Vége a nyári szünetnek és 0 életkedvvel indultam suliba. Félek megint bántani fognak.

Végül be értem a kapun. Egyből letámadtak. Elvették a táskám és beledobták a pocsolyába. Könnyes szemmel mentem a már átázott tárgyhoz. Kivettem belőle és befutottam az épületbe. Már zokogtam és nem láttam semmit ezért nekimentem valakinek.

-Nem látsz a szemedtől? -lökött el magától.

-Bo..bocsánat! -néztem fel rá. Amikor meglátta kisírt szemem elszállt dühös tekintete és átvette az aggódás.

-Miért sírtál? -törölte le könnyeim

-Nem beszélek idegenekkel. -vettem el kezét arcomról.

-Én nem idegen vagyok. Itt fogok dolgozni, és a nevem Min Yoongi. -nyújtotta kezét.

-Park Jimin. -ráztam vele kezet.

-Nos, miért sírtál. -tette fel megint a kérdést.

-Ne..nem mondhatom e..el. -dadogtam. És ha elmondja az igazgatónak? Előveszi a "bandát" és akkor nekem végem. Ennek hatására megint elbőgtem magam.

-Na ne sírj! -ölelt magához. Valaki most az egyszer törődött velem. Még jobban sírni kezdtem. Egyszer csak megpuszilta homlokom és egyből abbahagytam a sírást.

-Jólvan most már nyugodj meg. -tolt el magától. Megtöröltem a szemem. Megköszöntem neki és mentem az osztályunkba. A vadidegen emberek csak úgy megpuszilják egymást? Ez most olyan fura volt. Amint beléptem mindenki engem nézett. Ja persze az előbb sírtam, biztos vörösek a szemeim.

-Csak nem sírtál nyomi? -kérdezte a legutáltabb személy az életembe. Azaz Tae.

-Válaszolj ha kérdezlek! -indult meg felém. Készült volna megütni mikor valaki meg akadályozta.

-Ezt ne az iskolában intézzék el! -majdnem eltörte a gyerek kezét.

-Most pedig üljenek le! -ment az asztalához. Ő az aki megvigasztalt. A leghátsó sorban a soroknál levő padnál foglaltam helyet.

-Nos gyerekek, bemutatkoznék. A nevem Min Yoongi, én vagyok az új osztályfőnökük. -hajolt meg előttünk. -Hallottam hogy az előző tanárukat kikészítették. Én nem vagyok ilyen puhány, tehát sokáig magukkal maradok. Először is van pár dolog amit be kell tartaniuk! Először is, nem tűröm az engedetlenséget, visszapofázásokat. A balhékat ne a suliban intézzék. -utalt az előbb történtekre. -Másodszor, a tanulás az első! -nézett fenyegetően mindenkire.

-Most pedig mindenki mutatkozzon be nekem! Hmm.. Te! -mutatott Tae felé. -Kezdjed te! -felállt majd nekikezdett.

-Hát a nevem Kim Taehyung. 16 éves vagyok. A suli legmenőbb pasija. Úgy is neveznek hogy a csajmágnes. Engem egy valaki érdekel az pedig Kook. -nézett a fiúra aki full pirosan tekintgetett össze vissza.

-Jó ennyi elég köszönöm. Most te! -mutatott egyenesen rám. Félve de felálltam én is és belekezdtem.

-Hát.. Park Jimin, 16 vagyok...

-Nyomi! -vágott szavamba Tae. Ami viszont meglepett, hogy a tanár is elröhögte magát.

-Kösz. Ennyi elég is. -folytatta a többi osztálytársammal is. A végére pont kicsöngettek. Bementem a mosdóba arcot mosni. Az a bunkó Tae meg a társai követtek. Reszkettem a félelemtől.

-Na mi van kicsi Chim? Csak nem félsz? -jöttek egyre közelebb.

-Ha..hagyjatok bé..békén! -hátráltam égészen a falig. Onnan sehova se tudtam menekülni mert körbevettek.

-Miért is hagyjunk? -kérdezte Namjoon. Vele régebben jóba voltunk, csak Tae őt is elvette tőlem. Már számtalan barátomat kergettek el tőlem. Ezért nincs egy sem.

-Nem tettem semmit. Miért kell ezt csinálnotok? -folyt le az első könny az arcomon.

-Nemár Jimin. A múltkor tovább bírtad! -rúgott gyomorszájba. Összeestem a fájdalomtól. A többiek is rugdosni kezdtek. Nem reagáltam semmire. Fájt, de már hozzászoktam. Egyszer olyan erősen orrbavágtak hogy eltörött az orrom. A kezem is miattuk törött el.

-Nézd Jimin. -vette elő bicskáját Kook.

-Ne, azt ne! -ordibáltam, de befogták a számat. Tae lefogott, Namjoon pedig felhúzta a pólómat. Jungkook húzott egy mély vágást az oldalamba. Mielőtt segítségért kiabálhattam volna, Taehyung befogta a szám.

Már ott tartunk hogy vért köhögök, mert sokszor eltalálták a tüdőmet. Amikor meglátták a piros folyadékot abbahagyták és kimentek. Ebben a percben be is csöngettek.

Felvettem a pólómat. Nagy nehezen, de felálltam és indultam az osztályba. Ilyenkor szidok mindenkit, hogy lépcsőzni kell!

Percek múlva ismét vért köhögök, ezért elvesztem az egyensúlyomat és elestem volna, ha valaki nem kap el!

-Óvatosan! -mondja az új osztályfőnökünk.

-Re..rendben! -fordulok vele szembe.

-Mi történt veled?! -dobja el a kezében lévő táskát és az orromat kezdi vizsgálni.

-Elestél? Bántottak? Az a nyomorék Tae gyerek volt? -tett fel ezer meg ezer kérdést, de egyikre se válaszoltam.

-Gyere velem! -kapott fel menyasszony pózba. Hirtelen elöntött a pír, de szerintem mindenki így reagálna erre.

Bevitt a tanáriba. Kérdezés nélkül levette a pólómat. Végig nézte az összes sebemet. Volt rajata régebbi, új hegek, kék zöldes foltok.. és egy nagyon mély seb is amiből ömlött a vér.

-Baszki! -temette kezébe fejét. Hát persze, Jungkooknál volt egy bicska amivel megvágott.

-Hívok egy mentőt! -ment ki telefonálni.

Nem tudom mennyi ideje beszél de már egyre homályosabban látok. Úgy döntöttem megnézem mit csinál. Felálltam tettem két lépést és elsötétedett minden...