Lucianna Nabila Mouhib
___________________

Június 25.

Reggel a szálloda éttermi részében reggeliztem, mindig is szerettem a svédasztalos reggelit így nem hagyhattam ki. 

-Az finomnak tűnik. - ütötte meg a fülem egy ismerős hang majd lazán le ült velem szemben vigyorogva át nyúlva az asztalon és el vett pár sajtot a tányéromról.

-Ha még egyszer hozzá érsz a kajámhoz leütlek. - néztem fel rá hidegen, semmi kedvem nem volt hozzá már korán reggel.

-Ugyan jól jön neked egy kis társaság. - nevetett önelégülten. -Úgy is magányosan ülsz itt. - közben szájába vette a sajtot és direkt rájátszva ízlelgetni kezdte.

-És te? Hol hagytad a kisasszonyt? - mértem végig őt.

-Csak szórakozás. - vont vállat, majd barna szemét az enyémbe fúrta. -Talán zavar? - nevetett fel önelégülten.

-Miért zavarna? Nem vágyom arra a többi kurvád közé tartozzak, akik mindössze a hírneved miatt nyúlnak hozzád. - emeltem a számhoz a villám és a falatot lenyelve rá mosolyogtam. Nem hagytam neki meg azt az esélyt azt higgye egy percig is érdekel és legfőképpen nem azt, hogy zavar az ő mit csinál és kivel főleg egy nővel.

-Pedig élmény lenne számodra, de hát egyszer már ezt a lehetőséget elszalasztottad így nem kapsz rá új lehetőséget a viselkedésed miatt. - vigyorgott gúnyosan.

-Te amúgy se kapnád meg az én testem. - vágtam neki vissza.

-Nem kell ez miatt aggódnod van más. - hajolt hozzám közelebb.

-Csak gratulálni tudok ahhoz van még olyan nő aki hozzád ér. - hajoltam én is közelebb hozzá gúnyosan.

-Azt akarod mondani nem lennék népszerű a nők körében ha se híres és se gazdag nem lennék? - vonta fel a szemöldökét kérdően.

-Valószínűleg igen, így lenne. - kuncogtam rajta.

-Tehát azt állítod ronda vagyok? - húzódott hátrébb.

-Nos nem én mondtam ki. - dőltem hátra a székben vigyorogva mire arcán pár pillanatig mintha fájdalom suhant volna át, de ezt gyorsan rendezte és vissza tért az önelégült magabiztos mosolyához.

-Egy ilyen éjszaka után én nem ezt mondanám. Veled ellentétben én nem egyedül töltöttem. - állt fel nevetve a fejét rázva. -Megyek, én egy éjszakánál többet nem töltök egy szállodában az időmet pazarolva. - sétált el tőlem.

-Ahogy látom még is egyedül mész el. - szóltam utána.

-Hidd el nem vagyok olyan sokat egyedül mint gondolnád. - villantott egy mosolyt majd el sétált.

🌘🌘🌘

Szorosan Mary mögött léptem be a klubba miközben John ajtót tartott nekünk. Hamburg egyik drágább szórakozóhelyének a VIP területére mentünk ami egyértelmű John és a srácok ismertsége miatt lehetséges.

-Csinos vagy. - ölelt magához Alex fel állva a bőr székből.

-Köszönöm. - bólintottam és egy gyors ölelés után mellé ültem le.

-Mondanám azt rövid a ruhád, de élvezem a látványt. - simított végig nagy durva kezével a combomon.

-Ne vidd túlzásba. - löktem le rólam a kezét.

-Pedig élveznéd. - nevetett mire belőlem is kitört a nevetés. Alex már megint szólásra nyitotta a száját mikor egy másik mély hang zökkentet ki minket.

-Mit élvezne? - dörmögte Raphael mély hangja akire fel nézve szembe találtam magam a sötét tekintettével, de ott állt mellette egy szőke nő is pont ugyan az aki tegnap a liftben volt. Meglepődtem mert állítása szerint csak alkalmi volt.

-Szia Raphael. - mosolyogtam rá kikerülve a kérdését, de a mosoly nem volt igazi az arcomon csak egy erőltetett mosoly volt.

-Szóval mit élveznél? - nézett még mindig rám végig mérve többször is a szemével, tekintette többször meg akadt rajtam főleg a mellemnél, még a mellette álló szőke csak a telefonját nyomkodta.

-Veled semmit. - ráztam meg a fejem.

-Raphael. - pacsizott le vele John majd egy döbenten tekintett vetett a nőre ahogy Mary is.

-Ő mit keres itt? - törte meg a pár percre be állt néma csendet végül John.

-Újra együtt vagyunk. - ölelte át a derekát Raphael a szőke nőnek aki fel nézve rá el mosolyodott majd rajtunk gúnyosan és megvetően végig vezette a tekintetét.

-Ja, szeretjük egymást. - nyomott egy csókot Raphael arcára maga után vörös rúzs foltot hagyva majd vissza tért a telefonja nyomkodásához le ülve. Raphael némán követte őt arcáról próbálva le törölni a vörös foltot.

-Gyere kérünk italt mindenkinek. - kapott a csuklóm után Mary majd a szórakozóhely bár pultja felé kezdett húzni közben éreztem ahogy Raphael tekintette végig követ.

-Mi az már? - néztem kérdően a nő társamra mert éreztem azt nem csak az ital miatt rángatott el.

-Nem bírom azt a csajt. - biccentett a fejével Raphael barátnője felé.

-Miért? - közben a pultosra mosolyogtam aki az italunkat intézte.

-Ő Anna, Raphael exe vagy is most már ismét a barátnője, most fogadta vissza harmadszor. - húzta el a száját. -Csak magának akarja Raphaelt, nem szereti ha más a közelében van. De közben csak a pénz és hírneve érdekli. - sóhajtott egyet John barátnője.

-Ha Raphael ilyen hülye meg is érdemli. - húztam el a számat.

-Csak magányos. - nézett rám mélyen a szemembe a nő. -És úgy érzi legalább vele van valaki, bár eddig mindenegyes alkalommal csak jobban a padlón végezte. - kezdte el magyarázni, de nem ment bele mélyen bár már arra rájöttem Raphael egy nagyon is összetett személyiség.

-Akkor keresen magának mást. - vontam vállat mire Mary csak nevetett.

-Szerintem már van nekik kiszemelt. - kuncogott és ekkor oldalra pillantva láttam ahogy engem bámul a rapper továbbra is.

-Arra várhat. - mosolyogtam el és elindultam vissza a társaság felé kezekben az italokkal egy tálcán pont mögöttem Mary ugyan azt tette.

-Soha ne mond le őt. - kacsintott egy mindentudó mosolyt küldve nekem Mary. 

Csípőmet direkt jobban mozgattam ahogy sétáltam majd le ültem a helyemre Alex mellé.

-Hoztam italt, múltkor ezt ittad a házibuliba így gondoltam megfelel. - nyomtam Alex kezébe egy pohár Gint miközben a férfi a szokásos izületét szívta.

-Köszönöm. - vette el tőlem vigyorogva. -Kérsz? - nyújtotta felém a cigijét arcán továbbra is ott volt a vigyor.

-Nem. - ráztam a fejem, nem volt ellenemre ha valaki füvet szív de én sose kedveltem. Egyszerűen nem éreztem magam jobban tőle.

-Kár pedig finom, édes és üt. - nevetett fel durva hangján válaszul csak a fejem ráztam hátra dőlve.

Szemem ahogy végig siklott a társasságon meg állt a tekintettem Raphaelen aki egyenesen a melleimet bámulta. Nem értettem őt pedig ott ült mellette a barátnője bár igaz őt jobban le kötötte a telefonja.

-Mi bajod? - mormogta nevetve Raphael majd karjával átölelte a szőke vállát aki erre vigyorogva kezdett magukról fotókat csinálni. Raphael szeme elárulta azt ezt nem élvezi, de hát magának csinálta.

-Semmi, semmi. - nevettem gúnyosan majd italom tartalmát le húzva Alexra néztem. -Táncolsz velem? - néztem a férfira és kezeit húzni kezdtem.

-Veled bármikor. - állt fel vigyorogva a táncparkett felé indulva velem az oldalán.

Éreztem magamon a tánc alatt végig Raphael tüzes tekintetét és erre csak jobban rázni kezdtem a fenekem amire tudtam a férfi izgalmát csak jobban fel keltem főleg ahogy nem ő van itt velem.

-Innen át veszem egy szám erejéig. - dörmögte a copfos barna hajú férfi.

-Mit akarsz Raphael?! - mértem végig őt aki szintén feketében volt ismét. A magas férfi kezét végig vezette a hátamon majd a derekamnál állt meg.

-Miért csinálod ezt? - rántott magához közel.

-Miről beszélsz? - néztem fel barna szemébe és éreztem azt ujjai görcsösen ölelnek.

-Rázod a picsád Alexnek! - hangja mélyebb lett és feszültek lettek az izmai.

-Mióta érdekel téged ez? - vontam fel kérdően a szemöldököm közben továbbra is mozogtam a zene ritmusára. -Barátnőd van, fordíts a figyelmed rá! - sziszegtem neki, mert nem éreztem miért velem táncol mikor a barátnője ott ül tőlünk nem is olyan messze.

-Persze, nekem már nem mozgatod úgy magad. - forgatta meg a szemét.

-Azt majd más megteszi, amúgy is elégett bámultál már. - húzódtam hátrébb tőle.

-Féltékeny? - rántott vissza magához vigyorogva és a fülembe suttogta.

-Az te vagy. - nevettem fel.

-Ugyan jobban nézek ki mint Alex. - vont vállat.

-Ne szállj el magadtól. - léptem el tőle ismét.

-De igazam van! Alex idős. - kiáltotta.

-Akkor alatta vagy mert te nála is idősebb vagy. - nevettem miközben vissza sétáltam ahol egy ideges szőke nézett rám.

-Ne akarj semmit Raphaeltől! Ő az enyém! - sziszegte nekem idegesen közben szőke hajába túrt.

-Ne aggódj megtarthatod magadnak, sőt én örülnék a legjobban ha nem velem lenne elfoglalva. - ültem le mosolyogva.

-Ne állj közénk, mert ő az enyém! - ismételte magát dühösen rám nézve majd magassarkújába oda sietett az említett férfihez és a karjaiba bújva a nyakába csimpaszkodott közben egy gúnyos mosolyt küldve felém.

________
luci.mouhib

bonez187erz és további embereknek kedvelik

luci.mouhib újra az éjszakában 🖤🔥