Nem tudtam mi vár otthon. Semmit se tudtam kivenni Yoongi arckifejezéséből. Olyan semmilyen feje volt. Az út felénél combomra tette kezét. Kicsit megugrottam, mert nem számítottam rá. Utána nem foglalkoztam vele egészen addig, míg combom belső részét kezdte simogatni. Teljesen kipirultam és libabőrös lettem. Aztán eszembe jutott mit is csinált velem a raktárban. Lesöpörtem kezeit.. vagyis akartam. Természetesen ő erősebbnek bizonyult ezért a tervem kudarcba fulladt.

Miután megérkeztünk tettem a szokásos dolgokat amik általános dolgok. Lecke, átöltözés stb. Kopogtak az ajtómon. Oda vetettem egy "gyere" -t ami nem volt túl kedves. Hmm.. nem lepődtem meg ki lépett be az ajtón. De most megváltozott valami. Pontosabban a haja. Rikító kék haja helyett szőke lett. Úgy festett mint egy isten. Nem túlzok avval hogy a nyálam is kifolyt.

-Na mi van Jimin? Tetszik a látvány igaz? -közeledett felém.

-Hát nem rossz! -bámultam pirultan a falat. Yoongi leült az ágy szélére. Elkapta a csuklómat és a térdére rántott, vele szembe.

-Úgy döntöttem nem kapsz büntit! -csókol bele nyakamba. Mikor újra a szemembe néz megcsörren lent a mobilja. Mintha az fontosabb lenne ledobott, és rohant, hogy felvegye rezgő eszközét.

Mikor már nem bírtam tovább annyira kíváncsi voltam kivel és miről beszélhet ennyit, utána mentem. Épp a konyhába beszélgetett, vagyis inkább üvöltözött.

-Nézd nekem az a taknyos nem jelent semmit! Jó. Oké. Tudom hogy elbasztam. Mina! Ha kell kidobom őt a picsába. Hidd el Jimin nem jelent semmit! -és ekkor meglátott. Amilyen gyorsan csak tudtatudtam szaladtam a szobába. Majdnem elcsúsztam a lépcsőn. Nem azért mert ilyen ügyetlen vagyok, hanem azért mert nem látok tisztán a könnyeimtől. Időben sikerült bezárnom az ajtót. Ha egy másodpercel később sikerült volna, ez a psyhopata biztosan megvert volna, amilyen dühösnek látszott.

-AZONNAL NYISD KI AZT A KIBASSZOTT AJTÓT VAGY RÁDTÖRÖM A GECIBE! -dörömbölt fa ajtómon. Remegett az egész testem a félelemtől. Ilyet csak akkor éreztem mikor az apám készült megverni.

-Ha nem hagyja abba akkor kihívom a rendőrséget! -fenyegetőztem. Az ajtó túloldalán enyhe kuncogás hallatszódott.

-Nálam van a telefonod te fogyatékos! -dörömbölt tovább. Szinte halálfélelmem volt. Ha ez rám töri az ajtómat megölhet, amilyen idegállapotban van most.

-Akkor nyitom ki ha lenyugodott. -remegett hangom.

-Én teljesen nyugodt vagyok! -ütögette még mindíg a fa lapot.

-Akkor ne csapdossa az ajtót! -mintha erre várt volna abbahagyta. Abba a reménybe hogy csak azért viselkedett így mert most dobta -feltehetőleg- a barátnője kinyitottam az ajtót. Ez volt eddigi életem legrosszabb döntése. Kikapta kezemből a kulcsot és bezárt minket. Szó szerint letépte a ruháimat. Utána a térdére rántott. Semmi sem mondott elkezdett kegyetlenül verni. Olyan erőseket ütött mint még eddig soha.

-Miattad elhagyott a barátnőm! Miattad elhagyott életem legfontosabb személye! M-I-A-T-T-A-D -ahogy szótagolta a szót úgy értek az ütések is. Elmondhatatlanul fájt. Egyszer csak ledobott a földre és felállt. Elkezdett rugdosni. Megpróbálhattam volna ellenkezni, vagy esetleg elmenekülni, de ezek lehetetlenek voltak. Az ajtó zárva. Ha próbálkoznék bármivel is akkor csak többet kaptam volna. Csak tűrtem. Aztán éreztem valami szagot. Vér. A saját vérem. Mikor meglátta Yoongi is abbahagyta. Letérdelt elém és a nyakamra fogott. Felhúzott a földről.

-Most el kell mennem. Majd ha visszajöttem folytatjuk. -azzal újra a hideg padlóra dobott. Kiment, és kívülről bezárta az ajtót. Semmi erőm nem volt. Csendben sírtam a padlón..

A nap vége igazán meglepett!

~Yoongi~

Felvettem a kabátomat a cipőmmel együtt és elmentem. Egyenesen a volt barátnőmhöz mentem. Az út alatt elgondolkodtam, hogy lehet most Jimin az utolsó perceit éli. Lehet nem kellett volna ennyire megvernem. Annyira mérges lettem hogy rajta adtam ki a dühömet. Amint megérkeztem kiszálltam a kocsiból és kopogás nélkül rontottam be a házba.

-Ki engedte meg hogy ide gyere?! -kiabált Mina ahogy meglátott.

-Azért jöttem, hogy ezt megbeszéljük! -mutattam kettőnkre.

-Yoongi, nincs mit megbeszélni! Megcsaltál. Kész! Menny vissza ahhoz a köcsöghöz! -mondta flegmán.

-Azt mondasz rá amit akarsz, le se szarom. De meg kell beszélnünk! Figyelj, nekem ő semmit sem jelent! Ő egy senki a szemembe! Csak azért feküdtem le vele mert kellett valaki aki kielégítsen! Tudom nem ez volt a jó döntés de nagyon megbántam. Kérlek bocsáss meg! -térdeltem le elé.

-Nem Yoongi! Ezt már egyszer eljátszottad! Nem versz át megint! Kaptál még egy esélyt. Azt is elbasztad innentől kezdve vége! Ennyi nincs tovább! Ha tényleg szeretnél nem csaltál volna meg egy fiúval. Úristen Yoongi amúgy ezt hogy gondoltad. Pont te leszel meleg? Te aki mielőtt megismerkedtél vele szívből gyűlölted a melegeket? Az emberiség legnagyobb hibájának vetted, de te az lettél! Meleg! -kiabált Mina.

-Mondtam, hogy nem érdekel az a gyerek! Nekem csak te kellesz! -álltam fel és megfogtam a kezét.

-Előbb kellett volna gondolkodni! -kirántotta kezeit enyémből. -Most pedig takarodj! Soha nem akarlak látni! -tolt ki. Egy utolsó pillantás, és becsapta az ajtót. Könnyes szemmel indultam haza. Nagyon fáj, hogy kidobott, de meg értem őt. Mindig egy diákommal csaltam meg. De ezt magának köszönheti. Mi az, hogy csak az esküvő után szexelhetünk. És ha én nem akarok összeházasodni? Megpróbáltam lenyugodni, hisz nem tesz jót a sok stressz.

Hazaérve átvette az aggódás elmémet. Lehet hogy megöltem Jimin. Gyorsan felmentem szobájába. Kizártam az ajtót. Még mindig ugyan úgy feküdt a padlón. Vörösek voltak a szemei. Átázott a vértől az inge és remegett. Talán félt. Ne aggódj nem verlek meg. Odasétáltam és felvettem. Ráfektettem az ágyára. Átmentem a fürdőbe és megengedtem a vizét. Vissza mentem hozzá és leültem mellé. Kigomboltam ingét és óvatosan levettem róla. Mikor megláttam sebes és kék-zöld foltos testét egy könnycsepp hullott a felületre. Végigfolyt testén amíg bele nem szivárgott sebébe amit én okoztam. Levettem róla az összes többi ruhát is. Újra felvettem. Elvittem a fürdőbe. Beletettem a kádba. Felszisszent mert csípte a bőrét de valahogy meg kell szabadítanom az alvadt vértől. Elzártam a csapot. Mindenhol megmostam. A hátát, karjait, lábait, végül pedig AZT a részt is. Végig az egyik kezemmel mostam mert a másikkal tartottam, nehogy a víz alá merüljön. Kiemeltem és megtöröltem. Mivel nem hoztam neki ide ruhát a szobájában öltöztettem fel. A már beágyazott ágyába fektettem. Adtam egy csókot homlokára.

-Sajnálom! -majd elhagytam a szobáját.

Sajnálom Park Jimin, sajnálom!

Ez most sokatokat meglepte szerintem hogy most volt Yoongi szemszögéből is de ha akarjátok lesz még több ilyen. Puszi mindenki!😘