-Várj!-állított le hirtelen a hosszú hajú férfi,így félbe hagytam mondatom-Jobb lenne ha ebbe belevonnánk az igazgatót is...

-R-rendben...

---

-Miből gondolod azt, hogy visszautaztál az időben?-kulcsolta össze kezeit a kis egér az asztala mögött ülve érdeklődően. Pár másodpercig néma csend uralkodott a szobában, hisz nem tudtam hogyan is állhatnék neki a mondanivalómnak.

-Én...Én ma délután egy temetésen voltam-kezdtem bele lassan, külön figyelve arra, hogy érthető legyen a megfogalmazásom és ne sírjam el magam ismét.

-Ne mond el, hogy kién-rázta meg a fejét gyorsan Nezu igazgató,mint aki csak fél attól, hogy valami tiltott dolgot tud meg. Valami olyat, amit nem szabadna megtudnia. Újra gondoltam a történetet a fejemben. Nem szabad olyat elmondanom, ami itt befolyásolhatja a jövőt. Igaz?

-Nem mondom...-ingattam meg én is fejem óvatosan, így arcizmai ellazultak,majd egy bólintással jelezve, hogy figyel rám, folytattam-Valami olyat tudtam meg, amit az az illető már nem tudott nekem elmondani...Nagyon kiakadtam és...és elmondani nem tudom milyen mérges voltam magamra-töröltem le idegesen az épp kibuggyanó könnyeim-Nagy nehezen hazaértem a lakásomba, viszont még a fürdőig sem jutottam el, hogy megmossam az arcom. A világ homályosodni kezdett, a végén pedig már nem láttam semmit. Egy ideig hangokat még hallottam, de az sem tarthatott tovább 1-2 másodpercnél.

-És azt mondod, hogy mikor legközelebb felkeltél már a mellékhelységben találtad magad?

-Igen... Először azt hittem, hogy lepereg a szemem előtt az életem vagy valami, de véletlen fejbe vágtam Bakugou-t az ajtóval és megváltozott az, amit én éltem meg pár évvel ezelőtt.

-Szóval már változtattál?-csak kínosan bólintottam egyet-Mi is a képességed?

-Hipergyorsaság.

-Mi... történik, amikor használod?-szólalt fel Eraserhead.

-Hát...Minden lelassul körülöttem?-válaszoltam bizonytalanul.A két férfi egyszerre nézett össze. Míg Eraserhead sóhajtva túrt bele ébenfekete hullámos tincseibe, addig az igazgató frusztráltan kezdett el kopogni az asztal tetején.

-Nem lehet, hogy rosszul diagnosztizálták az abilitásod? 

-Lehetséges, hogy időmanipuláció az adottságod- fűzte hozzá a másik -Más magyarázatot erre nem nagyon tudok kitalálni.

-Mi?-mosolyodtam el lesokkolva-23 évet leéltem úgy, hogy nem tudtam mi is a valódi képességem?

-Ez csak egy spekuláció!-emelte fel az igazgató védekezően a kezeit-Nem erre vagyunk specializálódva. Jobb lenne erről megkérdezni egy ehhez értőt.

-Kissé nehéz ezt elhinni...-feszengtem a széken, miközben tenyereimet a lábamra szorítottam.

-Most történt ilyen először?

-Eddig csak belassult körülöttem a világ...

-Rendben...-dörzsölte meg a homlokát-Változtattál még valamit amióta visszajöttél?

-Igen.

-Ne mond el mit...

-De...-bizonytalanodtam el-Eléggé feltűnő volt. És az osztálytársaim is észrevették, hogy valami nincs rendben.

-Mi történt?

-Megöleltem Denki-t. Mármint Kaminari-san-t. Elfelejtettem, hogy csak másodikban barátkoztunk össze...

-Értem...-sóhajtott-A legjobb, hogyha most behívom a szüleidet és nekik is elmeséljük a történetet, utána pedig elmentek egy orvoshoz, hogy kiderüljön valóban ez-e a képességed.

-Rendben,de...Mi lesz utána? Az után mi lesz? Mi lesz, ha kiderül,hogy tényleg az a képességem? Menjek vissza abba a jövőbe, ahonnan sikerült valahogyan elmenekülnöm?

-Fogalmam sincs [Név]-san-csóválta meg a fejét.

-Én...Én nem akarok oda visszamenni...Azt sem tudom, hogy ide hogyan kerültem-töröltem le ismét pár könnycseppem,miközben az igazgató csak bólintott és telefonálni kezdett, Eraserhead, pedig a hátamra simította a kezét. 

-Nem lesz semmi baj.Megoldjuk-suttogott, ezzel elkerülve, hogy belehallatszódjon a fehér kisegér és a szüleim között lévő telefonhívásba.

Az osztályfőnök nem sietett vissza az osztálytársaimhoz, hiszen már értesítették róla a tanári kart, miszerint szükség van egy helyettesítőtanárra, így ők sincsenek felügyelet hiányában.Nezu igazgató épp megpróbálja elmagyarázni felmenőimnek a helyzetet, én pedig... Én pedig csak ülök egy helyben és nézek ki a fejemből. 

Mit kéne most tennem?

Nem sok idő telhetett el, amikor anyukám rontott be az igazgatóiba egy kopogást követően kifulladtan, piros arccal. Egyből észrevett és leguggolva a szék elé-amiben ültem-a nyakamba borult.

-Tényleg igaz?-szólalt fel halkan a szemeimbe nézve. Csak bólintottam egyet. Ezt gondoltam a legjobb válasznak.

Amíg anya és az igazgató átrágták magukat a történéseken, mi Eraserhead-el visszaballagtunk az osztályteremhez, hogy összeszedhessem a dolgaimat, hiszen gondolom ma már nem jövök vissza az iskolába. Már a folyosóról is hallottam, hogy Present Mic van bent a termünkben. Nehéz is lett volna nem meghallani. Szóval ő lett végül a helyettesítőtanár?

A fekete hajú férfi kinyitotta az ajtót és előre engedve engem beterelgetett a terembe, így minden tekintet egyszerre fordult irányunkba. Nem csodálom...

Megölelgetek egy olyan embert, akivel még ezelőtt soha sem beszélgettem az egész osztály szeme láttára, majd utána félrehívom az osztályfőnököt, miszerint valami nincs rendben. Helyettesítő tanár kell a tanulók felügyelésére és majd csak a következő óra második felében toppanok be, csupán azért, hogy sietősen összepakoljak a táskámba és menjek is el valahova.

-Aizawa?-szólította meg a férfit Present Mic, gondolom kérdezvén mi is történt, de ő azonban csak egy "később mindent elmesélek" bólintással válaszolt. Mintha valami hétpecsétes titkot őriznének.

A padomhoz sétálva gyorsan beledobtam a tankönyvem, a füzetem és a tolltartóm a táskámba, majd összecipzároztam azt.

-Minden rendben?-fordult felém halkan Kyouka, azonban mikor látta a kissé sírástól vörös szemeim és orrom szomorúan hajtotta le a fejét. Megkapta a válaszát.

Az egyik vállamra véve az oldaltáskám pántját visszasétáltam Eraserhead oldalára, majd elhagytuk a termet.