Kedves Warren!
Képzeld, pár hete jött egy lány az osztályba. Furcsa. Sose beszél senkivel, és a tanárok se feleltették még. Az ofő arra se kérte meg az első napon, hogy mutatkozzon be az osztálynak.
Határozottan fura, szerinted nem?
Észre se vettem amúgy eddig. Bár ez nem kifejezetten az ő hibája, tudod, hogy sose figyelek órán.

Ma véletlenül beleszaladtam a folyosón.
Elesett, a könyvei és a füzetei szanaszét repültek. A haja tövéig elvörösödött, és sietve elkezdte összeszedni a holmiját.
Segítettem neki, közben meglesve a vignettákat.
Innen tudtam meg, hogy Cassandra Juliette Bincourt a neve, és osztálytársak vagyunk.
A nevéről egy hercegnő jutott az eszembe. Azoknak van ilyen szép, hosszú nevük.
Megkérdeztem, segíthetek-e neki. Erre még jobban elpirult, és tátogott valamit, amit „köszi"-nek értelmeztem.
Ahogy elindultunk a következő órára, lehetőségem nyílt jobban megszemlélni Cassandrát. A bőre aranyszínű volt, latin-amerikai ősöket sejtetett, csakúgy, ahogy már-már feketébe hajlóan sötétbarna haja is. A szeme azonban megrémisztett: az íriszei vörösesbarnák voltak, mint az alvadó vér.
Láttam, hogy a szeme sarkából ő is figyel engem. De mikor találkozott a tekintetünk, elkapta rólam a szemét.
A teremben levágódott a leghátsó padba, a fal mellé. Aha, akkor ezért nem vettem eddig észre. Elővette a füzetét, kihúzott egy töltőceruzát a hajából, az ajka közé vette a végét, majd ráhajolt az asztalra, és körmölni kezdett.
Megkérdeztem, hogy ülhetek-e mellé.
Csaknem felborult székestül, annyira megijedt. Aztán bólintott, és odébb húzta a felszerelését.
Óra alatt feltettem neki a kérdést, hogy miért nem beszél. Hogy nem bírja a fejem, vagy mi, érted. Hamarosan megkaptam a választ, a füzete margójára írva.
Nem akarok.
De tudsz? – írtam újabb kérdést a szavak alá, mielőtt eszembe juthatott volna, hogy nyilván tud.
Sokáig vacillált, mire lefirkantotta a választ, pedig az csak egy szóból állt.
Nem.

Ettől neked is elállt a szavad, mi? Kiscserkész becsületszavamra, hogy így volt. Na mindegy, csak ezt akartam veled megosztani. Remélem, jól telnek a napjaid Ausztráliában, és várom a fotókat!

Sokszor ölel az (éppenséggel köpni-nyelni nem tudó) öcséd:
Damien

Sziasztok! Itt is van az új sztorim első része.
A történetet levelek formájában olvashatjátok majd. Jórészt az itt megjelent két szereplő (Damien és Cassandra) fog írni, de azért hagyok majd más karaktereket is szóhoz/tollhoz jutni. Ha tetszett, akkor hálás vagyok a csillagokért és kommentekért! ;)