Elindultunk a kocsival egyenesen a rendőrség felé. Őszintén nagyon féltem. Féltem, hisz most akarjuk feljelenteni az egyetlen szülőmet. Kinéztem az ablakon és kifojt egy könnycsepp amit azonnal le is töröltem nehogy ez az idióta meglássa.

A 10 perces út nekem, 1 évnek tűnt. Yoongi megállt a parkolóba. Kinyitotta a kocsi ajtaját és kiszállt belőle, majd a járművet kikerülve nyitotta ki az én ajtómat is. Kiszálltam én is. Megfogta a csuklóm, bezárta az autót és bementünk az épületbe. Próbáltam elvenni a kezem de ő erősen szorította azt.

-Hiába próbálkozol úgyse hagyom! –nézett szemembe.

-Nem fogok elszökni ha erre gondolsz! -mondtam gúnyosan. Megérkeztünk a kihallgatószobához. Beléptünk és helyet foglaltunk egy-egy székben.

-Jónapot kívánok Min Yoongi! –rázott kezet az illetővel.

-Lee Jun Seo. Miben segíthetek? –úgy tettek mind ketten mintha itt sem lennék. Úgy beszéltek mintha nem is rólam lenne szó. Néha megkérdezett Jun Seo is, hogy igaz amit Yoongi állít. Sajnos igent mondtam. Bár ne történtek volna ezek meg. Belegondolni is rossz miken mentem át. Gondolatmenetemből Yoongi ránt vissza. Egyik kezét a combomra tette és simogatni kezdte a felületet. A kezem az övére tettem és le akartam söpörni de megszorította a combom. Inkább hagytam is mert csak ideges leszek. Az ürge azt monda kihallgatják a másik felet -jelen esetben az apámat- és utána kivizsgálják az ügyet és majd csak utána visszük bíróságra. Miután végeztünk indultunk is vissza a kocsihoz. Mind ketten beültünk. Még mielőtt beindította a motort a hasam elkezdett nagyon hangosan korogni. Yoongi nevetett egy jót, majd megkérdezte.

-Eszünk valamit? -nézett rám. Csak bólintottam. A Mecdrive-ba mentünk. Én egy sajt burgert kértem sült krumplival és kólával. Ő egy big mac-ek kért. Kifizette a menüt és elhajtottunk. Egy a közelben levő parkba állt meg. Kiszállt és leült a kajájával együtt a padra. Én is követtem és elkezdtük enni. Nagyon ízlett. Nyúltam a kólám ért mikor Yoongi előbb elvette. Miután megitta a felét odaadta.

-Nem zavar, hogy ez az én kólám? -húztam fel szemöldököm.

-Bocs, én fizettem, tehát részben az enyém is. -kacsintott. Oké Yoongi ha ezt akarod!

-Itt a büdös kólád, és a büdös kajád zabáld meg! -vágtam hozzá az előbb említett ételeket. Kérdőn nézett rám, majd megpofozott.

-Úgy látszik repetázni akarsz a verésekből. Adok szívesen de előbb haza kell mennünk! -rángatott be a járműbe. Becsatolta az övet és beszállt.

-Nem kell semmiféle verés!

-Szóval előleget is kérsz! -lendítette meg kezét mire autómatikusan fejem elé emeltem kezem. Nagy meglepetésemre megsimogatta a hajam.

-Olyan kis édes vagy! -vezette le a kezét a törzsemen keresztül a combomra.

-Legszívesebben itt és most felfalnálak! -nyalta meg száját. Undorodnom kéne de az ellenkezőjét érzem. Az a baj, hogy nem tudom mi ez az érzés. Mintha kötődést éreznék. Mintha szeretném, de ez lehetetlen. Azonos nemüek vagyunk. Ez természet ellenes! Ilyennek nem szabad megtörténnie. Én a lányokat szeretem! De várjunk. Miért is győszködöm magam ha ebben
100%-osan biztos kéne lennem. Csak kéne. Hát ha meleg nem is de szerintem biszex vagyok.

Már csak azt veszem észre, hogy megálltunk. Szó szerint kivágtam az ajtót és berohantam a házba. Egyből a szobámba mentem. Bezártam azt és ledőltem az ágyamra. Huh, hosszú napon volt. Nagyon el is fáradtam.

Kb. fél órát aludhattam. Ahogy kinyitottam a szemem kopogtak.

-Ki az? -kérdeztem kómásan. Amúgy mintha nem tudnám ki az..

-Yoongi vagyok, bejöhetek? -kérdezte alig hallhatóan. Sóhajtottam egyet és kizártam a fekete ajtómat. Yoongi valamit dugdosott a háta mögött de nem érdekelt különösebben.

-Mit akarsz? -tértem rögtön a tárgyra. Hát mit ne mondjak félek a válaszától.

-Jöttem bocsánatot kérni a mai miatt. -ült le ágyamra. Helyet foglaltam mellette és kinyújottam a kezemet. Vette a lapot és megrázta. Felltünően nem engedte el azt. Már-már kényelmetlenül éreztem magam. Ám ekkor eldöntött az ágyon. Felém mászott. Csak a szemembe nézett. Hirtelen rátapadt a számra és durván, érzelmek nélkül kezdett csókolni. Mint a múltkor, most is a kezeimet a fejem felett tartotta. Áttért a nyakamra ahol kisebb nagyobb foltokat hagyott. Nem élveztem. Ez kifejezetten rossz volt. Semmi érzelem. Még a gatyámban lévő szerszámom sem éledezett. Semmi nyögés csak fájdalmas sóhajok. Letépte a pólómat. Felsőtestem puszilgatta és szívogatta egyre lejjebb és lejjebb haladva. Elérte alhasamat amikor először hagyja el a számat jól eső nyögés ami mind kettőnket meglepett.

-Tudtam, hogy élvezni fogod. -jelent meg önelégült vigyor arcán.

-Csak szeretnéd! -kapálóztam. Minden erőmmel azon voltam, hogy eltüntessem ezt a pedofil tanárt magamról.

-Fölösleges ellenkezned Jimin. -nézett fel rám. Látszott szemeiben a csillogás. Tán nem megkívántál Yoongi. Vajon meleg vagy, vagy csak kell valaki aki a játékszered lehet?

-Mi lesz ha hagyom magam? -engedtem le kezeimet és lábaimat az ágyra. Mosolyogva nézett fel rám.

-Ha nem ellenkezel, hagylak téged is elmenni. -meg sem várva válaszom, egy rántással vette le a maradék ruhákat amik a intim részeket takarták. Vörös fejjel néztem a tanárom minden mozdulatát. Egyik kezét a tagomra tette és húzogatni kezdte rajta a bőrt. Ekkor elöntött az undor és a elvezet kettős érzete. Élveztem mert kibaszott jól csinálta. Undorodtam mert abszolút nem kívántam ezt a férfit. Nem akarok egy férfival szeretkezni. Még nővel se csináltam. Nem akarom, hogy az első egy férfi pontosabban az osztályfőnökömmel legyen. Újra rugkapálóztam. Itt törhetett el valami benne mert innentől csak a fájdalmat éreztem. Nem vigyázott rám. Nem figyelte, hogy nekem mi a jó. Csak döngetett de nagyon erősen. Az sem érdekelte, hogy zokogok alatta, egyszerűen befogta a számat. Mikor elélvezett és összeszedte magát megvert. Megrontott, bántott kihasznált. És ezt mind egy olyan ember tette akibe megbíztam.

Ő volt az utolsó reményem de ez a remény is kihalt