Nanohana, Fiore hetedik legnagyobb városa. Lakossága megközelíti a kétszázezer főt. Mondhatnánk, hogy ez egy átlagos, hétköznapi város, ahol az emberek békében élik az életüket. Azonban Nanohanában létezik egy középiskola, aminek a neve: One Piece. Tanulmányilag az ország leggyengébb iskolája. A sportokban se járnak az élen. Ellenben a küzdeni akarás meg van bennük. Nem is ezzel lenne a probléma, ám a statisztikák arról árulkodnak, hogy a jövő bűnözői egy része ebből a suliból kerül ki.

A rendőrség elég gyakori vendég erre. Ritka az olyan hét, amikor nem jönnek, hogy valakit elvigyenek innen. A verekedések itt mindennaposak. Szerencsére a One Pieceban eddig még senki se halt meg... Egyelőre...

Különböző bandák alakultak meg. Egymást ellenségként kezelték. Nem volt ritka, amikor az épületen belül több tucat diák összeverekedett akár a legkisebb szösszenet miatt is. Ám volt egy öt tagból álló csoport, akik az egész iskolát meghódították. Mindenki félt tőlük. A tanárok sem merték őket megfenyíteni. Aki esetleg mégis megtette, annak az élete örökké megváltozott. Legtöbbjük pár napon belül már új munkahelyet keresett magának.

Az öt tag jelenleg az igazgató irodájában dekkolt. Egyedül ő az egyetlen, aki kordában tudta tartani a diákokat. Azonban azt még ő se sejtette, hogy ezekkel a tanulókkal ennyi probléma lesz.

Donquixote Doflamingo, a One Piece igazgatója. Egyesek szerint maga a megtestesült gonosz, aki maga után nem hagy mást, csak szenvedést és fájdalmat.

– Srácok, először is hadd gratuláljak! Nektek köszönhetően, megint felmondott egy kolléga, aki ma reggel sírva könyörgött, hogy minél hamarabb elmehessen innen. Ez már az ötödik tanár, akit ti kikészítettek. Elismerem, tényleg szigorú személyiség volt, de könyörgöm, mi a jó büdös francért kellet felgyújtani a kocsiját? Ráadásul azt mondta, hogy ezután betörtetek a házába és egy székhez kötöztétek, azután pedig megfenyegettétek. Sőt, valamelyikőtök még meg is akarta ütni. Örüljetek, hogy nem ment egyenesen a rendőrséghez... – kezdett bele a magyarázatba a férfi, majd folytatta. – Szerencsénkre le tudtam beszélni a feljelentésről és nekem köszönhetően, a kapcsolataimon keresztül, egy kisvárosi iskola beleegyezett, hogy alkalmazni fogják a szerencsétlent. Mondjátok csak, miért kell nekem mindig megmenteni a hülye fejeteket? Jobban járnánk, ha titeket a ballagás után egyenesen a börtönbe vinnének, ott pedig azt csinálnátok, amit csak akartok – mondta idegesen Doflamingo, miközben figyelte az öt tinédzser srácot.

– Azért segít nekünk, mert maga a legjobb igazgató, akit valaha látott a világ – válaszolták idétlen vigyor kíséretében a diákok.

– Fogjátok be, mert különben mindegyikőtöket kivágom az ablakon keresztül! Tudjátok, van egy aktám, amiben minden le van írva, amit az elmúlt három évben leműveltetek. Ezt, ha a rendőrség látná... De nem akarok titkolózni, egyenként felsorolnám az itt szereplő adatokat. Kezdjük is el: Fekete lábú Sanji. Ne izgulj, a családi nevedet nem fogom elárulni. Az apád külön fizetett azért, hogy senki se tudja meg, hogy ki fia vagy te...

– El se tudja képzelni, mennyire örülök ennek a hírnek, igazgató úr – szólt a témához gúnyosan Sanji, miközben rágyújtott egy újabb szál cigire.

– Bár, amit itt látok, az nem kecsegtet semmi jót számodra. A statisztika szerint eddig harminchárom diákot juttattál kórházba. Az egyikük napokig magáról se tudott, nemhogy megmondani, hogy ki verte el. Ezen kívül még összeverekedtél az ebédlőben egy szakáccsal, mert idézem: „Én különbet produkálok a vécében, mint amit ez a hájas disznó csinál a konyhában." Később negyven széket dobáltál ki az ablakon, amit azután gondosan fel is gyújtottál. Igen, erre én is emlékszem. Az orrom előtt rúgtál arcon egy férfit, aki neheztelt rád, mivel mind a három fiával csúnyán elbántál. Nem sok lány tanuló jár ide, de neked köszönhetően ez a szám is egyre kevesebb lesz. Könyörgöm, legalább őket hagyd békén!

– Perverz kukta – mondta vidáman az egyikük.

– Fogd be, Marimo!

– Ideges vagy, göndörkém?

– Te kis...

– Elég legyen! Ne hogy azt hidd, hogy te különb vagy, Roronoa Zoro. Miattad negyvenkét diák került kórházba. A többségük ki is iratkozott innen. A kollégium második emeletének megrongálása is a te nevedhez fűződik. Az órákon, amire nem sokat jársz be, többnyire alszol. A tanárok meg akartak buktatni év végén, de ismerve téged, nem kockáztatták meg a testi épségüket. Jut eszembe, a portásunknak be van törve az orra. Azt mondta, hogy egy rövid, zöld hajú srác tette ezt vele...

– Az véletlen volt! Rosszkor volt, rossz helyen... – ecsetelte bizonytalanul Zoro, közben pedig fütyörészett.

– Értem, ennek örülök. Már azt hittem, őt is elveszítjük. Ki a következő? Legyen Gray Fullbuster. Neked harmincegy diákot adott a sors és kért meg külön téged, hogy juttasd őket minél hamarabb kórházba. Tavaly télen tönkretetted a fűtést, ezért aki fagyhalálban akart elhunyni, a One Piecetől jobb helyet nem is találhatott volna. Ám számomra mégis az a legdurvább eset, amikor két hete órák után átmentél a Lamia Scale, szomszédos iskolába, mert megtudtad, hogy a barátnőd megcsalt egy ottani diákkal. Szerencsétlent nem kímélted... Annak örülök, hogy ezt nem sokan látták. Még jó, hogy a fülembe jutott a hír, hogy mit tervezel. Ezt az ügyet nehéz volt eltusolni, de ismertek már, számomra nincs lehetetlen feladat. Szóval Gray, legközelebb ilyet ne csinálj!

– Ne aggódjon, jelenleg semmi ilyesmi nincs tervben – jelentette ki magabiztosan Gray.

– Ajánlom is, hogy így legyen! A következő Natsu Dragneel. Te csak ötven diáknak osztottál ki táppénzes papírt. Te forrófejű idióta! Túl sokat hallom mostanában a neved. A tornaterem neked köszönhetően egy ideig használhatatlan lesz. Mert igen, muszáj felszedni a parkettát és nagyon fontos, hogy azután meggyújtsuk egy részét és körülötte szalonnasütést rendezzünk...

– Emlékszem rá, jó kis buli volt. Lassan itt az ideje egy újabb partinak – szólt a témához jókedvűen Natsu.

– Fogd be, Natsu! Legvégül Monkey D. Luffy. Gratulálok, te nyerted a ,,hogyan juttassuk kórházba egy diáktársunkat rövid idő alatt'' versenyt. Ötvennyolc ember bánta meg, hogy beléd kötött. Az órák többségén eszel vagy alszol. Legutóbb az iskola foci csapatával volt nézeteltérésed. A csapatkapitány azt közölte velem, hogy a csapat kilencven százaléka sérüléssel bajlódik, így nem indulnak az idei nyári bajnokságon. Pedig most volt a legnagyobb esély, hogy bejussunk a legjobb négy közé...

– Az nem az én hibám volt. Én csak kérdezni akartam tőlük valamit. Erre ők egyből beszóltak nekem – kezdett volna bele a magyarázatba Luffy, ám az igazgató közbe szólt.

– Ebből elég! – kiabálta dühösen Doflamingo és folytatta – Túl sok gond van veletek. Amit itt felsoroltam, az csak egy oldal volt. Ha akarnám, egyenként egy könyvet lehetne rólatok írni. Azt, hogy hány embert vertetek meg eddig, már több mint egy éve nem számolom. De az éjszakai bulizás az egyetemistákkal, felszedni a környék összes nőjét, megrongálni az épületeket... Na, az nagyon megy nektek. A legegyszerűbb az lenne, ha mindegyikőtöket kirúgnám.

– Ugyan már, Doflamingo-sensei. Ha akarta volna, már régen megszabadulhatott volna tőlünk. Ellenben, ahogyan ön is állítja, nem egyszer segített rajtunk. A kérdés pedig csak annyi, hogy miért is teszi ezt?

– Jól látod a helyzetet, Gray. Valóban nem az én kötelességem lenne, hogy segítsek rajtatok. De ti öten mások vagytok, mint a többi hulladék, aki ide jár. Ezt az aktát bármikor felhasználhatnám ellenetek. Ellenben mindannyian gazdag családból származtok. Az már más kérdés, hogy ti ebből egy fityinget se láttok. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de nem számítottam arra, hogy ilyen sok probléma lesz veletek. Emiatt pedig döntésre jutottam: fizethetnek nekem bármennyit, de én ezt nem folytatom tovább! Ti öten szeptembertől új iskolában kezditek el a negyedik és egyben utolsó tanévet.

– Mi van? Mégis hova akar minket lepasszolni? – tették fel neki egyszerre a kérdést.

– A Fairy Tail középiskolába. Az olyan hülyéknek, mint amilyenek ti vagytok, maga lesz a pokol.

– Ne szórakozzon velünk! A Fairy Tail az ország legnívósabb középiskolája. Oda csak stréberek járnak. Egyáltalán miből hiszi, hogy el tud innen küldeni? – kérdezte ingerülten Natsu.

– Megmagyarázom: a családjaitokkal egyenként beszéltem és arra a döntésre jutottunk, hogy ez így nem mehet tovább. Egyszerűen csak azt akarják, hogy húzzatok innen a francba, mert már nem bírnak titeket ebben a városban elviselni. Röviden ennyi lenne a magyarázat. Különben is csak egy évet kell kibírnotok. Hátha a koszon kívül ragad valami tudás is rátok – mondta jókedvűen Doflamingo, aki élvezettel nézte végig, ahogyan az öt kölyök döbbenten néz maga elé.

– Én ebbe nem nyugszok bele! – Natsu idegesen az asztalra csapaott.

– Pedig muszáj lesz, Natsu. Ez már el van döntve. Szeptembertől Magnoliába fogtok iskolába járni. Beszéltem az ottani igazgatóval. Tudnotok kell róla, hogy ő nem fogja ezt a viselkedést eltűrni, mint amit a One Pieceban leműveltetek. Ezért, ha történik valami, magatokra vagytok utalva. Úgy másztok ki belőle, ahogyan akartok.

– Van még valami? – érdeklődte unottan Zoro.

– Nocsak, Zoro. Úgy látszik, téged nem bosszant a költözés gondolata.

– Mert nem is zavar. Végre valami érdekes is történik – válaszolta meg röviden a kérdést Zoro, majd ásított egy nagyot.

– Értem. Jut eszembe: Magnoliában nem kollégiumban, hanem egy nektek külön vett házban fogtok lakni. A Fairy Tail onnan gyalog húszpercnyire van. Az átiratkozással nem lesz gond. Már minden papírmunkát elintéztem. Erről ennyit! Élvezzétek ki ezt a két hónapot, amíg lehet. Most pedig tűnjetek el a szemem elől! – kiáltott rájuk bosszúsan Doflamingo, a diákok pedig az ajtóhoz bandukoltak.

xxx

Natsuék kimentek az irodából. A rózsaszín hajú fiú ideges volt. A barátaival ellentétben, ő nem igazán akart Magnoliába menni.

– Mi a baj, Natsu? Ennyire nem akarsz innen elmenni? – kérdezte tőle kíváncsian Luffy, miközben jóízűen ette a szendvicsét.

– Nem az a baj, hogy el kell hagynom a One Piece-t. Bárhova mehettünk volna, kivéve a Fairy Tailbe.

– Miért?

– Van ott pár ember, akivel nem szívesen találkoznék – kezdett bele rosszkedvűen a beszédbe Natsu, majd felsóhajtott. – Öt éve nem jártam már Magnoliában. Úgy terveztem, hogy sose megyek oda vissza. Erre ez a köcsög Doflamingo megszívat engem...

– Most már mindegy. Ez ellen már nem tudunk mit tenni. Ellenben remélem lesz pár helyes bige. Az itteni pénzéhes ribancokból már elegem van – kapcsolódott be a témához kissé kedvetlenül Gray.

– Jól mondod, haver. Úgy hallottam a Fairy Tailes hölgyek nem csak okosak, de gyönyörűek is – mondta boldogan Sanji.

– Nyugi, herceg. Az itteni lányok is lekoppintottak. Ezért ott még annyi esélyed se lesz, mint Nanohanában – szólt be a haverjának Zoro, miközben tovább gúnyolódott a szőke hajún.

– Kussolj el, Marimo!

– Mert mi lesz, ha nem? – kérdezte magabiztosan Zoro. – Perverz herceg...

Sanji válaszra sem méltatva, hirtelen mellkason rúgta Zorót. A fiú hátrébb repült pár métert. Pillanatok alatt feltápászkodott, majd Sanji felé szaladt, akit jobb ököllel arcon ütött. Közel tíz perce ütötték egymást megállás nélkül. Egyikük se akarta feladni a harcot.

– Hé, Gray, nincs kedved lejönni a büféhez? – kérdezte meg a fekete hajú barátját Natsu.

– Oké, menjünk. Luffy, te nem jössz?

– Menjetek előre. Egy kicsit még itt maradok – mondta vigyorogva Luffy, aki becsatlakozott Zoroék harcába. Most már hárman verekedtek egymással.

Natsu és Gray otthagyva őket, elindultak a büfé irányába.

– Ki vele, mi a problémád? – kérdezte Gray.

– Probléma? Az sok van... – jelentette ki nagy sóhaj kíséretében Natsu. 

– De mégis, miért is nem akarsz te Magnoliába menni? Van valami balhéd, amit ott elkövettél? Esetleg valami orbitális hülyeséget csináltál?

– Mondhatni igen. Az a hülyeség egy része pedig a Fairy Tailben található meg.

– Ahham, így már mindent értek – reagált vigyorogva a haverja kijelentésére Gray. – Hogy hívják a lányt?

– Mi van? – kérdezett vissza döbbenten Natsu. – Honnan veszed, hogy az illető lány?

– Téged ismerve, biztos vagyok benne, hogy egy csajról van szó. Legalább helyes a kicsike?

– Ki tudja... – ecsetelte rosszkedvűen Natsu. – Akkor még aranyosnak tűnt. Legutóbb hatodikban láttam őt.

– Értem, akkor honnan tudod, hogy a Fairy Tailbe jár?

– A bátyám Magnoliában él. Ő mondta nekem az infót.

– Nem értelek téged. Vagy csak nem... – Gray ezután idétlenül elkezdett nevetni. – Kitalálom: szerelmes vagy?

– Fogd be, Gray! Semmi ilyesmiről nincs szó! – válaszolta elvörösödött arccal Natsu.

– Oh, szóval nem zavarna, ha esetleg elcsakliznám előled? – Piszkálta tovább a haverját Gray, aki jókat mulatott a másik ember kétségbeesett reakcióján.

– Eszedbe be ne jusson, te rohadék! – kiabálta hangosan Natsu. – Egyébként is, nem a te eseted... – tette hozzá még dünnyögve Natsu.

– Nyugi, csak viccelek. A haverjaim barátnőivel sose kezdenék ki. De ha már felhoztad őt, akkor mesélj róla egy kicsit többet – szólott ismételten Gray, majd hosszasan kivesézték Natsu gyerekkori ismerősét.

xxx

Néhány órával később mindannyian visszatértek a kollégiumba. Rajtuk kívül egy diák se tartózkodott az épületben. Ők öten a nyári szünet alatt se mentek haza. Inkább itt töltötték el az idejük nagy részét. Kör alakban ültek a földön és pókereztek egymással.

– Hé, srácok! Van valami, amiről beszélnünk kell – szakította félbe a játékot Luffy.

– Ez nem hangzik jól. Mikor legutóbb ezt mondtad, kis híján mind meghaltunk... – mondta el az észrevételét Sanji. – Most szólók, nincs kedvem maffiózókkal harcolni!

– Nem erről van szó, Sanji! – folytatta a beszédet vidáman Luffy. – Mit szólnátok ahhoz, hogyha azt mondanám, hogy elloptam Doflamingo egyik fontos borítékát?

– Hülye vagy, Luffy – szólt be a szalmakalaposnak Natsu. – Ilyet nem egyszer csináltál már. Mi ebben az érdekes? – tette fel a kérdést Natsu.

– Shishishishi! – Luffy a kérdést hallva csak idétlenül nevetett.

– Szóval ki vele, mit találtál benne?

A szalmakalapos fiú abbahagyva a nevetést, komoly tekintettel figyelte a többieket.

– Ebben a borítékban volt egy levél, aminek mi voltunk a főtémája. Az állt benne, hogyha megint balhét rendezünk és erről valahogyan a „kedves" Doflamingo tudomást szerez, akkor nekünk befellegzett.

– Mi a francról beszélsz? – faggatózott érdeklődve Zoro.

– Arról, hogyha nem változunk meg, akkor nekünk végünk. Nem lesz több esélyünk. Mehetünk a börtönbe, ahonnan sose fogunk szabadulni – válaszolta rosszkedvűen Luffy.

– Az isten verje meg! Akkor mégis mi legyen? Mit csináljunk? – Natsu nem tudta, hogy most mitévők legyenek.

– Nekem van egy ötletem, miért nem csináljuk azt? – tette fel a fontos kérdést Gray, amit hallva a körülötte lévők teljesen meghökkenve fogadtak. – Értitek, hogy most mit pofázok? Tudjátok,  amit a többi normális diák is csinálni szokott. Na, kezditek felfogni azzal a hülye agyatokkal?

– Ugye nem arra gondolsz? – kérdezték egyszerre Natsu és Luffy, akik teljesen kétségbe voltak esve.

– Pedig de...

– NEEE! – kiabálta hitetlenkedve a két fiú, aminek hatására Sanji úgy döntött, hogy mindkettejüket egy-egy fejbe rúgással észhez térít. Kellett néhány perc, mire ismét önmaguk lettek.

– Kussoljatok már el! Ha nem akartok a sitten megrohadni, akkor előveszitek azt a kurva könyvet és tanulni fogtok. Sőt, készüljetek, mert megyünk a könyvtárba! – ecsetelte határozottan Gray, majd hirtelen talpra állt.

– Könyvtárba? Nekünk van olyan? – érdeklődte csodálkozva Zoro.

– Dehogyis! – reagált azonnal a kérdésre Gray, majd folytatta. – Ha emlékeznél rá, azt a helyet pont te tetted tönkre. Ott már egy darab könyv sincs. A városi könyvtárba megyünk.

– De Gray, már éjfél van... – Sanji nagyon jól tudta, hogy felesleges a könyvtárba sietniük. – Nem hinném, hogy éjfélkor nyitva lennének.

– Rendben, akkor holnap megyünk – nyugodott bele a barátja kijelentésébe Gray. – Higgyétek el, én csak jót akarok nektek. A Fairy Tailben nap, mint nap ez fog velünk történni. Luffy, esetleg lenne még valami fontos közlendőd? 

– Igen, van még pár dolog. Azt is olvastam, hogyha sikeresen leérettségizünk, és nem csinálunk semmi hülyeséget, akkor Doflamingónak meg kell semmisítenie az ellenünk felhalmozódott bizonyítékokat, mert máskülönben ő is bajba kerülne. Azt nem tudom, hogy miért, de neki is az lenne a legjobb, ha mindegyikünk átmenne a vizsgákon.

– Értem. Szóval ezért akarta, hogy elmenjünk egy jobb suliba. De a rohadék nem mondaná, hogyha netalántán nem sikerülne átmenni, akkor nekünk annyi... – Sanji elővette a gyújtóját és ismét rágyújtott egy cigarettára.

– Szóval tisztázzuk: holnaptól kezdve minden áldott nap tanulni fogunk. A Fairy Tailben bármi történjék, nekünk nem szabad belekeveredni semmiféle konfliktusba. Ettől kezdve pedig csak annyi a dolgunk, hogy valahogy átmenjünk a vizsgákon. Igazam van? 

– Jól mondod, Zoro. Nagyjából ez a szitu – válaszolt készségesen Gray.

– Akkor nekünk befellegzett... – Mielőtt a többiek erre bármit is reagálhattak volna, Zoro folytatta a beszédet. – Csak gondoljatok bele egy kicsit: esetleg, ha valaki belénk köt, nekünk nem szabad az illetőt elverni. Már pedig egyikünk se a nyugalmáról híres. Nem létezik, hogy mi egy évet kibírunk balhék nélkül. 

– Pedig muszáj lesz. Hogy ne legyen ebből probléma, gyakorolhatnánk is: Zoro, te egy köcsög vagy! – mondta gúnyolódva Sanji.

– Mit mondtál!? – Azzal Sanji és Zoro ismét összeverekedett.

– Jaj, istenem, ez nem lesz könnyű. Két hónap alatt remélem ezt a problémát is kiküszöböljük. De addig is... A mai bunyó nyertesét a többieknek egy hétig hűen kell szolgálnia – kiabálta önfeledten Natsu és belevetette magát a harcba.

Gray és Luffy követve a példáját, egymással versengtek a dicső pozícióért...