Lucianna Nabila Mouhib
___________________

Június 22

Két napja volt, hogy megérkeztem Hamburgba, és úgy döntöttem, felfedezem a várost. Az interneten keresgélve találtam rá a Plamen aus Plastik nevű látványosságra és úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy készítsek néhány képet a testvéremnek. Megálltam a két műanyag pálmafa előtt, beálltam, és lőttem pár szelfit.

-Te megint itt vagy? - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. A férfi, akit a repülőről ismertem, közeledett felém. Fekete napszemüveg takarta a szemét. -Követsz? - kérdezte, szinte már gúnyosan.

-Miért követnélek? Még a nevedet se tudom - válaszoltam unottan, miközben forgattam a szemem. Egyre idegesítőbb volt a jelenléte.

-Szóval tényleg nem ismersz? - vonta fel a szemöldökét.

-Miért, kellene? - néztem rá gúnyosan, de csak felhorkantott válaszul.

-Jobb is így - nevetett fel.

-A repülőn gondolkodtam rajta, hogy veled töltöm az időt, de most örülök, hogy nem tettem. - karba fonta a kezét és kihívóan nézett rám.

-Szép álom - nevettem fel. -Mintha én akarnám széttenni a lábam neked. Képzeld, nem vagyok az a fajta.

Ahogy elsétáltam mellőle, éreztem, hogy a tekintetével követ. Még vissza is fordultam, és odaszúrtam

-Vagy jobb lett volna, ha elaltatlak? - utaltam a repülőn használt altatóra.

A férfi nem válaszolt, de láttam rajta, hogy feldühítettem. Egy nő nevetett fel mellettünk, és odalépett hozzánk.

-Most megbántottad az egóját – mondta kuncogva. -Szia, Mary vagyok - nyújtotta felém a kezét.

-Lucianna - fogtam vele kezet mosolyogva.

-Honnan ismered Raphaelt? - kérdezte tovább mosolyogva, miközben a göndör hajú férfi is odasétált hozzánk, átkarolva Mary derekát.

-Ő Raphael? - néztem a távolabb álló férfira. -Mellette ültem a repülőn, de eddig még a nevét sem tudtam.

Mindketten meglepetten néztek rám.

-Te tényleg nem tudod, kik vagyunk? - kérdezte a szőke férfi, magára és Raphaelt mutatva.

-Miért, kéne? - kérdeztem, miközben a tekintetem újra a cigarettázó Raphaelre tévedt.

-John vagyok, vagy ahogy a legtöbben ismernek, Bonez MC, ő meg Raf Camora. Az ország leghíresebb zenei előadói vagyunk. Aranylemezek, turnék, minden, amit el tudsz képzelni - vigyorgott magabiztosan.

Meglepve néztem rájuk. Nem gondoltam volna, hogy az a férfi, aki altatónak köszönhetően kidőlt a repülőn, híres lehet.

-Sose halottam rólatok. - vontam válat mire a férfi csak fel nevetet.

-Akkor az ideje, hogy megismerj. - karolta át a vállam és maguk felé kezdet húzni. -Van nálunk minden jóság. - nevetett és én nem akartam el hinni egy híresség tényleg ilyen közvetlen lenne egy idegennel.

-Jól kiosztottad Raphaelt! Soha nem volt ilyen, leglabb is nagyon régen. - nevetett Mary.

-Szóval nem tudod ki áll ellőted? - sétál ellém Raphael túl közel állt nagyon is, úgy nézett le rám vigyorogva.

-Hidegen hagy az ki is vagy. - forgattam meg a szemem.

-Talán jobb is így, hogy nem tudod. - vezette rajtam végig tekintetét már körülbelül harmadjára.

-Ja szerintem is. - fordítottam neki hátat és elindultam.

-Vigyáz a fekete ruha a gyengéje. - súgta a fülembe Mary.

-És ehhez mi közöm? - kuncogtam miközben telefonommal kezdtem babrálni.

-Rohadt dögös vagy a ruhában és ez fel tűnt Raphaelnak is. - suttogta tovább mire hangosabban fel nevettem.

-Nem tud érdekelni. - vontam vállat. -Tudom azt jól nézek ki, de mit kezdjek egy férfival aki csorgassa rám a nyálát?

-Ez mondjuk igaz, Raphael nehéz esett. - értett egyet velem a nő miközben le ültünk és a cigiért nyújtunk.

-Inkább idegesítő mint nehéz esett. - magyaráztam neki és tekintettem a férfira tévedt aki a távolba meredt.

-Adsz egy szálat? - hirtelen kaptam fel a hangra a tekintettem és Raphael állt fölöttem.

-Ez viszont csak sima cigi. - nyújtottam felé a dobozt cinkos mosollyal.

-Arra gondoltam én is. - forgatta meg a szemét majd kivett a cigis dobozból egy szálat és rágyújtott. Némán le ült mellém és beleszívott a cigarettájába. Feje hátra billent és az eget bámulta miközben kifújta a füstöt.

Testünk közel volt egymáshoz, de még se ért össze, gyakran a férfira pillantottam aki szintén ugyan ezt tette.

Mary közben fel állt rám kacsintva mire csak a fejem ráztam főleg, hogy még vigyorgott is.

-Lucianna vagyok. - törtem meg a csendet mivel úgy érzetem illik bemutatkoznom.

-Raphael, de ezt már Mary miatt tudod. - fogta meg kezem ami az övéhez képest nem volt túl nagy, viszont ő ahelyett, hogy megrázta volna a szájához emelte és apró puszit lehelt rá. Majd arcára mosoly ült ki miközben a kezem a szívére rakta a puszi után mélyen a szemembe nézet majd le engedte a kezem lassan.

-Gyerünk a mai nap bulizunk! Te is meg vagy híva kislány. - nevetett John miközben a saját autója felé indult.

-Na gyerünk akkor, a Ferrari remélem megfelel az elvárásaidnak. - kacsintott Raphael mosolyogva miközben fel állt és a kocsi kulcsot megforgatta a kezében.

-Biztos azt akarod beüljek melléd és veled menjek? - néztem végig rajta kételkedve, nem voltam ítélkező viszont nem tudtam mennyire van a férfi józan állapotában.

-Nem füvezek és nem is ittam alkoholt ha ettől tartasz. - fúrta mélyen a szemembe az ő szintén barna tekintetét miközben kinyitotta a fekete autó ajtaját nekem.

-Köszönöm. - ültem végül be.

-Hát ha az ölembe ülsz következőnek akkor meg is háláltad a dolgot. - vigyorodott el miközben beindította a motort és elindultunk mi is.

Közben csak a fejem ráztam kifelé bámulva mert most se tudta megállni az idióta megjegyzését.