Egy héttel később..

-Sosem gondoltam volna, hogy így megaláznak. Ez szégyen. Utálom magam. Legszívesebben meghalnék! -mondtam magamban az iskola mosdójában. Már egy hete annak, hogy az apámat letartóztatták és, hogy a tanárom megerőszakolt.  Nem bírok a szemébe nézni. Mocskos dolgokat csinál velem. Fogdos, néha csak úgy ráfog a ferfiasságomra. Ez undorító! Épp mennék ki de valaki visszalök. Taehyung volt.

-Szia Chim! Már olyan rég találkoztunk! Olyan rég nem vertelek el, úgy hogy most kéne! -jött közelebb hozzám. Az egész testem remegett a félelemtől. Taehyung bármire képes. Akár meg is tudna ölni.

-Taehyung.. kér..lek ne! -ordítottam. Ám ekkor csattant az első pofon.

-Ne vedd a szádra a nevem! -fogta meg a gallérom és húzott fel a földről. Itt már nem bírtam tovább, sírni kezdtem. Ledobott a földre és belém rúgott. Rúgott volna még egyet de valaki megakadályozta. Mikor ránéztem az illetőre nagyon meglepődtem. Az a valaki Yoongi volt. Belenéztem a szemébe mire ő csak mosolygott. Tekintetemmel Taehyungot kerestem. Amikor megtaláltam majdnem elröhögtem magam. Vérző orral ült a sarokban. Próbáltam fel ülni de nem ment. Visszaestem volna ha tanárom el nem kap. Egyik kezét térdhajlatom alá csúsztatja, másikat pedig hónomajjára. Így emel fel. Fejemet mellkhasára döntöm. Nem érdekel a tette mivel most a pokolra küldeném, most csak azt akarom, hogy vigyen el innen. Meglepetésemre nem az osztályba visz hanem a tanáriba. Letesz az asztalra. Itt kezdtem megilyedni.

-Mi van ha megint.. -folyt le egy könnycsepp az arcomról. A szám elé kaptam mert megint hangosan gondolkoztam. Ő csak letörölte a sós cseppeket, majd megölelt.

-Sajnálok mindent! Sajnálom, hogy hozzád nyúltam. Sajnálom, hogy ezt tettem veled. Sajnálom, hogy bántottalak. Én tényleg, nagyon, sajnálom! -szipogott. Várj, szipogot?! Tényleg megbánta vagy csak szórakozik? Bár tudnék hinni neki.

-Nem hiszek neked! -toltam el magamtól. Mikor pirosan izzó szemeibe néztem valami történhetett a szívemmel. Hirtelen olyan érzésem van, hogy megölelni, vagy akár megcsókolni akarom. Olyan melegség járta át szívem, hogy az már szinte fáj.

-Hinned kell nekem! El kell hinned, hogy nagyon megbántam!! -rázta meg vállam. Újból ellöktem. Leszálltam az asztalról és távozni akartam. Viszont, visszarántott és megcsókolt. Egyik kezét derekam köré fonta, a másik kezével beletúrt hajamba. Elkezdte mozgatni párnácskáit. Visszatértem a sokkból és ellöktem.

-Ha nagyon sajnálnád, most még hozzám érni se tudnál!! -ordítottam rá. Most már tényleg elhagytam a tanárit. Egyenesen az osztályunkba mentem. Ezt a mázlit még mindig nem értem de pont akkor csöngettek be. Belépett az "imádott" osztályfőnökünk. Felálltunk és köszöntöttük

-Jó napot tanár úr! -azzal leültünk.

-Jó napot osztály! Ma szabad foglalkozás! -mondta unottan majd a padra dőlt. Úgy latom tényleg megbánta. Éreztem egy pár ember tekintetét a hátamon. Mikor oda néztem Taehyungot és Jungkookot láttam. Tae felállt, és közeledett felém.

-Taehyung, ne is próbálkozz. Ülj szépen vissza a helyedre! -parancsolta az ofő. Ez egy kicsit meglepett. Tae vissza csoszogott a helyére. Leült és ölébe vette Jungkookot. Melkhasához bújt és mosolygott egyet. Jungkook, vagy ahogy én nevezem Kook, beletúrt a hajába. Varjunk, ez úgy nézhetett ki mint amit Yoongi csinált velem a mosdóba. Pirulva dőltem padomra és vártam a csengőt.

-Nah végre! -léptem ki az iskola kapun. Yoongi már itt is van a kocsival. Kinyitom az ajtót, de nem merek beszállni.

-Gyere már, még egy csomó dolgunk van! -szorította meg a kormányt. Nem akartam jobban felhúzni ezért beszálltam. Bekötöttem a biztonsági övet és elindultunk.

Valamiért a játékboltba mentünk. Leparkolt és bementünk az épületbe.
Célirányosan haladt a társasjátékok felé. Levett egy Twister nevű játékot a polcról.

-Ha hazamentünk játszani fogunk vele! -nézett rám. Bizonytalanul bólintottam és elindultunk a kasszához. Kifizettük és távoztunk.

Amit hazaértünk felmentem a szobámba. Gyorsan átöltöztem. Elővettem a leckém és a tanulni valómat.

Mikor készen lettem lementem kajálni mert nagyon éhes voltam. Amint leértem meglepődtem kicsit. A játék amit vettünk a földön volt. Egy takaró szerüségből és egy kör alakú táblából állt. Azon a "takarón" voltak pöttyök. Piros, kék, zöld, és sárga. A tábla is hasonló volt. Egyenlőre hagytam és a konyhába mentem. Ettem egy tál müzlit vacsora kép, és visszamentem a játékhoz. Yoongi pont akkor jött le az emeletről

-Pont most akartalak lehívni, de látom már itt vagy! -nevetett

-Igen lejöttem mert éhes voltam. -motyogtam.

-Hát ha ettél már akkor játszhatunk is! -dörzsölte össze kezét. Bólintottam, és kezdetét vette a játék.

Miután Yoongi elmagyarázta a szabályokat mehetett is. Igaz ehhez minimum 3 ember kell de megoldjuk ketten is. Először én pörgettem Yoonginak.

-Bal láb kék! -mondatam nevetve. Unottan rátette a lábát és átvette tőlem a táblát és ő is pörgetett.

-Jobb kéz sárga! -mosolygott ördögien. A lehető legtávolabb tettem le a kezem. Csalódottan megrázta a fejét majd átadta. Így ment percekig míg már senki sehova nem tudott semmilyen végtagját letenni. A helyzet a következő épp Yoongi felettem van keresztbe. Tehát a kezei X-ként vannak fejem felett. A lábai is X-et alkotnak csak a lábain felett. Sajnos arcal vagyok neki, így az ajkainkat pár centi választja el.

-Yoo.. azaz tanár úr szerintem itt a vége a játéknak. -nevettem kínosan.

-Ugyan, még csak most kezdődik a móka! -nevetett perverzen. Addig közeledett ajkaimhoz amíg össze nem értek.

Ma este is sírva fogok elaludni!

Hali! Sajnálom, tudom tegnapra ígértem a részt csak eltűnt! Le se volt mentve szóval írhattam újra. Még egyszer sajnálom! Remélem élvezhető lett. Puszi mindenkinek!!