Csendben maradtam. Egyszerűen nem tudtam mit válaszolni, amit a szőke is észrevett, így egy halvány és kínos mosoly mellett bólintva intett, hogy menjünk vissza az osztályba.

-Figyelj Denki...-szólítottam meg a folyosón-Sajnálom...Nem akartalak megbántani. Csak... Kicsit kiakadtam.

-Megértem-bólintott ismét, de nem fordult felém hátra.

-Denki...-nyújtottam el a nevét sóhajtva, míg rám nem pillantott végül-Szeretlek, csak nem úgy. Érted.

-Megértem-fordult is vissza, miközben tovább sétált.

Fogalmam sem volt, hogy mit is mondjak. Nem ismerem, hogy ekkor milyen is volt. Egyáltalán nem beszélgettem vele, nem figyeltem fel rá vagy arra, hogy mit csinál. Hiába volt már a lány öltözőben is párszor téma, ott sem kapcsolódtam bele a beszélgetésbe valamint nem is nagyon hallgattam. Tisztában voltam a létezésével és ennyi. 

 Legalább...Legalább ha lenne valami közös pont.

Ekkortájt szintúgy Bakugou-val voltam elfoglalva és épp sajnáltattam magam, amiért ki dobáltam az akkoriban annyira istenített zsebkendőimet. Így visszatekintve nagyon gáz, viszont akkor szükségem volt arra a két hétnyi folyamatos bömbölésre, mert különben sosem álltam volna fel megint.

Ezt most ismét elkerültem...

-Mondd csak...-szólalt fel előttem a szőke-Te mindig ilyen csendes vagy?

-Nem igen...-motyogtam.

-Akkor hangos vagy?

-Többnyire.

-De nem a suliban-fejezte be, én pedig bólintottam-Van valami hobbid?

-Nagyon nincs-ráztam meg a fejem-Gondolom a zene hallgatás meg ilyenek nem számítanak bele.

-Dehogynem!-fordult felém végül-Kiket hallgatsz?

-The Crying Punks, Sharp Blood, Rock Division, Deaf Spiders.

-Szóval pop rock-gondolkodott el, majd izgatottan pillantott rám ismét- A Deaf Spiders-t én is szeretem! A Fire Of Hysteria-t kenem-vágom!

-Tényleg?

-Aha! 

-Ezt eddig nem tudtam-mosolyodtam el, így ő meglepődve indult el ismét a hosszú folyosón.

-Neked melyik a kedvenced tőlük?

-Lasting Dream. Örök kedvenc.

-Nem rossz szám-bólintott elismerően-A refrén marha jó.

-A kedvenc részem.

"Let me out
 Just let me out of here
 I'm choking, I'm choking on steam
 Let me out from this lasting dream"

---

-Miről beszéltetek Kaminari-sannal?-lépett mellém Kyouka az öltözöben, így Momo is felénk kezdett figyelni.

-Bocsánatot kértem, amiért ilyen helyzetbe hoztam. Nem is tudom mi üthetett belém-nevettem el magam kínosan.

-Értem-bólintott egyet halványan elmosolyodva. Mintha megkönnyebbült volna.

Nem igen tudtam ezt mire vélni, így inkább csak kinyitottam a táskám, amiben a hős ruhám rejlett, majd kivettem a fekete kezes-lábast, hogy felhúzzam magamra. Szerettem ezt a ruhát. Kényelmes, praktikus és nem zavar a mozgásban. 

Felcsatolva a comb övemet leellenőriztem, hogy a tartójában benne van-e a sokkoló, majd kivettem a bakancsot is, amit meglepődötten forgattam körbe.

Aztán megcsapott a felismerés. Ezek azok a bakancsok, amiket a hős ruhák legyártása után kértem, hogy könnyítse a mozgást. Kerekek jönnek ki a talpából, ha a sarkán lévő gombot benyomom. Úgyanúgy acélbetétes, mint az előző, csak kissé platformosabb a kerekek miatt.

Legalább még magasabb leszek. Ki kell használni, amíg ez így van.

-Kész vagy [Név]-chan?-fordult vissza Momo az ajtóból.

-Persze-bólintottam felkelve a padról, miután az utolsó ruhám is összehajtottam, majd megindultam a lány után.

Eraserhead és Allmight - furcsa ebben a formában látni- az öltőző előtt várt minket, így mikor mindenki elkészült elindultak velünk, egy szabadtéri gyakorlópályára.

-M-Miújság Kirin?-szólított meg valaki, így meglepődve néztem körbe, de senkit sem láttam, aki hozzám beszélt volna-Itt lent!-ordított rám mérgesen a szőke.

Természetesen tudtam, hogy ő az, csak azért szórakoztam vele.

-Észre sem vettelek-mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig karbatéve a kezeit csettintett egyet a nyelvével.

-Ha nem lennél ekkora, két méteres lóbaszó, talán észrevennél!

-Ohh... Szóval zavar, hogy alacsonyabb vagy nálam-értettem meg egyből.

-Nem! Az zavar, hogy te vagy a magasabb!

-Ugyanazt jelenti fourhead.

-Micsoda?-ráncolta össze a homlokát értetlenül. Muszáj volt elröhögnöm magam, aztán mikor eszembejutott, hogy ez a fogalom még nem is létezik inkább abbahagytam.

Csendben lépkedtünk egymás mellett az osztály többi tagjával, amikor is Bakugou ismét felszólalt.

-Hova lett a szemüveged?

-Kontaktlencse. Ezt jobban szeretem.

-És... Tegnap... Tegnap mi ütött beléd?

-Nem szívesen beszélek róla-lazítottam el minden arcizmom, miközben továbbra is előre figyeltem.

A fiú csak bólintott egyet, aztán ismét csendben maradt.

-Jössz Sharp Blood-ra?-fordultam felé hirtelen, így ő is meglepődve kapta rám a fejét.

-Tervezek-bólintott.

Aztán végül mégsem sikerült neki elmenni. Emlékszem, hogy elfogytak rá a jegyek, másnap pedig meghalt a fronténekes és feloszlott a banda. Idegbeteg volt egy hónapig.

-Miért kérdezed?

-Az egyik kedvenc bandám.

-Tényleg?-emelte fel az egyik szemöldökét gyanakvóan.

-Tényleg.

-Nem fogok veled menni, szóval már most felejtsd is el-ingatta meg a fejét győztesen elvigyorodva, mint aki rájött, mire is megy ki ez a játék.

-Nem is erre céloztam. Szerintem Denki-vel megyek.

-Denki?-kérdezett vissza, amiért a keresztnevét használtam.

-Igen. Majd még meg kell vele beszélnem.

-Mintha érdekelne! -vont vállat felfújva az arcát -Menj, beszéld meg vele most! -tört előre a sorban mérgesen.

Mindig is ilyen könnyű volt manipulálni?