A nyár egy szempillantás alatt elrepült, s a lány minden egyes múló órával csak idegesebb lett. Hiába kérdezősködött, kutakodott, nem kapott választ arra a kérdésre, hogy miért kell őt átnevelni. Nem tudta, hogy mit csinált rosszul az évek alatt, főleg, hogy a szülei szinte nem is figyeltek rá. Sokszor mintha a létezéséről is elfeledkeztek volna. Az utolsó otthoni éjszakát álmatlanul töltötte s egy halk sóhaj kíséretében visszasétált az ablaktól az ágyra.
Kopogás hallatszódott, de a lánynak nem volt ereje most a legkedvesebb házimanójához, ezért nem válaszolt, de meglepetésére nem az öreg Leemey nyitott ajtót.
- Tudom, hogy nem alszol – nyitott be a szobába Lucius – ne is próbáld tettetni.
- Nem teszem – dünnyögte a lány.
- Jól vagy? – jött be a szobába az idősebb gyerek, hiába nem engedte meg neki senki.
- Hónapok óta szinte tudomást sem veszel rólam és komolyan ez az első kérdésed?
- Nem. Csak nem vagyok biztos abban, hogy mit mondhatnék. Tudod nagyon jól, hogy a család az első és mindent meg kell tennem azért, hogy a jó hírnevünk fent maradjon.
Hosszú percekig tartó némaság telepedett köréjük, végül a lány volt az, aki megtörte a csendet.
- Félek a Durmstrangtól. Én miért nem mehetek a Roxfortba, mint te? És a többiek.
- Nem tudom.
- Ne hazudj!
Lucius fáradtan sóhajtott mielőtt felelt volna.
- Apánk mindent jó okkal tesz. A Durmstrangban nyújtott teljesítményed majd megmutatja, hogy jogosan viseled-e a Malfoy nevet. Azért küld oda, hogy megerősödj.
- Mihez?
- Roxanne...
- Mihez, Lucius?
- Nyíltan elutasítod a családi tradíciókat és -
- Mert semmi értelmük! Mert -
- És nem hagyod, hogy a másik befejezze a mondatot. Roxanne, ezt a viselkedést kell levetkőznöd ott. Bizonyítanod kell, mielőtt apánk úgy dönt, hogy kitagad. Meg kell mutatnod, hogy méltó vagy a nevedhez.
- De -
- Nincs de, Roxanne! – a szőke fiú óvatosan a tenyerébe fogta testvére törékeny kezét – tedd meg értem. Ne hagyd, hogy apánknak legyen igaza. A család az első, én pedig a családod vagyok, igaz?
- Igen... - nézett lemondóan a bátyja szemébe – a család az első. Nem foglak cserben hagyni Lucius. Megígérem – húzta el a fiútól a kezét.
A lány kijelentését Lucius elégedett mosollyal nyugtázta, majd felállt a lány ágyáról és elindult a saját hálószobája felé. Azonban az ajtóban még visszafordult utoljára.
- Emlékszel, mit mondtam neked, amikor először mentem iskolába?
A lány értetlenül nézett a testvérére, de végül aztán bólintott.
- Továbbra is bármikor írhatsz nekem egy levelet, ha úgy érzed, erre van szükséged. Rám mindig számíthatsz.
Roxanne nem tudta, hogy mennyire hihet testvérének, de mégis melegség töltötte el a mellkasát, ahogy bebújt az ágyba s immár sokkal kevésbé aggódva aludt el. Nem értette, hogy miért, de álmában egy hófehér nőstényfarkas jelent meg, aki vezette őt egy ismeretlen úton, azonban mire reggel lett teljesen elfelejtette az egészet, hisz az egyetlen dolog, ami foglalkoztatta az az volt, hogy mennyire nem áll készen arra, hogy Oroszországba utazzon a tanulmányai miatt.

„ Drága Lucius!

Milyen a Roxfortban? Kevesebben vagytok már így, hogy túl vagytok az RBF vizsgákon? Emlékszel, hogy mennyire féltem idejönni a Durmstrangba? Úgy tűnik feleslegesen aggódtam. Kevés óránk van, ami meglep, de nem panaszkodom, azonban a fiúk még délután is órákra járnak. Tényleg nagyon kevés lány van itt, ezért közéjük könnyebben beilleszkedtem, mint az osztályba. Van két lány, akik szintén most elsősök, az egyiküket Jennynek hívják, vele barátok lettünk. Szerinted nem furcsa, hogy mi feleannyi tanórán vehetünk részt, mint a fiúk?

Hiányzol bátyus.
Ölellek,
Roxy.

1970. okt. 25. "

„ Drága Lucius!

Megkaptad az előző leveleimet? (Nem a válasz nélkül maradás miatt kérdezem, csak érdekel. ) Nem tudom biztosan, de nem kaptam levelet apánktól, hogy a karácsonyi ünnepekre hazamehetek-e vagy sem. Te tudsz erről valamit?
Mi a helyzet ott, Skóciában? Esik már a hó? Itt szinte október óta folyamatosan hó alatt vagyunk. Az iskola épülete elég hideg. A környezete pedig annyira kietlen, hogy az néha már ijesztő. A Halloweenkor eltört a kezem, tudod, amit azért szereztem, mert a harmadikas fiúk ártásokat küldtek ránk szórakozásból, még mindig fáj. Bár legalább a gipszet levették, amint visszatért Madam Dearmo, az ápoló, a szabadságáról.
Ha nem találkoznánk otthon, Boldog Karácsonyt bátyus!

Szeretlek,
Roxy

1970. dec. 17. "

„ Drága Lucius!

Tudom, már lassan tavasz van, de Boldog Új Évet! Ne aggódj miattam, jól vagyok. A karácsonyt Jennyéknél töltöttem. Jennynek két nővére van, Rose és Amelia. Ők is a Durmstrangba járnak. Voltál azóta otthon? Hogy van anyánk? Apánk meg van elégedve eddig velem?
Nem is mondtad soha, hogy a Bájitaltan ennyire szuper tantárgy! A professzor azt mondta, van hozzá tehetségem, és megengedte, hogy hétvégenként különórára járjak hozzá. A két elsősnek segítek ebben, cserébe ők védekező bűbájokat és egyszerűbb ártásokat tanítanak nekem. Bár továbbra is elég kevés óránk van, kezdek kételkedni abban, hogy ez így a normális. Még érződik a fiúiskola hatása, ugyanis mi lányok nem kviddicsezhetünk és repülni is csak titokban szoktunk az iskolai seprűkön.

Ölellek,
Roxy

1971. feb. 26. "

„ Drága Lucius!

Soha nem hittem volna, hogy hiányozni fog az, hogy otthon legyek. Nem gondoltam volna, hogy valaha visszavágyom abba szobába, hogy valaha azt kérem, inkább apánk büntessen meg. Bocsáss meg, hogy nem írtam korábban, nem voltam éppenséggel... magamnál. Az egyik harmadikas fiú, Karakroffnak hívják, ha jól tudom, lelökött a seprűről. Legalábbis a többiek ezt mondták nekem, ugyanis én nem emlékszem semmire. De ne aggódj, most már jól vagyok és a rengeteg lemaradásomat pótlom.
Pár hét és itt a nyári szünet, hamarosan találkozunk.

Ölellek,
Roxy

1971. máj. 02. "

„ Lucius!

Nemrég kaptam egy levelet, melyben apánk azt javasolja, hogy a nyarat is itt töltsem az iskolában, hiszen itt van rá lehetőség. Tudsz erről valamit? Diákok tűnnek el az iskolából, de senki sem hiányolja őket. Valami varázslóról suttognak a falakon belül, de még sosem hallottam róla. Többen csatlakozni kívánnak ehhez a varázslóhoz, miután végeztek a tanulmányaikkal. Miről van szó, Lucius? (Kezdek félni, és nem én vagyok az egyetlen. Ennek így kell lennie? ) Kérlek, vigyél haza!

Roxy

1971. jún. 11. "

„ Drága Lucius!

(Tudom, hogy nem írtam, szerintem nem is bánod.) A nyarat, gondolom, mint tudod, Jennyéknél töltöttem. Nem engedték a szülei, hogy nyáron itt maradjak. A nővére, Rose a nyár folyamán csatlakozott annak a varázslónak a követőihez. A nővére nagyon ijesztő és a gonoszság sem hiányzik belőle. Ha kellene, Bellatrixhez hasonlítanám.
Idén már több óránk van, de még így is sokkal kevesebb, mint a fiúknak. Már csak ketten maradtunk Jennyvel lányok az évfolyamban, Leát átíratták a Beauxbatonsba.
Az Átváltoztatástannal meggyűlik a bajom, de ne aggódj, mindent beleadok!
Hogy telik az utolsó éved a Roxfortban?

Ölellek,
Roxy

1971. okt. 19.

P.S. Nem igazán akartam írni, de gondoltam, jobb, ha biztosra tudod, hogy jól vagyok. "

„ Drága Lucius!

Az emberek mindenfélét suttognak errefele. Karácsonykor elvileg egy mugli születésű varázslónak nyoma veszett az egész családjával együtt. A bagolypostát is megfigyelik, ezért is nem tudtam írni. Az iskolában a helyzet kissé különös, hisz csatlakozhattunk számos órához is, de az esetek nagy részében „párbajozunk" a fiúkkal. Azonban annyi különbséggel, hogy a lányoknak szinte semmilyen önvédelmi vagy támadó bűbájt nem tanítanak. Azt mondják, a háztartásban a helyünk. Utálom.
Vigyázz Tudodki embereivel.

Roxy

1972. feb. 04. "

„ Drága Lucius!

Érdekes hónap áll mögöttem. Emlékszel, mikor meséltem, hogy külön Bájitaltan órákra mehetek? A legutolsó bájitalt, amit el kellett volna készítenem, kissé elrontottam. Felejtés Főzetet kellett készíteni, de magam sem tudom, hogy hogyan sikerült, de véletlenül kevertem bele egy kis szárított csalánt. A professzor szerint mást is, de nem emlékszem rá. Elméletileg elég szélsőséges viselkedést produkáltam hetekig ( Jenny is tanúsítja ), azonban az emlékeimből ez is hiányzik. Szerencsére komolyabb baj nem történt. Azt, hogy mit csináltam ez idő alatt vagy mit hallottam, tudtam meg, sajnos szintén a feledés homályába veszett.
Tudom, hogy nem kell, de sok szerencsét a RAVASZ-hoz.

Ölellek,
Roxy

1972. máj. 21. "

„ Drága Lucius!

A nyáron Amelia eltűnt, azóta sincs nyoma. Az utolsó évét már nem kezdte meg. Az előző levelemet nem kaptad meg, elkezdték véletlenszerűen kiszűrni a postát. (Ne aggódj miattam, semmi komolyabb ) Egyszer a neked írt üzenetet választották ki. Nem tetszett, amit olvastak, de nem kell aggódnod, már jól vagyok.
Jennyvel kutatni kezdtük az eltűnt diákok közötti kapcsolatot, nem akarjuk elhinni, hogy mindenki véletlenül tűnt el, ahogy abban sem igazán nyugszunk bele, hogy halottak lehetnek. Érthető módon őt még jobban megviselte az, ami történt. Szeretnék neki és a családjának segíteni mindenben, amiben csak tudok.

Roxy

1972. nov. 06. "

„ Lucius!

Kérlek, vigyél el innen! Jennynek nyoma veszett és félek! Azt mondta, talált valamit, amit muszáj megmutatnia nekem, de nem jelent meg a megbeszélt helyen. És már két hete nem hallott róla senki. A régi professzorok pedig azt mondják, hogy nem emlékeznek ilyen nevű tanulóra. Hogy lehetséges ez? Nagyon sok új tanár érkezett, leginkább olyanok, akik szerint nem minden varázserővel rendelkező ember jogosult arra, hogy boszorkány vagy varázsló legyen! Azok a tanárok, akik minket segítettek, el lettek távolítva innen.
A házirendet tovább szigorították és... kérlek, ígérd meg, hogy segítesz innen kijutni! Kerüljön bármibe! Kerüljön abba, hogy apánk kitagad, megvon a jogaimtól. Ha kell, önként mondok le a nevemről, csak ne hagyj itt!

Kezdek félni,
Roxy

1973. jan. 28. "

„ Lucius!

Megtudtam, amit Jenny is megtudott. Bárcsak ne tettem volna! Bárcsak ne...
(El tudsz innen vi ) Megtanultam a leckét. Feladtam mindent. Az egyetlen barátom meghalt. A nővére is. Számos diáktársam tűnt el és a tanáraink is cserben hagytak minket. A gonoszság úgy terjed, mint egy járvány. Elfáradtam Lucius. Apa nyert. Igazatok volt. Gyenge vagyok.
Feliratkoztam a nyári iskolára még májusban, itt maradok ezen a kontinensen, emiatt sem kell fájnia a fejeteknek.
Küldj egy baglyot, csak hogy tudjam, arra minden rendben.

Roxy

1973. jún. 12. "

- Lucius? – torpant meg az iskola bejáratánál. Idén nem tudta volna elviselni, ha Jenny szüleivel kellene találkoznia ismét, hiszen a barátnője és a nővére halottak, a legidősebb lányuknak hála, de az, hogy a bátyja várta, meglepte. Akármennyire is próbált mosolyogni a szőke Malfoy láttán, nem ment neki.
- Igyekezz. Várnak ránk.
- Kik?
- Azt mondtam, igyekezz, nem azt, hogy kérdezgess! Ennyi az összes holmid?
- Igen.
A lány szemügyre vette testvérét, akire szinte rá sem ismert, ami nem volt csoda, hisz közel három évig nem találkoztak.
- Olyan más lettél. Hol dolgozol?
- A Minisztériumban.
A rövid párbeszéd után csendben ballagtak egymás mellett. Lucius hazaküldte a húga holmiját, majd megfogta a kezét és hoppanáltak. A lány első hoppanálása nem kedvezett túlságosan jó élményekkel. Fel sem fogta, hogy hova érkezett, hisz régóta nem tapasztalt rosszullét tört rá. Hiába szedte össze magát, amilyen hamar csak tudta, még percekig émelygett. Az ifjú Malfoy egy ütött-kopott fogadóba vezette testvérét.
- Az ott Dumbledore professzor? Nem teljesen olyan, mint a csokibéka kártyákon – jegyezte meg, miközben kíváncsian ám kissé undorodva nézett körbe a Foltozott Üst nevű helyen.
- Jó szemed van Roxanne, de ha jól emlékszem azt mondtam, hogy maradj csendben.

- Üdvözlöm Ms. Malfoy! – kínálta hellyel a Roxfort igazgatója a Durmstrang iskola tanulóját – bocsásson meg nekem, hogy nyilvános helyen kell találkoznunk, de bizonyos szempontból merem hinni, hogy számunkra biztonságosabb a tömeg és forgalom miatt.
- Jó napot Dumbledore professzor! – foglalt helyet feszülten a fehér hajú lány – bocsánat a kérdésért, de megkérdezhetem, hogy mit keresek itt?
- Nos Roxanne, ügye nem baj, ha így hívom a leendő diákunkat, a kérelmét, hogy átiratkozhasson a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába jómagam elbíráltam és remélem, örömmel jelenthetem ki, hogy elfogadásra került.
A lány értetlenül nézett a híres varázslóra, nem igazán sikerült felfognia a hallottakat. Az álma, hogy a Roxfortban tanulhasson végre megvalósulni látszott, de már későn. Már nem vágyott oda, igaz a Durmstrangba sem, túl sok fájdalmas emlék várta volna vissza.
- Én nem igazán értem ezt...
- Tévedés lenne? – ráncolta a szemöldökét a tanár.
- Nem tévedés... - sóhajtott a lány, hogy időt nyerjen magának – csak túl késő.
- Sosincsen túl késő Ms. Malfoy. – felelte - Részvétem a barátja miatt. Biztosan kiváló boszorkánytanonc volt.
Roxanne egy pillanatra ledermedt, azon töprengett, hogy vajon jól hallotta-e az öregember szavait. Meg akarta kérdezni, hogy mégis honnan hallott Jennyről, de hiába nyitotta ki a száját, egy hang sem jött ki a torkán.
- Rendben – mondta végül – szeretnék a Roxfortban tanulni.
- Örömmel hallom Ms. Malfoy. Azonban van egy apróság, amit meg kell beszélnünk. Tudnia kell, hogy a Roxfortban... kicsit másképp tanítjuk az ifjakat. A maga tudása Roxanne némely tantárgyból figyelemre méltó, de sajnos nem elég ahhoz, hogy a negyedik évfolyammal folytathassa a tanulmányait. Természetesen nem kell mindent az alapoktól kezdenie, de úgy hisszük könnyebben menne a beilleszkedés és a tanulás is, ha a harmadikasokkal folytatná szeptemberben.
- Rendben – ismételte meg magát. Annyi információt kapott hirtelen, hogy nem igazán dolgozta fel őket – köszönöm Dumbledore professzor.
Roxanne felállt az asztaltól, ahol egyébként sem ült sokáig, azonban néhány kérdés nem hagyta nyugodni.
- Honnan tud arról, ami történt, professzor?
A férfi gyengéden mosolyogva nézett a szemébe s nem várt melegséggel a hangjában szólalt meg.
- Miért, történt valami említésre méltó, Ms. Malfoy?
- Uhm, nem. Semmi különleges. Viszontlátásra professzor úr – köszönt el furcsállva nézve az idős varázslóra, de sok ideje nem maradt ezen gondolkozni, hisz Lucius megjelent a megbeszélt helyen, hogy hazavigye húgát a nyári szünetre.