, ebédet készített, amit majd a többiek később megehetnek. Egy cetlit is hagyott a hűtőn, amiben közölte, hogy ma nem jön haza.

xxx

Ha szerencsém van, akkor segíteni fog nekem. Muszáj egy-két új trükköt megtanulnom, mert ellenkező esetben a többiek leköröznek engem! Egy erős ember, akiről számtalan szóbeszéd kering. A legtöbb történet többnyire arról szól, hogy ő milyen jól verekszik. Egymaga több tucat embert győzött már le.

Szóval egy olyan férfit keresek, aki bátran szembeszáll Gerard-sannal és Erza-channal is, ha úgy adódik. Kíváncsi vagyok, hegy mennyi esélyem van ellene. Bár az közel sem biztos, hogy lesz bunyó...

Végtére is nem akarok ellene harcolni. Csak tanulni szeretnék tőle. Úgy emlékszem, hogy a Neveletlen bagázs bandája hatfős. Vagyis Natsu ezt mondta még a múltkor. Viszont ezzel ellenben olyat is hallottam, hogy van egy hetedik tag is, aki szintén nagyon erős. Meg a többiekkel ellentétben, ő kerüli a harcot. Azonban az ereje nem átlagos.

Elvileg régen Erza-channal sokat harcoltak, ami legtöbbször döntetlennel végződött. Fogalmam sincs, hogy igazak-e a szóbeszédek vagy nem, de mindenesetre a hatodik tag létezése biztos. Végre-valahára megérkeztem. Elvileg részmunkaidősként itt dolgozik. Elég nagy étterem. Akkor hát nyomassuk!

xxx

Sanji egy mély lélegzet vételt követően összeszedte a gondolatait, és betért az étterembe. Mivel délután volt, így csak egy-két vendég tartózkodott itt. Leült egy szabad asztalhoz, amikor is egy pincérnő jelent meg, hogy felvegye a rendelést. A szőke hajú tátott szájjal csodálta őt. A szépsége vetekszik Erza-channéval. Gondolta magában Sanji.

A fiatal, karcsú alakú szépség megbabonázta a fiút. A lánynak hosszú, fehér színű haja volt, aminek a vége göndörödött, a frufrujával elválasztva, arca két oldalán egy-egy hajtincs, ami egészen a mellkasáig ér. A szeme kék színű volt. Sanji le se tudta róla venni a tekintetét.

– Üdvözlöm! Felvehetem a rendelését? – kérdezte a pincérnő az asztalnál ülőt.

– Csodaszép teremtés... – nyögte ki válaszként Sanji.

– Köszönöm a bókot – reagált mosolygósan a fiú kijelentésére. – Viszont mit óhajtasz? Javasolhatom az étterem specialitását, ami a hónapban nem más, mint a híres, Magnolia-i gyömbéres csirke. Akik eddig megkóstolták, nem tudtak betelni vele annyira ízlett nekik – mesélte az étterem különleges ételéről a fiatal nő.

– Őőő... Bocsásson meg, hölgyem, de más miatt vagyok itt – kért elnézést Sanji, majd gyorsan a lényegre tért. – Egy embert keresek, aki a Neveletlen bagázs egyik meghatározó tagja. Úgy hallottam, hogy itt dolgozik.

– Ugye nem azért jött, hogy az étteremben verekedjen vele? – érdeklődött kíváncsian a pincérnő.

– Dehogyis! Nem akarok bajt, csak beszélni szeretnék vele – válaszolt őszintén a kérdésre Sanji. – Ismerek pár embert abból a bandából, és sok érdekes történetet hallottam róla.

– Értem. Ez esetben máris szólók neki. Most úgy sincs annyi dolga. Várj egy kicsit, mindjárt ideküldöm – mondta neki kedvesen a fiatal nő, majd otthagyta Sanjit.

xxx

Atyaisten! Micsoda nő! Egyszerűen kifogástalan az alakja. Ráadásul nagyon aranyos. Annyira boldog vagyok, hogy ma idejöttem. Gyakrabban kéne erre járnom. Viszont én bolond elfejtettem megkérdezni a nevét. Micsoda egy béna vagyok... Nem baj, legközelebb jobban csinálom!

Viszont az meglep, hogy elég volt neki a banda nevét megemlíteni és már rögtön tudta is, hogy kiről van szó. Nagy valószínűséggel mindenki ismeri őt. Kíváncsi vagyok, hogy milyen ember. Végül is miatta nem megyek ma haza. Mert bármi is történjék, muszáj elnyernem a bizalmát.

xxx

Végül pár perc várakozás után előkerült a keresett személy. A magas, izmos felépítésű férfi Sanji felé ballagott. A szőke színű, tüskés haja hátra volt fésülve. A jobb szeménél egy villám alakú sebhely volt felfedezhető.

– Úgy hallottam, hogy engem keresel. Ki vagy te? – kérdezte tőle az étterem alkalmazottja, miközben Sanjival szemben leült.

– Nagyon örvendek! A nevem Fekete lábú Sanji! Örülök, hogy megismerhetlek, Laxus Dreyar! – köszönt illedelmesen Sanji.

– Értem. Szóval Sanjinak hívnak. Szóval, mit akarsz tőlem?

– Meg szeretnélek kérni, hogy segíts nekem az edzésemben – kezdett bele a témába Sanji, ám Laxus hamar közbeszólt.

– Elutasítva! Sajnálom kölyök, de nem szokásom olyan embernek segíteni, akiről semmit se tudok – jelentette ki határozottan Laxus. – Érted, hogy mire gondolok?

– Akkor kérdezz bármit, én válaszolok rá! – Sanjinak nem állt szándékában ilyen könnyedén feladni a célját, miszerint Laxus lesz a tanára.

– Nincs kedvem. Egyébként is úgy hallottam, hogy pár haveromat te is jól ismered – szakította félbe a beszédet Laxus. – Miért nem tőlük kérsz segítséget?

– Nem lehet. Marco-san egy másik barátomnak segít. Gerard szerintem az öccsével fog foglalkozni. Ha csak Natsu is azt szeretné – magyarázta el a problémáját Sanji. – Erza-chant meg nem merem megkérdezni. Portgas D. Ace-t egyszer láttam, de ellenben sose beszéltünk egymással. Az utolsó tagot pedig nem ismerem.

– Oh, akkor te vagy Natsu egyik haverja... – Laxusnak ekkor eszébe jutott néhány információ Natsuról és a barátairól. – Ahogyan te is, én is hallottam rólatok néhány érdekes történetet. Viszont Gerard öccsét kicsi kora óta ismerem. Amikor megpróbált legyőzni, mindig azt kiabálta, hogy „fel vagyok tüzelve!" Nagyon lelkes, amikor a harcról van szó – mesélt el egy gyerekkori emléket Laxus, amin anno jókat nevetett. – Emlékszem, régen Lucy és Natsu sok kalamajkába keveredtek. Az volt a legviccesebb, amikor Gerardot valamivel felidegesítették, ők ketten pedig sírva rohantak oda hozzám, hogy védjem meg őket. Nagyon mókás volt. De most ne a múltról beszéljünk! – A rövid nosztalgiát követően Laxus visszatért az eredeti témához. – Szóval úgy hangzik, hogy nincs más választásod. Mondanám, hogy menj el Sabo-hoz, aki szintén a banda tagja, azonban ő mostanában nem nagyon tud az ilyenekre időt szakítani. Peched van, Sanji. Nem tudok neked segíteni – magyarázta a jelenlegi helyzetet Laxus.

– Kérlek, Laxus-san! Muszáj erősebbé válnom! – pattant fel a helyéről idegesen Sanji.

– Ahogyan az előbb is mondtam, nem tudok neked segíteni. Ezért más megoldást kell találnod, hogy erősebb legyél – válaszolta neki Laxus, miközben egy újabb ember csatlakozott be a beszélgetésbe.

– Laxus-kun! Bajban vagyunk! – rohant oda hozzá egy nő.

Sanji rögtön felismerte őt. A pincérnő volt az, akivel nem olyan régen elbeszélgetett. A lány nagyon kétségbe volt esve.

– Mi a baj, Mirajane? – kérdezte tőle Laxus.

– Az egyik szakácsunk most mondott fel! Kérleltük, hogy legalább még ma maradjon, de nem tudtuk őt meggyőzni! Valamin összekapott a tulajjal... – magyarázta el jelenlegi a problémát Mirajane.

– A fene vigye el! Pedig nemsokára kezdenek beözönleni a vendégek – szólt a témához bosszúsan Laxus. – Ugye, nincs más probléma?

– Éppenséggel még van. A többi szakács pedig igazat adva neki, nem hajlandóak munkába állni. A tulaj meg ennek ellenére se enged a követeléseiknek – folytatta aggodalmasan a probléma kifejtését Mirajane.

– Micsoda? A rohadékok! – jelentette ki rosszkedvűen a férfi. – Úgy tűnik, hogy ennek a melónak annyi. Ellenben a nagyapám gyógyszereit kifizetni nem olcsó mulatság... – állt fel a helyéről dühösen Laxus. – Akkor egyedül csinálom!

– Kérlek, engedd, hogy segíthessek nektek! – szólt közbe Sanji.

– Bocsi, de téged nem akarlak ebbe belekeverni...

– Ne érts félre, nem csak miattad csinálnám! Az álmom az, hogy egyszer nekem is legyen egy saját éttermem! Szeretek a konyhában lenni – ecsetelte határozottan Sanji, majd folytatta. – Ráadásul nem szeretem, amikor egy hölgy olyan dolgok miatt szomorú, amiért nem ő a felelős! Mindent összevetve: nem miattad csinálom, hanem azért, hogy lássam, hogy jelenleg mire vagyok képes egy étteremben! – válaszolta Sanji magabiztosan.

Laxus csodálkozott Sanji eltökéltségén. Mint ahogyan Mirajane is csendben figyelte a fejleményeket.

– Mirajane, szólj a főnöknek, hogy ma lesz egy beugró szakácsunk. Sanji, gyere utánam – szólt egy rövid mosollyal az arcán Laxus, miközben Sanji szó nélkül követte őt.

Egy órával később már gyülekeztek a vendégek. A konyhában három ember igyekezett mindent beleadni, és a legjobb ételeket előállítani. Két részmunkaidős egyetemistán, és egy középiskolás fiún múlott, hogy az étterem ma is sikeres legyen. Az első rendeléseket már le is adták.

– Rendben, kezdjünk neki! – Laxus nagy eltökéltséggel vetette bele magát a főzésbe. – Mirajane csinálja a desszerteket! Sanji, te csinálj két adag gyömbéres csirkét. Én nekilátok a levesnek. Hajrá, srácok!

– Igenis! – válaszolták mindketten nagy lelkesen.

xxx

Remek, végre megmutathatom, hogy mire vagyok képes!

Gyorsan átlapozom a könyvet. Gyömbéres csirke... Meg is van!

A csirkéhez szükségem lesz: Hatvan dkg kicsontozott csirkecombra, két evőkanál szójaszószra, húsz milliliter szakéra, két evőkanál mézre, egy evőkanál reszelt gyömbérre és egy teáskanál napraforgó olajra.

A díszítéshez pedig: Snidling ízlés szerint és egy teáskanál szezámmag.

Lássunk hozzá!

Elkészítés: Vágjuk fel a csirkét falatnyi méretű darabokra. Egy tálban keverjük össze a szójaszószt, szakét, mézet és a gyömbért, majd adjuk hozzá a csirkét. Pácoljuk legalább harminc percig.

Oké, ez eddig világos, de hol a fenébe van a szaké?

xxx

– Laxus-san, hol találom a szakét? – kérdezte tőle Sanji.

– Ne keresd! Mirajane már hozza is neked. Okosan használd fel, mert még nekünk is kelleni fog! – utasította őt Laxus.

– Köszönöm, Mirajane-san! – mondta Sanji, majd elkezdte az ételt előállítani.

xxx

Egy serpenyőben forrósítsunk olajat, majd tegyük bele a pácléből kivett csirkét. Fontos, hogy a húsdarabkák közt legyen egy kis hely. Ha nem elég nagy a serpenyő, csináljuk adagonként.

Oh, van itt nagy serpenyő, nem kell aggódni. Végül is ez egy étterem, vagy mi a szösz... Na, mi áll még itt?

Erre a barna ropogós külső elérése miatt van szükség. Figyeljünk rá, hogy közepes hőfokon süssük. Ha túl nagy a hőfok, a hús hamar odaég a pác magas cukortartalma miatt, ha túl alacsony, akkor a húsban található víz eltávozik, és nem barnul meg a csirke.

Ezt jó tudni. Otthon biztosan megcsinálom ezt a kaját. Hogy fog ennek örülni Luffy...

Ha az egyik oldalon megpirult a csirke, fordítsuk meg, és pirítsuk a másik oldalon. Ha kész, vegyük ki egy tányérra, és papírtörlővel itassuk le róla a felesleges zsiradékot.

A maradék pácot tegyük a serpenyőbe, adjunk hozzá két evőkanál vizet, és forraljuk át.

Tegyük bele a csirkét, és kevergessük, amíg a folyadék be nem sűrűsödik, és a húson egy szép fényes bevonat nem lesz.

Tálaljuk rizzsel, díszítsük snidlinggel és szezámmaggal.

Jól van, úgy néz ki, hogy pont úgy csináltam, mint ahogyan az a könyvben meg van írva.

xxx

– Rendben van, készen vagyok! – jelentette ki büszkén Sanji.

– Ügyes vagy, Sanji-kun! – dicsérte meg őt a lány. – Akkor jöhet a következő! Gombával töltött hústekercs! A könyvben az is benne van, szóval csak ügyesen! – tette hozzá Mirajane, miközben szólt a pincéreknek, akik fel is tálalták Sanji első étteremben elkészített ételét.

– Köszönöm! – válaszolta kissé elpirultan a fiatalabbik.

xxx

Király! Mirajane-san megdicsért engem! Akkor jöjjön a második menet!

Már megint nem találom azt a hülye receptet... Áh, végre meg van! Gombával töltött hústekercs.

Amire most szükségem van: 

száz dkg csirkemell filé, három dkg gomba, harminc gramm póréhagyma, só ízlés szerint, őrölt fekete bors ízlés szerint, egy evőkanál szójaszósz és egy evőkanál szaké.

Úgy néz ki, ez könnyebb lesz, mint az első.

Elkészítés: A csirkemell azon részét, ahol vastagabb a hús, félbevágjuk, hogy minél vékonyabb legyen. Klopfoljuk ki mindkét oldalát.

Oké, ez könnyű. Mi jön ezután?

Sózzuk, borsozzuk mindkét oldalát. A póréhagymát és gombát szétterítjük a húsban, majd összegöngyöljük. Húscérnával kellően áttekerjük, hogy ne essen szét.

Ezt a kaját tényleg könnyű megcsinálni. Tuti, hogy otthon is elkészítem ezt!

Hőálló edénybe tesszük, majd a szójaszószt és a szakét ráöntjük.

Azt is írja, hogy ha nincs szaké, akkor fehérbort is használhatok helyette. Még jó, hogy van szaké. Bár kipróbálnám, hogy milyen fehérborral az íze...

Lefedve a mikróba tesszük három percre. Ha letelt az idő kivesszük, megforgatjuk a húst a szószban, és visszatesszük újabb négy percre.

Ha kicsit kihűlt felszeleteljük, és a kisült szósszal megöntözzük.

Elkészült a második is. Nagyon megy ez nekem!

xxx

– Kész vagyok, Mirajane-san! Mi a következő rendelés?

– Két adag Fiore-i Maki sushi! Hajrá, Sanji! Meg tudod csinálni! – biztatta őt Mirajane.

– Igenis, hölgyem! – válaszolt boldogan Sanji.

xxx

Úristen... Jó hosszú a recept. De nem hagyhatom cserben Mirajane-sant és Laxus-sant. Ők is mindent beleadnak, ezért nekem is így kell tennem!

Akkor lássuk, hogy milyen hozzávalók kellenek, ha nyolc rudat akarunk: huszonöt dkg rövid szemű rizs, három deciliter víz, három evőkanál rizsecet, két teáskanál cukor, egy mokkáskanálnyi só, egy csomag Nori lap, egy db bambusztekercs, egy db uborka, egy db piros paprika, tíz dkg nyers tonhal, tíz dkg nyers lazac, wasabi por, pácolt rózsaszín gyömbér és szójaszósz.

Sok minden kell ehhez, de ettől lesz jó a sushi!

Hadd lám, mit kell csinálni ezután...

Elkészítés:

A rizst hideg vízzel addig mossuk át, amíg a víz zavarossága meg nem szűnik, legalább nyolc-tíz vízcserét igényel.

Tegyük a rizst egy fazékba és öntsünk rá annyi vizet, hogy pont ellepje, majd fedjük le a lábost, és lassú tűzön forraljuk fel a rizst.

Miután felforrt, vegyük le a tűzről a lábost, és hagyjuk tizenöt percet állni.

Egy tálban keverjük össze a rizsecetet cukorral és a sóval, adjuk hozzá a meleg rizshez a rizsecetet, először csak a negyedét, majd keverjük össze vele, ezt addig ismételjük, amíg el nem fogy a rizsecet. Ezután megvan a legfőbb alapanyagunk, ami kell a sushi készítéshez, hűtsük ki!

Az uborkát hosszában nyolcadoljuk, vágjuk ki a magházat, és csináljunk olyan hosszú egyenes rudacskákat, amilyen a nori lap hossza.

Ugyanilyenre hozzuk össze a paprikát.

Könnyű azt mondani, hogy ugyanilyenre... Életemben most csinálok először ilyen kaját. De semmi baj! Eddig minden rendben van.

A halakat használat előtt huszonnégy órát fagyasszuk, hogy elpusztuljanak az élősködök benne.

Mi van? Komolyan ennyi idő kell? Viszont, ha ezt írja...

xxx

– Laxus-san, ugye a halak legalább voltak huszonnégy órát a fagyasztóban? – érdeklődött Sanji.

– Ne aggódj, tegnap pont én raktam be őket a fagyasztóba! Szóval nyugodtan elkezdhetett vágni a halakat – válaszolt a kérdésre Laxus.

– Értettem!

xxx

Tehát a halacskákat szálkátlanítjuk, és kisujj vastagságúra vágjuk, természetesen a bőre nélkül!

Wasabink ha por, kevés vízzel egy viszonylag gyurmaszerű masszává keverjük.

Helyezzünk egy fél ív norit a bambusztekercsre.

Tartsuk kezünket benedvesítve, és tegyünk két-három evőkanál sushi rizst a nori lap közepére, és terítsük szét rajta egyenletesen, de hagyjunk körülbelül egy-másfél centiméternyi helyet a nori lap alján és tetején üresen.

Tegyük a sushi rizsre a zöldség és/vagy hússzeleteket hosszanti irányba. Ezután kezdjük el feltekerni a bambuszlap segítségével a norit. Figyeljünk arra, hogy a sushi rizs mindkét vége szorosan le legyen zárva.

Miközben feltekerjük óvatosan, kissé préseljük meg a tekercset, hogy ne essen szét a készülő sushi tekercs, de ügyeljünk rá, hogy ne nyomjuk szét.

Miután feltekertük, távolítsuk el a bambuszt.

Egy nedves és nagyon éles késsel szeleteljük fel a sushi rudakat arányosan, egyenlő szeletekre, vigyázzunk arra, hogy a késsel egyenesen lefele szeljünk, és ne fűrészelve vágjunk, mert akkor széthullhat vágás közben a sushi.

Hihetetlen... Ez is sikerült! Milyen jó, hogy van ez a könyv. Ha ez nem lenne, most el lettem volna veszve. Viszont, amit egyszer megcsinálok, azt már sose felejtem el! Ezért ma annyi ételt készítek el, amennyit csak tudok!

xxx

A három ember egész nap derekasan helytállt a konyhában. Igaz, hogy a létszámhiány miatt sokkal többet kellett gürizniük, de végül minden akadályt leküzdöttek. Hajnali kettőt mutatott az óra. Mindegyikük nagyon elfáradt. Viszont annyira jól dolgoztak, hogy az étterem tulajdonosa szép prémiumot fizetett mind a hármuknak. Sanjit külön megdicsérte, és megköszönte neki a fiú segítséget. Időközben kiderült, hogy a főnők megállapodott a többi szakáccsal, így holnaptól már minden olyan lesz, mint régen. A jól elvégzett munka után Laxusék hazafelé tartottak.

– Szép munka volt, Sanji. Köszönöm, hogy segítettél nekünk – hálálkodott a fiatalabbiknak Laxus. – Nagyon jól mozogtál a konyhában. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben kiváló mesterszakács válik majd belőled! – tette hozzá még megjegyzésként a férfi.

– Oh, igazán nincs miért hálálkodni... – válaszolta kissé bizonytalanul Sanji.

– Jól mondja Laxus-kun. Sanji-kun, ma nagyon ügyes voltál! Ha te nem lettél volna, akkor nem biztos, hogy ilyen könnyedén elboldogultunk volna – szólt a témához jókedvűen Mirajane.

– Nagyon szépen köszönöm a dicséretet! – reflektált ismét lelkesen Sanji.

Elsőnek a lányt kísérték haza, aki a közelben lakott. A két férfi elköszönt tőle, és indult is tovább, amikor még Mirajane utánuk kiabált.

– Sanji-kun! Remélem, még látjuk egymást! – szólt utána lelkesen a nő.

– Én is remélem, Mirajane-san! Jó éjt! – nézett hátra, és integetett vissza neki.

Laxus tizenöt percnyire lakott a lánytól, így volt még idejük egymással csevegni.

– És mond csak, miért akarsz te erősebb lenni? – kérdezte Laxus kíváncsian.

– A testvéreim miatt. A múltkor az egyiküket megverték. Amikor meg a többiekkel bosszúból megtámadtuk a rejtekhelyüket, majdnem kikaptunk tőlük. Nem sok kellett volna, hogy ne mi veszítsünk – válaszolt a kérdésre Sanji. – Úgy vélem, ha erősebb lennék, akkor nem csak őket, de a hozzám közel álló embereket is meg tudnám védeni. Ezért muszáj erősebnek lennem!

– Vagy úgy... – csodálkozott a fiú válaszán Laxus. – Azt hittem, hogy valami hülye indok miatt akarsz erősebbé válni, de a családért valóban megéri edzeni.

– Várj egy kicsit? Ezek szerint...

– Jól sejted. Mivel te is segítettél nekem, viszonozom ezt a szívességet – felelte mosolygósan Laxus, akitől ez a fajta viselkedés szokatlan volt. – Ráadásul nagyon jól jött ez kis plusz pénz, amit nélküled nem biztos, hogy meg kaptam volna.

– Köszönöm szépen, Laxus-san! – Sanji nem akarta elhinni, hogy a fiatal férfi mégis elvállalta a tanára szerepét. – Azonban ez nem ide tartozik, de a nagyapád véletlenül nem tanított a Fairy Tailben?

– Jól mondod, a nagypapi tavalyig valóban tanított a Fairy Tailben, de az orvos utasítására ezt az évet pihenéssel tölti – magyarázta el röviden a történteket Laxus. – Úgy tudom, az öreg Lucynek volt az osztályfőnöke. Amúgy ismered a nagypapit?

– Nem, csak hallottam róla néhányszor az osztályban – felelt a kérdésre Sanji, miközben rágyújtott egy szál cigarettára. – A többiek nagyon szeretik őt. Mindenki csak jót mondott róla. A vezetékneve miatt gondoltam úgy, hogy rokonságban állhatsz vele.

– Értem. Akkor Sanji, mivel úgy tűnik, hogy te egy rendes srác vagy, ezért segítek neked. Amúgy nem csak az étteremben nyújtott teljesítményedért döntöttem így – magyarázta a másiknak Laxus, majd folytatta. – Tudod a Neveletlen bagázs hetedik tagja nagyon megkedvelt téged. Az étteremben külön kérlelt, hogy vállaljam el az edzésedet...

– Micsoda? A hetedik tag tényleg létezik? Ki az? Láttam ma este? – kérdezte tátott szájjal Sanji.

– Persze, hogy láttad. Egész idő alatt vele voltál – mondta vigyorogva Laxus, aki jókat mosolygott Sanji döbbent arckifejezésétől. – Ugye, nem is nézné ki az ember belőle...

– Ez hihetetlen! Nem elég, hogy ő egy nagyon csinos, okos, kedves lány, hanem ráadásul még nagyon erős is – beszélt meglepődve Sanji.

– Oh, ezt a szöveget már annyiszor hallottam róla. Viszont tényleg úgy van, ahogyan mondod – folytatta a témát jókedvűen Laxus. – Mirajane már csak ilyen. A másik meg, hogy ez volt az első alkalom, hogy ő is főzött a konyhán. Legtöbbször csak felveszi a megrendeléseket. Ma azonban jól jött a segítsége. Bár róla eddig is tudtam, hogy remekül főz – tette hozzá még vidáman Laxus.

– Nagyon érdekes – mondta alig hallhatóan Sanji. – Szóval megkért téged, hogy segíts nekem. Miért? Hiszen nem is ismer engem...

– Fogalmam sincs. Lehet, hogy szimpatikus vagy számára. – Laxus nem tudott arra a kérdésre választ adni, hogy Mirajane miért kérlelte őt ennyire. – Rajta nem mindig tudok kiigazodni...

– Laxus-san, lenne még egy kérdésem: Mirajane-sannak van barátja? – érdeklődött kíváncsian a fiatalabbik.

– Nincsen. Azonban nagyon sokan odavannak érte. Viszont ez egyáltalán nem foglalkoztatja...

– Oh, értem – ecsetelte csalódottan Sanji. – És te kedveled őt?

– Ja, mint barátot. Bár sokat lógunk együtt, de attól még csak barátok vagyunk – reagált hezitálás nélkül a kérdésre Laxus. – Azonban én úgy látom, neked nagyon bejött Mirajane – tette hozzá vigyorogva Laxus, amit hallva Sanji arca elvörösödött.

– É-én ne-nem azért kérdeztem, csak érdekelt, hogy... – mentegetőzött kétségbeesetten Sanji.

– Semmi baj – szólt nevetve Laxus. – Ahogyan már korában említettem, sok csávót láttam, aki össze akart vele jönni, de végül mind feladták és odébbálltak. Viszont eddig úgy látom, hogy te talán... – Laxus ezután alaposan szemügyre vette a másikat. – Áh, mindegy... – Laxus gondolkodott, hogy mit mondjon Sanjinak, de végül inkább hagyta ezt a témát.

– Ne már! Mond már el! – kérlelte őt Sanji.

– Nem fogom. Emlékszel, hogy mit mondtam neked? – Laxus nem mondta ki, de jól tudta, hogy a nőnek felkeltette az érdeklődését Sanji, bár most jobbnak vélte, ha más válasszal rukkol elő. – Mirán nem tudok kiigazodni. Ezért hagyjuk ezt a témát. Egyébként az edzéssel kapcsolatban: amint láthatod, nem fogok mindig ráérni neked segíteni. De azért valahogy majd megoldjuk. Amúgy a közelben laksz?

– Nem, én az ellenkező irányban lakom. Viszont muszáj volt beszélnem veled, ha már az étteremben nem volt rá idő.

– Aha... Fura egy srác vagy, mit ne mondjak... – mondta el kissé döbbenten a meglátását Laxus, de Sanji csak nevetett ezen a kijelentésen. – Akkor nincs mit tenni. Gondolom, már nagyon fáradt lehetsz. Ezért ma megengedem, hogy nálam aludj – tette hozzá még Laxus, majd mindketten bementek a lakásba.