Bakugou Katsuki rengeteg kirohanásának lehetünk túlélői egyetlen egy nap alatt.Már ha szerencsés az ember és túléli vagy esetlegesen utána nem itat át legalább két párnát sós könnyeivel az éjszaka folyamán.Fogalmatok sincs hogy honnan is vettem ezt a példát.Igaz? 

Bár tegnap valahogy elengedett nagyjából 20 perc velem való ordibálás után,még mindig csodálkozom azon,ami utána történt.Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer pont ő fog nekem zsebkendőt nyújtani,mikor a taknyom-nyálam egybe folyik,mégis ez történt. Arról a tényről most feledkezzünk meg,hogy épp miatta sírtam...

Szóval belé is szorult valamennyi emberiség...

Ezt igazából most nem a rózsaszín zsepi zacskójából állapítottam meg,amit tegnap nyomott a kezembe,hanem a tette miatt-csak ha valakinek nem lenne tiszta.Azonban az is lehet, hogy csak egyszerűen megsajnált a nyomorult kinézetem miatt.Igen.Valószínűleg,viszont nekem mégis egyből elapadtak a könnyeim,mikor rápillantottam arra,amit odaadott.

Ezért is van a táskámban most egy száz darabos papírzsebkendő kiszerelés.Félreértés ne essék.Nem rivalizálni terveztem a szőkével,mégis melyikünk ad több zsepit a másiknak.Csupán ilyet találtam a boltban,és bármennyire is kerestem,egyszerűen nem bukkantam rá,azokra a cuki,pici 10 darabosakra,amit a fiú is adott nekem tegnap délután.

Az osztályteremben már páran várták az óra kezdést,azonban a legtöbben még csak most érkeztek.Elmenve Bakugou padja mellett, észrevétlenül csúsztattam az asztallapra az előbb vásárolt terméket,majd a tegnap is használt helyem felé vettem az irányt.

Jirou-san-t,a kedves, rövid hajú lányt, még nem láttam,hogy megérkezett volna,így csendesen ültem a padomban,lehajtott fejjel a szoknyám szövését tanulmányozva.

Igaz,már tegnap sem volt teljesen néma csend az osztályban,azonban ez mára csak még jobban rosszabbodott.Egy valaki elkezdett kiabálni,az eddig beszélgetők feljebb vitték a hangjukat,hogy megértsék egymást,aztán a legvégén már mindenki becsatlakozott,mert senki sem értette a másikat,ennek következményében,pedig kialakult a Káosz-nagybetűvel.

Nem az zavar, hogy hangosak, hiszen én is a hangos emberek közé tartozom-természetesen csak otthon-,hanem az, hogy hangzavar van.Egy nagy kavalkád jött létre a teremben,amiben senki sem tudta kikövetkeztetni,mit is próbál a másik magyarázni.

Jirou-san lépdelt a padom felé integetve,így egyből elmosolyodtam a látványára.

Egyedül vele sikerült beszélgetnem eddig az osztályból,de egyáltalán nem bánom,hiszen nagyon vidám lány,nagyon jó humorérzékkel. Nem mellesleg nyugtató hatással is van rám.Teljesen elmúlik minden félelmem,mikor a közelemben van.Hiába egy vékonyka,alacsony lány bőven rendelkezik karizmával,ami rám is ki hat.

A tegnapihoz hasonlóan,most is kihúzta az előttem lévő padból a széket és felém fordulva ráült,kezeit a háttámlán megtámasztva,miközben beszédbe elegyedtünk.Nem ismertük egymást annyira,így volt bőven miről beszélgetnünk.

Ezzel pedig mi is beszálltunk a hangzavarba.

-Kirin!-csapta meg a fülemet egy rekedtes hang,így egyből irányába kaptam a fejemet.Hogy is nem ismertem fel legelsőre...Senki más nem hív így.

Hirtelen egyszerre halkult el mindenki az osztályteremben,miközben tekintetüket a fiúra kapták.

A hangom nyaralni ment valamerre,a tenyereim,pedig izzadni kezdtek,a remegő lábaimről pedig már nem is beszélve.

-Mi a franc ez?!-szólalt fel ismét.

-Zs-zsebkendő?-válaszoltam halkan, azonban a néma csendben ezt tökéletesen hallani lehetett.

-És mit kezdjek én ezzel?!

-Én orrfújásra használom-szólalt fel valaki, a fiú, pedig felé fordult.

-Hogy mivan?-mélyítette el a hangját, mint aki csak nem értette miről van szó. Mindannyian tudtuk, hogy kiválóan hallotta.

-Én orrfújásra használom-ismételte meg magát a copfos, magas lány.

Bár nem volt olyan magas, mint én, a 170 centimétert biztosan elérte.

A szőkét láthatóan irritálta, hogy valaki vissza mert neki szólni. A feje vörösödni kezdett a dühtől, a kezeit, pedig ökölbe szorította.

Senki sem mert közbe szólni, hiába csak egy alacsony 172 centiméteres fiúról volt szó. A baj itt, hogy a kiszámíthatatlansága és a forrófejűsége is hozzá tartozik.

Beállt a csend, de egyáltalán nem a jó fajta.

Bakugou Katsuki valószínűleg magában számolt, mielőtt még jobban ordítani kezd, a copfos hajú lány, pedig elszántan nézett a szőke szemeibe, jelezve, hogy mondja csak, ha bármi kivetnivalója is van a kijelentésével kapcsolatban.

-Jól van fehérnép...-morgott a fiú, majd az egész csomagot a táskájába tette, természetesen csak egy rám vetett mérges pillantást követően.

Az osztálytanulói egy szempillantás alatt tértek vissza a dolgukhoz, mintha az előbbi meg sem történt volna, Jirou, pedig elismerően bólintott a bátor lány felé.

Nem tudom, hogy hogyan is hívják a, de mindenképpen megfogom neki köszönni, hogy lerendezte Bakugou-t.

3 szóval. 3 szóval rendezte le.

Én pedig már megint csak lefagytam és néztem ki a fejemből, mint egy idióta...

Ideje volna megemberelni magam, ha már egyszer a hőstagozatra járok. Ha szembe jön velem egy gonosztevő, akkor is lesokkolva fogok bambulni?

Sokáig is tartana a pályafutásom...

Ugyan még csak az első héten járunk, már rendesen folyik az oktatás. Rengeteg érdekes órának lehetek részese és még annál is több profi hőssel sikerül találkoznom. És ez mind a UA-nek köszönhető.

Igaz...

Először sokat bánkódtam a velem tartó volt osztálytársaim miatt, azonban mostmár nem annyira zavar, mint az akkor tette. Még így sem bántam meg, hogy ide adtam be a jelentkezésem.

Ugyan Bakugou Katsuki még a mai napig stressz levezetőként használ,megérte ide jönnöm, hiszen úgy érzem nagyon jó emberekkel sikerült össze ismerkednem valamint barátkoznom.

És bár ezeknek száma nem haladja meg még a hármat sem, elmondani nem tudom, hogy milyen jól tettem, hogy volt merszem beszélgetni velük és nem lehajtott fejjel ültem továbbra is a padban.

Ezek pedig nem mások, mint Jirou Kyouka, a rövid hajú kedves lány, aki gitározik és Yaoyorozu Momo, a copfos magas, aki 3 szóval rendezte le a nagy Bakugou Katsuki-t.

Végül merészkedtem odamenni hozzá és megköszönni, hogy megvédett, bár elmondása szerint eszébe sem jutott az én érdekeimet néznj, valahogy mégis a Jirou-san és én alakította csapatunkba került.

Én pedig elhittem, hogy végre minden jóra fordulhat.