A pincében szépen díszített asztalok fogadták a vendégeket. A rajtuk lévő vörös terítőt megvilágította a közepén elhelyezett gyertya fénye, melyet elmélázva figyeltem.

- Hé, ne bambulj! – dorgált meg Seya.

- Nem vagyok vendéglátós! Örülj, hogy segítek! – toltam arrébb észbe kapva a kezem közt lévő tejes kávét, amit már harmadik próbálkozásra sem sikerült elkészítenem – Nem is értem mi minek vagyunk itt! –tettem hozzá ingerültebben.

Valahogy nem éreztem magaménak az egészet, hisz egy újabb olyan feladat, amit soha sem próbáltam, és tehetetlenség érzete nem tett jót férfiúi büszkeségemnek. Így még mielőtt megjöhetett volna a kedvem az estéhez, már el is szállt a remény.

- Bárcsak más helyzetben lennél ilyen harapós - csóválta meg a fejét, miközben a kávégéphez lépett, hogy egy újabb adagot elkészítsen. Akaratlanul is megforgattam szemeim, amit biztos vagyok hogy jól látott, mert nem szólt többet. Kifújta inkább a tüdejében ragadt levegőt, elvette balomon lévő tejet, majd egy kis fém kancsóba öntött belőle. Elővett egy hosszú nyakú üvegpoharat, és a már lefőtt kávét is elém tette. – Mutatom – állt be mögém – Ne érts félre, de ha elmondásra nem megy, hogy elkészítsd, kénytelen vagyok máshogy megközelíteni. – fogta meg jobb csuklóm – Engedd el magad és most az egyszer ne tiltakozz, nem csinálok semmit. – majd a méz felé irányította mancsom, amit a pohár aljára nyomtam – Jó – nyugtázta, hogy elég lesz a mennyiség – És most fogd meg a tejes kancsót. – csúsztatta át kézfejemre az övét, hogy ő is tartsa – Lassan! – húzott visszább – Nem szabad összekeverednie!

Könnyen mondja, nem mögötte áll valaki, aki tetteivel sokszor rettegésben tartja. Hisz egyre többször hozott kínosabbnál kínosabb helyzetekbe. Mint például most. Jó éppen nem cukkolni próbál, de hozzám nyomja felsőtestét, és csuklómon végig simítva fogott rá kezemre. Az illatfelhőről nem is beszélve ami testéből árad, és..koncentrálj Shon, nem is értem miért zavarja meg a fejemet ez az édeskés illat.

- Most a tejhabból kanalazz egy kicsit így. – majd átkarolva, szabad kezével megfogta a pulton lévő poharat, és a kávés csészét megemeltetve velem a levegőbe lassan óvatosan csepegtetni kezdte a fekete levet. Óráknak tűnt ez a pillanat. – Nincs ebben semmi turpisság, más a sűrűssége az italoknak, és kész is. – tettük le együtt a csészét, mire arrébb állt tőlem – No, még a tetejére egy kis hab, ezzel eltüntetjük a kávécseppeket, és kész a varázslat. – fordult felém mosolyogva.

Nem akartam reagálni, mert csak hideg érzés foglalkoztatott, amit maga után hagyott hátamon ahogy ellépett mellőlem. És ez a mosoly..jó be kell látom, ha lány lenne már rég az ágyamban nyögdécselne alattam azzal a szexi cukorfalat hangjával. Ám így, hogy fiú semmi esély. – Köszi, cukorfalat! – villantottam ki fogaimat, mire láthatóan elpirult, majd elfordította fejét.

- A nőidnek mondj ilyeneket, ne nekem! – csapott vállba öklével.

Bár nem fájt azért eljátszottam a hattyú halálát oda kapva kezem, mire ő csak megfogta az elkészített mézes lattét, és a felszolgálókhoz közelebbi pultra helyezte, miközben került tekintetével.

Az étterem után is valami hasonló reakciót kaptam. Aztán visszább is vett. Most tényleg zavarba jött? Szélesedett egyre inkább mosolyom. Hm, csakugyan jó játék, már értem miért szórakozik velem sokszor. Ha pedig még békén is hagy ezek miatt akkor mit veszíthetek? Szögeztem le, s míg ő visszatért a coctail keveréshez, én már teveimet szövögettem.

Egész este próbálkoztam figyelve reakcióit. Volt, hogy csak elmentem mellette végig simítva fenekén véletlenül a szűk hely miatt, mire láthatóan megriadt. Vagy mikor a mosogatónál állt derekára fogva tessékeltem félre, hogy elvehessek egy csészealjat. Nagyon vicces volt, láttam rajta, nem tudja eldönteni, hogy direkt csinálom-e, ezért felbátorodva fokoztam.

Mellé állva kevergettem habos kávémat, mire rám nézett. Én ezt az alkalmat kihasználva dugtam a szájába a kiskanalat egy adaggal a nedüből, a vele járó habbal, ami félig szája szélére került. – Elég édes? – tettem fel ártatlanul kérdésem, miközben lenyaltam a kanál végéről a habot óvatosan szeme láttára, majd ajkaim közé vettem az eszközt.

Fél perc csend után kapcsolt – Te mindegyik kávéba bele nyalsz mielőtt kiadod? – húzta fel orrát összeszűkítve szemeit, hogy elrejtse pillanatnyi izgatottságát.

- Nem ez az enyém, csak kíváncsi voltam a véleményedre. – nyúlok egyből felé, állvonalán végig simítva, mitől eltátotta száját. Olyan édes..Ám nem állok meg, tenyerembe helyezem arcát, és hüvelykujjammal letörlöm ami a felső ajkán ragadt. – Így jobb! – húzom vissza kezem, amiről lenyaltam a habot. Természetesen ez nekem is utólag esett le, de hát egye fene megérte, hisz szegénykém teljesen ledermedt, és arca vörösen izzik. Hehe, érdekes, sőt amióta kekeckedek vele tényleg tartózkodóbb velem szemben. Végül mégis csak jól alakult az estém.

Az összejövetel a vége fele haladt már mikor Alex hátát a pultnak döntve pihent meg egy tálcát a kezében lógatva. Ariss, és Leila megállás nélkül szolgálják ki a maradék két - három asztalt. Eddig Ren is járkált végig az emberek közt, hogy borokat ajánlhasson. Most mégsem látom sehol. Seya éppen limonádét készít, én pedig a támaszkodó fiú mellett végig nyúlok a pulton, és úgy kezdek beszélgetésbe.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyenekre fog rávenni. Utoljára az egyetemen voltam a bárpult mögött.

A fiú oldalra sandítva mért végig, de nem mozdult. – Az nem lehetett olyan rég – Valóban nem, de azt nem tettem inkább hozzá, hogy akkor is azért szabadultam be oda, mert úgy lerészegedtünk a haverokkal, hogy elhatároztuk, magunknak kísérletezzük ki a megfelelő arányokat. Apámnak köszönhetően nem lett belőle rendőrségi ügy.

Gondolataimból egy halk nyikkanás szakított ki, melyre mindketten odafordítottuk fejünk.

Észleltem, hogy csak két asztalunk maradt. Leila pár méterre állt tőlünk pirulva. Derekán az egyik vendég keze húzódott, így a lány nem mert megmozdulni. Ariss odasietett, majd elrántva őt a fogásból hessegette tovább – Menj pihenni baba.

Alex felé fordultam, aki a padlót bámulta inkább. – Nem kellene segíteni? – vetődött fel bennem a kérdés, mire csak fejrázást kaptam, és ugyan azt a mondatot, amit nem rég más szájából hallottam – A látszat néha csal.

Seyara néztem aki felkönyökölve a pulton iszogatva kávéját lassan felsóhajtott – Csak ne törjön semmi.

A férfi ekkor hangosan szóvá tette, hogy Ariss is jó lesz, és megpaskolta fenekét. Mire Ariss a szék támlájába kapaszkodva kifordította emberünk, majd egy ponton megszorította kulcscsontját. Úgy hajolt fölé utálkozva. – Tudod vannak a perverzek. – nyalta meg a száját miközben jobban megszorította a férfit. Aki hallhatóan nyöszörgött gyötrelmében – És vannak a még perverzebbek. Hidd el, hogy nem szeretnél ennél közelebb kerülni hozzám. Csak bólogass ha megértetted! – csavart egyet kezén, mire a férfi arca eltorzult a fájdalomtól, és hevesen bólintott.

Ariss összeszedve magát távolabb lépett, felvéve anygali mosolyát az asztal többi tagjának szentelte szavait – Uraim, köszönjük, hogy itt voltak, de mára zárunk, várjuk önöket holnap is. És ha kérhetem - mutatott a még mindig vállát fájlalóra – őt is vigyék.

Indult meg ezzel felénk továbbra is mosolyogva, mintha csak egy gyermeki csínyt követett volna el.

A vendégek nem tétováztak útnak eredtek, bár a megszégyenített morgott magában, nem akart tovább maradni.

- Akkor pakoljunk el magunk után és menjünk. – tápászkodtam fel.

Ariss megrázta a fejét – Sajnos nem lehet. Magamban kell meditálnom, mert bántottam egy vendéget. Ezzel bajba sodorva a munkáltatóm. – kacagott fel – Szóval bűnbánóan elvonulok. Ja, és itt alszunk. - szúrta még oda kisietve a helységből.

Alexen látszódott, hogy mérlegeli a helyzetet mielőtt utána rohant. – Visszahozom.

Minek ez a felhajtás? Csak meg akart lógni a munka elől. Bár lehet ez jutott eszébe a kissrácnak is és ezért akarja visszarángatni. Seya száját elhúzva kezdett a pult törölgetésébe, míg én az asztalokon lévő szennyest szedtem össze kidobálva a szemetet.

- Végül csak mi dolgozunk megint, akiknek az egészhez semmi köze. – morogtam orrom alatt.

- Ugyan már, eddig is önkénteskedtünk. – tárta szét kezeit egy pillanatra, miközben a felvágott citromokat visszahelyezte a kishűtőbe – Egyébként észrevettem, hogy egész jól elszórakoztattad magad!

Oh, szóval leesett neki. Nem igazán tudom mit mondhatnék erre, jobb ha terelem a témát – Ez a lány elég fura. – mondtam a legkedvesebb jelzőt ami hirtelen eszembe jutott.

- Ja, ha tudnád, még örülhetünk hogy mérsékelte magát. – markolt rá Seya egy üres szemetes zsákra miután befejezte a pult mögötti munkálatokat – Eszelős, sokszor bunkó és jobban verekszik mint mi.

- Hogy beszélsz a barátaidról? – érkezett vissza Alex a kijárathoz legközelebbi székre huppanva, akinek valójában semmi él nem volt hangjában. Monoton mondata után megfigyeltem, hogy a számomra megszokott jó kedve is eltűnt. Hátravetett fejjel figyelte a plafont.

- Csak az igazat mondom! – Vitte Seya a szinte üres zsákot a pihenő fiú asztalához. – Na gyerünk lusta dög, még nincs vége a munkának!

- Öt perc. – Bámulta tovább a falat.

- Letelt, már akkor amikor bő negyedórával ezelőtt kimentetek azon az ajtón. – mutogatott a bejárat felé.

Egyáltalán nincs kedvem pakolni, fárad vagyok, nyűgös, és Alex sem volt a szívem csücske. De ez a parancsolgató, mindenkit mozgató Seya már sok volt. – Nyuszifül, hagyd azt a szerencsétlent. Ha nem pakol majd annyival kevesebb fizetést kap!

- Ne becézgess! – Vágta hozzám, kicsit elmélyítve hangját, amitől újra megenyhültem. Próbál férfiasabb lenni, mérhetetlenül aranyos!

- Ne vitatkozzatok már ti is! – Érkezett meg végül Ariss köreinkbe, kitépte tanárom kezéből a zsákot, majd sebesen végig rohant a maradék asztalokon. Mire Alex szintén feltápászkodott, és a további munkától megkímélve minket egyszerre az összes koszos tányért a konyhába vitte.

- Van még valami? – nézett a lány Alexra, aki fittyet hányva rá nem válaszolt, ezért Seya fele fordította fejét.

Ő pedig megszeppenve furcsállta viselkedésüket. – Nincs. Majd jönnek a takarítók és a mosogatók reggel.

- Te ezt honnan tudod? – érdeklődtem kicsit ledöbbenve.

Seya elmosolyodott – Rennel beszéltem mielőtt elzavartam volna aludni.

- Aha, szóval miattad szívtunk csak mi – kulcsoltam össze karom mellkasom előtt morcosan – Mert tetszelegni akartál annak a pasinak, és elengedted.

Seya szeme összeszűkült – Megfájdult a feje, és amúgy is többen voltunk mint elegen.

- Állj! – szólt közbe Ariss mielőtt újra nyithattam volna számat – Elég ebből! – Vetődött Alex mellé, aki ismét egy széken helyet foglalva bámulta a fehér falat. Az első gondolatom az volt, hogy a szülei biztos sokat hagyták egyedül a sarokban a fehérséget szemlélni régen ami miatt ez szokásává válhatott. Ám a lány egyből megdöntötte elméletemet, mikor a szobatársamra és rám kiabált. – Megmutatom nektek is hogy kellene kibékülnötök! – Ezzel Alex ajkaira hajolt, aki hirtelen nem tudta hol van, de amint kapcsolt megfogta az angyal tarkóját, és kompromittáló módon visszacsókolt.

Mi meg csak ledöbbenve figyeltük az eseményeket, ahogya kis enyelgés után a fiú kézen fogva rángatta maga után a lányt, aki egy szóramég vissza fordult. – A szobátokban alszunk, ahol két ágy van. Szóvalbéküljetek ki, mert ha én Alexal befoglalom az egyiket, akkor ti? – Ám választnem várva eltűntek szemünk elől.