12.rész
Természetesen egyáltalán nem terveztem Denki-vel menni. Azt a hülyét akartam magammal vinni, megváltoztatva vele a jövőt.
Így hát... A ma esti programom a gép előtt gubbasztás lesz, hogy lefoglalhassak két jegyet. Egyet nekem és egyet Bakugou-nak.
Jézus... Ismét úgy viselkedem, mint egy tinilány...
Mivel majdnem a sor végén haladtam, magam előtt nem sokkal megpillantottam Momo-t és Kyouka-t, így melléjük léptem, csendben hallgatva a beszélgetésüket.
-... A feladat tehát, hogy aki legtovább bírja plank-ben megtartani magát, az nyer egy különlegességet.
Egyből All Might-ra és Eraserhead-re kaptam a fejem. A tekintetem mindkettőjükkel találkozott.
Változtattak. Megváltoztatták.
Először bújócskáztunk és használhattuk a képességünket. Tisztán emlékszem, hiszen legelőször estem ki a játékból.
-Milyen különlegességet?-kérdezett rá Momo, a magasabbik pedig válaszolt.
-Az titok. De elhihetitek, megéri érte küzdeni.
Épp nagyon sajnáltattam magam, amiért ki kellett dobálnom a zsepkendőimet, így nem igazán foglalkoztatott ez az óra. Eraserhead megtalált az első 2 percben, a nap hátralévő részében pedig elvonultam egy csendesebb helyre és tovább sírtam valahol.
De hát... Ezt miért változtatták meg? Semmit sem tudtam volna befolyásolni.
-Nem értem...-motyogtam magam elé, de a hosszú, fekete hajú férfi így is meghallotta és alig észrevehetően egy féloldalas mosolyra húzódott a szája.
Nem értem. Egyáltalán nem értem.
-Mindenki készen áll? Ha igen, akkor elkezdem háromtól a visszaszámlálást-pillantott körbe a társaságon- továbbra is egy féloldalas vigyorral az arcán-, majd mikor mindenki felkészült ismét felszólalt-3...2...Mehet.
Nem értem! Nem úgy volt, hogy semmit sem változtatnak?! Nem úgy volt, hogy semmit sem szabad megváltoztatni?! Így egyeztünk meg! Így egyeztünk meg! Hát akkor meg mégis miért?!
Persze! Azt gondoltam, hogy a vizsga kérdéseket megváltoztatják, na de hogy a gyakorlati feladatokat is?!
Mi volt ez előtt a nyeremény? Mi volt ezelőtt... A bújócskánál...
Egy felelet mentesítő! Na de ez minden! Ezen miért kellett változtatni! Semmi különleges!
Nem értem... Egyszerűen nem értem!
Ahogy egy fekete bakancsot vettem észre a szemeim előtt, felpillantottam a tulajdonosára, aki ugyanazzal az arckifejezéssel nézett vissza rám, mint amit fél perccel ezelőtt is mutatott.
Eraserhead.
Összehúzva a szemeim kezdtem el az arcát vizslatni, ő azonban csak felülről figyelt engem, kissé kitakarva a napot.
Éreztem, hogy a kezeim már remegnek a planktől, amit a férfi is észrevett, így egy kissebb és nagyon halk nevetés csúszott ki az ajkai közül.
-Mi történt a felelet mentesítővel?-kérdeztem rá halkan, így a férfi meglepődött, azonban egy másodperc töredéke alatt arcára visszakúszott előző vigyora.
-Megváltoztattuk-vont vállat.
-Amúgy sem én nyertem meg-motyogtam-Megtalált az első két percben.
-Valóban?-gondolkodott el-Mindegy mostmár-vonta meg a vállát újból, kissé felemelve az állát, majd mintha egy szót sem váltottunk volna, csendesen arrébb állt.
Ezt meg mire véljem?
Hozzá kell tenni... Nem igen vagyok jó a fizikai megpróbáltatásokban, így alig egy perc után meghaltam, és elfeküdtem a földön.
Ki talál ki ilyen hülye feladatot?!
Ahogy csak tudtam, úgy futottam haza felé, majd bevágódva az ágyamba a laptoppal az ölembe, vártam a délután három órát.
Muszáj lesz jegyet foglalnom Sharp Blood-ra.
15:03... És már el is fogyott az összes jegy.
Még jó hogy már 01 kor megvettem a két darab jegyet.
Anyám... Hogy ennek Bakugou mégis mennyire örülni fog.
Lehet, hogy még egyből belém is szeret!!!
[Név]... Légyszíves gondolkodjál korodhoz megfelelően...
Na várjunk csak...
Koromhoz képest megfelelően gondolkodok!!!
Pont úgy, mint egy buta tini lány!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro