Natsu, Luffy és Sanji hátrahagyva a többieket, a második emeletre igyekeztek, hogy végleg leszámoljanak a Phantom Lord vezérével. Az első szintet csak nagy nehezen tudták bevenni. A védők elbarikádozták a lépcső felé vezető szűk folyosót, így sok energiát kellet mozgósítaniuk, hogy áttörjék a masszív védelmet.

Ráadásul az idő is ellenük dolgozott. Minél tovább tartott a harc, annál valószínűbb, hogy a társaik ezzel egyhuzamban fáradni kezdenek, így az ellenségnek könnyű célpontok lesznek. Tizenöt perccel később sikerült az utolsó embert is megadásra kényszeríteniük. Egy perc szusszanásnyi pihenő után újabb ellenfelek érkeztek, akik azzal a céllal jöttek, hogy móresre tanítják a betolakodókat.

Hárman voltak csupán, de Sanji is tudta, hogy a neheze még hátra van. A cél mindhármuknak ugyan az volt. Az egyiküknek bármilyen áron, de tovább kell mennie... Ha itt ragadnak, akkor sosem kapják el a bandavezért.

Natsu és Luffy nem hagyva, hogy az idegenek szóhoz jussanak, támadásba kezdtek. Nem izgatta őket, hogy kik ők, és hogy mit akarnak tenni. A mai nap már nem egy ember említette, hogy mi lesz, ha elkapják őket... Gondolták, ezek is csak ugyanazt mondanák.

Natsu ellenfele egy nagyjából száznyolcvanöt centiméter magas, fiatal férfi volt. Fekete hajú, és rövid szakállas ember, aki minden erőlködés nélkül kivédte az ütését. Csak mosolygott Natsu próbálkozásán. Megragadta az öklét majd közelebb rántotta magához. Ezután közelről gyomorszájon térdelte. Befejezésképp felkapta a földön lévő fiút és Sanji felé hajította.

Luffy ellenlábasának szintén fekete színű haja volt, de a másikkal ellentétben, neki sokkal hosszabb volt. Egy pánttal rögzítette a frizuráját. A piercinges fiatal mosolya minden volt, csak nem bizalomgerjesztő. A furcsa nevetése pedig még ijesztőbbé tette. Társához hasonlóan, neki is gyerekjáték volt Luffy támadását hárítani. Viszonzásképp mellkason ütötte a szalmakalapost, aki hátrébb vágódott.

Sanji kihívójának mindkét oldalt lenyírt, fekete színű, középen pedig hosszú, szőke színben pompázó, tüskés formájú haja volt. Hosszú orrú, napszemüveges illető, a két társával ellentétben itt ő kezdeményezett. Sanji rúgásától kitért, majd válaszképp ugyanúgy egy rúgással próbálkozott. El is találta Sanjit, aki a falnak csapódott.

– Micsoda neveletlen bagázs ez... Azt se várják meg, hogy bemutatkozzon az ember – mormogta idegesen a Sanjival harcoló egyén.

– Ne foglalkozz ezzel, Recar. Ezek a senkiháziak nem méltóak arra, hogy illően bemutatkozzunk nekik.

– Jól mondod. Annyira hülyék, hogy azt gondolták, hogy csak úgy egyszerűen átjuthatnak rajtunk – kezdett bele a trécselésbe Recar. – Micsoda barmok. Ráadásul milyen lassúak...

– Rohadék! – kiabálta Sanji, majd hasba rúgta a meglepődött Racert. A festett hajút csak a folyóson lévő padok fogták meg, amit Sanjiék nemrég áttörtek.

– Mi van, Recar? Kell segítség? – kérdezte a harmadig tag, aki ez idáig csendben figyelte az eseményeket.

– A helyedben inkább magam miatt aggódnék – kapcsolódott be a témába Luffy, aki a földön csúszva kigáncsolta őt.

A fekete kalapos ennek láttán Natsut kereste, de sehol sem látta.

– Mi a baj? Kit keresel ennyire lelkesen? – kérdezte Natsu majd egy pad mögül kiugorva bemosott egyet a tinédzsernek.

A felek rendezték a soraikat, és egymással ismét szemtől szemben álltak.

– A nevem Natsu Dragneel! A Neveletlen bagázs csapatából – szólott a rózsaszínhajú a szakállashoz, aki ettől csak idegesebb lett.

– Az én nevem pedig Monkey D. Luffy! – mondta vigyorogva Luffy.

– Én pedig Fekete lábú Sanji vagyok. Ha többet akartok rólam tudni, menjetek fel Facebookra – zárta le a bemutatkozást Sanji, majd jó szokása lévén, rágyújtott egy cigarettára.

– Gihihihi. Egy idióta, egy majom és egy fura szemöldökű. Jó kis trióval sodort össze az élet – nevette hangosan Luffy ellenfele. – Az én nevem Gajeel Redfox! Te pedig készülj a vesztedre, Monkey D. Luffy! – hagyta abba az idétlen nevetést, és kellő komolysággal rontott neki Luffynak.

– Kit nevezel te majomnak? – kérdezte ingerült állapotban a szalmakalapos, és Gajeellel nem kímélve egymást, egy helyben püfölték a másikat. Egyikük se szándékozott meghátrálni.

– Na, mi lesz? Te mondod rám, hogy vidéki paraszt, holott nem bírod kinyögni a neved! – indult el futva Natsu a saját riválisa ellen.

– Engem Rob Luccinak hívnak! És, ha nem is pontosan ezt mondtam az imént, de nagyjából erre gondoltam.

Lucci és Natsu szintén közelharcot vívtak egymással. Amikor adódott a lehetőség, igyekezték a másikat a földbe döngölni.

– Készen állsz a kudarcra, Sanji?

– És te, Racer?

Sanji a jól irányzott rúgásokkal igyekezett távolságot tartani a vetélytársával szemben, aki az átlagtól sokkal fürgébben mozgott. Sanji sehogyan se tudta eltalálni, de ugyanekkor Racer se tudott a közelébe férkőzni.

xxx

A földszinten már javában tartott a harc. Law, Bacchus és Loki attól tartva, hogy a túlerő miatt közrefogják őket, arra következtetésre jutottak, hogy kicsalják az udvara a Phatom embereit, ahol már nincsenek a négy fal között. Azonban Gray és Mard Geer nem ment a tömeg után. Nekik teljesen mindegy volt, hogy hol küzdenek meg egymással.

Ezzel szemben a párviadal nem úgy ment, mint ahogyan azt Gray elképzelte. Hiába igyekezett, nem tudta eltalálni Mard Geert. Ő pedig élve a lehetőséggel, nem egyszer bemosott az ellőtte állónak. Percekkel később se változott a felállás. A Fairy Tail diákja egyre gyengébbek érezte magát. A monoklik miatt pedig már kis híján semmit sem látott. Az orrából is folyt a vér. Egy óvatlan pillanatban azonban Mard Geer nem kegyelmezett neki. Állon ütötte az ellenfelét, aki magatehetetlenül csuklott össze.

– Jól harcoltál, de számodra véget ért a játék. El kell ismernem, hogy te vagy az első ember, aki ennyi ütést kibírt ellenem. Azonban az önhittséged miatt nem tudtál beleadni mindent. Tudtad, hogy nem lesz egy könnyű harc, de mégis igyekeztél egy ütéssel befejezni ezt. Emiatt nem sikerült eltalálnod engem. Túl sokat akartál egyszerre... – kezdett bele a hosszú magyarázatba Mard Geer, míg Gray magatehetetlenül továbbra is földön feküdt. – Tudnod kell, hogy miután ennek vége, a többiek következnek. És most nem azokra gondolok, akik itt vannak. A Fairy Tail összes diákja erre a sorsra fog jutni. De az is biztos, hogy páran még rosszabbul fognak járni –folytatta magabiztosan a beszédet a fiú, közben pedig csökkentve a távolságot, megállt a földön elterülő Gray előtt.

– Ro-Rohadék – nyögte ki nagy nehezen Gray, de a másik csak nevetett rajta.

– Gray Fullbuster, mit mond neked a Juvia Lockser név? – faggatózott kíváncsian Mard Geer, míg Gray a név hallatán meghökkent. – Az előbb csak úgy tettem, hogy nem ismerlek, pedig valójában mindent tudok rólad. Nagyon jó kapcsolatom volt ott egy ottani diákkal. Azért mondom ezt múlt időben, mert miután mindent megtudtam rólad és cimboráidról, egyszerűn megszabadultam tőle... Nem öltem meg, csak tettem róla, hogy egy ideig kórházban legyen...

– Mit mondtál az előbb? – kérdezett vissza döbbenten Gray, és a tekintetét egy pillanatra sem fordította el a másikról.

– Térjünk visszatérve rád: kedvenc szín, kedvenc étel, ruha, hobbi, harc stílus... Azt is tudom, hogy mit érzel a Juvia lány iránt. Nagyon szerencsétlen egy életed van neked. A nőcsábász fiú végre tiszta szívből beleszeretett egy lányba, de mint ahogy ma is, akkor is túl sokat akartál egyszerre. A lány pedig annyira megutált téged, hogy helyetted inkább egy másik krapekot választott... – Mard Geer ezután Gray fejére lépett. – De ne aggódj, gondoskodni fogok arról, hogy minél több „örömben" legyen része. Neked pedig marad a lelkifurdalás. Mert bárhogy is igyekszel, bármit is teszel, te senkit se tudsz megvédeni. Ez pedig felőrli az ember lelkét.

Mard Geer mielőtt bevihette volna a kegyelemdöfést, egy éles fájdalmat érzett a lábában. A földön fekvő Gray megragadta a jobb lábát, és tiszta erőből sípcsonton ütötte. A talpon lévő ember igyekezett még jobban ránehezedni a másik lábával Gray fejére, de ő ismét lábon ütötte. Mard Geernek ez még jobban fájt, ezért kiszabadulva a kéz fogságából, hátrébb lépett.

A sérülést okozó személy pedig kínkeservesen, de talpra állt. Ha szemmel ölni lehetett volna, akkor már a Phantomos diák mostanra halott lenne. Gray kiköpte a vért a szájából. Dühösen indult meg az ellenfele irányába.

– Te utolsó szemétláda... Úgy tűnik, hogy az informátorod elfelejtett néhány dolgot közölni veled – szólt a témához dühösen Gray. – Leszarom, hogy velem ma mi történik, de Juviának ehhez semmi köze! Nem fogom hagyni, hogy őt és a többieket bántsd! Ha beledöglök is, de akkor is legyőzlek téged! – kiabálta torkaszakadtából Gray, és minden megmaradt erejével neki támadt Mard Geernek.

A Phantom Lordos igyekezett visszatámadni, de a sérült lába miatt nem úgy mozgott, ahogyan ő szerette volna. Gray miután a közelébe ért, ismét a sípcsontját vette célba, de ezúttal lábbal. Mard Geer ellencsapásként visszaütött, de Gray szintén visszavágott, majd ismét lábon rúgta. Mard Geer földre esett és ordított a fájdalom miatt. Gray sikeresen eltörte a sípcsontját.

A Fairy Tail diákja nem kegyelmezve a másiknak, oldalba rúgta a földön fekvőt, majd lehajolva hozzá, ököllel az arcát vette célba. A kezdeti ellenállás után Mard Geer elvesztette az eszméletét. Szinte fel se lehetett ismerni az arcát, annyira ütötte Gray, aki még mindig nem állt le a támadással. Végül egy kéz megragadta őt, és lefogta az őrjöngő kamaszt.

– Nyugi, Gray! Vége van! Te nyertél! – igyekezte lecsillapítani Law a fiút.

Rajta kívül Bacchus, Loki is túljutva a megpróbáltatásokon, csatlakozott hozzájuk Cobra és Midnight, akik besegítetek Lawéknak a harcban.

– Engedjetek el! Még nem fejeztem be! – Gray próbált kiszabadulni Bacchus fogásából, de sehogy se tudott.

– Szó sem lehet róla! Nem hagyhatom, hogy valami hülyeséget csinálj, amit később aztán megbánthatsz! Legyőzted Mard Geert, ezért nyugodjál le! – utasította a társát Law, amitől Gray végre-valahára kezdett lehiggadni.

Gray néhány perc múlva abbahagyta a rimánkodást. Miután csillapodtak a kedélyek, Law ismét beszélni kezdett.

– Hibikivel nemrég sikerült felvennem a kapcsolatot és azt mondta, hogy egyre hátrébb szorulnak. Egyedül Marco az, aki becsülettel állja sarat, de a végtelenségig ő sem harcolhat. Igyekeznünk kell, hogy minél hamarabb a főbejárathoz érjünk!

– Várjál már Law, Gray tele van sérülésekkel! Ha odavisszük őt, csak célponttá válna... – hozta fel a témát Cobra.

– Semmi baj, tudok mozogni... – válaszolta halkan Gray.

– Mozogni még esetleg, de harcolni már nemigen. Ennyi sérüléssel pedig csoda, hogy talpon vagy... – szólt hozzá a beszélgetéshez Midnight.

Végül hosszas eszmecsere után döntésre jutottak...

xxx

Az első emeleten még javában tartott a küzdelem. Natsu megragadta a hajánál fogva Luccit, és annak fejét többször is falba verte. Lucci még talpra tudott állni, de Natsu megadva neki a kegyelemdöfést, arcon rúgta őt.

Luffy és Gajeel viadalán utóbbi egyre fáradtabb volt. Az öklök harcában végül megszületett a győztes. A szalmakalapos egy kiáltással megspékelve kiütötte Gajeelt.

Sanji harca is a végéhez közeledett. Racer gyorsasága alábbhagyott, ami miatt több rúgást be is kapott. De mielőtt még véget ért volna a harc, Racer megragadott egy maréknagyságú téglát, és lábon dobta. Az adrenalin hatása miatt is, de Sanji mielőtt földre került volna, még egyszer utoljára hasba rúgta Racert, aki földre huppant. Ezt követően Sanji fél térdre ereszkedett. Próbált felállni, de most jobbnak érezte, ha inkább leül egy kicsit pihenni. Miután legyőzték a Phantom Lord nagyágyúit, Natsu és Luffy a barátjukhoz sietett.

– Minden rendben? – érdeklődött az állapotáról Natsu.

– Nem igazán. Rohadtul fáj a lábam... – mondta fájdalmas arckifejezéssel Sanji. – Azonban most ne miattam aggódjatok. Ha maradt még bennetek erő, akkor menjetek, és intézzétek el a főnöküket!

– De-de Sanji, biztos, hogy itt hagyhatunk téged? – kérdezte tőle aggódva Luffy. – Mi lesz, ha új alakok tűnnek fel?

– Mi lenne? Leverem őket! – válaszolta magabiztos vigyorgás közepette Sanji. – Most pedig igyekezzetek! Ha nem győzünk, akkor feleslegesen jöttünk ide.

– Értettem. Akkor ne húzzuk tovább az időt! Induljunk! – szólt oda Luffynak a barátja, és magára hagyták Sanjit. A szőke hajú pedig ahogyan az lenni szokott, ismét rágyújtott egy cigarettára.

A második emeleten hiába keresték, sehol se találták a Phantom Lord főnőkét. Minden termet átfésültek, de sehol se akadtak a nyomára. Percekig tanakodtak, hogy most mitévők legyenek. Végül is most már nem fordulhatnak vissza. Elhatározták, hogy ma végleg leszámolnak a Phantomosokkal. Natsunak időközben felmerült egy lehetséges helyszín, ahol még egyáltalán nem jártak. Az pedig nem volt más, mint az épület teteje. Nem haboztak, és egy újabb adag lépcsőzés után végre célba értek. A vezér a tetőn tartózkodott. Nyugodtan nézett le az udvarra, ahol jelenleg is hatalmas harc zajlott.

– Hé, te rohadék! – kiabált hozzá Luffy.

– Nocsak, kit látnak a szemeim? A One Piece egykori vezérei az én területemen lófrálnak... – fordult feléjük a szőke hajú férfi.

A magas, izmos testfelépítésű férfi megunva a nézelődést, Luffyék fele vette az irányt. Közben szüntelenül csak mosolygott.

– Te szőke fasz, ne vigyorogj a képünkbe! Azt hiszed, hogy ez csak egy játék? – kiabált felé Natsu.

– Natsu Dragneel, látom, te semmit se változtál. Ugyanaz az undorító féreg vagy, mint akit anno megismertem. De a kérdésedre válaszolva, számomra ez több mint egyszerű játék. Tudjátok, hogy miért lettem ennek a csőcseléknek a vezére? Hogy miért intéztem el Roronoa Zorot? – kérdezte tőlük gúnyolódva a szőke hajú, miközben többször is felnevetett. – Egyedül csak egy valami járt a fejembe... Mégpedig, hogy kettőtöket likvidáljam! – tette hozzá még megjegyzésképp a Phantom Lord vezére, míg a két srác nem akart hinni a fülének. – A harc, ami javában is zajlik... Vagy az a sok ember, aki megsérült... Minden kizárólag miattatok van! Olyan régen vártam már erre a percre, és most végre-valahára bosszút állhatok azért, amiért egykoron gúnytűztettek belőlem!

– Neked elment az eszed! Ez a sok sületlenség, amit itt összezagyválsz... – förmedt rá Luffy dühösen. – Ne hogy azt hidd, hogy megúszhatod ezt, Enel!

– Monkey D. Luffy. A másik ember, akit ki nem állhatok. Egyszerűen undorodom a látványodtól. Az olyan patkányoknak, mint amilyenek ti vagytok, a csatornában helye!

– Enel, te aljas rohadék! Még megbánod, hogy kikezdtél a Fairy Taillel! – mondta Natsu, majd Luffyval együtt támadásba lendült.

Enel sem volt tétlen, és Luffyt egyszerűen hason rúgta. Natsu be akart neki egyet mosni, de a szőke hajú fél kézzel hárította az ütést. Megragadta mindkét kezével Natsu karját, erősen földhöz vágta. Páros lábbal a mellkasára akart ugrani, de Natsu még időben arrébb gurult. Luffy eközben ismét talpra állt, és hátba rúgta Enelt. Ő pedig félfordulatból fejbe rúgta Luffyt. A szalmakalapos megszédült a rúgás miatt. Enel be akarta vinni a kegyelemdöfést, de Natsu sikeresen kibuktatta őt. Enel gyorsan feltápászkodott, majd a zsebéből kikotorászott egy boxer gyűrűt, amit fel is húzott a jobb öklére. Natsu az ütés hatására előreesett.

– Natsu! – kiabálta Luffy, aki nem habozott rátámadni Enelre. A Phantom vezére kikerülte a támadást, majd gyomor tájékán ütötte Luffyt, aki a fájdalom miatt öklendezett.

– Ti semmirekellő kutyák! Komolyan azt hittétek, hogy nem bírok el két emberrel, akik már szinte minden erejüket felemésztették? Ostobák vagytok! Most pedig dögöljetek meg együtt...

– Dögölj meg inkább te! – mondta tisztán és érhetőn Gray, akinek a kezében egy baseballütő volt. Oldalba ütötte Enelt, aki mielőtt rátámadhatott volna, ismét fájdalmat érzett, de most a mellkasán. Sanji ügyes mozdulattal lökte hátrébb a férfit. Gray ütője pedig kettétört a támadás miatt.

– Gray Fullbuster és Fekete lábú Sanji! Ti sem ússzátok meg a halált! Mindegyikőtöket a másvilágra küldöm! – fenyegette meg őket Enel.

– Natsu, Luffy! Talpra! – szólítgatta a társait Gray, aki figyelmen kívül hagyta az ellőtte öt méterre álló személyt. – Natsu, azt mondtam állj fel! Hogy akarod legyőzni a Neveletlen bagázs legjobbját, ha még ezzel a nyomorékkal sem bírsz el? Ha most veszítesz, azzal veszélybe sodrod Lucyt is... – Gray szavai megtették a hatását. A rózsaszínhajú megfeszítve az izmait, minden erejével azon volt, hogy ismét talpra álljon. – Ezek a faszok mocskos dolgot tennének nem csak vele, de szinte mindenkivel, aki közel áll hozzánk. Állj fel, Natsu!

– Luffy, te se add fel! Ha talpra állsz, ígérem, egy hónapig a kedvenc kajádat főzöm! Elfogadod az ajánlatom? – puhatolózott magabiztos hangnemben Sanji, a válasz pedig hamar meg is érkezett.

– Amit csak akarok? Ez jól hangzik... – szuszogta ki nagy nehezen Luffy, aki ismét két lábra állt. – De ez nem ér... Grayhez képest, te alig mondtál valamit...

– Miért? Mit szeretnél még hallani? – érdeklődött kíváncsian Sanji.

– Teszem azt, hogyha ma nem nyerünk, akkor Zoro sosem bocsátana meg nekünk...

– Jogos az észrevételed. Igazad van, Marimo miatt is nyernünk kell. Az a hülye tényleg nem bocsátana meg nekünk, ha mi most itt elpatkolunk! – zárta le a témát Sanji.

– Szarul nézel ki... – gúnyolódott Natsu, amikor meglátta Gray összevert arcát.

– Ez pont tőled nem akarom hallani... – válaszolt vissza vigyorogva a fekete hajú. – Enel, te pedig készülj a vesztedre!

– Soha! Én vagyok Enel, Magnolia legerősebb embere! Nem fogok alulmaradni négy csőcselék ellen, akik járni is alig bírnak! – kiabálta az eszét elveszve Enel, és rájuk rontott. – Megöllek benneteket! Azután pedig az összes Fairy Tailes diákkal végzek! Az egész város az én uralmam alá fog kerülni!

A kiszámítható mozdulatokat könnyedén kikerülték, majd Sanji mellkason rúgta Enelt. Őt követve Luffy háromszor is arcon ütötte. Enelnek végül sikerült megragadni Luffyt a nyakánál fogva, de Sanji vállon rúgva kiszabadította a szalmakalapost a fogságból. Gray és Natsu pedig nem hagyva abba a támadást, felváltva ütötték Enelt.

A Phantom Lordos végül hárítani tudta a támadást. Mindkét fiúnak kiosztott néhány ütést és rúgást. Enel ismét lendített egyet, de segítve a társain Luffy újból bemosott neki egyet. Sanji pedig kihasználva az alkalmat, hátulról tarkón rúgta. Enel épp előre kezdett vágódni, de most szemből kapta be az ütéseket. Natsu utolsó ütésétől pedig végleg hanyatt vágódott.

Mielőtt még elájult, a szőke hajú zagyvaságokat beszélt, hogy „ő nem veszíthet", de Sanjiékat ez egyáltalán nem érdekelt. Ők leginkább annak örültek, hogy végre sikerült az, amiért idejöttek. Megbosszulták a barátjukat és valószínűleg több embernek is szívességet tettek azzal, hogy legyőzték Enelt. A diadal után a falnak háttal támasztva ültek. Mindegyikük felhasználta az összes erejét. A fáradtság miatt még a beszéd is nagy kihívás volt.

– Nye-nyertünk – törte meg elsőnként a csendet Natsu.

– Ez csak természetes – helyeselt megkönnyebbülve Gray.

– El kell mondanunk a többieknek is – vázolta fel a teendőt Luffy.

– Már szóltam. Most küldtem nekik üzenetet – reagált vigyorogva a barátja kijelentésére Sanji.

Azonban a bonyodalmak csak ezután jöttek. Hangos szirénázás visszhangzott az egész környéken. Az épületet és annak környékét teljesen ellepték a rendőrök. Akiket ott találtak, azokat azon nyomban őrizetbe vették. A tetőt is átfésülték és rájuk is bukkantak. A rendőrök ezután fegyvert fogtak rájuk!

– Kezeket fel! Semmi hirtelen mozdulat! – kiabálták nekik a rendőrök.

– Fenébe, úgy tűnik ennyi volt. Ebből a slamasztikából már nem jövünk ki jól... – tette hozzá még halkan, szomorkás hangnemben Gray, a többiek pedig egyetértés gyanánt biccentettek egyet.