– Siessetek már, Usopp! Zoro! – kiabált a két fiúnak Levy.

Ők hárman egy helyi szupermarketben tartózkodtak. A két fiú pedig nem véletlenül fogadott szót. Történt ugyanis, hogy a délelőtt folyamán Zoro akaratlanul, de megcsúszott a frissen mosott padlón. Amikor újból két lábra állt, észrevette a vizes vödröt, amit valószínűleg a takarítószemélyzet hagyott ott. Idegességében egy hatalmasat rúgott a vödörbe, ami messze elszállt.

Egyenesen Levy fejét találta el. Szerencsére az alacsony termetű lány félig-meddig ki tudta ezt kerülni, és egy horzsolással megúszta a bajt. Zorónak majdnem megállt a szíve, amint végignézte a történteket. Az ökörsége miatt majdnem kinyírt egy embert. Gondolta magában a fiú, és azonnal odarohant, hogy lássa nincs-e más baja Levynek. A lány egy ideig rémülten hallgatta, ahogyan Zoro bocsánatért esedezik. Kellet pár perc, mire felfogta, hogy valójában mi történt. Ezután egy alapos fejmosásban részesítette Zorót. A fiatal srác nem is emlékezett arra, hogy őt valaha is ennyire kioktatták volna. De mivel belátta, hogy hülyeséget csinált, így szótlanul hallgatta az előtte állót.

Öt percig beszélhetett a kék hajú, amikor Usopp nem bírva ki a látványt hangos nevetésbe tört ki. Ekkor jött rá, hogy most nagy pácban van. A két ember eléggé rosszul viselte, hogy Usopp kineveti őket. Zoro már éppen egy új fogás gyakorlásába kezdett volna az osztálytársán, de végül Levy ezt nem hagyta annyiban.

A büntetés pedig az volt, hogy mindkét kamasznak egész délután a lány táskáit kellett cipelni, ami mostanra már több mint egy tucat volt. Szinte nem volt olyan bolt, ahova ne mentek volna be. Levy élvezte, ahogyan az osztálytársai szép lassan az őrület határán vannak. A lány például egy ruhás boltban több mint két órát töltött, és végig ruhákat próbált magára. Zoróéknak pedig mindig el kellett mondania a saját véleményüket.

Mire hazafelé tartottak már este hét óra volt.

– Na, Zoro. Ugye, hogy nem volt nehéz feladat? Csak kibírtad – mondta nevetve Levy.

– Aha, ki... – válaszolta halkan Zoro.

– Mondtál valamit?

– Én ugyan semmit. De áruld el, mindig ennyi időt töltesz el a boltokban? Vagy most külön élvezted, hogy mások cipelik helyetted a táskákat?

– Öhm... Mindkettő. Van úgy, hogy egész nap el tudok lenni egy üzletben, de most kifejezetten jól jött pár erős ember – válaszolta jókedvűen Levy.

– De Levy-chan, Zoro volt az, aki rosszat csinált! Nekem miért kellet jönnöm? – kérdezte Usopp, aki már minél hamarabb haza akart érni. Ez a nap teljesen lefárasztotta.

– Mert szemtelenül viselkedtél. Ahelyett, hogy megkérdezted volna, hogy minden rendben, Levy? Ehelyett mit csináltál? A szekrényeknél meglapultál és végig csak röhögtél...

– Bocsi, csak nagyon vicces volt. Nem hittem volna, hogy Zoro-kun ilyen ember.

– Usopp, pontosan mit értesz az „ilyen ember" alatt? – nézett rá dühösen Zoro.

– Bocsáss meg, nem akartalak megsérteni. Elsőnek azt hittem, hogy te olyan ember vagy, akit nem érdekel, hogy mi történik körülötte. Elvagy magadnak és kész. Nem mondom, ekkorát még sose tévedtem. Nagyon sok meglepetést okoztál nem csak nekem, de még jó néhány embernek az osztályban. A második héten megruháztál egy férfit, aki az utcán zaklatta Kinana-chant és Laki-chant. Vagy amikor Max-kun bajban volt, mert meg akarták verni a Phantomosok. Úgy tudom, hogy egyedül elbántál velük. A Sportfesztiválon is te voltál az egyik, aki mindent beleadott a győzelem érdekében. Pedig biztos vagyok benne, hogy nem sok kedved volt hozzá... És ez csak egy töredéke, amit értünk tettél.

– Értem. Szóval erre gondoltál. De ne nekem köszönd meg. Gildarts-sensei volt az, aki hasznos tanáccsal látott el engem.

– Mit mondott? – kérdezték nagy kíváncsisággal Levyék.

– Sok mindenről beszélt, de ez fogott meg a leginkább: „Az ember sokszor akaratlanul megváltoztatja a környezetét. De ez ugyanúgy fordítva is igaz." Ahogy telik az idő, kezdem érteni, hogy mire gondolt a sensei – válaszolt a kérdésre Zoro.

– Ehh, ne csináld, Zoro! Ez még nem magyarázza meg azt, hogy a rideg külső mögött, egy kedves, segítőkész ember lapul – szólt a témához Levy.

– Tényleg? Pedig szerintem nagyon egyszerű az egész. De majd később elmondom, hogy mire gondoltam. Amúgy, Levy, mikor érünk el hozzátok?

– Öt perc és végre ti is hazamehettek. Miért kérdezed?

Zoro nem válaszolt egyből a kérdésre. Ehelyett jobban körbetekintett. Miután látta, hogy a közelükben senki sincsen, beszélni kezdett.

– Levy, Usopp! Most tegyétek azt, amit mondok. Először is bármi történjen, meg ne álljatok! –adta ki az utasítást Zoro.

– Na, de miért? – érdeklődte döbbenten Levy.

– Nem akartam erről beszélni nektek, de egy jó ideje követnek minket...

– Jó ég! Most mit teszünk? – kérdezte megrémülve Usopp.

– Halkabban! Ha megtudják, hogy észrevettük őket, akkor bajban leszünk. Nem tudom, hogy emiatt, de rossz érzés fogott el. Van egy ötletem. Háromig számolok és futás. Ha lerázzuk őket, akkor nincs probléma. Ellenkező esetben pedig... Amúgy van nálatok mobil? Az enyém otthon maradt...

– Van. Azonban biztos, hogy ez a legjobb megoldás?

– Biztos, hogy van jobb terv is, de most ezt fogjuk tenni. Akkor készüljetek a futásra. Kezdjük el! Három... Kettő... Egy... Futás! – ordította Zoro és gyorsan igyekeztek biztonságos helyre menekülni.

A fiú gyanúja beigazolódott. Tisztán hallotta, hogy az üldözőik is mozgásba lendültek. Úgy vette észre, hogy egyre több ember szalad utánuk. Az egyik kilépve a sikátorból rájuk támadt. Zoro idejében reagált erre, és kiütötte a támadót.

Kétutcányira voltak Levy házától, amikor a lány megbotlott és elesett. Próbált lábra állni, de nem bírt. Zoro gyorsan felkapta a lányt, és Usoppal együtt egy mellékutcába tértek le. Egy konténer mellet húzták meg magukat. Az üldözőik a távolság és a sötétség miatt nem vették őket észre.

– Jól van, úgy néz ki, hogy leráztuk őket – suttogta halkan Usopp.

– Ebben nem vagyok olyan biztos. Valószínű, hogy nemsokára ide is benéznek. Levy, nagyon fáj a lábad?

– Igen... Lehet kificamodott a bokám. Bocsi, srácok. Pedig majdnem hazaértünk... – monda szomorúan Levy.

– Semmi baj. Az a lényeg, hogy ti biztonságba kerüljetek.

– Ti? Ugye nem akarsz szembeszállni velük? – kérdezte ijedten a lány.

– Pedig most azt fogom tenni. Usopp, neked kell megvédeni Levyt! – adta ki az utasítást Zoro.

– De... De... Én... – dadogta félénken, remegés kíséretében Usopp.

– Usopp! Ne most rezelj be! Meglásd minden rendben lesz.

– Hiába, ez akkor sem nyugtat meg. Te könnyen beszélsz, hogy minden rendben lesz, mert te erős vagy. Gondolom te már megszoktad, hogy néha rád támadnak. De velem ez nem nagyon fordul elő. Ezért természetes dolog az, hogy az ember ilyenkor fél. Amúgy honnan tudjuk, hogy esetleg nem akarsz olajra lépni? Azt mondod, hogy megküzdesz velük, közben elmenekülsz, és minket hátrahagysz! – szakította félbe a gyapjas hajú, aki a félelem miatt nem tudott tisztán gondolkodni.

Éppen folytatta volna tovább a beszédet, amikor is váratlanul Levy lekevert neki egy pofont. A fiú teljesen leblokkolt.

– Hagyd abba ezt az ökörséget! Zoro megígérte, hogy minden rendben lesz. Nem te mondtad az előbb, hogy félreismerted őt? Ezért hagyd abba ezt a nyámnyila viselkedést...

– Jól mondja a kis csaj. Egyébként Usopp, nem azért választottalak téged erre a feladta, mert csak te voltál itt egyedül. Hanem azért, mert tudom, hogy rád bátran számíthatok. Nem vagy te töketlen gyerek! Érted, hogy mire gondolok?

– Igen...

– Rendben. Akkor mondom, hogy mit teszünk. Ti ketten elbújtok a konténerbe. Én pedig elcsalogatom őket. Levy az előbb azt mondta, hogy a közelben lakik. Várjatok legalább tíz percet. Azután pedig indulás, és hazáig meg se álljatok! Ha minden jól megy, később utánatok megyek.

– És, ha nem? Zoro-kun, neked rossz a tájékozódási képességed... – tért a lényegre Usopp.

– Ne izgulj! Én mindig célba érek. Az már más kérdés, hogy mikor... A telefon még nálatok van?

– Igen, megvan. Ne hívjunk segítséget? – kérdezte Levy.

– Egyelőre ne. Túl sok minden van, amit még nem tudunk. Azonban lehet, hogy nem érek oda hozzátok... Ha egy órán belül nem jön felőlem hír, hívd fel Gildartsot! De semmi esetre se a rendőrséget! Világos?

– Miért? Ők könnyen rendet tudnának tenni.

– Mert nem lehet! Legyen elég annyi, hogy én és a többiek nem kerülhetünk bajba. Ellenkező esetben nekünk annyi. Szóval elég a fecsegésből! Be a konténerbe! – utasította őket Zoro.

Usopp és Levy szót fogadott és teljesítették a kérést. Bár mindkettejüknek voltak kételyei, de megbíztak a barátjukban. Mielőtt Zoro elment volna még hozzájuk szólt.

– Akkor elkezdem. Úgy hallom, még a közelben vannak. Elterelem a figyelmüket, és ti aztán lépjetek le innen! Egyébként van valami, amit még mondani akartok?

– Vigyázz magadra, Zoro-kun – nyögte ki nagy nehezen Levy.

– Rendben, úgy lesz. Aztán jók legyetek! – búcsúzott el Zoro, és otthagyta a két embert.

Zoro kinézett a sarkon és egy csoportot látott, akik valószínűleg őket keresték. Nem hezitált. Elég gyorsan felfedte a kilétét.

– Hé, gyökerek! Netalántán nem engem kerestek? Kapjatok el, ha tudtok! – kiabálta hangosan majd szaladni kezdett.

A terve eddig bejött. Mindenki őt kergeti. Egyre nagyobb ricsaj hallatszik mögüle. Azonban nincs ideje megállni, és megszámolni, hogy hányan vannak. A lehető legmesszebb kell csalogatni őket. Gondolta magában Zoro, miközben tíz perc őrült hajsza után a város parkjába találta magát. Fogalma se volt, hogy miképp keveredett ide. De annyiban biztos volt, hogy messze van Levy házától. Hátra nézett, de senkit se látott. Lehagyta volna őket? De ekkor egy éles fájdalmat érzett a bal karjában. Egy kés állt ki a testéből. Kihúzta azt, ami eléggé megsebesítette őt.

– Roronoa Zoro... – szólította nevén egy baseballsapkás srác, aki nagyjából húsz méterre állt tőle.

– És benned ki a francot tisztelhetek meg? – kérdezte tőle Zoro, aki letépve a kabátja ujját próbálta elállítani a vérzést.

– Eléggé nyers a modorod...

– Te meg egy hosszú, kockaorrú faszfej vagy, aki késsel hadonászik! – sértegette Zoro az előtte állót.

– Azt hiszed, hogy mész valamire a sértegetéssel? Egyébként pedig...

– Kussolj már el! – szakította félbe Zoro, aki úgy döntött, hogy felveszi a harcot.

– Nagy öröm lesz téged elintézni – szólt hozzá az ellenfele, majd elővéve a másik kését Zoro irányába ment.

Zoro megállás nélkül zúdította rá az ütéseket, de egy sem találta el a narancssárga hajút. Viszonzásképp egy hirtelen mozdulattal közelebb lépett, majd megpróbálta ledöfni ellenfelét. ezzel szemben meglepődött, amikor a kése kettétört. Zoro a másik fegyverrel hárította a támadást. Az ellenfele annyira megdöbbent, hogy egy rövid időre meg is feledkezett arról, hogy most jelenleg ő harcol. Zoro kihasználva az alkalmat, egy jobbost mért a gyomorszája tájékára.

Zoro megragadta két kezével ellenfele fejét, majd megfejelte azt, aki ezáltal hátrébb esett. Már be akarta fejezni, amikor észrevette, hogy az üldözői utolérték őt, és nem haboztak rátámadni. Harmincnégy emberrel kellet felvennie a harcot, így nem volt könnyű dolga. Sérült volt és nagyon úgy tűnt, hogy még többen fognak jönni. Azonban egy valamire rájött. Az ellenség kilétére.

– Gyertek csak, Phantom Lordos kutyák! – üvöltötte torkaszakadtából Zoro, majd akivel szembetalálkozott, azt egyből ütötte.

Sajnálatára elvesztette a kést, amivel az előbb harcolt. De mivel ellenfelei baseballütővel és különböző vasrudakkal voltak felfegyverkezve, bőven volt számára ellátmány. Szerzett két ütőt, amivel nem egy orr, borda, kar, és lábtörést okozott a többieknek. Szinte élvezte, ahogyan egyenként növelte az áldozatainak számát.

Az eddig magabiztos Phantom Lord emberei meg voltak szeppenve. Sehogy se tudták megsebezni Zorót, aki egyedül harcolt több tucat emberrel.

Percekkel később újból szembetalálta magát a késdobáló sráccal. Nála is két ütő volt. Dühösen támadt rá. Zoro hárította a támadást. Azonban a bal karja egyre rosszabb állapotba került. A vérzés ugyan csökkent, de nem állt el teljesen. Emiatt is, de egyre gyengébbnek érezte magát.

– Mi a baj, Roronoa Zoro? Kezdesz fáradni? – kérdezte tőle a baseballsapkás, majd ahogyan csak bírt, Zoro bal karjára egy ütést mért.

Zoro emiatt elejtette az egyik ütőt, de nem adta fel. A sérült kezével megragadta ellenfele egyik fegyverét, majd a másik kezében lévő baseballütővel lesújtott. Fejbe vágta. Ezt a párharcot megnyerte. De a harcnak még nem volt vége. Egy ismerős arc mellkason rúgta őt. Hátrébb esett pár métert.

– Add fel, Roronoa Zoro, nincs esélyed! Lehet, hogy Kakut és még jó néhány embert legyőztél, de időkérdése, hogy kifeküdj. A vérveszteség nem játék...

– Értem. Szóval Kakunak hívták ezt a rohadékot. Amúgy áruld el nekem Loki, mit akartok tőlem? – kérdezte tőle Zoro miközben feltápászkodott a földről.

– Ne akard tudni... – válaszolt közömbösen Loki.

– Értem. Akkor nem haragszol meg, ha a haverod után küldelek? Majd a kórházban cserélgethetitek egymás kötését...

– Elhallgass! – kiabált rá, majd rátámadott Loki.

Zoro a fiú irányába hajította a baseball ütött. Loki elugrott előle, de meglepődött, hogy Zoro már alig egy métere van tőle. Nem hitte el, hogy az ellenfele ilyen gyorsan tud mozogni. A zöld hajú megragadta a nyakánál fogva, majd a földre teperte. Ezután nem kímélte a szemüveges srácot. Ott ütötte ahol érte. Már szinte a győzelem küszöbén állt, amikor egy erős fájdalmat érzett az oldalán. Ezután megragadták a kabátjánál fogva és arcon ütötték. Zoro két métert repült, mire hanyatt esett.

– Ne szórakozz, Loki! Szánalmas, hogy te és a többiek nem bírnak el egy sérült emberrel! – panaszolta a kalapos fiatal férfi.

Zoro még mindig a földön feküdt.

– Lucci... – mondta idegesen Loki.

– Netán valami baj van? – kérdezte tőle szúrós tekintettel Lucci.

– Nem, semmi...

– Akkor igyekezz, és szólj a főnöknek!

– Felesleges, mert már megérkeztem. Hadd halljam, kit sikerült elkapni? – Jelent meg egy nagyjából száznyolcvanöt centiméter magas, izmos testalkatú, rövid, szőke hajú férfi.

– Üdvözlöm, főnök! Sikeresen elkaptuk Roronoa Zorót. Volt még ugyan két társa, de őket szem elől tévesztettünk. Mivel amúgy se voltak fontosak, nem nagyon foglalkoztunk az ő hollétükről.

– Értem... Szóval te lennél Zoro, a One Piece egyik volt nagyágyúja. Áruld el nekem, hogy mi szél hozott ide titeket? – kérdezte tőle a Phantom Lord vezére, miközben rátaposott Zoro fejére.

– Jöttünk, hogy helyre tegyünk pár nagyképű majmot. És mit ad az ég? Te ezen a listán szerepelsz... – folytatta volna Zoro, de Lucci rátaposott a bal vállára. Felszisszent emiatt a talajon fekvő.

– Értem, szóval bármit mondanék, bármit tennék veled, te nem fogod elárulni, hogy mi célból vagytok itt. Azonban tudnod kell, hogy ezután a többiek jönnek... – folytatta volna a szőke hajú, de meglepődött Zoro reakcióján.

A fiú hangos nevetésétől visszhangzott a környék. Mindenki némán figyelte őt. Nem tudták elképzelni, hogy Zoro min röhöghet. Csak azután hagyta abba, amikor Lucci belerúgott. Zoro ezután még hozzátette:

– Ha jót akartok, meglapultok. Ellenkező esetben nem garantálhatom, hogy megússzátok a verést...

– Majd meglátjuk Roronoa Zoro. Lucci, kezdjétek el! – adta ki az utasítást a vezér, majd minden irányból ütötték, rúgták Zorót. Ő pedig szép csendben tűrte a fájdalmat.

Sajnálom, Levy, Usopp! Úgy néz ki, hogy nem érek vissza egy órán belül. Szánalmas, hogy így helybenhagynak... Mintha éreztem volna, hogy ma baj lesz. Túl sok olyan dolog történt, ami csak akkor történik meg velem, ha valami rossz közeleg.

Azonban ezek a hülyék azt hiszik, hogy egyedül vagyok. Pedig a telefon túloldalán van egy ember, aki most is hallja beszélgetést. Hallja, ahogy a Phantom diákjai elbánnak velem. Usopp nem vette észre, de kicsórtam a zsebéből a mobilját.

Srácok, ez nem vall rám, de úgy tűnik ma nem voltam a legjobb formámban. Többet kellet volna edzenem... Valószínű, hogy Natsu erről a fickóról beszélt. Jól mondta, ennek valami baj van az agyával. De hiába, mert ő is rá fog jönni, hogy rossz emberekkel kezdett ki...

Luffy, Gray, Natsu és hülye Sanji! Tudom, hogy ezután mit fogtok tenni... Csak annyit bánok, hogy én ebben most nem vehetek részt...

Gondolta magában Zoro, majd nem sokkal ezután elvesztette az eszméletét...