Kipakoltam a ruháim és betettem őket  szekrénybe. Lementem a konyhába ugyan is megéheztem. Kinyitottam a hűtőt és alig volt bent valami. Csak egy kevéske margarin meg egy pár szalámi. Kivettem őket és az asztalra tettem. A kenyér keresésére indultam. Egy száraz kiflit találtam. Ennek miért nincs rendes kajája? Mind egy. Mivel nagyon éhes voltam megettem.

Amint megettem betettem a mosogatóba a kést. Kidobtam a kukába az üres vajas és szalámis dobozt. Indultam fel amikor az egyik szobából nyögéseket hallottam. Hirtelen összeszorult a hasam. Azt hiszem ezt hívják féltékenységnek. Az egyik biztos Yoongié viszont a másik hangot is hallottam már valahol. Közelebb mentem a szobához. Az ajtó résnyire ki volt nyitva. Bekukucskáltam és elkapott a hányinger. Ő az egyik osztálytársam. Ez nem normális! Kikezd egy nála sokkal fiatalabbal? Készültem volna elmenni amikor a csaj megszólalt.

-Jimin nem ilyen csábító mint én!

-Képzeld alig bírom visszafogni magam mellette.

-Az lehet viszont most velem szexelsz!

-Viszont most őt képzelem helyetted!

Lefagytam. Az osztályfőnökünk meleg. Egy fiút képzel szeretkezés közben a lány helyére. De várjunk. Azt monda az a ribanc hogy  "Jimin nem ilyen csábító mint én". Én vagyok Jimin.

-MI A SZAR?! -ordítottam el magam. Gyorsan ráfogtam a számra és felfutottam a szobámba.

Picivel később egy hatalmas ajtócsapódásra pattantam ki az ágyból. Olyan hangja volt mint egy pisztolynak. De az lehetetlen. Ki akartam nyitni az ajtómat és megnézni mi volt ez a hang de az kivágódott és emiatt a földre estem. Yoongi becsukta az ajtót és.... és BEZÁRTA?!

-Mit hallottál?! -fordult meg a tanárom.

-Se..semmit! -dadogtam

-Ne hazudj! -jött felém. Megmarkolta pólóm és felhúzott a földről.

-Még egyszer megkérdem, mit hallottál?! -húzott közelebb.

-Mi..mindent. -vallottam be neki az igazat. Most így visszagondolva hülyeség volt.

-Tehát nem elég, hogy megszakítottad az aktust és így hagytál -mutatott álló tagjára- még az egész párbeszédet is hallottad! -emelt feljebb, így már a kezében lógtam.

-Sa..sajnálom! -folyt végig egy könnycsepp az arcomon.

-Hát sajnálhatod is mert kénytelen vagyok téged megbaszni! -dobott szó szerint az ágyamra. Ültem volna fel, ha nem mászott volna rám. Elkezdte csókolgatni a nyakam.

-Hagyj békén! -rugdostam, de teljesen rám nehezedett. Az egyik kezével támaszkodott, a másikkal lefogta az enyémet.

-Már megint tegeztél! -harapott nyakhajlatomba. Basszus most akar megerőszakolni és azt akarja, hogy tegezzem?!

-Mostantól sosem magázlak! -próbáltam szabadulni, de nem ment.

-Jimin, ha így folytatod sokkal rosszabb lesz! Na jó... kapsz egy kis engedményt! Választhatsz.. tanár úr, apuci, daddy, Oppa. Na melyiket? -harapta meg fülcimpámat amitől nem tudom miért de libabőrös lettem.

-Szálj már le rólam!! -rúgtam tökön. Jajjdúlva dőlt mellém. Kapva az alkalmon rohantam az ajtómhoz. Nyitottam volna ki, de be volt zárva.

-Most már nem úszod meg a büntetést sem Park! -rántott magához. Leült engem meg a térdére rántott. Nem mertem ellenkezni. Féltem tőle. Lehúzta a nadrágom az alsóneműmmel együtt.

-Számold hangosan! -simogatta popsim. Ismét kirázott a hideg. Bólintottam és már is jött az első ütés. Ez még tűrhető volt.

-Egy. -mondtam unottan. Aztán egyre erősebb lett. A végét már sírva mondtam el.

-Húsz! -ezzel ledobott a lábáról és nagy koppanással estem a földre.

-Ha legközelebb is félbeszakítasz esküszöm megbaszlak! -figyelmeztetett. Megint bólintottam. Elővette a nadrágja zsebéből a kulcsot és kizárta az ajtót majd, kiment rajta.

Sírva dőlt ágyamra. Hogy tehette ezt? Én bíztam benne! Azt hittem van egy olyan ember a világon aki nem bánik velem embertelenül, de tévedtem. Miért is lenne kegyes az élet hozzám? Magamhoz öleltem párnámat és hangosan sírtam tovább.

Reggel 10:00-kor ébredtem. Tehát álomba sírtam magam. Ja tényleg, csak a szokásos.

Félve nyitottam ki az ajtóm. Leosontam a konyhába reggelizni. Mikor kinyitottam a hűtőt televolt mindenféle finomsággal. Akkor volt vásárolni. Kivettem a margarint, párizsit, majonézt, uborkát. Ezt a finom szendvicset anyu mutatta. Elkészítettem és befaltam a reggelimet. Már ha negyed 11-et lehet mondani reggelnek. Épp amikor az utolsó falatnál jártam lépteket hallottam. Nagyon féltem. Csak ő lehet. Más nincs a házban. Amikor ideért felálltam és menni készültem ám megszólalt.

-Ülj le! -utasított. Tettem amit kért mert féltem. Nem, ez enyhe kifejezés. Rettegtem, hogy megint bántani akar.

-Ma elmegyünk a rendőrségre feljelenteni apádat. Ha megemlíted mit csináltam tegnap megbánod. -mondta unott hangon. Nem mertem mozdulni. A tegnap történtek miatt rettegek tőle. Nem akarom, hogy megerőszakoljon.

-Készülődj! -azzal sarkon fordult és elment. Remegve felálltam a helyemről és indultam fel a szobámba.

Gyorsan lefürödtem. Elővettem egy viszonylag normális felsőt és nadrágot. Felvettem hozzá a legnormálisabb cipőmet. Amint kész lettem indultam is le. Nyitottam volna a bejárati ajtót de valaki megakadályozta. Ez a valaki nem más mint Yoongi. Egyik kezével átfogta a derekam. A másikat rátette a kilincsen levő kezemre. Belefúrta fejét nyakhajlatomba majd így szólt.

-Ha hazajöttünk kiengesztellek a verés miatt. -nyalta meg a nyakam. Egy kellemes borzongás futott végig hátamon még is féltem a következményektől. Kinyitotta az ajtót. Beszálltunk a kocsiba és elindulunk.

Hali! Sajnálom hogy ilyen sokáig nem volt rész. A történet felénél elszállt az ihlet. De most van egy csomó ötletem szóval több részre lehet számítani. (Magamat ismerve nem fogom betartani na mind egy!) Vigyázzatok magatokra. Sziasztok!