-Gyere a nappaliba, ott tudunk beszélgetni. -csak bólintottam és már mentünk is. A suliról kezdtünk dumálni, hogy ott mi a helyzet. Ránéztem az órára ami este 12 órát mutatott.

-Tanár úr. Most már haza kellene mennem. -túrtam idegesen a hajamba.

-Miért, mennyi az idő? -kereste szemeivel az órát. Amint meglátta elképedve nézte.

-Ne haragudj, hogy így elhúzódott a beszélgetésünk. Gyere, elviszlek!            -felállt a kanapéról és lement.

Én is így tettem és felöltöztünk. Beültünk a verdájába és haza szállított. Természetesen én mondtam, hogy merre kell menni mert ő nem tudta a lakcímem.

-Hát itt vagyunk. -állt meg házunk előtt. Mind ketten kiszálltunk a kocsiból. Elköszöntem tőle és indultam az ajtó felé de vissza rántott. Szorosan megölelt majd ezt mondta.

-Nagyon vigyázz magadra! -elengedett. Megpuszilta az arcom és beült a kocsijába majd elhajtott.
Reszkető lábakkal léptem át a küszöböt.
Beértem és egyből kaptam a pofont.

-Holzs járzstál tze közsök! -imbolygott a részeg apám. -Ézs mié vótá kizst egy fiúvalzs? Tazsán buzsi vagy?! -rugdosott.

-Apa kérlek ne! Ez nagyon fáj! -próbáltam ellenkezni de nem ment.

-Ezst mozst nagyzson megzsbánzsod! -ököllel bevert nekem. Még jó, hogy nem az orromat találta el. Mondjuk ez sem olyan jó.

-Apám, kérlek! -mondtam elhaló hangon. Legnagyobb meglepetésemre abbahagyta. Kapva az alkalmon, minden erőmet összeszedve rohantam szobámba. Bezártam azt és az ágyamba esve sírtam. Dörömbölni kezdett a szobaajtómon de percek múlva abbahagyta.

-Anya, miért hagytál itt?! -sírtam a képét nézve.

-Annyira hiányzol! Minden más lenne ha nem haltál volna meg akkor apám nem így viselkedne. Kérlek gyere vissza! -öleltem magamhoz az egyetlen tárgyat ami hozzá köthető volt.

-ANYA!!! -ordítottam el magam. Nem bírom a hiányát. Fáj. Egy nagy ürességet érzek a szívemben. Elmondani nem lehet mennyire fáj. Álomba sírtam magam.

Reggel alig bírom kinyitni a szemem. Az egész testem sajog. Fáj minden egyes mozdulat. Nagy nehezen, de kikeltem az ágyamból. Óvatosan kinyitottam az ajtómat és körülnéztem. Sehol nem láttam az apám így bementem a mellettem levő fürdőbe. Gyorsan megfürödtem, hajat mostam. Felvettem egy egyszerű ruhákból álló szettet és a konyhába mentem. Csináltam tükörtojást, meg egy csésze forró teát és megreggeliztem. Kicsit sótlan lett a tojás de mivel nagyon éhes voltam megettem. Elmosogattam a tányért, és a serpenyőt. Dolgom elvégeztével vissza megyek a szobámba. Nekiállok tanulni mert nem akarok lemaradni a többiektől.

Folyamatosan hátra pillantgatok hátha ott áll az ajtóba "drága édesapám" ezért bezárom azt. Így nyugottabban tanulhatok tovább.

Kb az egész hetem így telt. Ettem, ittam, tanultam, megvertek, aludtam és előröl.  Ettem, ittam, tanultam, megvertek, aludtam. Próbáltam őt leszoktatni a piáról de semmi haszna nem lett belőle. Max annyi hogy jól megvert mert hozzá mertem nyúlni a söréhez.

Péntek estét írunk. Semmi nem vált be. Megpróbáltam minden lehetséges módszert de semmi eredmény. Megszomjaztam ezért lementem a konyhába egy kis narancsléért. Most a biztonság kedvéért műanyag pohárba öntöttem a folyadékot. Meg ittam azt és indultam volna vissza de megállítottak. Szagáról felismertem. Büzlett az alkoholtól. Szembefordított magával.

-Tzsudod Zsimin, negyzson zseretzslek. Hogyzs lázsd menyzsire hozstam egy kézst. -húzta elő háta mögül. Ekkor torkom szakadtából sikítottam. Valaki betörte az bejárati ajtót és a hangom irányába futott.

-Takarodj Jimin közeléből!  -rontott apámnak Yoongi. Elkezdte ütögetni a fejét.

-Kérem ne! Ne bántsa! -próbáltam szétszedni őket. A tanárom értett a szép szóból és abbahagyta. Elindult felém és előttem megállt.

-Most velem jössz. Téged pedig -nézett a földön köhögő lényre ami már nem mondható az apámnak. -Holnap feljelentelek! -istenem. Nem kell többet szenvednem miatta. Legbelül sajnáltam mert még is csak az apámat küldik börtönbe.

-Pakolj azonnal indulunk! -nézett szemembe. Megindultam a szobámba és elkezdtem a pakolást. Kerestem egy bőröndöt amibe rakhatom a cuccaimat. Anyukám fényképéről sem feledkeztem meg, ja meg a pengémről sem. Nekiálltam a ruháim hajtogatásának de térdre rogytam. Akkor tudatosult bennem ha Yoongi nem jön akkor talán megölt volna az a gazember. Egy kezet éreztem a hátamon. Felé fordultam, és megkönnyebbültem borultam rá és utat engedtem könnyeimnek.

-Nyugalom. Itt vagyok. Megvédelek bármi áron! Sosem bántanálak! -viszonozta ölelésem. Megkönyebbültem, hogy van kiért élnem. Már megfordult a fejemben az öngyilkosság de mindig gyáva voltam.

-Ezeket itt elvisszük és a többiért majd visszajövünk. -mutatott a ruhakupacra. Együtt elrendeztük és indultunk ki. Még egyszer utoljára ránéztem mert tudtam akkor látom utoljára. Odamentem adtam egy puszit neki és a fülébe súgtam.

-Megbocsájtok! -és kimentünk az épületből.

-Jó lesz nálam! -húzta perverz mosolyra száját. Nekem úgy tűnik ez a tanár meleg. Minden esetre azok a pillangók a hasamban útra keltek. Talán szerelmes vagyok. Viszont lehet, hogy csak fellángolás.

Megérkeztünk újdonsült otthonomba ami már nem volt ismeretlen. Yoongi kivette a csomagtartóból a bőröndömet és bementünk a lakásba. Felvitt egy nagyon egyszerű de annál szebb szobába. A falak sötét szürkék voltak. A mennyezeten fehér csillár. Az ágyam és a szekrényeim feketék voltak. Volt egy asztal ami szintén fekete volt. A padlón egy fehér bolyhos szőnyeg. Milyen sok szín! Még jó hogy a hajam is szőkés.

-Hogy tetszik? -kérdezte boldogan.

-Nagyon szép, imádom! Köszönöm! -öleltem meg. Ő csak viszonozta azt.

-Ömm kérdezhetek? -toltam el magamtól.

-Természetesen! -ült le ágyamra.

-Miért volt ott? Miért volt ilyen jó az időzítése? -végül is jogos a kérdés. Hogy termett ott pont akkor amikor szükségem volt rá?

-Ha arra érted miért voltam jókor jó helyen akkor elmagyarázom. Mivel egész héten nem voltál suliba ezért elvittem a leckét. Többször is kopogtam de senki nem nyitott ajtót. Ezért készültem elmenni amikor meghallottam a sikolyod. Azonnal betörtem az ajtót és szaladtam a hang után. -wow. Ez nagyon jó időzítés volt.
-Bocsánat. Még meg sem köszöntem. Nagyon hálás vagyok önnek. Ha maga nem lett volna én ott halok meg.

-De szerencsére ez nem történt meg. Itt vagy élsz és virulsz. Akkor én megyek is. Hagylak csomagolni. Van saját fürdőd úgyhogy nem kell a lentit használnod. Hát akkor további szép estét. -ment el mellettem majd rácsapott a seggemre. Kicsit megugrottam, de valahogy jól esett.

Itt még nem voltak durvák érintései

Itt is van a rész. Remélem tetszett ha igen tudod mi a dolgod. Jó éjt mindenkinek!