A kidobós versenye már órák óta zajlik. Minden csapat teljes erőbedobással küzdött. Eddig a bajnokesélyes jelöltek minden meccset megnyertek. A mostani játék dönti el, hogy ki lesz a győztes. Mindkét oldal szeretné bebizonyítani, hogy ők a legjobb osztály a Fairy Tailben. Ahogy az lenni szokott, most is rengeteg ember kíváncsi a párharca, ami a mai napon véget ér.

– Itt Jason, egyenesen a Fairy Tailből. Nemsokára kiderül, hogy kik lesznek a Sportfesztivál bajnokai. A címvédő 11. A? Esetleg trónfosztás lesz, és a 12. C nyeri meg? Mindjárt megtudjuk! Eddig a két csapat magabiztosan győzte le az összes ellenfelét. Megmondom az őszintét, én nagyon izgulok. Mert aki megnyeri a meccset, az egyben a bajnokság nyertese is lesz. Bármi is történjen, a nap végére csak egy csapat fog talpon maradni. Huszonhat ember már a pályán tartózkodik.

A 11. A feszülten várja az ellenfelet. Nem kell sokat várakozniuk, mert a 12. C emberei is megérkeztek. A tizenegyedikesekkel ellentétben, ők eléggé nagy hangzavarral vannak.

Minden tagjuk lelkes, és alig várják, hogy végre elkezdődjön a játék. Ahogyan eddig is, most is egy játszma dönt. Nincs második esély, így már a legelején muszáj kockáztatniuk a csapatoknak, ha nyerni akarnak.

A játék végre elkezdődött! Natsunál a labda, aki első dobására kiüt egy embert. Sting szerzi meg a labdát, és a legközelebb álló embert ki is üti.

A 11. A jelenleg tizenöt emberrel rendelkezik. A 12. C mindösszesen tízzel. A legjobb játékosok még a pályán vannak. Organál a labda, és Juviát veszi célba. Ez hihetetlen! Lyon a labda elé veti magát. Kiütötték. Úgy látom, hogy Juvia nagyon meglepődött.

De nincs ideje bámészkodni, mert megint ő a célpont. Szerencséjére, most minden gond nélkül elkapja. Zorónak passzol, aki nem habozik és kiüti Orgát. Rogue Sanjit próbálja eltalálni, de mindhiába. Ügyesen elkerüli a felé jövő lövést. Usopp szerzi meg a lasztit és már dob is.

Tizenöt perc telt el és látható, hogy a két csapat egyre fáradtabb. A gyors megmozdulások és dobások átmentek lassú, megfontolt támadásokba. Mindkét oldal immár hat-hat emberrel rendelkezik.

A 11. A eddigi túlélői: Sting, Rogue, Cobra, Rufus, Minerva és Yukino.

A 12. C játékosai: Natsu, Gray, Usopp, Zoro, Sanji és Lucy.

Lucy megszerzi a labdát és dobásra szánja el magát. Sikerült is kiütnie Yukinót. Cobránál a labda, de hezitál. Nem tudja, hogy most passzoljon-e vagy inkább üssön. Az utóbbi mellet dönt. Zoro elkapta és visszadobja felé.

A 11. A sorban veszíti el a párharcokat. Sting átpasszolja a másik oldalra, a már kiütött Orgának, aki háton dobja Natsut. A labda felfelé ível. Ha leesik, Natsu kieseik. A labda messze elszáll, és ezt már nem tudja senki se elérni. Vagy mégis? Lucy sprintel és ugrani készül. Fantasztikus! Elkapta! Nem kímélve a saját épségét, sikerült elkapnia a labdát.

Mielőtt észbe kapnánk, Graynek passzol, aki gyorsan elereszt egy lövést. Rufus kiütve! Már csak Sting, Rogue és Minerva maradt, akik még küzdenek. Minerva Stingnek passzol, aki továbbadja Roguenak. Majd ismét egy újabb kör.

Végül Sting dobja rá teljes erőből. Natsu elkapja. Most ő ad bele mindent. A szőke hajú még beleér, de nem tudja megfogni. Kiesett!

Rogue hezitálás nélkül dob, de nagyon rosszul sikerült céloznia. Gray könnyedén megfogja és Zorónak passzol, aki félfordulatból kiüti a fekete hajút. Már csak Minerva maradt hátra.

Mindenki őt akarja kiütni. Eltelt néhány perc, de még mindig jól tartja magát. Sikerült minden labda elöl kitérnie. Lucynél a labda és Minerva irányába dob. A lövés gyengére sikerült. De Minerva inkább próbálja ezt is elkerülni. De mi történik emberek? Minerva megcsúszik. Nem tud kitérni a lövés elől. Vége van!

Lucy Heartfilia az utolsó embert is kiütötte. Ő maga se hiszi el, hogy eltalálta. Csak akkor veszi tudomásul, amikor már Natsu nyakában találja magát. Az egész osztály az ő nevét skandálja. Most már jöhet az ünneplés. A 12. C nyerte meg a Sportfesztivált! Összesen százkilencvennyolc pontot szereztek a héten.

Második helyen végzett a 11. A osztálya. Ők százkilencvenkét ponttal zárták a versenyt. Nagyon jól teljesítettek, ahogyan az a tavalyi bajnokoktól elvárható volt. Azonban ma be kell érniük a második hellyel.

Harmadik lett a 12. B, akik nagy küzdelemben szerezték meg a bronzérmet. Százharminckét pontot szereztek.

Negyedik helyen végzett a 9. A,  százhuszonkilenc ponttal, akik a kidobós versenyen nem mellesleg harmadikok lettek. 

Százhuszonhat ponttal a 12. A az ötödik helyet kaparintotta meg. A többiek pedig... – folytatta Jason a csapatok eredményhirdetését.

xxx

Másnap az iskola összes diákja az udvarnál gyülekezett. A hivatalos eredményhirdetés ma lesz megtartva. Dracule Mihawk, a Fariy Tail igazgatója osztja ki a díjakat. Már csak az első helyezettek vannak hátra.

– Végezetül jöjjön az utolsó csapat is. Az egész tornán nagyon jó eredményeket értek el. Minden sportban ott voltak a legjobb három közt. Végül nagy küzdelemben, de első helyet ért el a 12. C osztálya. A díj pedig a következő: százhúszezer beli, amit az osztály bármire elkölthet. Megkérném a csapatkapitányt, hogy jöjjön fel az emelvényre, és vegye át a bajnoki serleget.

A csapatkapitány kérdésében sok vita volt, de végül Gray lett megválasztva. Gyorsan lepacsizott pár emberrel, és igyekezett az emelvényre. Mielőtt átvehette volna a díjat, az igazgató megkérte a fiút, hogy mondjon pár szót a diákoknak.

– Üdvözlök mindenkit! A nevem Gray Fullbuster. Azt mondták, hogy most mondanom kéne valamit, de semmi nem jut eszembe... Talán csak annyi, hogy sosem volt még lehetőségem ekkora versenyen rész venni. Amikor megtudtam, hogy lesz ez a Sportfesztivál, azt gondoltam, hogy könnyedén megnyerjük. De be kellet látnom már az első napon, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Rengeteg erős ellenféllel kellett szembenéznünk. Volt, amikor nem is sikerült nyerni. Lehangoló volt, de emiatt is éreztem úgy, hogy még többet akarok... Mégpedig nyerni! Végül nagy nehezen sikerült megnyerni a Sportfesztivált. Búcsúzóul még annyi, hogy szeretném megköszönni nektek az izgalmakkal teli játékot. Ha ti nem vagytok, akkor nem ismertem volna meg a Fairy Tailnek ezt az oldalát. Márpedig, szerintem remek emberek alkotják az iskolát – beszélt a mikrofonon keresztül a többi diáktársához Gray, akit a beszéde végén mindenki megtapsolt.

A Sportfesztivál utolsó napján megkezdődött az ünnepség. Az egykori ellenfelek most kellemesen elvannak egymás társaságában. Vidáman kacarásznak, nevetgélnek. A svédasztaloknál még enni is tudnak, ha csak Luffy nem zabálja fel előlük az összes ételt. A szalmakalapos nem hazudtolta meg önmagát.

– Luffy-senpai! – ballagott oda az asztalhoz Rogue.

– Áh, Rogue! Gyere, egyél! Nagyon sok kaja van! – mondta vigyorogva Luffy, Rogue pedig szót fogadva, Luffy társaságában gyömöszölte le az összes finomságot.

– Hé, nem azt mondtátok, hogy Rogue nem nagyon barátkozik másokkal? – kérdezte érdeklődve Sanji.

– Pedig láthatod. Rogue kikapott tőle váltófutásnál. Márpedig nem sokan győzik le őt. Mondhatnánk, hogy jelen pillanatban Luffy a példaképe – válaszolt neki vissza jókedvűen Natsu.

– Natsu, végre megvagy. Bajban vagyok, mert nem találom a mobilomat. Segítenél megkeresni? – ment oda hozzájuk Lucy, és kért a fiútól segítséget.

– Ne aggódj, Lucy-chan. Majd a herceged megkeresi neked – válaszolta Sanji nagy örömmel, és nem várva meg a választ el is tűnt a szemük elől.

– Ezek szerint rám már nincs is szükség. Sanji biztos, hogy megtalálja neked – reagált meglepődve a látottakon Natsu, majd folytatta. – Lucy, amúgy milyen érzés?

– Micsoda?

– Milyen érzés bajnoknak lenni?

– Nagyon király!

– Tudtam én! Figyelj, Lucy, lenne valami, amiről beszélnünk kéne... – folytatta volna Natsu, de megzavarták.

– Lu-chan, gyere gyorsan! Sanji megtalálta a mobilodat. Abban reménykedett, hogy a telefon be van kapcsolva és kicsörög. Nem kellet sok idő, és meghallotta a csengőhangot. Egy elsős srác zsebre vágta, és emiatt meg akarja verni a szerencsétlent... – tájékoztatta Levy a fejleményekről.

– Micsoda? Ez nem hangzik jól! Bocs, Natsu, majd később beszélünk. Siessünk, Levy! – azzal a két lány gyorsan odafutott Sanjiékhoz.

A rózsaszín hajú nem sokáig volt egymagában.

– Natsu-senpai, úgy látom még mindig nem mondtad el neki – mondta el a meglátását Sting, miközben Natsu mellé bandukolt.

– Sting? Már te is tudod? – faggatta a fiatalabbikat Natsu.

– Persze, hogy tudom. Azért nem most találkoztunk először. Amúgy hallottam, hogy egy hónap múlva bunyózni fogsz...

– Na, várjunk csak! A Lucys dolgot még megértem, de erről egyáltalán nem kéne tudnod. Még senkinek sem meséltem el a sztorit...

– Bocsi, de nemcsak veled beszélt. Felhívott, és valami olyasmiről dumált, hogy győzzünk le titeket a Sportfesztiválon. Elsőnek nem akartam neki hinni, de a mostani reakciód látván már biztos, hogy igaza volt. Tényleg kihívtad? Ezt jól meggondoltad, senpai? Tőle jobb bunyós nemhogy a városban, talán az egész országban nincs hozzá fogható.

– Ne aggódj értem, Sting fiam! Simán nyerni fogok. Vagyis remélem, hogy így lesz...

– Aha, akkor még te sem hiszel abban, hogy nyerhetsz...

– Hát, na, azért mégis róla beszélünk. Majd megoldom valahogy. Addig még erősebb lehetek.

– Jó látni, hogy lelkes vagy senpai. Mindenesetre én neked drukkolok. Meg szerintem Rogue és a többiek is...

– Rogue? Többiek? – puhatolózott elképedve Natsu, aki nem akart hinni a fülének. – Te mindenkinek meséltél erről?

– Bocsáss meg neki, nagyon izgatott emiatt. Állandóan csak Natsu-senpai így, Natsu-senpai úgy. Szinte már kívülről tudom a szöveget – válaszolta meg a kérdést mosolygósan Yukino. A lány éppen Stinget kereste, amikor is meghallotta, hogy a két fiú miről is beszélgetnek.

– Yukino, jó látni téged. Mi újság veled?

– Nem sok, senpai. Csak próbáltam megtalálnia a lüke fiúmat. Jól sejtettem, hogy veled lesz.

– Micsoda? Ti ketten jártok? Hé, Sting erről nem is meséltél – ecsetelte vigyorogva Natsu.

– Áh, tudod, Sting nagyon szégyenlős típus – jelentette ki nevetve Yukino.

– Nem is vagyok szégyenlős! – próbált komoly lenni Sting.

– Akkor bizonyíts. Csókolj meg!

– Ennyi ember előtt? – kérdezte vörös arccal a szőke hajú.

– Na, jól van, ezt megjegyeztem. Bezzeg, ha Natsu-senpai kérne tőled valamit, azt rögtön szó nélkül végrehajtanád.

– Ez nem igaz! Nem is csinálnék meg mindent... – dünnyögte válaszként Sting,

xxx

A legtöbb emberrel ellentétben, az iskolában nem mindenkinek volt ma jókedve. Gray a többiektől távol, az osztályteremben ücsörgött. Talán egyedül ő volt az, aki nem tudott felhőtlenül ünnepelni. Hisz pár napja hülyeséget csinált, és úgy nézett ki, hogy ezt már sose fogja tudni helyrehozni. Már több, mint egy órája elmélkedett, mialatt sehogy se talált megoldást a problémájára. Mert végül is most ő hibázott. 

„Pedig annyira egyszerűbb lenne másra fogni, hogy miatta történt ez. De ez esetben szó sincs erről." Gondolta magában Gray, akinek végül megzavarták a nyugalmát.

– Baszki, ez nem a mosdó – nyitott be Zoro a terembe.

– Már megint eltévedtél? – kérdezte tőle rosszkedvűen Gray.

– Nagyon úgy néz ki. Egyébként te miért vagy itt? A többiek kint buliznak.

– Tudod, nincs kedvem ünnepelni... – válaszolta kedvetlenül Gray. – Hé, van pár perced?

– Mondanám, hogy nincs, de eddig az összes hülye haverom panaszát végighallgattam. Miért pont te maradnál ki ebből? – kérdezett vissza viccelődve Zoro, majd folytatta. – Szóval mesélj, mi bánt téged?

– Emlékszel a tegnapi napra? Tudod, Juvia és Lyon...

– Aha, akkor ez a bajod – szólt közbe Zoro, aki most már tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a másik miért is ennyire lehangolt. – Nem értelek Gray, mégis mire számítottál?

– Tudod, amikor az úszóversenynél Juvia azt mondta, hogy „Gray-sama", akkor nagyon boldognak éreztem magam. Nem az elnevezés miatt, hanem hogy láthattam a nevetését. A nap végén pedig én balek azt hittem, hogy nyert ügyem van...

– Várj egy kicsit. Néhány hete nem azt mondtad, hogy nem akarsz tőle semmit se? Szeretnéd őt jobban megismerni? Áruld el, mit csináltál?

– Én... Megcsókoltam Juviát – mondta el az igazságot Gray, majd szép lassan felsóhajtott. – Akkor ez jó ötletnek tűnt. Ellenben a csók után egy erős pofont kaptam viszonzásul. Elsőnek semmit sem értettem ebből. Hisz azt hittem, hogy Juvia kedvel engem – folytatta a téma kifejtését Gray. – Végül elárulta, hogy a verseny miatt tiszteletet érzett irántam, és nem szerelmet. Azóta pedig hozzám se szólt. Lyon miatt pedig nem is lehet a közelébe férkőzni. Ráadásul tegnap bevallotta neki, hogy szerelmes belé. Mindent tisztán láttam és hallottam. Juvia pedig igent mondott neki. Ezután olyan furcsán éreztem magam. Legszívesebben odamentem volna, és behúztam volna egyet Lyonnak. De ha ezt teszem, akkor Juvia még jobban megutál. Most már érted, hogy mi a bajom?

– Ahham, szóval erről van szó – reflektált kissé csodálkozva az elhangzottakra Zoro. – Erre mit mondjak, Gray? Szerintem te szúrtad el az egészet. Ha vártál volna még, akkor lehet, hogy Juvia neked mondott volna igent. De te megint elkövetted azt a hibát, mint Nanohanában. Ha már egy kicsit úgy érezted, hogy kedvelnek, te egyből ráhajtottál a csajra. Emiatt is nem volt tartós kapcsolatod. Egyszerűen nem hagysz magadnak időt. Ezért pedig nem tudlak téged sajnálni.

– Értem. Igazad lehet... – Értett egyet a barátjával Gray, majd ezt követően egy szívességet kért Zorotól. – Haver, kérlek, üss meg teljes erőből!

– Ezt nem kell kérned. Szívesen, bármikor, bárhol! – mondta vigyorogva Zoro, és behúzott egyet Graynek, aki az ütés erejétől hanyatt vágódott. – Remélem, ez észhez térített téged.

– Ja, jól esett. Köszi, Zoro. – reagált a kérdésre Gray, miközben hanyatt fekve a plafont bámulta. – A mosdó pedig jobbra, a folyosó végén van.

– Köszi, erre vártam már percek óta. Már megyek is – köszönte meg a segítséget Zoro, majd végül fütyörészve magára hagyta Grayt.

xxx

A nevem Gray Fullbuster. Tizennyolc éves. Életem során sok meggondolatlan ökörséget leműveltem. Eddig mindig azt hittem, hogy bármit megtehetek. Ha pedig ellenszegülnek, erővel nyomom le az ellenfeleimet. Mindig így csináltam. Azonban Magnoliában ez nem válik be.

A lány, akit kedvelek, más fiúval randizik. De vajon tényleg szeretem őt? Vagy csak az irigység beszél belőlem? Az a bajom, hogy ő az első lány, akit nem tudok megkaparintani? Hiába, nem tudom, hogy mit csináljak! Adjam fel? Küzdjek tovább? Mi történik, ha hagyom a francba az egészet?

Nagy valószínűséggel ők ketten remek párt fognak alkotni. Lyon mindent meg fog neki adni, hiszen évek óta bele van zúgva. Avatkozzak bele? Próbáljam őket szétválasztani? De ez nem az én stílusom. Ettől azért jobb embernek tartom magam. Igaza van Zorónak! Az a bajom, hogy nem tudok várni. Túl sokat akarok egyszerre. Ez nem mehet így tovább!

Ez a pofon kijózanított engem. Lehet, hogy hibáztam, de tudom, hogy meg tudok változni. Tudom is már, hogy mit teszek! Elmegyek „hozzá" edzeni. Az edzéstől jobban érzem magam. Délelőtt tanulok, délután edzek. Tavaly Hargeon városában összefutottam vele egy buliban. Belekötöttem, ő pedig csúnyán elvert engem. De azután nagyon jól kijöttünk egymással. Úgy emlékszem, hogy megadta a számát... Fel is hívom!

xxx

– Gray, te vagy az? Mi újság veled? Nem nagyon szoktál felhívni – kezdett bele a közepébe a vonal másik oldalán lévő személy.

– Szevasz, Phoenix! Csak érdekelt, hogy mi újság veled...

– Aha, persze. Ismerlek én téged. Mit akarsz tőlem? Most mondom, pénzem az nincsen. Az egyetem minden belit kiszed belőlem...

– Nem kell nekem a pénzed. Szóval a múltkor azt mondtad, hogy ha van kedvem, edzhetnék nálad. Még mindig áll ez az ajánlat?

– Ja, ha akarsz, nyugodtan jöhetsz. Tényleg, te Magnoliában vagy. Hallottam, hogy Natsu, te és még hárman ide költöztetek. Ha érdekel, Erza avatott be a részletekbe. Várjál, ő is itt van. Szeretne beszélni veled.

– Szia, Gray! – köszönt lelkesen Erza.

– Erza-san? Akarom mondani, neked is, szia! – mondta meglepődve Gray.

– Gray, mi az, hogy eddig nem látogattatok meg minket? Ha rajtatok múlna, senki se tudná, hogy léteztek! – kérdezte dühösen a nő.

– Bocsáss meg, Erza-san, eddig nem volt időnk erre. Túl sok minden jött össze mostanában. De ígérem, a közeljövőben személyesen is találkozunk majd... – próbált egy értelmes kifogást kinyögni a fiú.

– Rendben. Amúgy miért akarsz Phoenixszel edzeni? Csak nem megint verekedni akarsz? – érdeklődött kíváncsian Erza.

– Nem, erről szó sincs! Csak arra gondoltam, hogy jót tenne nekem egy kis testmozgás...

– Értem. Akkor várunk téged.

– Várj, Erza-san, te is edzeni fogsz engem? – lepődött meg az előző mondat hallatán Gray.

– Miért, baj? – kérdezte tőle Erza.

– Dehogyis! Erza-santól csak tanulhat az ember. Egyébként üdvözlöm Gerardot! – igyekezett gyors választ adni, még mielőtt hülyeséget mondana.

– Rendben, átadom. Amúgy gratulálok az első helyhez! Nem is vártam kevesebbet tőletek.

– Köszönjük szépen az elismerést. Azonban most mennem kell, a többiek még javában buliznak.

– Jó mulatást. Szia, Gray! – köszönt el tőle Erza.

– Szia, Erza-san! – búcsúzott el Gray, majd kinyomta a telefont.